Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
Qhj h'i tájak, nyíri emberek A tcesz udvarán a fák körül szeretnek játszani a gyerekek, a gazdaság jövő gazdái. — Magát. Elviszik oda Tisza- adonyba, tsz elnöknek. — Hát van ott is tsz? Még éppen nincs, — mondja vontatottan az idegen. — De álltunk mi akkor azon a tavaszon! A fiatal házasokat is tudtuk már segíteni, kölcsönt kaptak, lakást építettek, bútort ajándékozott a szövetkezet! Összehasonlítás a prágai és londoni színházi kultúra között A londoni Times tudósítója a lap április 20-i számában «beszámolót közölt arról, hogy Prágában milyen nehéz színházjegyekhez jutni. „Ha tekintetbe vesz- szük, hogy a prágai színházak a hét minden estéjén 95 százalékig telt házak előtt játszanak és az 1 milliós városban összesen 14 000 férőhely van a színházakban, ebből már következtetni lehet arra, hogy Csehszlovákia kulturális életében milyen rendkívül nagy jelentősége van a színháznak. Ha a lakosság száma és a színházak befogadóképessége között Londonban is ugyanez volna az arány, akkor a jelenlegi 45 000 férőhely helyett összesen 112 000 férőhelynek kellene lennie a londoni színházakban. Derék, csendes, őszülő ember. Minden nap Jelül kerékpárjára, s bekarikázza a Hímest, a Vasvári, a Fürj, a Fecske, a Galamb, az Vjszőlő, az Öz, meg még jónéhány utcát. Naponta 30 kilométert is kerékpározik. -4-1 esztendeje, hogy elvigye a hírt a: embereknek övéikről, vigye * az örömöt, s néha a bánatot is. • Tóth Miklós levélkézbesítőt ismeri az egész környék. Sokan már a kapu előtt várják. Az idős Pista bácsi kiül a virágos Kólaji-utcai kert elé: — Nem írt a lányom? S reszkető kezekkel bontja a Dunántúlról érkezeit lila borítékot, s örömregyúlt arccal bújja a sorokat a családról, a kis- unoká ról. A szép Irénke virágos szoknyája is minden nap ott libeg az Ujszőlö utcán. A kerékpár elé szalad, s már messziről kiabálja: —Jónapot Miklós bácsi, mit hozott Jóskától? Mert Miklós bácsi minden nap hoz valamit, szerelmes, féltő szavakat, reménykedő, tervezgető mondatokat a katonavöle- génytöl. De jön a levél szokatlan bélyegekkel, messzi idegenbe szakadt gyermektől és szülőktől, a Miklós bácsinak ilyenkor’ mindig van ideje vigasztaló, bátorító szavakra: — Meglátja, majd hazakerül... A múlt héteh is jöttek Kanadából... n „Szentivánéji étem“ operséjemutatéja Az ifiéi, június 11-től 26-ig tartó aldeburghi zenei fesztiválon tartják Benjamin Britten „Szentivánéji álom” című új operájának ősbemutatóját. A Shakespeare művéből készült opera szövegkönyvét Britten és Peter Pears készítette. A zenei fesztiválon ezenkívül előadásra kerül a „Lukrécia elrablása” című opera és szerepel a BBC szimfonikus zenekara Mendelssohn esttel és egy modern zeneművekből összeállított hangversennyel. Az öröm lutára Iyenkor aztán, mint eső után a napsütés, a pergő könnycseppeket a remény, a bizakodás izgalma váltja Jel. Gyakran beinvitálják szíves szóval a postást, s elmondják az emberek, a háziasszonyok, az idős szülők, vagy féltékeny fiatalasszonyok ügyes-bajos gondjukat, sokféle dolgukat. S a postásnak ilyenkor nemcsak vigasztalni kell. Tanácsokat ad, bíztat, segít. Tudja már, hogy Ju- cikának három hete nem írt a vőlegénye, hogy Kovácsék válni akarnak, a Bandi gyerek most teszi le utolsó vizsgáit az egyetemen, Géza bácsinak megszületett a tizenhetedig unokája. A levélkézbesítö sokat tud az emberekről, az életről. De vajon aki ennyi örömet és bánatot ismer, sőt maga kézbesíti a nagy eseményekről, sorsfordulókról, születésről és halálról, betegségről és házasságról, szerelemről és szerencséről tájékoztató sorokat, ö maga hogyan él, milyen ember? A sok Irénke, meg Géza bácsi tudják-e a kedves szavú emberről, hogy neki is vannak gyermekei, ö is örül, vagy szomorkodik? Tóth Miklós nyíltszívű ember. Nem titok az ö élete, el is sorolja az elejétől. 