Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

Javaslatok az általános és teljes

leszerelésre

Moszkva, június 3. (TASZSZ)

A szovjet kormány 1959. szeptember 18-án javaslatot nyújtott be az Egyesült Nemzetek Szervezetében az általános és teljes leszerelésről. E javaslat benyújtásakor abból a szilárd meggyőződésből indult ki, hogy minden állam teljes leszerelése, minden hadviselési eszköz megsemmisítése a leghatékonyabb és a mai viszonyok között a legreálisabb mód arra, hogy ne törhessen ki a népekre vészthozó nukleáris és rakétaháború, s biztosítsák a tartós világbékét.

A mai világban kialakult erőviszonyok, amelyek közepette az agresszor nem robbanthat ki büntetlenül háborút a békeszerető államok ellen; az emberiség történetében példátlan pusztító erejű korszerű fegyverek léte és annak lehetősége, hogy egész államokat gyorsan megsemmisítsenek; e fegyverek szinte pillanatokon belüli eljuttatásának lehetősége a föld bármely pontjára — mindezek a tényezők nyilvánvaló esz- telenséggé teszik, hogy a háborúra. mint a nemzetközi viták meg-1 oldási módszerére számítsanak. I Reális tény a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, amelyért a Szovjetunió és a többi szocialista ország mindig szót emelt. A békés együttélés azonban nem lehet eléggé szilárd, s a békét nem lehet biztosítottnak tartani mindaddig, amíg folytatódik a fegyverkezési hajsza, amíg egyes államok más országok villámszerű megtámadására szolgáló eszközökkel és a fegyverek, köztük a nukleáris fegyverek gigászi készleteivel rendelkeznek.

Valóban fantasztikus összegeket költenek napjainkban a fegyverkezésre. Elegendő megemlíteni, hogy a korszerű bombavetőgépek közül egyesek többe kerülnek, mint ugyanannyi súlyú arany. Ugyanakkor tény az, hogy több fegyverfajta elavult és beolvasztásra kerül, még mielőtt elhagyta volna a termelőüzem területét. A fegyverkezési hajsza az emberi munka és az anyagi eszközök értelmetlen pazarlásává válik. Csupán azokkal az eszközökkel, amelyeket ma az államok fegyver- gyártásra és felhalmozásra fordítanak, világszerte végezhetnének az éhínséggel.

Lehetetlen továbbra is megbékélni azzal, hogy több százmillió ember energiáját és az általuk megteremtett értékeket' a háború előkészítésére fordítják, amikor pedig a háború tűrhetetlen volta napról napra világosabbá válik. A2 emberiség, amely napjainkban nagyszerű eredményeket ért el a természet leigázásában, s a szellemi kultúra fejlesztésében, jobb sorsot érdemel.

Korunkban reálissá és elérhetővé vált az a cél, amelyről az emberiség oly sok nemzedéke ábrándozott: végezni a háborúval, végleg kiirtani a háborút az emberi társadalom életéből. Ez a cél elérhető, ha megsemmisítenek minden fegyverfajtát és feloszlatnak minden hadsereget, tehát megvalósítják az általános és teljesz leszerelést. Ez az egyetlen valóban biztos alap, amelyen a mai viszonyok között felépülhet a szilárd és megbonthatatlan béke.

Az általános és teljes leszerelés egyik felet sem juttatja egyoldalú előnyökhöz. Ez lehetővé teszi több olyan akadály elhárítását, amely akkor merült fel, amikor csak részleges leszerelési intézkedésekről volt szó, s amikor egyes államok attól tartottak, hogy a szóban forgó intézkedések megbonthatnák a kialakult erőviszonyokat, csorbíthatnák biztonságukat. Az általános és teljes

leszerelésről szóló egyezmény megkötése lényegesen mégköny- nyíti a leszerelési intézkedések nemzetközi ellenőrzését is, mert ha megvalósul a teljes leszerelés, akkor az államoknak nem lesz okuk bármit is eltitkolni egymástól, lehetővé válik a teljes ellenőrzés megvalósítása.

