Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

Egy isgalmas kérdési

HOGYAN ÉLÜNK?

Tíszavasváriban

tam, hogy az ottani gyár néhány munkása nemrég vásárolt televíziós készüléket, illetve személygépkocsit, az ott dolgozó lányok szinte kivétel nélkül megvették már a szoba-konyha bútort, s mindazt, amit férjhezmenés előtt szokás

— bár manapság igazán nem az anyagiak határozzák meg a házasságok kötésének javarészét.

A hírt aztán itthon elmondtam egy ismerősömnek, aki az egyik nagyvállalatnál könyvelő.

— Nézd öregem — fogadta a témát — nekem mondhatod. Nem hiszem, hogy üzemi munkások normális keresetükből ilyen drága dolgokat vásárolnak. A parasztok, azok igen. A húsvét előtti rekordforgalom is azért volt, azért neái juthattunk néhány szükségeshez, mert a vidékiek elvitték az áru javát. Különben is miből’ vásárolhatnak a munkások? Ezer, ezerkétszáz forintból élni, ruházkodni és esetleg gyereket, vagy gyerekeket nevelni nem könnyű dolog...

Ismerősömmel való beszélgetésünk adta a tippet; érdemes megnézni ezt. az izgalmas kérdést közelebbről, jó meggyőződni róla, hogyan élünk, helyesebben hogyan élnek a mi

— iparilag még viszonylag elmaradt — megyénkben az üzemek dolgozói, a munkások?

I ariUÜR közvéleménykuta- tugiCII tásunk első színhelye a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Tíz dolgozó életkörülményeinél néztük meg a leglényegesebbet: mennyi az átlag jövedelme, mennyit költ élelemre, mennyit szórakozásra, művelődésre, milyen ruhái vannak és mennyit ad ki évente ruhára7

Nem kérdeztük, milyen ösz- szege’t kap nyereségrészesedésként, s a különböző üzemi juttatások során. A válaszoknál nem kutattuk azt sem, menynyit költ egy-egy munkáscsalád lakberendezésre, házépítésre? Pedig, amint elmondották, itt sem, másutt sem lakik már olyan munkás, aki ne gyarapította. szépítette volna lakását új bútorral, szőnyeggel, csillárral, rádióval. A gyár dolgozói nagyrészének van ezekből az árucikkekből, ezenkívül magnetofon, lemezjátszó, gyermekjáték sem ritka a lakásokban.

Beszéljenek tehát a számok:

Arra a kérdésre: milyen ruhái vannak, az üzem férfi dolgozóitól a következő választ kaptuk. Átlagosan négy öltöny szövetruhája, két öltöny vászon, vagy ballon ruhája, tíz férfi ing, egy pár szandálja, négy pár cipője van egy-egy munkásnak. Érdekességként megemlítjük, hogy az üzemi munkások (vidékről van szó!) közül igen kevesen járnak mar csizmában. Az Alkaloidában dolgozó nők átlagosan négy szövetruhával, egy szövet kos*- tümmel, négy szövetszoknyával, két egyéb ruhával, öt blúzzal három pulóverrel, kardigánnal, olaszkóval, több, mint két selyemruhával, két pár szandállal és három pár cipővel rendelkeznek.

II második ké1ír S

jának évi átlagjövedelme? A gyár tíz dolgozója átlagosan 34 220 forintot évi jövedelemmel rendelkezik. Közöttük természetesen olyanok is vannak, ahol a férj is és a feleség is, de vannak olyanok is, ahol csali a férj dolgozik. Egy család átlag jövedelme így :s meghaladja a 2800 forintot, havonként. Az éves 34 ezer forintos átlagjövedelemből a férfiak évenként átlagosan 6980, a nőik pedig 4120 forintot költenek ruhára.

Élelmezésre évente átlagosan 13 640 forint jut, havonta tehát 1136 forintot.

