Kelet-Magyarország, 1960. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
Amis; a szülök a közösbeti dolgoznak,j , ,T engerilegenda VÍrán7ÍI( a burgonya. Egy VliayAIn teremtett lelket sem találni közte. Majd csak betakarításkor. Messziről sötétzöld mező tűnik elő. Kukoricatábla. A kocsis arra irányítja a két szürkét. Legtöbb helyen most végzik a kukorica második és harmadik kapálását, gondolom, itt majdcsak találkozunk emberekkel. Szóvá is teszem. De a válasz se hideg, se meleg. S látom, hogy a „gazda”, Lakics Józsi bácsi, a főagronófnus is úgy huncutul mosolyog. Mintha meglepetést tartogatnának. Ez annál inkább feltűnik, mert hát az öreg... régivágású gazda, nehezen nézi ki belőle az ember a fiatalos temperamentumot. Megállunk á tábla szélén. — Itt vónánk — mondja Jóska bácsi. — Nézzük meg, hogy halad a munka. És bazsalyog hozzá. Cv^lnn'TQlf Sehol senki. O&GIIIG&GRi Gondolom, azért nem látni, mert már a kalaphegy ft is eltakarja a széleslevelű, vastagszárú kukorica. Az igazgató letör egys nyurga akáchajtást. Beszúrja egy tő mellé, a végét a tengeri hajtáshegyéhez kurtítja. Szó nélkül továbbmegyünk. Sehol senki, sehol senki. Ke- resztben-hosszábán megjárjuk a nagy, ötven holdas táblát. Kapás ember sehol. A kísérők, mintha szándékosan szabnák szűkre a szót, alig beszélnek valamit. Ügy látszik, hatásvadászatra adták a fejüket. Csak nem értem, miért? Végre letelepszünk a tábla másik szélén. — Ez a vegyszeres kukoricánk — böki ki lassan a főagronómus. — Simazinos. Hát mit szólsz hozzá, öcsém? Alig ocsúdtak, a dícsárgetésre se nagyon jut időm, mert az öreg tüzet fog és folytatja. — Tudod, nagy úr az idő. de mi okosabbak vagyunk. Ha nem csináljuk a száz hpldat ezzel a Simazinnal, hát; megesz bennünket a dudva. Na, ne gondolj rosszra... Van munkaerőnk, nem is lazsálnak, de a sok eső miatt itt nem lehetett volna csinálni egy kapavágást sem. Az, egyelést is gumicsizmában végezték az emberek. Tocsogott minden. Elmesélik, ca területének a felét Simazinnal és Dikonirt- tal kezelték, vetés előtt, illetve vetés után. Egy hold kukoricára, minden munkát beleszámítva másfél nap esett eddig. A törés van hátra, ahhoz kel} majd munkaerő. A kapálás gondját itt már nem ismerik. Pedig micsoda gond az! A kapálások ideién közel háromszáz miliméter eső paskol- ta itt a földet. De gyom az nincs. Az anyagköltség? Egy évre sok, de két évre hat ki és így már megtérül és elmarad a kapálás. Ez nagy szó a termelékenységnél. S erre büszkék na gyom Nemrég, a múlt hpnap vé- ■ gén, három járás környező termelőszövetkezeteinek • vezetői jártak itt. Hallottak a vegyszeres gyomirtásról, izgatta őket t- a dolog. De amit láttak, nem nagyon hitték. — Mostmár elhiszik — mondja nevetve az igazgató. — Nemsokára újra eljönnek. Azt modják: — Jövünk, itt mindig „ragad ránk” valami. Kontrollnak, JSS ott van a saját és a környező szövetkezetek kapás kukoricája. Egyik sem érj utói a vegyszeresen kezeltet. Ügy számítanak, jövőre ugyanarra a helyre vetik a hibridkukoricát, ahol most kezelték a talajt. Monokultúra-féle ez. Próbálgatják. Bíznak benne, s most már megértem a gazda mosolygásának az értelmét is. Ö is bízik... Visszakerülünk oda, ahonftan elindultunk. Megkeressük a leszúrt akácgallyat. Mjntha kisebb lenne? Vagy két centivel. — Nézze csak, Jóska bácsi, — ugratja az öreget az igazgató. — Míg