Az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslat forró helyeslésre talált minden országban. E javaslat új lendi'Uetet adott a népek ♦örekvésenek, hogy mindörökre megszabaduljanak a nukleáris és rakétaháború U-dérc* nyomásos fenyegetésétől. Egyetlen kormány sem emelt szót e javaslat ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyöntetűen helyeselte az általános és teljes leszerelés eszméjét és hangoztatta, hogy ez a kérdés ma a legfontosabb világprobléma. Az ENSZ-közgyű- lésnek a kormányokhoz intézett felhívása, amelyben a probléma konstruktív megoldásának mielőbbi kivívását sürgeti, nagy erkölcsi felelősséget ró valamennyi országra.

Ahhoz, hogy az ENSZ-nek ez a felhívása megvalósuljon és teljesüljenek a leszerelést követelő népek reményei, az szükséges, hogy azok a kormányok, amelyektől elsősorban függ a megegyezés, minden további halogatás nélkül megtegyék a kézzelfogható intézkedéseket az egyezmény előkészítésére és megkötésére.

A szovjet kormány minden erejével arra törekszik, hogy mielőbb gyakorlati eredmények szülessenek a leszerelési tárgyalásokon, hogy kidolgozzák és aláírják az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt.

Mint ismeretes, az 1959. szeptember 18-i szovjet javaslatokban foglalt konkrét program szerint az általános és teljes leszerelést négy év alatt három szakaszban kell megvalósítani. Eszerint az első szakaszban nemzetközi ellenőrzés mellett lényegesen csökkentik a hagyományos fegyveres erőket és fegyverzetet, a második szakaszban befejezik a fegyveres erők megmaradt állagának feloszlatását és megszüntetik az idegen katonai támaszpontokat, a harmadik szakaszban pedig megsemmisítenek mindenfajta nukleáris és rakétafegyvert, továbbá sor kerül egyéb, az általános és teljes leszerelést betetőző intézkedések megvalósítására.

Amikor a Szovjetunió ilyen sorrendben javasolta a leszerelési intézkedések végrehajtását, tekintetbe vette a nyugati hatalmak álláspontját, ök ugyanis a korábbi leszerelési tárgyalásokon

— a Szovjetunió hagyományos fegyverzeti fölényére hivatkozva

— amellett foglaltak állást, hogy a nukleáris leszerelési intézkedéseket a legutolsó szakaszban valósítsák meg. A szovjet kormány viszont mindig amellett foglalt állást, hogy lehetetlenné kell tenni a tömegpusztító fegyverekkel vívott háborút, s ma is úgy véli, hogy minél előbb megvalósul ez, annál jobb.

A vezető államférfiak legutóbbi találkozásain és tárgyalásain, valamint a tízhatalmi leszerelési bizottság ülésein részletesen kifejtették és tisztázták a felek nézeteit és javaslatait a leszerelés kérdéseiben.

A szovjet kormány következetesen védelmezi az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatát, mert ez megfelel a tartós világbéke biztosításának, ami pedig kivétel nélkül minden nép érdeke. Ugyanakkor hajlandó figyelembe venni a tárgyalások többi résztvevőjének bármilyen

konstruktív megfontolását és óhaját, ha ez elősegíti a leszerelés gyakorlati megvalósítására vonatkozó megegyezést.

A tárgyalások során egyes hatalmak, például Franciaország részéről olyan véleményt juttattak kifejezésre, hogy a leszerelést a nukleáris, vegyi- és élettani fegyverek célhoz szállítására szolgáló eszközök megsemmisítésévé' kell kezdeni, tehát a katonai ra* ’■■étik, légierők, hadihajók stb. megsemmisítésével. Azt is szükségesnek tartol ták, hogy ezzel egy időben az államok szüntessék meg külföldi területen levő katonai tárrr-szpoctj aikat.

A Szovjetunió kormánya továbbra is azt tartja, hogy a leszerelési intézkedések végrehajtásának az a rendje, amelyet 1959. szeptember 18-i javaslata írt elő, teljesen megfelel az általános és teljes, leszerelés gyakorlati megvalósítása céljainak. Minthogy azonban a szovjet kormány minden eszközzel megkönnyíteni igyekszik a megegyezés minél gyorsabb létrehozását ebben a kérdésben, az összes államok közötti szilárd és megbonthatatlan béke biztosítása érdekében, újból hajlandó engedményt tenni a nyugati hatalmaknak és megállapodni a leszerelési intézkedések végrehajtásának másfajta rendjében, ha ez a rend elfogadhatóbb j a nyugati hatalmak számára.

A szovjet kormány szenvedélyes híve annak, hogy az emberiség minél hamarabb megszabaduljon a rakéta- és atomháború kitörésének veszélyétől. Ezért javasolja, állapodjanak meg abban, hogy az általános és teljes leszerelés folyamatát kezdjék már az első szakaszban a nukleáris fegyverek célba juttatásához szükséges összes eszközök nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó betiltásával és megsemmisítésével. Egyidejűleg szüntessék meg

Az 1959-ben alakított tízhatalmi leszerelési bizottság tagállamainak kormányai, szem előtt tartva az ENSZ-közgyűlés 1959. november 20-i keltezésű, „Az általános és teljes leszerelésről” című határozatát, szükségesnek tartják, hogy az emberiségnek egy újabb háború veszélyétől való megszabadítása, valamint a tartós és megbonthatatlan béke biztosítása érdekében haladéktalanul kezdjék meg az általános és teljes leszerelés feladatának gyakorlati megoldását, és e célból elhatározták, hogy kidolgozzák az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést, amely az alant felsorolt alaptételeket foglalja magában:

I

Az általános és teljes le- ■ szerelés előirányozza:

— az államok összes fegyveres erőinek feloszlatását és azok bármilyen formában történő visszaállításának tilalmát;

—a fegyverzet összes fajtáinak — beleértve az atom-, a hidrogén-, a vegyi fegyvert, a biológiai fegyvert és a többi tömegpusztító fegyverfajtát — betiltását, az ilyen készletek megsemmisítését, gyártásuk megszüntetését;

— mindennemű katonai támaszpont megszüntetését, a bármely állam területén tartózkodó j összes külföldi csapatok kivonását és feloszlatását;

— az állampolgárok hadkötelezettsége minden fajtájának eltörlését;

— a lakosság katonai kiképzésének beszüntetését és az összes katonai iskolák bezárását;

az összes idegen területeken'levő

katonai támaszpontokat.

Amikor már megsemmisítik a legkülönbözőbb hatósugarú harci rakétákat, a katonai légierőt, a tengeralattjárókat és a hadihajókat, az atom tüzérséget és a tömegpusztító fegyverek célba juttat tására szolgáló összes egyéb eszközöket, s az államok nem fognak fegyveres erőket és katonai létesítményeket saját határaikon túl fenntartani, gyakorlatilag lehetetlenné válik az. hogy egyik ország atom- és hidrogénfegyverrel támadjon a másik ellen.

A cél érdekében a Szovjetunió kész a leszerelést a nukleáris fegyverek célba juttatásához szükséges összes eszközök megsemmisítésével kezdeni, jóllehet általánosan elismert fölénnyel rendelkezik a legkorszerűbb és leghatékonyabb ilyen eszközök, mégpedig az interkontinentális, ballisztikus rakéták vonalán.

Ebben az esetben a leszerelési program következő, második szakaszában meg lehetne valósítani olyan intézkedéseket, mint a nukleáris, a biológiai és a vegyifegy- verek eltiltása, az . összes ilyen készletek megsemmisítése és további gyártásuk beszüntetése. A nukleáris háború veszélye minden formájában mindörökre megszűnnék. Egyidejűleg megtörténnék az államok fegyveres erőinek és hagyományos fegyverzetének lényeges csökkentése.

A harmadik szakasz jelentené az általános és teljes leszerelés befejezését, az összes hadseregek, f hadügyminisztériumok, vezérkarok feloszlatását, az ifjúság hadkötelezettségének és katonai kiképzésének eltörlését, jelentené azt, hogy többé nem fordítanak pénzt katonai célokra.

Ezt a leszerelési programot nemzetközi szerződés alapján, meghatározott időszak — négy év, vagy más összehangolt időtartam — alatt, hatékony nem— a hadügyminisztériumok, a vezérkarok és helyi szerveik, valamint az összes egyéb katonai és félkatonai intézmények és szervezetek megszüntetését;

— a katonai célokra szolgáló kiutalások beszüntetését mind az állami költségvetések vonalán, mind társadalmi szervezetek és magánszemélyek vonalán.

Az általános és teljes leszerelés befejezése után csupán szigorúan korlátozott és minden ország szamára meghatározott rendőrt kontingensek maradjanak az államok rendelkezésében, mégpedig csupán könnyű lőfegyverrel leifegyverezve, a belső rend fenntartására és az állampolgárok személyi biztonságának megóvására.

2 Az általános és teljes le- ■ szerelést minden államnak ugyanabban az összehangolt és szigorúan meghatározott időtartamban kell végrehajtania. A leszerelés folyamata fokozatosan, három egymást követő szakaszban zajlik le. E szakaszok egyikében sem szerezhet egyetlen állam sem más államokkal szemben a leszerelés menetéből adódó semminemű katonai előnyt.

Annak a kérdésnek megvizsgálására, hogyan csatlakozhatnak más államok az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményhez, konferenciát hívnak össze valamennyi ország részvételével.

3 Az összes leszerelési ín- ■ tézkedéseket kezdettől végig szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzéssel kellene

végrehajtani.

Az általános és teljes leszerelés kérdésében nemzetközi szervekben ' lefolytatott vitája során különösen magára vonták a figyelmet azon intézkedések, amelyeket a teljes és általános leszerelés után kellene foganatosítani a béke biztosítására és a nemzetközi iogrend érvényesítésére az államok között. A szovjet kormány javasolja, hogy a szerződésben részt vevő államok együttesen tanulmányozzák e kérdés részleteit, hogy a harmadik, befejező szakasz végrehajtása folyamán az ENSZ alapokmányának megfelelően megtehessék az általános és teljes leszerelés körülményei között a béke fenntartásához szükséges intézkedéseket, beleértve az államok olyan értelmű kötelezettségvállalását is, hogy szükség esetén rendőri alakulatokat bocsátanak a Biztonsági Tanács rendelkezésére a béke fenntartásának biztosítására. Magától értetődik, hogy az ilyen rendőri alakulatokat kizárólag a népek közötti béke fenntartására lehet felhasználni, nem lehet felhasználni a függetlenségükért és a társadalmi haladásért küzdő népek elnyomására és nem lehet felhasználni az államok belügyeibe való beavatkozásra.

Elejétől végig az összes leszerelési intézkedéseket szigorú nemzetközi ellenőrzés melleit kell végrehajtani. E célból a szerződés résztvevőinek nemzetközi ellenőrző szervezetet kell létrehozniuk, amelynek illetékessége kiterjed az összes folyó leszerelési intézkedésekre és egyre bővül, amint ezek az intézkedések mind átfogóbbak és mind messzebbmenőek lesznek.

A kifejtettek értelmében a szovjet kormány előterjeszti az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételeinek tervezi tét.

zetközi ellenőrzés mellett kell végrehajtani, mégpedig:

ft \ Nyomban a szerződés aláu/ írása után előkészítő bizottság alakul, amelynek feladata lesz gyakorlati intézkedéseket tenni az altalános és teljes leszerelést, ellenőrző nemzetközi szervezet létrehozására,

A 1 Az ellenőrző szervezetet az

u/ Egyesült Nemzetek Szervezete keretében kell létrehozni a szerződés hatályba lépésének pillanatában. Az ellenőrző szervezet a szerződésben részt vevő összes államokból tevődik össze Ezek képviselői időszakonként értekezletre ülnek össze a leszerelés hatékony ellenőrzésével ösz- szefüggő kérdések megvizsgálására. Az értekezlet állandó és nerr állandó tagokból álló ellenőrzi tanácsot választ, amelynek helyszíni szervei lesznek. Az ellenőrző tanács a szocialista orszá gok képviselőiből, a jelenleg nyugati katonai-politikai szövet ségekhez tartozó államok képviselőiből és semleges államok kép viselőiből fog állni. Az ellenőr ző tanácsban külön körülírt ese tek kivételével lényeges kérdé sekben kétharmados szótöbbség gél, eljárási kérdésekben egysze rű szótöbbséggel hozzák a ha tározatokat.

(Folytatás a 3, oldaloe

Az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételei

2