Szórakozásra és művelődésre 3410 forint jut egy esztendő során, ' havonta tehát 284 forint.

Az átlag jövedelemből a fenti cikkekre és más célokra el nem költött összeg 6070 forint. Ebből jut a lakberendezésre, háztartási cikkek vásárlására

és a legkülönbözőbb szükséges dolgokra. Ügy hiszem, a kedves olvasó nfem kételkedik a fenti számok valódiságában. Egyetért azzal is, hogy a gyár újítási és ésszerűsítési „kerete" szinte kimeríthetetlen. Egy szorgalmas munkás — lóként ha másodmagával dolgozik — minden további nélkül vásárolhat három-négy év alatt autót, televíziót, motorkerékpárt. (A gyár autó es motorkerékpárparkja erről egyébként bárkit meggyőzhet.)

MacnnlÁ kérdésekre vála- nadUilIU szóltak a Nyn- bogdányi Kőolajipari Vállalat, a Nyíregyházi Vasszerkezeti es Gépipari Vállalat, a Nyíregyházi Dohánypeváltó és Fermentáló Vállalat, a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és a Tl- szalöki Vízierőmű Vallalat dolgozói is. Ezekben az üzemedben a dolgozó nők közül a megkérdezettek havi átlagos jövedelme 1800 forint, ötven megkérdezett nő évente 37 lh forintért vásárol i-uhát, élelemre havonta 800 forintot, szórakozásra pedig 200 forintot költ.

A megkérdezett férfiak havi átlagos jövedelme 1972 fórint. Élelmezésre átlagosan 990 forint, ruházkodásra évente mintegy 6200 forint jut, szórakozásra pedig átlagosan havi 160 forint.

Ismétlem, a különböző üzemekben dolgozó, hatvan megkérdezett munkás által ismertetett adatokban lehetnek néhány helyen ingadozások, ugyanis az egyik helyen egy család, míg a másik helyen csupán a család egy tagjának jövedelméről van szó. A tények és a számok mégis azt mutatják — főképpen a Tiszavasvári Alkaloida munkásainak helyzetére jellemző adatok ismertetéséből következtetve — hogy az izgalmas kérdés végére járva nyugodtan állapíthatjuk meg: a párt és a kormány különböző intézkedései, az elmúlt esztendő béremelései es másmilyen juttatási forrásai jótékonyan éreztetik hatásukat megyénk üzemeiben.

KOPKA JANOS

Munka hősben

Lengyelországnak, Bulgáriának is dolgozik a Nyíregyházi VAGÉP Vállalat. Kropkó Miklós végzi a gyártmányok hegesztését. Áprilisban átlag 105 százalékot teljesített.

Ezerkilencszázkettő májusában történt...

Barna Péter, a város pártszervezetének elnöke azon töprengett, mitévő legyen, hiszen az alispán és a rendőrkapitány betiltották a gyülekezést... Nem nyugodtak bele. Távirati úton fellebbezést írtak a belügyminiszterhez, hogy engedélyezze május elsején a piros zászlók kitűzését...

Nyugtalanul várták a választ, mely április harmincadikén este kilenc óra felé meg is érkezett. Öt rendőr hozta, ebből már Barna Péter sejtette, hogy nem lehet valami kellemes.

— Maga az a Barna Péter? — kérdezte a parancsnokuk.

— Igen, én vagyok.

— Itt a belügyminiszter úr döntése — nyújtotta át a levelet mosolyogva, mint aki sejti .miről van benne szó.

Barna Péter gyorsan felszakította a borítékot és félharv gosou olvasta:

Piros ház

— „Értesítem, hogy mivel nem ismerem a fellebbezési indokokat, így azt nem áll módomban elbírálni.”

— Tudtam... — mondta bosszúsan.