49 éves. Tizenkét testvérével nagy nyomorúságban tö'tötte gyermekeveit, mert édesapját Korán eltemették. Volt napszámos, szolga, kocsis, a nagykállói intézetben, az elmegyógyászaton kisegítő ápoló, onnan került isiiben a nyíregyházi postahivatalhoz, a raktárba. S nyolc esztendeje annak, hogy először akasztotta nyakába a kézbesítő táskáé és 100 000 kilométert bekariká-, zott. Azóta mindig ugyanazt m környéket járja, s a legtöbb^ mondanivalója is erről a nyolc esztendőről került: — Sok minden történt azóta.J Nem lehet kérem ráismerni a környékre. Ahol bokáig sárban toltam a biciklit, ott betonútj betonjárda van, Nem lehet ráis-J merni a Vasvári utcára, az Árok) I utcára... S mennyi új ház cs milyen szépek? 2—3 év alatt, ax üres telkek helyére épült az Öal utca. Egy egész utca! Az új há-| zak parkettások, fürdőszoba t* van bennük! Aztán az emberek: is mások. Sokkal nyugodtabbaki mint azelőtt voltak. Igaz, kevesebb a rossz hír is, annál több a jó... S én úgy örülök mindegyiknek! De kiderül, hogy Miklós bá-J\ csinak más oka is van az örom-j re. Lánya, a 23 éves Márta a> helyi „Göngyöleg” dolgozójaj fia pedig, a 21 esztendős Miklós Pesten dolgozik, a MÁVAG-banJ Futballista. A gyerekek szépen keresnek,1 Tóth Miklós nyugodtan él fele-j ségével a saját keresetéből.! Szenvedélye a kugli. Nagy sporty ember, szabadidejének javát at tekepályán tölti, de jut idő oly-{ kor egy kis sóstói sétára, vagyI mozira is az asszonnyal. Vége a beszélgetésnek. Miklós bácsi felszerel. Hatalmas táskája csak úgy dagadozik a sok küldeménytől. Vajon ma a Himesben hány*, arcon virulnak ki az öröm roA zsái? ... Győri Illés Ggyörgy^ Képzőművészek vázlatkönyvéből Festő a rajzasztalnál (Bcrecz András ecsetraj*») Egy nap szokatlanul melegen out a nap. Zord ez a tavasz, de a nap igazi. Délfelé egy idegen ember kerékpározik be a tsz udvarára s az elnököt keresi. Az idegen leszáll s mondja, hogy kicsoda, hogy hízóért jött. — Hát van tán .;. egy — tréfált Gulyás Lajos az elnök. *>i A két hízómarha együtt 14 mázsa — Jó, akinek van. — Nekünk van. Az idegen kicsit gyorsan beszél. Megigazítja kalapját, erősen somolyog, aztán ki böki. — Engedjék meg, mondok egy viccet, így közbe. Hát az a vicc, hogy a tiszaadönyiak el fogják lopni magát. — Engem? — hökken meg a tréfa kedvéért az elnök. Lajos most is járja a határt, mint akkor. Csakhogy a két tavasz között rengeteg esemény történt. Rengeteg baj, gond és bánat. Gulyás Lajost is csak most hívták vissza nemrég Kálmán Lászlóval, a könyvelővel együtt. Az ellen- forradalom itt is feldúlta a biztosan induló életet. Kálmán László szemében könny szökik, ahogy emlékezik: — hogy Szükség szerint adtunk előleget, és olyan terveink voltak, hogy ma valóságos paradicsom lenne a Búzakalász, ha nem jön közbe 1956. Nézem a könyvelést, ismerkedem, hogy hogyan is áll ma a tsz és sírnom kell, ha ösz- szehespnlítást teszek. (Pedig azért ’— - ~í *«- ’ De erős ez a tsz. Erősek itt az j emberek. Az elnök ismét járja a ! határt és összeszcn'tott foggal akar a utolérni *'4 utói fogja érni ez a szövetkezet, mely most ismét nagy, nagyobb, mint ) volt. A cukorrépát már a múlt héten égyeselték, év végére íó zárszámadást várnak, a közös marhaállomány megint jó, kiselejtezték a tejelő tehenekből is a rosszat. Narancs és Rózsi, a két hízómarha együtt biztosan megvan 14 mázsa, a íejési átlag 9.8 liter. A munka megy, bár egyen- letlenségek még vannak. Rövid idő alatt akarják elérni azt a szintet, ahol 1955-ben voltak és még rövidebb idő alatt, ha elérték, tovább is akarnak fejlődni. Jó munkafegyelem, megértés, igyekvés, az emberekről való állandó gondoskodás: ez volt és ez van, hozzá tanulás művelődés: ez lesz. Most már nyugodt az út, nem lesz több 1956. Kemény iskola volt az élet iskolája, de ezt a leckét is jól megtanulták a becsületes dolgozó parasztemberek. erősen arról beszélnek már. Ami jó eredménye van a „Búzakalásznak” az nagyon foglalkoztatja őket. 1955 áprilisában írtam ezeket a mondatokat a tiszaszalkai Búzakalász Termelőszövetkezetről írott cikkemben. Azóta az ötödik tavasz neveli a szálkái határban a kitűnő cukorrépát, aminek most sincs párja a környéken. Gulya4 Tiszaszalkai gondolatok II.
