Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

AZ ÉLET MINDEN PERCÉBEN PEDAGÓGUSNAK KELL LENNI Gyuri Illés György: Dal a májusról — Legalább még két évet ma­radt volna nálunk, tanító úr — mondták az ismerős paraszt- emberek nemrég, amikor Laka­tos Zoltánnal, az encsencsj fiatal pedagógussal találkoztak. S ez a szíves invitálás a legjobb ér­demjegye a tanárnak, aki alig egy évet töitött kim Naeyíenék tanyán, ö így beszél erről: — Akkor nősültem és én ma­gam kértem, hogy tanyára he lyezzenek. Hét éve tanítok itt Encsemcsen, csupán ezzel a meg­szakítással, amit a tanyai neve- lősködésem jelentett. Érdekes volt az emberekkel való ismer kedésem. Szokás, hogy vasárnar délután két csoportban gyűlnek össze a tanya lakói, az asszonyok egy csoportban beszélgetnek, a férfiak p£dig kártyáznak. A fe­leségem is odaállt az asszonyok közé, én magam meg leültem kártyázni; Nagyon meglepte az embereket, s láthatóan jói esett nekik. Aztán kínáltak dohánnyal, itallal. De én elutasítottam. Hát hogy? — kérdezték, — tanító úr nem él vele? Mivel szórako­zik? — Van ezeknél sokkal jobb szórakozás — feleltem, még a kár • tyánál is. Olvasok, aztán meg színdarabot tanítok, ha van ki­nek. így történt, hogy a követ­kező vasárnapra találkozót hír dettem az iskolába, hogy színda­rabot tanuljunk. Akár hiszi, akái nem, ott volt az egész tanya, ak) csak járni tudott. A színjátszó cso- po’t híres lett a környéken- meglett emberek szerepeltek; i legfiatalabb közöttük a felesé gém volt. Jártuk a szomszédos községeket és a bevételből a ta nyába került az első rádió. Az­tán még egy, összesen négy és különféle színpadi kellékek, le­mezjátszó, könyvek, egyszóval «. kulturált szórakozás első eszkö­zei. Nyugodt, higgadt tekintete van Lakatos Zoltánnak. Személyes példamutatásban rejlik talán az az erő, amellyel olyan határé zottan képes résztvenni Encsencs község kulturális életének irányí­tásában. A segítőtársak Jól berendezet kultúrotthont talál a látogató a Virágzó TSz birtokában Encsencsen, s még­hozzá eléggé látogatott hely is ez a kultúrotthon. Bár nem rég­óta. Mester Ferenc, a tsz. elnö­ke nemcsak jólképzett agronó- mus, de a „kultúra harcosa” is, ahogyan őt Lakatos Zoltán jel­lemezte. Híre van a környező községekben, olyan jól irányítja a termelőszövetkezetet, s amel- let mindent megtesz azért is, hogy a művelődés, a kulturált szórakozás lehetőségei bővülje­nek. ö maga mezőgazdasági elő­adásokat tart. Jakab Ilona a po­litikai irodalmi vonatkozású elő­adások „mestere”, Lakatos Zol­tán a biológia és természettudo­mányok köréből választja té­máit. S vannak még többen is, akik pontosan végzik az önként vállalt társadalmi feladataikat. Így aztán a sok öntevékeny cso­port torlódást is okoz egy-egy községi műsor összeállításában. Igen népszerűek az ismeretter­jesztő előadások. Közöttük azok, amelyek a materialista életszem­lélet igazságát bizonyítják a val­lásos ideológiával szemben. Izgalmasak voltak ezek az elő­adások — vall erről Lakatos Zol­tán — vitát pattantva ki az élet keletkezésének kérdése körül, az isten léte, nem léte, az ember származása, s más ha­sonló tárgykörökben. — S ezeken a nyílt, őszinte vitákon igen sokat tanultak a község dolgozó parasztjai s ma már nem egy, nem két ember van közöttük, aki ateista lett, vagy közel áll felfogásában ehhez az életszemlélethez. Idős Tóth And­rás, Kapási Péter, Czakó Albert- né, hogy egy-két nevet említsek közülük. Kár, hogy nincs ele­gendő hasonló témájú film, szem­léltető eszköz, amelyet felhasz­nálhatnánk a bizonyítások so­rán. Azelőtt műanyagból fcészült emberi és állati testeket kap­tunk, amely szemléltető eszkö­zök az ember szerveit mutatták be, s darabokból fel lehetett épí­teni egy egész testet. Nagyon jó lenne, ha az idén is kaphat­nánk hasonlót. gyárunk”, Kapási, aki aztán el­mondta mindazt, ami ott a való­ságban megvan, a bizonytalan életet, a munkásemberek kizsák­mányolását és a nagytőke fény­űzését. Igen sok segítőtársa van a kultúrmunkásnak, csak ismer­nie kell az embereket és- az em­berek gondolatvilágát. Úgy élni, ahogy tartílani Az iskola