odajártunk, valaki lejebb nyomta a pálcát. Mindenki elérti a tréfát. Nevetünk. Nevet az előbukkanó napsugár is, s a tengeri fiatalosan nyújtóztatja karcsú derekat a Nap felé. Samu András. A gördülő csoda Nyíregyházán van a világ el»ő mozgó laboratóriuma Az időjárás len keverte a kártyát., Minden munka ösz- szefutott. A kaszák beismerő - nek az aranyló gabonatengerbe, de a tengeri is várja a kapát, meg a répa, meg a dohány — meg minden. A munkák előrehaladása iránt, érdeklődünk a Nyírma- dai Állami Gazdaságban. Nagy gazdaság, nagy gond. Sikerül-e megoldani idejében a feladatokat, sikerül-e • úrrá lenni az időjáráson? Nem sokat beszélnek. Mondják, menjünk határnézésre. Felkapaszkodunk egy homokjáró kocsira, s pár perc múlva már a határban vagyunk. A lucerna táblákon nincs mit látni; a második gyapjút leborotválta a fűkasza, kazlakba kerültek a rendek. Hatalmas dohánymező. összesen százharminc holdon. A sorok között gép poroszkál. — Az utolsó sorig géppel ültettünk — jegyzi meg az igazgató, Juhász József. — A talajmunkája is géppel megy, míg nem teszünk kárt a levelekben. Hogy a gép? Majdnem száz százalékos eredési Ha kényszerítenének, akkor sem ültetnénk kézzel.,. addig a györteleki gyerekek népes csoportja az idénynapközi otthonban élvezi a nyár, a szünidő sok-sok szépségét. 72 gyerek második otthona a Sólyák Józsefné vezetése alatt működő napközi, melynek védnökségét a termelőszövetkezet vállalta, s ahol a kitűnő ellátás mellett tengernyi okos dologra is tanítják a legapróbbakat. Képünk: mese- óra a szabadban. Ha nem saját szememmel láttam volna, talán el sem hiszem, hogy egy nem egészen 24 méter hosszú világoskék vasúti kocsin a modern technika ennyi csodába elfér. Dr. Borsi Lajos MÁV •kerületi orvos és dr. Érsek Gyula szakorvos, a „házigazda” társaE ágában egyik ámulatból a máikba estem. — A kocsi a MÁV tulajdona k— mesélte kalauzom — bejárta az országot, és a nagyobb vasúti (gócpontokon néhány napra le- fhorgonyoz. A vasúti dolgozók (tüdő- és ólomszűrését végezzük. |Ebben a megyében Nyíregyházán ívül még Komoróba és Záhony- a megyünk. De nézzük a kocsit A két első helyiség: gz adminisztrációs és a röntgen „szoba” most is tele volt emberekkel. Éppen az Utasellátó női dolgozóit vizsgálták. Az asszonyok hangosan tárgyalták a kocsi előnyeit, s hogy közelebb mentem lengem is bevontak. — Tudja leljem —fordult felém Albert Istvánná, az „Utas” gazdaasszonya A nyírvasvári Vasvári Pál Termelőszövetkezet majorjában már zakatol a cséplőgép. A legelső árpatábla termése 17 mázsával fizet holdanként. A 134 holdról 14 mázsás átlagot várnak a vasvári homokos földekről. Az árpa aratását befejezték s hozzákezdtek a rozs vágásához is. A cséplés megindult; mire az árpa magtárban lesz, lassan kezdhetik a rozs és a búza csép- iését is. Az aratásnál valósággal szárnyakat adott a munkának, hogy a premizálást bevezették. A tsz-ben száz kaszapár áll ki és egy-egyre nyolc hold aratnivaló jut. Ügy határoztak, hogy a gyors, veszteségmentes aratás érdekében minden hold betakarítása után ötven kilogramm terményt — nagyon jó ez a vizsgálat. Nagy előnye, hogy helybe jönnek... mert míg én összeszedem , magam, hogy elmenjek a tüdőszűrőbe ... — s mosolyogva legyintett hozzá. Röntgen, fogászat, szemészet Érdeklődve néztem körül. Hatalmas Siemens röntgengép uralta a helyiséget, mellette az automata. — Ez