Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM. Ára 70 fillér I960. JÜNIUS 5, VASÁRNAP Külföldről érkezeit versenyfeihivás Nyíregyházára Nem mindennapi levél érke­zett a napokban a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatósághoz. A feladó a munkácsi Vízügyi Igazgatóság, $ a levélben — többek között — az alábbiak állnak: keljünk ver­senyre az éves terv minél ered­ményesebb teljesítése, a költségek nagyobb arányú csökkentése a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. A kihívást a nyíregyháziak: nagy lekesedéssel fogadták el és | szívesen vállalkoztak a „nemzet-' közi versenyre”. líultúrotthont építenek Fülesden A fehérgyarmati járás Fülesd községének alig van több lakos­sá hatszáznál. De ebben a kis községben is úgy döntöttek a falu lakosai, hogy bizony elkelne egy kultúrotthon, sőt égetően szük­séges lenne. Pontosan ezért ha­tározták el, hogy a jövő évben megkezdik a kultúrotthon építé­sét. A köségfejlesztési alapból még ezévben el akarják készíte­ni a tervet, hogy a jövő évben j megkezdődhessék az építés. Eb­ben az évben — ezen kívül — ahogy az alapanyagot sikerül megkapni ezeregyszázhuszon- nyolc négyzetméter járdát is épí­tenek. Hammel-foto. c4 meqijei páithizüttsáq köszöntése rntgi^énk építőipari dülgőzóihoz Az Építők Napja alkalmából elvtársi szeretettel köszöntjük Szabolcs-Szatmár megye építőipari dolgozóit, a munkásokat és a műszaki értelmiségieket egyaránt. A mai ünnepen köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik sok­szor a nehéz körülmények ellenére, az időjárással dacolva vettek és vesznek részt alkotásaink létrehozásában, akiknek keze nyomán a felszabadulás óta a lakóházak, középületek, iskolák hosszú sora épült. A párt nagyra értékeli az építők munkáját és azt várja, hogy mint eddig, a jövőben is tudásuk gyarapításával, lelkes ver- scnymezgalommal fokozzák az eredményeket az egész ország hasz­nára. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA. Kiosztották a városi kulturális'szemle díjait Nyíregyháza utóbbi túlzsúfolt kulturális programja miatt a ko­rábban megtartott Városi Kultu­rális Szemle díjkiosztó ünnepélyé­re csak a múlt hét csütörtökén kerülhetett sor. A kultúrcsopor­Két nemzedék tanítója Barsodi László 192S-ben kezdett a tanítóskodás — abban az időbea k"liiuo.cn nehéz — munkájához. Több évi hányódás utá l N„ ii'i’jro: yca kapott kinevezést. Itt él ma is. Az itt el­töltőn kiizei negyedszázados munkálkodása alatt az egész fa'u igazi pártfogóját, nevelőjét találta meg benne. Ez szere­tetek megbecsülést szült, ami tapasztalható lépten-nyomo Baih l jelenik meg, ismeri Ibrony apraja-nagyja, s szere­tettel köszöntik. Karakó Istvánná is azt az embert szereti az idős tanítóban, akit még Novák Margit korában ismert meg. Most pedig már kislányát tanítja. így örökítettük meg, őket, a tanítót és két tanítványét. (Hammel felv.) tok képviselői előbb meghallgat­ták Porzsolt István, a Szemlét előkészítő és lebonyolító operatív bizottság elnökének összefoglaló értékelését, majd Imrik László és Orosz Zoltán — mint bíráló bizottsági tagok — a tánc, a szín­játszó csoportok, valamint az énekkarok és a mangánszámok szereplőinek bemutatkozásáról tartottak részletes kiértékelést. A bíráló bizottság örömét fejezte ki amiatt,^hogy a bemutatón részt vett együttesek lelkesedése az utóbbi évek egyik legszebb mo­mentuma volt, majd a továbbha­ladáshoz szükséges észrevételek hangzottak el. Végül Asztalos Sándor elvtárs, a városi KISZ-bizottság titkára mondott köszönetét mindazok­nak, akik a szemle sikeréért fá­radoztak, majd kiosztotta a ju- almakat és az emléklapokat. Talajjavítási bemutatót rendeznek Szolnokon A Szolnok megyei tanács vég­rehajtó bizottsága, a Mezőtúri Bercsényi Termelőszövetkezet, a Mezőhéki Táncsics Termelőszö­vetkezet, valamint a Debreceni Talajjavító Vállalat 1960. június nyolcadikén (szerdán) fél 9 órai kezdettel Mezőtúron országos talajjavítási tapasztalatcsere-be­mutatót rendez, tudományos és gyakorlati mezőgazdasági szak­emberek, valamint termelőszö­vetkezeti vezetők részvételével. A bemutatón megyénk szakem­berei is résztvehetnek. Építők Népünk történelmében példa nélküli az a teremtő igyekezet, amely jelenleg országunk új arculatát, a társadalom meg­nőtt életigényeinek minél tö­kéletesebb kielégítését hivatott megvalósítani. Ország-világ szemeláttára erősödünk, gaz­dagodunk: fehérebb a kenye­rünk, több, kényelmesebb a lakásunk, napfényesebbek is­koláink és járhatóbbak az út­jaink. Talán frázisszerűnek tű­nik a szó: az építés, az alkotás lázában ég hazánk, — de va­ló igaz, hogy évtizedek, év­századok alatt nem tudhatott magáénak annyit a magyar nép, mint a szocializmus épí­tése, megvalósítása közben. Elég egy pillantás tegnapjaink­ba: új gyárak, lakónegyedek, városok egész sora lett a puszta földön, közben elége­dettebb lett maga a teremtő nép is. Építők Napja van, hagyo­mányos ünnepnap. Előkívánko­zik az őszinte szó: június első vasárnapja mindannyiunk ün­nepe. Míg az emeletek felhú­zásán serénykedik a kőműves, míg az acélt formálja a vasbe­tonszerelő, addig országunk va­lamennyi becsületes dolgozója tudásával, tehetségével igyek­szik befejezni a nagy művet: az értékesebb holnapot. Mert vágyaink, álmaink, terveink élnek a szóban: szocializmus. Jó tudnunk, hogy erőforrá­saink nyomán vágyaink való­sággá lesznek, gyorsabban, mint bármikor. Ma mégis őket üdvözöljük, őket, az építő- munkások százait, ezreit, akik jobb sorsuk formálása közben számtalanszor tettek bizonysá­got a munkástisztességről, s akiknek keze nyomán fogható valósággá váltak papírra ve­tett elképzeléseink. Az ünnep­nap mindenkor számvetés is egyúttal, — és ma örömmel emlékezünk. Szükebb hazánk, Szabolcs- Szatmár megye építőmunkásai joggal ölthetik fel magukra az ünneplőruhát. A jól végzett munka tudata adja meg a mai ünnep különös értékét. Nem kell különösebben elmélyül­nünk a számok tengerében, mégis boldogító számadást lát­hatunk. Hiszen valamennyiünk öröme az, hogy a 6-os Mély­építő Vállalat dolgozói az el­múlt gazdasági évben — ter­melési előirányzatuk túltelje­sítése mellett — 16 kétszobás, modern családiház költségeit takarították meg, 3 millió 800 ezer forint értékben. Csak el­ismeréssel lehet szólni az Épí­tő és Szerelő Vállalat becsüle­tes munkásgárdájáról, mivel a múlt évi, kongresszusi verseny keretében az évi önköltséget 4,5 százalékkal csökkentették, s ezáltal a leglényegesebbet, a termelékenységi tervet 5 szá­zalékkal túlteljesítették. Ügy­szintén dicséretes a Megyei Építőipari Vállalat tette is: ta­valyi igyekezetük nyomán ösz- szesen 580 munkanappal ha­marabb adták át a tervbe sett létesítményeket. Döntő fontosságú országunk életében a létesítmények meg­valósítása, — s ezzel tisztában vannak maguk az építők is. A múlt esztendei kongresszusi si­kerek mindenhol lel kési tői eg hatottak, s az igyekezet jel­lemzőjévé tett az idei évnek is. Az első negyedévi szorgos­kodás tényei a leghűbb bizo­nyítékok: a Megyei Építőipar5 Vállalatnál már eddig is több létesítményt adtak át határidő előtt, s vállalták, hogy az is­kolaépítéseknél két hetes idő­megtakarítást érnek el. Az Építő és Szerelő Vállalat 43 brigádjának 290 tagja tett ígé­retet egész évi versenyre, s a közös többet akarás már az első évnegyedben szép ered­ményt hozott: 3,7 százalékkal végeztek többet a rájuk bí­zott feladatnál, amely negyed- millió forintnak felel meg. Ha­sonló kellemes hírek érkeznek a kisebb vállalatok, a kisipari szövetkezetek építő részlegei­től is. A becsülettel végzett munka sok-sok elismerést eredménye­zett már. Kiváló építőipari dolgozóink jelvény és oklevél kitüntetésein felül nem maradt el az anyagi megbecsülés sem. Csupán az Építő és Szerelő Vállalat legjobbjai 1959-ben 12 ezer forint jutalmon osztoz­kodtak, — míg minden egyes vállalat bőségesen fizetett nye­reségrészesedést is. De a köz­vetett juttatások terén is ha­sonló eredmények lelhetők fel. Mindenekelőtt a dolgozó em­ber erejének a kimélése kí­ván említést: a gépesítés soha nem látott méreteket ölt. A Megyei Építőipari Vállalatnál egy év leforgása alatt 3 mil­lió forint értékben vásároltak gépeket, amelyek a nehéz tes­ti munkát óriási mértékben megkönnyítik. Tavaly még csak egy autódarú óvta az embert míg az idén már öt autó és két toronydarú mozgatja a ha­talmas föld- és anyagtömege­ket. A mostani Építők Napja az eredményes munka utáni pihe­nés mellett új erőgyűjtés állo­mása is. A mai szép ünnep­hez méltó az a meggondolt és tengernyi jót hozó vállalás, amelyet felszabadulásunk ju­bileumi éve tiszteletére tettek építőipari dolgozóink. Ügy­szintén nincs olyan vállalat, amely a termelés még nagyobb gazdaságossága mellett ne ígérte volna meg a határidők előrehozását. Különösen fontos ez most a mi megyénkben, amikor a mezőgazdaság új arcot ölt, s az épületek felhú­zása a nagyüzem kialakításá­ban sorsdöntő jelentőséggel bír. Tudják ezt építőmunká­saink, s a szokatlan méretű építkezés közben — a sok problémát okozó anyaghiány ellenére — becsületbeli ügyükké tették a továbbhala­dásunk sarkkövét jelentő léte­sítmények minél jobb, mielőb­bi befejezését. Ezért szorítjuk meg a kezü­ket, s kívánjuk, hogy váljék ez a mai ünnep eljövendő si­kerek új forrásává! fiiét gfletérfl •ff»«<Y/«vlV7 Köszöntjük a pedagógusokéi)­v um> kVflu j m mw

Next

/
Oldalképek
Tartalom