előtt kerítéshez tá­maszkodva, gyereksereg körében találtam Lakatos Zoltánt, ami­kor kerestem. Pesti bábszínház társulatot vártak éppen, s igen jól beszélgettek, noha még legalább háromnegyed óra volt a társulat érkezéséig. Aztán megkérdeztem a gyerekeket s vá­laszaikból kitűnt, hogy .nagyon szeretik nevelőjüket. „Én pél­dául pingpongozni szoktam vele” — mondta az egyik. S ahogy megérkezett a társu­lat, a gyerekek közrefogták ta­nítójukat s úgy mentek együtt a bábjátszók fogadására. Ügy élni, ahogy tanítani — mondta Lakatos Zoltán, s erre gondoltam, ahogy láttam magas alakját a gyerekek között. Igen egyszerű az egész — az ő szavai szerint, de milyen nehéz az élet minden percében pedagó­gusnak, a művelődés jó munká­sának lenni! Nehéz, de igaz és szép. S. B. A rab madár Lobban a rétek májusi lángja, hajlik a szélnek a zsenge virág. Minden a nyár ezer illatát várja. Az égen, a földen az élet kiált... Az élet, az élet! Rejtett zugokban a mozdulat izgalma uralkodik. A fény is fellázad, s a tájakra robban és felnő a falvakig, városokig... Toppan a szaladó gyermek cipője, gurul a labdával a piros mosoly. Rebben a kéz, hogy a töviseket törje. Az ablakon maga az utca dobol... Híve é« őrzője májusnak, nyárnak; a munkáshad mindig előre siet. Az utakon gépek és emberek járnak, állani nincs kedve, nincs senkinek! A szív már repülni, szárnyalni szeretne, a +üdő beszívná a száz illatot, az ész, meg a kar mindig cselekedne, s a nap a szemekbe csillagot rakott. Szerelmek, remények, jó szenvedélyek csodáját termi az emberiség. Ropoant, teremtő indulatok égnek és újra fogamzik a lázas vidék... Újra megújul az új is jövőre, még melegebb lesz a május, a nyár, s hogy minden az ember hatalmát köszöntse, a mindenség lassan a földre talál. Nem lehet többé az úton megállni! A világ forog — a világ tanul, s ágálhat ellene bárki, vagy bármi, s május, a születés lesz csak az úr! Több, mint száz évvel ezelőtt írta meg a Tolvaj szarka című elbeszélését Alekszandr Herzen, a nagy orosz író. A történet a régen elmúlt idők távlatába ve­zet, a jobbágykorban * játszódik, de ma is mélyen megrendít ben­nünket. Ebből az elbeszélésből készült ez a film. Főszereplőjéül a tehetséges Zinajda Kirijenkot választották. A történet egy her­cegi kastélyba viszi el a nézőt. A gazdag kényúr jobbágy-színházat tart fenn. Színészeivel emberte­lenül bánik, közöttük egy leány­nyal, aki végigjárja a megalázta­tások és szenvedések kálváriáját s a halálba menekül. A filmet a Dózsa mozi játssza. Nem csak egy előadáson Mivel érik el az encsencsiek, hogy a községben határozott eredmények születnek a műve­lődés munkájában? Lakatos Zol­tán erre így válaszol: — Nemcsak egy előadás ere­jéig kell foglalkozni az emberek­kel. A pedagógus, a kultúrmun- ■kas a nap minden percében le­gyen pedagógus és kultúrmun- kás. Az állandó kapcsolat az em­berekkel, a szüntelen nevelési munka hozza meg csak gazdag gyümölcseit. Aztán az embernek sok segítőtársa akad a faluban Ezek mind alkalomszerű segítsé­gek, de nagyon hasznosak. Ami­kor például Amerikáról kezdtek beszélni az emberek, hogy ott így van, meg úgy van, a mi tár­gyilagos felvilágosításainkat igen jól kiegészítette „amerikás ma­Az ünnepi könyvhét könyvei Darvas József: Országúton, város táján. Az író 1936—40 kö­zötti szociográfiai riportjainak gyűjteménye jelenik meg ebben a kötetben. Erdős László: A szö­kevény. 1944-ben, a börtönökben sínylődő kommunistákból négy munkásszázadot áll'tanak fel. A munkásszázadokból a kommu­nisták jóformán valamennyien megszöktek, ezek egyikének tör­ténetét írja meg a könyv. Solo- hov: A hazáért harcoltak. Solo- hov írásai művészi erővel ábrá­zolják a Nagy Honvédő Háború kezdeti szakaszát az egyszerű frontkatonák sorsát, lelkivilá­gát. Földeák János: Tékozlók. A regény mai témát dolgoz fel. A cselekmény 1956 november 4-én indul, hősei munkás fiatalok. A regény öt nap alatt játszódik, ennyi idő alatt zajlik le az ellen- forradalom katonai leverése. Várnai Zseni: Békét a világnak. Várnai Zseni új kötete az 1953— '/9-ben írt verseit taita’mazza. A költőnő épp úgy, mint