maga egy kis csoda. — mondta rá dr. Érsek. Mindent irányít, figyelembevéve, hogy a „páciens” kövérebb, vagy soványabb, sőt géphiba esetén azt is megmutatja, melyik részen van a baj. A rötgengépen kívül még kis modern fogászát, szemészet is van. Minden falbaépített, lehajtható. — A laboratórium a mi büszkeségünk — kalauzolt tovább dr. Érsek. — Mert röntgenszerű kocsival még rendelkezhet néhány állam, de mi vagyunk az elsők a világon, akik laboratóriadnak prémiumként. Ez az ötven kiló bőven kitelik abból, hogy a szorgos munkával csökken a szemveszteség. S a prémium jö lendítő erő. A cséplésncl ugyancsak premizálják a cséplő-csapatot. Itt is munkaegységet kapnak a dolgozók teljesítményük után, mint az aratásnál. A cséplőgép műszaknormájának — 1070-es géppel, napi tíz óra munka, 125 mázsa teljesítmény — túlteljesítése esetén a norma felett elcsépelt minden mázsa után tíz kilogramm terményt' kapnak prémiumként a cséplőcsapat tagjai. Ahogy a tavalyi tapasztalatok alapján számolják, normális viszonyok között az előírt teljesítményt 30—40 százalékkal túlteljesítik. Ez azt jelenti, hogy naponta a cséplőcsapat egy-egy tagja 20—30 kilogramm terményt kap prémiumként; umot vasúti kocsira szereltünk. Az orvos sorba mutogatta „kincseit”, s én laikus létemre is éreztem, hogy tökéletesen felszerelt laboratói’iumban vagyok. Faliszekrények nyíltak meg előttem, ahol a vegyszeres üvegeket gumiszalagok rögzítik, óva őket a mozgó kocsin. Megnéztem a távmérőt, a desztillálót, a különböző műszereket, amelyekkel helyben vizsgálj ák a kórártalmakat. Még rádióaktiv sugárzást is tudnak mérni. Rádió és telefonok egészítik ki a gépet. A telefonok egyrésze „házi telefon”, más részük a külvilággal köti össze a vasúti kocsit. A zuhanyozó és előhívó sötétkamra után az utolsó helyiség, a „hálószoba” következik. Zöld plüss, kihúzható rekamier, érdekessége, hogy a párja a levegőben van. Falbaépített szekrény, lehajtható asztalka, beépített olvasólámpák, sőt: az „emeleti” rekamierhoz falraszerelt hamutartó, szőnyeg, függöny egészítette ki a berendezést. Szóval minden csupa kényelem, maximum 4—5 méter területen. A fűtést önállóan is végezhetik (saját kazánjuk van), de kívülről is kaphatják a meleget. A kocsin állandóan van hideg, és melegvíz. 45 ezer vasutast- vizsgáltak meg eddig A munkát öt ember végzi. Egy orvos, két asszisztensnő, egy röntgenműszerész és egy kocsikísérő. 1959. március elsején indult el a kocsi első útjára, s azó'a töhb mint 45 ezer vasutas dolgozót vizsgált, közülük jónéhányat menteitek meg családjának. Jövőre — úgy ígérik, — önálló diesel-vontatót kapnak; ez fegja az áramot is fejleszteni, s így kisebb állomásokon is megál; hatnak. Ezenkívül a tüdő és ólom- szűrés mellett rákszűrésre is berendezkednek. Megtudtuk, hogy dr. Páter János, a kocsi tervezője már a Horthy-rendszerben is megpróbáld tervezetét benyújtani, de az óriási kivitelezési összeg miatt szóba sem álltak vele. Így aztán csak most került sor arra, hogy a terv, több mint kétmillió forint árán, megvalósuljon ... • bodnár— I Premizálják az aratás! és cséplést a nyírvasvári tss-ben Fűkaszctiás a Tisza gátián Németh Mihály a záhonyi Cj Föld Tsz tagja 200 munkaegysége után jókora kaszálót kapott a Tisza töltésén. Vasutas fia, János szabadnapján segít apjának a takarmánynakvaló betakarításában. Hammel József felvétele, 2
