Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

A Lottó nyerőszámai (3. oldal) ★ Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár (3. oldal) tlléf prilstérl*! XVII. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Ára 50 fiUér I960. MÁJUS 21, SZÓMBA! R Megyei Építőipari /öliaiat pártszervezetében (3. oldal.) A mcg;c spurija (6. oldal.) Hruscsov elvtárs beszédet mondott a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának berlini nagygyűlésén Berlin, (MTI): Nagy-Berlinben a Werner Seelenbinder-csarnok- ban pénteken délután rendezték meg a Demokratikus Németor­szág Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagygyűlését. A csarnokot zsúfolásig megtöl­tő közönség lelkes éljenzése közben vonult be a Berlinben tartózkodó szovjet küldöttség, élén N. Sz. Hruscsovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével, továbbá a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöksége, valamint az NDK kormányának és a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának vezetői. A két nemzet himnuszának elhangzása után Erich Correns professzor, a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontja Or­szágos Tanácsa elnökségének elnöke nyitotta meg a nagygyű­lést, majd átadta a szót N. Sz. Hruscsovnak. íme, ismét találkozhatunk önökkel, Németország történeté­ben az első munkás-paraszt ál­lam fővárosának lakosaival — kezdte beszédét N. Sz. Hruscsov. Engedjék meg, hogy a saját ne­vemben és a kíséretemben lévő elvtársak nevében forró köszö­netét mondjak a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának és az NDK kormá­nyának azért a meghívásért, hogy Párizsból Moszkvába haza­tértünkben ellátogassunk Ber­linbe. — A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek; a ne­vében forró, testvéri üdvözlete­met tolmácsolom Berlin lakosai­nak és az egész Német Demok­ratikus Köztársaság lakosainak, akik kitartó, szorgos munkával építik a szocializmust az NDK területén. Külön elismerésemet tolmácsolom Ebert elvtársnak, Berlin főpolgármesterének és Berlin lakosainak azért a rend­kívül megható, meleg, szívélyes fogadtatásért, amelyben mind­nyájunkat részesítettek itt, Ber­linben. — Mindenütt orgonavirág kö­szöntött bennünket, amerre el­haladtunk. Forró köszönet ezért a szívélyes fogadtatásért. Ebben kifejezését látom a Szovjetunió iránt érzett, forró szeretetnek Látom, hogy forró szeretet nyilvánul meg a mi kommunista pártunk iránt, a mi marxista-kommu­nista eszméink iránt és a mi népeink iránt, amelyek ke­mény munkával építik a kommunizmust. — Párizsban létre kellett vol­na jönnie a kormányfők találko­zójának. E találkozót az egész világ reménykedve várta. Az egész világ azt várta, hogy ezen az értekezleten el fogják dönte­ni a rendkívül fontos kérdéseket és hozzá fognak látni a fő prob­lémák megoldáséhoz. A világ azt remélte, hogy ez az értekez­let a nemzetek békés együtt­élése elveinek megfelelően feje­ződik majd be. — Sajnálatos módon az Egye­sült Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt az értekezletre nem került sor. Az egész világ tudja ezt, s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnüket, a* igazság mindenképpen győz­ni fog! — A Szovjetunió nagyon ki­tartóan, gondosan készült az ér­tekezletre. Semmiféle katonai riadót nem rendeztünk, semmi­féle katonai gyakorlatot nem rendeltünk el és semmiféle fel­derítő katonai repülést nem vé­geztünk. Mi a leggondosabban és a legőszintébb szándékkal ké­szültünk a konferenciára. A nyu­gati résztvevők azonban egészen másképp jártak el. Nekik is ugyanezeket a nézeteket kellett volna képviselniük és — habár az értekezletet illetően riadóje­leket kaptunk — mégis azt gon- doltyk, hogy a józan ész diadalt arab Azt reméltük, hogy nor­mális feltételek jönnek létre ezen az értekezleten, s ezek elősegítik a bonyolult nemzet­közi kérdések megoldását. — Az Egyesült Államokban a felszín alatt bonyolult harc folyt a különböző politikai erők kö­zött, s ez súlyos aggodalmat kel­tett. Önök emlékezni fognak rá, hogy amikor visszatértem az Egyesült Államok-beli utazásom-' ról, mér beszéltem erről. Már akkor sem siettük el a dolgot, hogy bizonyos kérdésekre végle­ges választ adjunk. Már akkor is élénk figyelemmel kísértük, vajon az Egyesült Államokban a fegyverkezés. a hidegháború, vagy pedig a békés együttélés hívei aratnak-e győzelmet? Már akikor is hangsúlyoztam, hogy az Egyesült Államok elnökének ne­hezebb a helyzete, mint az enyém. Ami hazánkat illeti, ott a bél­és külpolitikánkról egyaránt a párton, a szovjet kormányon, va­lamint a népen belül is teljesen egységes vélemény uralkodott. Az Egyesült Államokba11 azonban vannak olyan erős és befolyásos körök, amelyek nem akarják a hidegháború megszüntetését. Ezek az elnök közvetlen környe­zetéhez tartozó körök nyomást gyakorolnak az Egyesült Álla­mok elnökére. — És most már itt van en­nek az eredménye. Ahelyett, hogy előmozdították volna a megegye­zést a leszerelésben, az atom- kísérletek megszüntetésében, a német békeszerződés megkötésé­ben és ezzel a nyugatberlini kér­dés megoldásában, az Egyesült Államok elnökének tudtával ka­tonai felderítő repülőgép tört be hazánkba. — Képzeljék el, elvtársak, köz­vetlenül az értekezlet előtt, a kormányfők találkozójának elő­estéjén, amikor úgy gondolhat­nék, a legnagyobb elővigyázatra lett volna szükség minden érde­kelt fél részéről, nehogy megren­dítsék a bizalmat és meghiúsít­sák az értekezletet, szinte ve­zényszóra provokációs, fenyegető beszédek hangzottak el. E beszé­dekben barátságtalan szavakkal illették a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Éles és arcátlan beszédet mondott Her- ter, Dillon és Nixon úr. Világos volt, hogy ezek a szónokok telje­sen összhangban vannak egymás­sal. Az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezletén csatlakozott hozzájuk, s kijelentette, hogy c beszédek az Egyesült Államok politikáját fejezik ki. A leg­rosszabb feltevéseink igazolódtak atekintetben, milyen az erők megoszlása az Egyesült Államok­ban. Mindén amellett szólt, hogy az Egyesült Államok kormá­nya semmiképpen sem óhajt­ja a problémák megoldását. Arra törekedett, hogy ne jöj­jön létre az értekezlet, sót (Folytatás a 2. oldalon) I békés együttélés gondolata minden zavaré kísérlet ellenére győzni fog Hruscst» elv társ laSáiKozott az i\Ük állami és társadalmi vezetőivel Berlin. (MTI): Csütörtökön este Berlinben, a minisztériumok há­zában Hruscsov, a szovjet mi­nisztertanács elnöke találkozott a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagjaival, és póttag­jaival, az NDK minisztertanácsá­nak tagjaival, az NDK népi ka­marája elnökségének és a De­mokratikus Németország Nemze­ti Frontja Országos Tanácsa el­nökségének tagjaival. A Walter Ulbricht által meg­nyitott megbeszélés során — mint az ADN jejenti — az NDK fe­lelős politikai vezetői teljes mértékben egyetértettek N. Sz. Hruscsovnak Párizsban tanúsított következetes magatartásával. Otto Grotewohl miniszterelnök utalt arra, hogy az Egyesült Ál­lamok agresszív körei — Eisen- howernek és Nixon alelnöknek tudtával és teljes beleegyezésé­vel — dúrván megszegték azt a Camp David-ben létrejött meg­állapodást, hogy az összes nem­zetközi kérdéseket békésen, tár­gyalások útján rendezik. Mint minden agresszor, ők is puszta papírrongynak tekintették ezt a kötelező megállapodást. Az NDK miniszterelnöke nyo­matékosan hangsúlyozta, hogy amerikai katonai repülőgépek behatolása a Szovjetunió légite­rébe hemcsak kémkedésnek, ha­nem agresszív cselekedetnek szá­mít, olyan cselekedetnek, ami­lyen csak háború idején szoká­sos, durván megsérti a nemzet­közi jogot, semmiképpen sem menthető módon beleütközik a nemzetközi kapcsolatokat szabályozó törvényekbe. • Otto Qrotewöhl rámutatott: Eisen, hower Párizsban nem volt haj­landó elítélni a Szovjetunió fö­lött végrehajtott agresszív repü­léseket és ünnepélyesen szavatol­ni, hogy ilyen agressziós cselek­mények többé nem ismétlődnek meg, majd így folytatta: — Ilyen körülmények között, véleményünk szerint, a Hruscsov elvtárs-vezette szovjet küldöttség nem tehetett úgy, mintha semmi sem történt volna . .. Mindenki számára teljesen világos, hogy ilyen körülmények között a tár­gyalások teljesen meghamisí­tották volna a cs ácsért ekezLt értelmét. Ha a szovjet küldöttség ilyen körülmények közöli tárgyalt volna, akkor tudatosan félre­vezette volna a népeket. Jól ismerjük Hruscsov elvtársat ahhoz, hogy elmondhassuk: ezt nem tehette és sohasem lógja tenni. Grotewohl megjegyezte, nem meglepő az, hogy a bonni kor­mány és különösen Adenauer, fenntartás nélkül az Egyesült Ál­lamok agresszív köreinek olda­lára állt. „Adenauer mindenekelőtt azért fél a békeszerződési tárgyalásoktól és a nyugat- berlini probléma békés meg­oldásától, mert végre akarja hajtani az atomfegyverkezést” — állapította meg Grotewohl mi­niszterelnök. „Helyeselte é6 he­lyesli az amerikai agresszív kato­nai körök provokációját,, mert fél a nemzetek közötti megértéstől, mert ez lehetetlenné tenné szá­mára a CDU karlsruhei kongresz- szusán meghirdetett politikájá­nak megvalósítását, amellyel egész Németországot be akarja vonni a NATO-ba, a 'militaristák uralmát pedig ki akarja terjesz­teni egészen az Oderáig. Ez csak előkészítése lenne egy újabb, rr.égnagyobb agresszív kalandnak Lengyelország és Csehszlovákia, végül pedig a Szovjetunió ellen is.” Otto Grotewohl emlékeztetett Hruscsov szavaira, amelyek sze­rint a militaristák karja nagyon is rövid tterveik megvalósításához, ás hozzátette, hogy a szocialista tábor, s így az NDK minden egyes újabb sikere még jobban megrö­vidíti a militaristák karját. „Meg kell akadályozni — mon­dotta a miniszterelnök, — hogy katonai provokációk céljaira visz- szaéljenek a nyugatnémet terü­letekkel. A fegyverkezés beszünteté­séért és az atomhalál ellen indított mozgalmat tehát új erővel tovább kell fejlesz­teni. Hruscsov miniszterelnök, akit a tanácskozás résztvevői szívé­lyesen üdvözöltek, köszönetét mondott azért, hogy a szovjet küldöttséget meghívták a Német Demokratikus Köztársaságba. —< Tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának üdvözletét és sze­rencsét kívánt a Német Demok­ratikus Köztársaságnak a szocial­izmus felépítésében elérendő eredményeikhez. Ismertette azokat az alapölve- ket, amelyek a szovjet küldött­séget párizsi tartózkodása során vezették. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya azonos politikát folytat a beké, a feszültség enyhítése és a nem­zetek közötti megértés érdeké­ben. A résztvevők helyeslése köz­ben kifejezte meggyőződését, hogy a béke erői új eredménye­ket fognak elérpi. „Merre tartunk most?” — ve­tette fel a kérdést Hruscsov. — Ügy vélem, a béke felé” — mon­dotta, majd kijelentette, hogy a békés együttélés gondolata minden zavaró kísérlet elle­nére győzni fog. Felszólalt ezután Johannes Dieckmann, az 1NDK népi kama­rájának elnöke, Lothar Bolz, a Nemzeti Demokrata Párt elnöke, Ernst Goldenbaum, a Demokra­tikus Parasztpárt elnöke, August Bach, a CDU elnöke, Manfred Gerlach, a Liberális Demokrata Párt főtitkára és Correns pro­fesszor, a Nemzeti Front Orszá­gos Tanácsának elnöke.. Minden felszólaló nyomatéko­san helyeselte a szovjet minisz­terelnök párizsi magatartását, amellyel nagy szolgálatot tett a béke ügyének. A felszólalók fel­háborodásukat nyilvánították amiatt, hogy a Szovjetunió fö­lött végrehajtott amerikai agresz- sziós repülésekkel megsértették a nemzetközi jogot, és elítélték, hogy az amerikai kormány sza­botálta a csúcstalálkozót. Köszö­netét mondtak Hruscsovnak, hogy leleplezte az amerikai kor­mány provpkáló és békét veszé­lyeztető politikáját;

Next

/
Oldalképek
Tartalom