Engedély tehát nem volt, tenni kellett valamit. S Barna Pé- tér telt is. Még ezen az éjszakán sorra felkereste elvtársait, és értesítette őket a dologról. Arról azonban ő sem tudott, mire is készül a felesége. Mert míg ö odavolt — tudva azt, hogy nem engedélyezték a piros zászlók kitűzését — vérpirosra festette be a ház elejét. Barna Péter erről mit sem tudott.

Ellenben, amikor lefeküdt, nem tudott aludni. Először azt hitte hallucinál, de később meggyőződött róla, hogy nem téved. Az ablak alatt lovak dobogását és kardok csörgetését hallotta.

— őrzik a házunkat — súgta feleségének... — Biztosan megsejtettek valamit.

— Biztosan — válaszolt halkan a felesége... — Csak aludj nyugodtan.

Reggel négy órakor zeneszóra ébredt Barna Péter és tíztagú családja. A fúvószenekar tagjai ott álltak felsorakozva a piros ház előtt. Barna Péter még ekkor sem tudta, mi történt. Csak az tűnt fel neki, hogy valamennyi járó-kelő elhalad a házuk előtt, megáll egy pillanatra. Alig hogy eltávoztak a zenészek, megérkeztek a kakastollasok is. De csak egy pillanatra álltak meg. Bosszúsan a lovakra vertek és tovább lovagoltak, mint akik megvadultak valamitől.

— Mi ütött ezekbe? — kérdezte feleségét Barna elvtárs.

—• Semmi, csak mint minden oktalan állat, ők is félnek a pirostól — és mosolygott...

(F. IC)

A NAGY SZÖVETSÉG

Kik építették szerte a világon a vámosokat, hidakat, utakat, gyárakat? Mindent, ami az ember uralmát jelenti a Földön, a természet felett?

Munkások építették. Mindenütt je- ten van kezük nyoma, a sínek átfutnak egyik országból a másikba, s az emberi munka, mint a sínek és utak, — behálózza a földet.

De nemcsak a munka és a munka feredményei mutatnak közös vonásokat, hanem maguk az építők, az alkotók is. «Régi május elsejék, megmozdulások tanúskodnak arról, hogy a munkásosztály 8 közös, nagy érdekekben együtt, gondol és érez, legyenek bár Amerikában, vagy 8 Szovjetunióban. Hruscsov elvtársnak ® külföldi, kapitalista országokban tett ^látogatásai alkalmával megnyíltak az btt dolgozó munkásemberek szívei is, s hiába próbálta elzárni a burzsoá rendőrség a találkozás lehetőségét, a nép, s főként a munkások megtalálták a módját, hogy beszéljenek a munkásosztály igaz, nagy hazájának első vezetőjével.

Mi volt a vezető erő, amely az emberiség történelme folyamán oly sokszor eggyé kovácsolta tettekben is a különböző országok munkásait? Vasvári Pál, megyénk szülötte mondotta a következőket az 1848 április 15-i pestmegyei választmányi ülésen, amikor is arról szólt, hogy a munkások mily lelkesülten állanak a forradalom zászlaja alá. „Jött később egy másik ifjú, s félezer hasonérzelmü nevében nyilatkoz- tatá, miszerint fegyvert ők se kaptak, de azért készen állanak, s szükség esetében találni fognak ölőszert is... Megjegyzendő, hogy ezen iparosok többnyire idegen^ ajkúak, s a magyar szabadságról mégis a legnagyobb elragadtatással ■aszAnek. Van egy fekete könyvem,

melybe a márciusi napok emlékvonásait jegyzem fel: ott egész szép sora áll az ilyen lelkes honfitársaknak.”

1871-ben, április, május hónapokban egymásután törnek ki hazánkban a munkássztrájkok. Mintegy válasz ez a párizsi eseményekre, ahol akkor tör ki a forradalom. A sajtó tartózkodó magaviseletét tanúsít, egyedül a munkásság ismeri fel a párizsi forradalom jelentőségét, és büszkeséggel tekint a párizsi munkás-testvérek felé, „akik a szocializmusnak újabb, nagy jelentőséget kölcsönöztek.”