korábbi köteteiben az anya érzéseiről,! gondolatairól, szorongásairól, fé- I leiméről, életszeretetéről vall. En-1 nek kapcsán emeli fel szavát a í háború ellen. Dobozi Imre: Tcg- nap és ma. A kötet Dobozinak j az elmúlt három esztendőben írt novelláit továbbá a Tegnap és a Virrad című filmregényeit foglal­ja magába. . • Kitűnő műkedvelő előadást nyújtottak a Móricz Zsigmond Művelődési Ház színjátszói NEM TARTOZIK az Országos Színjátszó Fesztivál programjá­hoz a Móricz Zsigmond Művelő­dési Ház színjátszóinak előadása, Pável Kohout: Ilyen nagy szere­lem című drámájának bemutatá­sa, A nyilvános főpróba azonban feltétlenül oda érdemesítené. — Meg kell mondanunk, hogy mű­kedvelő színpadon kevés ilyen jól összefogott, átélt játékot látha­tunk, m'nt láttunk a főpróbán, népes, telt ház előtt. Pedig a darab igen nehéz fel­adatot ró a színjátszókra. A díszletnéküli színpadon a percről- percre változó érzelmi és értelmi, tárgyi és gondolati képek soka­sága apró darabokra hullana szét, ha a színjátszó csoport nem állana a kiforrottság olyan fokán, hogy az egész előadást képes szerves egységbe összefoglalni. A DARAB MAR ISMERT; arra ad magyarázatot, hogy mi­ért lesz öngyilkos egy fiatal, szerelmes leány? Ki a bűnös? A „taláros úr” irányítja a vizsgála­tot, mint egy erkölcsi bíró. Az előadás végén megállapíthatjuk, hogy Lida, a leány egész környe­zete hibás volt, mert hibás min­den ember, aki nem őszintén és mélyen segíti embertársát, aki kényelmesen s a problémáktól visszahúzódva igyekszik élni a társadalomban. Ezt a mondani­valót jól szemáltette a műked­velő előadás. AZ ÉRDEM ELSŐSORBAN Fényes Mártáé, a debreceni Cso­konai Színház rendezőjéé, aki hosszú, fáradságos munkával te­remtette meg azt a színpadi légkört, amelyben olyan pillana­tok adódtak, amelyek nagy szín­házak jó előadásaira emlékeztet­tek. Nagyszerű fénytechnikával pótolták a hiányzó díszleteket, húzták alá a hangsúlyosabb per­ceket, magát a mondanivalót. — Említeni keil a zökkenőmentes pergést, ami ugyancsak nagy tel- jes tménv ebben a rengeteg jele­netet halmozó darabban. A biz­tos íendezői kéz nyomát őrzi az előadás. Néhány meglepően jó alakítást láthattunk. Holéczv István a .„Taláros úr” szerepében eléggé árnyaltan mutatta be az emberi lelkiismeret vívódását. Volt ereje humoros pillanatot teremteni a feszült drámában. Gábor Viktória a feleség nehéz szerepében állta meg a helyét. Nagyon tehetséges játékot muta­tott Stibi Béla Milán szerepében. Lengyel Éva, aki Lidát alakítot­ta, a darab legnehezebb szerepét vállalta magára. Nála jobban fiatal műkedvelő színjátszó talán nem is oldotta volna meg. A többiek alakítása is megfelelő, jó volt, kisebb, nagyobb .hibákkal, A SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT a/ elmúlt évben a Szélvihar című Dobozi darabba) jelentkezett. — Örömteljes dolog, hogy azóta ha­tározott fejlődést mulat a cso­port és az is örvendetes, hogy komolyan készülnek egy-egy elő­adás megtartására. Nem a meny- nyiség, hanem a minőség vezeti őket előadásaikhoz s ez példa­mutató a megyei színjátszás előtt. Nagy előnyük, hogy hiva­tásos és tehetséges rendező segíti őket a darab bemutatásához. Ez általános nem lehet és nem is cél. De Nyíregyházán, amelynek kisuogárzó hatása kétségtelen a megyére, ez talán szükséges is. S ami terveikből kiderül;., tovább is hasznosíthatják ezt, vidéki elő­adásaik során. A darab bemutató előadása holnap lesz a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Érdemes megnézni. tJ Lenin műveit fordítják legtöbbször idegen nyelvekre Évek óta Lenin műveit fordít­ják le a világ minden más köny­vénél gyakrabban idegen nyel­vekre. Az UNESCO minden or­szágaira kiterjedő beszámolójá­nak adatai szerint 1949-ben 19, Lenin-fordítás jelent meg, 1958- tan pedig már 209. A Szovjetunióban 88 nyelven adják ki Lenin műveit, ebből 62 nyelv a Szovjetunió nepeinek nyelve, 26 pedig idegen nyelv. —- 1917-től 1949-ig a Szovjetuwioban 315.649.000 példányban jelentek meg Lenin müvei, ezek közül 16.911.000 példány idegen nyel­ven.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom