Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
Naponta órákat tölt a Bessenyei téri bölcsödében Deve- ' cseri Benő kórházi gyermekorvos. Állandó orvosi felügyelet mellett minden kisbabára gondosan vigyáznak. (Hammel József felvétele.) Jól halad a csépléssel Borbányán az ifjúsági brigád Szorgalmasan dolgoznak Bor- báityáh az ifjúsági cséplőbrigád tagjai Eddig már 1200 mázsa gabonát csépeltek el. A fiatalok — annak ellenére, hogy nagy a meleg és Közülük többen nincsenek a nehéz mezőgazdasági munkához szokva — jókedvvel, vidám hangulatban dolgoznak. Ha majd mind a huszonketten visszatérnek munkahelyeikre, a Mezőgazdasági Gépjavítóhoz, a VAGÉP- hoz, meg a Háziipari Szövetkezetbe, megerősödve, megedzve, napbarnítottan láthatnak eredeti munkájukhoz. Példamutatásuk pedig a többi kiszistát is helytállásra serkenti. véljük. Olyan emberekké formáljuk, akik bíznak a szocializmus eszméiben, építésében, igazságosságában, alkotóan alkalmazzák a marxizmus-leni- nizmus tanításait, hűen teljesí- tik.ia párttól kapott feladatokat. A ■’ káderek előtt mindig a párt, a nép, a közösség érdeke az elsődleges. Törhetetlen forradalmi akaratúaknak, aktíváknak, küzdeni tudóknak kell len- niök, éljenek együtt a tömegekkel, másoknak segítsenek, de ne mulasszák el az ellenőrzést sem. Az ilyen vezetők bátran szembenéznek a veszéllyel, a nehézségekkel, buzgód, kezdeményezők, képesek a hiÜák kijavítására. Vannak olyanok is, akik tudnak ugyan dólgozfli, nincs szándékuk rosz- szat- tenni, de Aincs bennük élég energia, képesség, lelkesedés, bátorság, határozottság. Teljesítik a feladatokat, de nem ‘ válogatnak a végrehajtás módszereiben, betűrágók, szűk- látókörüek, nem tanulnak, el- bizakodóttak. Akadnak, akik tekintélyes embereknek tartják magúkat, különböző érdemekre hivatkoznak, de közben híva talnokoskodnak, íróasztalhoz ragadtak, gőgösek, büszkék, egyéni érdekeiket helyezik előtérbe, pozicióvadászok, paragrafusokhoz ragaszkodnak, Ugyanakkor szemeiül tévesztik az életet, a dolgozókat, azok jogainak biztosítását. Áz utóbbiak ' közül sokan hajlamosak az önteltségre, basáskodásra, megalkuvásra, korrupcióra. Nem riadnak vissza a megvesztegetéstől sem. Egyébként képtelenek felszínen tartani magukat, növelni befolyásukat. Nem képesek önvizsgálatra, nem fejlődnek, elvesztik kezdeményező képességüket, elszakadnak a dolgozóktól és szubjektiven, nem pedig a végzett munka alapján vélekednek munkatársaikról. Korábban, amit hallottak egy káderről,azt sokszor változtatás nélkül leírták, hozzátették az okmányokhoz. Ha valótlanságokat tartalmazott a feljegyzés, akkor is kísérte az embert életútján. Ma már más a helyzet. Készülnek most is feljegyzések jó és rossz tulajdonságokról, ezeket azonban megbeszélik az illetékesekkel. A káderek munkájának, viselkedésének személyes megbeszélése azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek nem merik nyíltan felvetni a hibákat, szépítik a helyzetet. Ez csirája lehet az elbizakodottságnak, önteltségnek. Itt-ott mutatkozik közömbösség és megalkuvás is. Egyes vezetők azt hiszik, minden nekik köszönhető, munkatársaiknak, a dolgozóknak semmi közük az eredmények eléréséhez, a munka jó teljesítése egyedül rajtuk múlik. Néhol a „ne bánts, én sem bántalak’-elv érvényesül. Ne az üres kartonok, dossziék kitöltéséért készüljenek feljegyBalatonparti lányok Két balatonaligai őslakos jegyezte meg a minap a Martos Flóra KI SZ-leány tábor bejáratánál, hogy megingott az aligai férfi lakók lelki egyensúlya. mert ennyi csinos lányt egyra- káson még nem igen láttak. No, meg aztán — dolgosak is, ez pedig férfi szempontból nem egy megvetendő erény... Csupa egyetemista lakja a tábort. Biológus, müszakis, jogász, színis, orvosjelölt, — és kitudná végigsorolni — tarka, barka összevisszaságban. Ha egy szabolcsi ember végigmenne a sátrak között a „főutcán", le egészen a tábor végén kéklő Balatonig, itt is, ott is ismerős szabolcsi arcokra bukkanna. Fölfedezhetné Tóth Kati joghallgatói a sütkérezők közt, Milotai Anni közgazdászt egy römiparti izgalmai közepette, Lénárd Évit a TTK-ról, Péchi Ildit, amint éppen a színisek magas hangulatát igazgatja, és folytathatnám... Tábori elegancia S ha összehívnánk a kis szabolcsi klubbot egy rövid mesélge- tésre, megelevenedne a tábori élet sok-sok kedves epizódja. Mert ez a lustálkodás, nyújtózás a napon délutáni „feladat". Délelőtt, azaz már kora hajnalban hosszú sorokban, brigádokban vonulnak a lányok az állami gazdaság szőlőtelepei, gyümölcsösei felé. Ilyenkor teljes a tábori elegáncia: overál, kulacs, pöttyös kendő, és ha csak lehet: copf. Különböző a dolguk: van, aki barackot szed, mások szőlőt kötöznek, vagy szilvafát tányéroznak. Ezalatt megelevenedik a környék, tréfálkozás, nőtáras tarkítja a munkát, s az is biztos, hogy a táborozás végére minden lakónak duplájára nő a vicckészlete. Közben szaporán mozognak az ujjak: munkaverseny van a brigádok között. Ezt — jószokás szerint — a végén mindenki meg akarja nyerni... Ugrás a „Balcsiba“ Délben aztán hazatérvén ugrás a „Balcsiba"... s kezdődik az úszkálás, halacskázás, labdázás. zések, hanem azért, hogy segítsenek, neveljenek, tanítsanak. Nehéz, de szép feladat az embereit nevelése- Körültekintő legyen azonban ez a munka, nehogy harag, sértődöttség alakuljon belőle. Nem a hibák kendőzéséről van szó, harem arról, hogy a hibák felvetéséből okuljanak, tanuljanak. Ne adjanak pártszervezeteink lehetőséget a „felfelé bukásra”. Ilyen is volt megyénkben és csak később jöttek rá az illetékesek, hogy érdemtelenül „futtattak” egyeseket. Ne tévesszen az meg senkit, ha valaki kívülről „fújja” a marxizmust, a gyakorlatban pedig képtelen annak alkalmazására. Vannak, akik azért tanulnak marxizmust, hogy előnyökhöz jussanak, törtetők, karrieristák. Tudni kell meghatározni, kik az igazi marxisták és kik az álmarxisták. Kádár elvtárs mondotta győri beszédében, hogy az ország lakosságának 95 százaléka becsületes ember, s nem akarunk senkiből ellenséget csinálni. Bízunk a dolgozókban, lehetőséget adunk az osztáíy- idegen elemeknek is, hogy becsületesen dolgozzanak, éljenek. Ez rém megalkuvás, hanem optimizmus, a megbecsülést s a néphatalom szilárdságát tükrözi. S ha a kádermunkában a következetesség érvényesül, a vezetők nevelésére nagy gondot fordítanak pártszervezeteink, egyre kevesebb lesz a gond, s több az eredmény. | Nagy Tibor Hát még mikor a szél fölborzolja egy kicsit a hullámokat, hogy fejebubig körülnyalják az embert, és úgy elringatják, hogy menten szundizni vágyik. Ebbe az álmosító hangulatba vág bele az ebédet jelző gong, mire „villám-rohanás” észlelhető a lakosság között, mert valljuk meg őszintén: hatalmas mértékben megnőttek az étvágyak. Csónakázik a rektor Kis fagylaltozás, sörözés a lantinban, a gyors ebéd utáni program, aztán nagy alvás a sátorban, a fűben, vagy a homokban, tetszés szerint. Közben > zívfájdítóan zsongja a mikrofon a „Szeretni kzlV’-t, hogy igyes álmatlanoknak menten ceruza, papír kerül a kezébe, holmi unokabátyok és egyéb rokonság értesítése végett... A notórius vízimádók már újra a Balatonban hancúroznak és megtelik élettel a nyújtó, a ping-pong- asztal és a röplabda pálya környéke is. Cipőpucolás, vasalás kezdődik erre-arra — jönnek a látogatók rendületlenül. Meg aztán az egyetemek sem feledkeznek meg gyermekeikről, hol ennek, hol annak a karnak érkezik csokoládé-, cukorka-küldemény... Azt beszélik, hogy főleg a közgazdászok jártak jól, mert mikor a rektoruk meglátogatta őket, már másodszor hajtottak be rajta holmi csokoládé-adagokat. No, de a lányok sem voltak restek, hálából elvitték a rektort — csónakázni... _ • Kedves látogatók Vannak aztán közös vendégek' iJ ■ fjí* is. Mikor a nemzetközi hélyze-. tét ismertető újságírót, vagy a. Fővárosi Nagycirkusz artistáit, a ping-pongbemutató résztvevőit, várták, csupa izgalom volt a leánysereg, és vörösre tapsolták a tenyerüket az ifjú művészek hangversenyén. Vasárnap meg a „szomszéd” bodakajtori' táborlakók érkeztek meg látogatóba, minek következtében' ki- derült, hogy kicsi a világ. Lépten, nyomon szabolcsinak szaladt az ember. Mert hol Dicső Nárival, hol meg Varjú Margittal, Eördögh Gyöngyivel, Kézi Ágival állt meg egy kis hazai eszmecserére a meglepett „ali- gai” szabolcsi egy kis „ej, de kár, hogy visszautaznak”.., • , utógondolattal. . Majd jövőre.. Aztán: azok a balatoni estéty Sátorlapokba burkolózva üldögéltek a lányok a holdfényes tóparton, s ki erre, ki ■ amarra gondolt. Mert ilyenkor szabad az álmodozás... Dehát egyszer minden elmúlik. A kis szabolcsi trupp is jókedvűen, feketére sülve {Hogy Anninak csak a kék szeme világított), lassan hazafelé döcögött a vonattal. S már azon járt az eszük, hogy majd jövőre... (bqdnár) A varrodában sokszor rosszkedvűen és általában szótlanul dolgozott egy fiatal- asszony. Nehezen barátkozott a többiekkel. Csak Kissnének mondta el, aki közvetlenül mellette dolgozott, hogy mi szomorít ja. Egy másik asszony miatt elhagyta a férje s őt magára hagyta két kisgyermekkel. Egy nap Kissné arra lett figyelmes, hogy a fiatalasszony nagyon rossz színben van, Küldte a levegőre, de az asz- szony csak dolgozott tovább. Később ájulA barátság tan vitték el a kórházba. Ki gondoskodik a két kisgyermekről? Ki törődik azzal, hogy délután az óvodában várják a mamájukat, hogy vigye haza őket? Kissné aznap anél- hogy bárkinek egy szót szólt volna erről, elment az óvodába és haza vitte magával a gyerekeket az övével együtt. Megetette és lefektette őket. Aztán ment a kórházba, hogy megnyugtassa az édes anyát. És munka után minden nap sietett áz óvodába a gyerekekért. így ment ez addig, míg az édesanyjuk felgyógyult. Senki nem hallotta, hogy miről beszélgettek egymással. A varrodában sem szóltak az esetről egy szót sem. De abból, hogy vidáman, lelkesen dolgozott aztán a fiatalasszony, és csengő hangon ’kiabált társainak, körülöttük mindenki megérezte: milyen szivet nemesítő dolog a barátság. • - ’(}. Munkában a dohányos brigád A nagy kallói Zöld Mező Tsz-ben holdanként 8—9 mázsa dohányra számítanak a Szabolcsi fajtából. (Hammel József felvétele.)5 Bölcsődében
