Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
Az első év Szamosújlakon Siamosújlak azok közé a ritka. községek közé tartozott, ahol még soha nem volt termelőszövetkezet. Se kicsi, se nagy. Az elmúlt télen lezajlott nagy átalakulási folyamat nem ment el nyomtalanul a község felett. Januárban alakult meg Szamosúj- lak első szövetkezete és egyben az utolsó is, mivel termelőszövetkezeti község lett. A kezdet — elképzelhető —, szakemberek, nagyüzemi tapasztalat hiányában nem volt köny- nyű ott, ahol az emberek merőben új körülmények közé kerültek. Hét hónap nem nagy idő, s különösen nem egy egész falu életében. Azonban ott, ahol az élet sorsfordulóhoz érkezik, az egyes napok is történelmi jelentőségűek lehetnek. Igv volt ez Szamosújlakon is, ahol a napok, hetek, sőt hónapok vajúdása kitörülhetetlenül emlékezetes maradt az emberekben. — Nagy idők voltak azok — jellemzi Gábor István , mezőgazdász, aki a Mátészalkai Állami Gazdaságból ment egy esztendőre a számoséjlaki Űj Élet Termelőszövetkezetbe. A tehenészek például szinte naponta hagyták ott a jószágot, s a vezetőség gyakran fogta kezébe a sajtárt, ment fejni, mert nem volt kinek. Elnökként szintén szakembert kapott a szövetkezet Veszprémi Ferenc személyében, aki a Csahold Gépállomás főagronómusa volt. A párttitkáruk, dr. Szász Ferenc iskolaigazgató ugyancsak szívén viseli a község új életének minden rezdülését. az eisö komolyabb ténykedés A nagyüzemi gazdálkodáshoz nem értő, a közösségi életben járatlan szamosújlaki dolgozó parasztok apró-cseprő és nagyobb nehézségek között kezdték a tavaszon a közös munkát. Első komolyabb ténykedésük egy ötven férőhelyes istálló megépítése volt, ahova bekötötték a szarvasmarhát. A növénytermelésben is vontatottan indult a munka. Sok, túlzottan sok volt a „beteg’’ ember, s ezek távol tartották magukat a munkától. A kósza hírek is megtették a magukét. A szövetkezet vezetőségének, a pártszervezetnek ugyancsak volt dolga, míg rendesebb kerékvágásba került a gazdálkodás. Szász elvtárs, a párttitkár hirtelenében össze sem tudja számolni, hányszor volt párttaggyűlés, pártnap, egyéb csoportos megbeszélés, amelyeken újra és újra a szervezeti élet, a munkafegyelem kérdése szerepelt napirenden. A gazdasági vezetők is sokat törték azon a fejüket, hogy mivel fokozhatják a tagok munkában való érdekeltségét. A megművelendő területet egyénekre bontották le, s kidolgozták — ismerve a helyi adottságokat ~ a premizálás sajátos rendszerét, amely szerint minden megszerzett tíz munkaegység után egy munkaegységet prémiumként írtak jóvá. Az építőbrigád tagjainak pedig határidő-prémiumokat állapítottak meg. A gazdasági intézkedések meghozták a kívánt eredményt. Egyre kevesebb volt a munkától elhúzódó, mondvacsinált betegek száma, mind nagyobb mértékben kapcsolódtak a munkában a családtagok is. Ugyannyira fellendült a munka, hogy például a kapásokat a járásban az elsők között fejezték be, és aratás előtt a silókukoricát is silévő, saját erőforrásokra ti maszkodtak. 36 helyett 45 forintos munkaegység Érdemes még megemlékezni arról, hogy az almatermés nagyfokú kiesése ellenére is sikerül majd teljesíteni áruértékesitési tervüket. Kevesebb az alma, de a meglévő jóminőségű és a tervezett mennyiséget sikerül megközelítően áruként értékesite- niök. Javitja az idei eredményeket a gabonafélék terven felüli, négy-öt mázsás terméstöbblete, a mintegy kétszázezer forint értékű növényvédő anyag megtakarítása, a terven felüli negyven koca szaporulata, s végül — egyre fejlettebb munkaszervezés, a tagok munkafegyelmének szi- lárdulása eredményeként — a munkaegységgel való takarékoskodás. A premizálási módszerük ellenére augusztusig az egész évre tervezett ötvenötezer munkaegységből huszonegyezret használtak fel. Ügy számítják, hogy közel tizenötezret megtakarítanak év végére. A fentiek alapján nem túlzott a szövetkezet vezetőinek az az előzetes számítása, hogy a tervezett harminchat forint helyett negyvenöt forintot ér majd náluk egy munkaegység, ugyanakkor szépen gyarapodik a közös alap. Mindez a község közös gazdálkodásának első esztendejében! Samu András. Az alap már megvan a jándiak régi álmának megvalósulásához: a kultúrházhsz. Az egész építkezés csak jövőre fejeződik be, de még az idén tető alá hozzák. Az összes építkezési költség mintegy üOO ezer forint. A képen még csak építőmunkásck láthatók, de ahogy a mezei munka engedi, a tsz dolgozói is jelentős részt vállalnak közös büszkeségük létrehozásából. YÄ került kétszer megkapálniok. Minden aratási munkaegységhez 5 (uh búza-prémem Az aratást öt és félnap alatt fejezték be. Itt minden aratásban szerzett munkaegységet öt kilogramm búzával premizáltak. Volt olyan idős, hetvennégy esztendős nyugdíjas tag, aki több, mint kétszáz keresztre való gabonát kötött be kévékbe. Jó hatása volt a vezetők példamutatásának. Kanyó István, a községi tanács elnöke például tizenegyezer négyszögöl terményt vágott le. Az aratás-cséplés idején került igazán közel egymáshoz a község népe. A gabonabetakarítás. a cséplési eredmény hozta meg az egyik döntő érvet a nagyüzemi gazdálkodás előnye mellett. A kalászosok már az idén kiugró terméseredményt hoztak, jószerrel a műtrágyázás hatására, őszi árpából, a kedvezőtlen télvége ellenére tizennégy, tavaszi árpából rekord tizenhat, zabból tizenkét mázsa lett az átlagtermés. Búzából, aminek a cséplését hamarosan befejezik, tizennégv-tizen- öt mázsás átlagot várnak. A kapásvetemények közül a kukorica ígér a legtöbbet cukorrépából, burgonyából — ezeket köztesként termelik a gyümölcsösben —, meglesz a tervezett. Egy hold földről száztizenhat mázsa hagymát takarítottak be. Almatermelésben mintegy ötven százalékos a kiesésük, de körtéből hat-hétszeresére teljesítik a tervet, s a dió is szépen ígér. II hatszorosára nőtt teihozam Az állattenyésztéssel sem vall I szégyent ez a fiatal, hét hónapos szövetkezet. Tehénállományuk tejhozama hatszorosára nőtt az első hét. átlagának, ösz- szesen negwenkét sőrét hizlalnak meg, s már saját szaporulatból van tizenhét növendékük. Húsz vemhes üszőt még az idén vásárolnak. Különösen bíztató a sertéstenyésztésük. Nyolcvankét hízónakvalöból ötvenet a tagok adtak össze. Húsz tenyészkocá- juk év végén szaporít. Azonban ezt kevésnek vélték, ezért a hí- sónakvalóból negyvenet kifogtak. s ezek szeptemberben ma- laeoznak majd. A szamosújlakiak r maguk emberségéből igyekeztek megoldani a beruházások jelentős részét. A tavaszon megépített szarvasmarha istálló után fedél alá került egy üzemanyag-, egy — Nézzétek micsoda monstrum! — mutogatnak az utcán az emberek az YA 39—68 rendszámú pótkocsis teherautóra. Szinte tisztelettel méregetik a 16 méter hosszú, három méter széles szerelvényt, s ebből a tiszteletből nem kis rész jut a „pilótának” is, aki büszkén trónol a magas ülésen, a volán mellett. Az óriási csukott autó len-, dületesen kanyarodik a Vörös Hadsereg útjára. Oldalán a felírat: 53 TEFU, Nyíregyháza. öten ülnek a „pilótafülkében”: Onder István, a fiatal, magabiztos gépkocsivezető, Ba- gi Ferenc, Vékony József és Lengyel György, az izmos rakodómunkások és a riporter. A kilométeróra mutatója a negyvenes körül inog. Lassan elmaradoznak a házak, s az autó egyenletes bugással iramodik a nagykállói . úton. Kerékpárosok maradnak le az út két oldalán, a jólismert tájat egyenlőre a reggeli napsugár fürdeti. Egyszercsak felharsan a gépkocsi kürtje, s riadt kerékpárosok rebbennek szét egymás mellől, az egyik rakodó a fülke ablakán át mérgesen utánuk fenyeget. — Az istennek se akarják megtanulni, hogy az utón egymás mögött és ne egymás mellett haladjanak. Mire észbekapnak, már kész a baj — mormolja a „pilóta”. A felelőtlen emberek bosszúságot okoznak a sorfőrnek... S mintegy szavainak igazolásaképpen egy részeg kerékpáros imbolyog előttünk az úttest egyik oldalától a másikig. Onder István hiába tülköl, a kerékpár az it'as kerékpárossal csak az út közepén ingadozik. Működik a légfék, nagy zökkenéssel megállunk. Ekkor kap észbe a kerékpározó és az út szélére kanyarodik. — Ha nanyobb sebességgel hajtunk, a légfék sem haszvegyi- és egy műtrágyaraktár, egy százas hizlalda, egy tiz méter hosszú magtár. Saját erőből létesít még a szövetkezet építő brigádja egy ötvenes istállót és négy darab tíz vagonos kukori- cagórét. Állami segítséggel épített a brigád szerfából egy húszas fiaztatót, tető alatt van egy ötvenes növendék istálló és egy másiknak is elő van készítve az építő anyaga, csak ösz- sze kell állítani. Már Zetoruk is van, amelynek az árából 29 ezer forintot fizettek ki. Első hallásra úgy tűnik, hogy ebben a hatszáz hold szántóterületet el sem érő szövetkezetben talán erejüket meghaladó mértékben építkeztek az első évben. De nem így van! Az építkezés nem megy az idei jövedelem rovására, mert a megnált volna — magyarázza Onder István, miután magunk mögött hagyjuk a „beszeszelt" embert. — Nem lehet könnyű dolog ezzel a hatalmas járművel közlekedni.' — Hát ami azt illeti,, nem. — válaszol a „pilóta”. — Sokan talán nem is gondolják, milyen nehéz a sofőr élete.., , Széles, rakott szekér halad előttünk, Onder István tülköl, a szekér oldalra húzódik. Épp most hagyjuk el a 10-es kilométerkövet. — Reggel fél hétre állunk szolgálatba. Addig a raktárból mar megrakják a kocsit. Sokszor milliós értéket szállítunk... Darabárut: Pannóniát, televíziót, textilt, szeszt, dohányárut, Óvatosan keli vezetni, mert képzelje el, ha két pálinkás ballon egy rázkódásnál őssze- koccan, sokszáz forintos áru mégy tönkre pedig az árut már mindenütt várják. S bizony, már késő este, mire a „túra” mindenhová elér. Vissza „göngyöleget” viszünk, üres bálákat, üres ládákat. Legalább 16 órát hajtok naponta, de sokszor még többet is. Másnap reggel pedig újra kell kezdeni... 11- es kilométerkő... — De azért biztosan megtalálja a számítását... — Nem panaszkodom, nincs is rá okom. A két és fél legalább minden hónapban megvan... A két és tél ... Kétezerötszáz forint. Kemény munka, havi 300 órányi gondos vezetés megérdemelt bére. 12- es kilométerkő... — Higyje el, nem könnyű kenyér ez. Soha nem tudjuk, mikor jön valami „gixer”. A mel- lékutról kiugorhat egy figyelmetlen motorkerékpáros... Este, hazafelé a szembejövő gépkocsi fényszórója el vakít... A sebesség elaltatja az óvatosságot. Mit szólna a fiam, -há este apu nem jönne haza?... • 13-as kilométerkő... Mégse cserélnék senkivel. El tudja maga képzelni, mi az amikor az ember ott ül a volánnál, többmilliónyi értékért sőt emberekért felel? De milyen jó, amikor otthon a fáradtság elrepül, s Pistike, aki csalt most tanult beszélni, az ölembe telepszik és követelődzői kezd: „mit hoztál, apu”? Milyen jól esik ilyenkor, hogy ' épségben átadtuk az árut, tiszta a lelkiismeretünk... Elhagyjuk 3 táblát: „Nagykálló, termelőszövetkezeti Község”. Megállunk az első vasműszaki bolt előtt; s a rakodók nehéz ládákat ciháinak elő a pótkocsiról. Aztán Nyírbátor következik, sorbajárjuk az! üzleteket, mosógépet, szovjet kerekpárt, vegyianyagot, gyógyszert, új cipőket hordanak a kocsi feneketlen gyomrából. S így megy ez Nyírderzsen, Mátészalkán. Késő,.estére fordul, az őszies nyár dühös cseppekkel veri a kocsi ablakát, mire üres ládákkal megrakodva az YA— 39—68 visszafelé fordul. Zuhog az eső, az ablakon monoton egyhangúsággal söpri a kövér cseppeket az elektromos tisztító. Kállósemjénnél ritkán látott, hatalmas jégdarabok verik a kocsi tetejét. Az út két oldaláról ágakat cihái az úttestre a vihar. Csuklyás kerékpárosok birkóznak az idővel. Búg a gépkocsi kürtje, s fáradhatatlan szempár Kémleli a viharos utat. Aztán feltűnik a nyíregyházi leadóállomás kivilágított tornya, a laktanya, a kórház, » néhány, perc múlva a gépkocsi a kemecsei útra kanyarodik. Nyílik az AKÖV kapuja, egy kékoverallos szerelő nevetve integet a „pilótának”. Az YA—39—68 hazaérkezett... Győrt Illés György. 3