Nagy, közös célok vezették közös tettekben a világ munkásosztályait, amikor kéz a kézben indultak harcba az elnyomatás, az embertelenség, a kizsákmányolás, vagy a fasizmus, az imperializmus ellen. A Nagy. Októberi Szocialista Forradalom , vörös hadseregében ott találjuk más népek fiait is, ott találjuk a magyar munkásokat is. A magyar vörös hadseregben csehszlovák, román, osztrák munkások is harcoltak a fiatal magyar proletárállam védelmében. A Franco fasiszta diktatúrája elien harcoló spanyol vörösök között esett el megyénk nagy szülötte, Zalka Máté is, más népek fiaival együtt. Hitler fasiszta hordái ellen nemcsak a Szovjetunió győzelmes hadserege küzdött, de küzdöttek szinte minden állam népeinek legjobbjai, a munkásosztály és a párt vezetésével. Országhatárokon keresztül szállt a hír a munkapadok hőseiről, amint fegyverrel a kézben talán éppen munkahelyük falai között harcoltak a náci fasizmus ellen.

És a kommunista pártok vezetésével soha nem látott győzelmeket arattak egyes országok munkásosztályai Európában, egymás után létrehozva a népi demokratikus államokat, amelyeknek testvéri barátsága immár eltéphetetlen, és örök biztosítéka a munkásosztály verhetetlen erejének.

Bármely nép fia is, a munkás: munkás. Nálunk, a szocializmust építő országokban a társadalom vezető ereje, s a munkásosztály élcsapata a párt: kelesz- tője és irányítója annak a hatalmas munkának, amellyel olyan államformát és életközösséget alakítunk, ahol a becsületes emberek milliói boldog emberi életet élhetnek. A mi munkásosztályunk kivívta a győzelmet, az ország s a jövő az ő kezükben van. Az elmúlt másfél évtized hazánkban is megmutatta, hogy képes a vezetésre, s hogy éppen egyedül a munkásosztály képes a népek sorsát úgy igazgatni, hogy abból általános jólét, bizalom és béke fakadjon.

Nem véletlen ez, hiszen éppen a munkásosztályt zsákmányolta ki legjobban a kapitalizmus, sorsuk nyomor és nélkülözés volt, vagyonuk karjuk erejében, reményük az, hogy dolgozni tudnak. Ezek az embeiek megtanulták az élet kemény iskolájában, mit jelenthet a nyugodt, biztos élet, megtanulták becsülni magát az embert, az emberi munkát, az alkotást.

Századunkat úgy emlegetik, mint az atomkor küszöbét. Szocializmust, kommunizmust építő országokban egyre inkább elmosódik a fizikai és a szellemi munka közötti éles választóvonal. . De

vannak még országok a földön,, ahol az. emberi munka értékelése nem különbözik az állati vagy gépi munka értékelésétől. Igen nagy különbségek vannak tehát még a földön, gazdasági és erkölcsi vonatkozásokat tekintve a munkásosztályok helyzetében. Tanúi vagyunk azonban annak a nagy átalakulásnak is. amikor egymás után omlanak össze a gyarmati rendszerek, a kizsákmányolás legocsmánvabb, legkíméletlenebb formái. És tanúi vagyunk a munkásosztályok szolidaritásának, ahogyan ezt a harcot is segítik, mint például Francia- országban. Henry Martin nem egyedüli francia fiatal, aki elítéli és szembeszáll a francia nagytőke imperialista törekvő seivel. Henry Martin mögött viszont o‘* sorakozik a világ munkásosztályán véleménye, akarata. így születtek a világméretű tiltakozások, amelyek mer, mentették Glezosz. a nagy görög hazafi életét, amelyek kikövetelték Duclos elv- társat a börtönből, s ennek a közös erő nek tudatában keltek fel a dél-koreai nép fiai is, hogy Li Szin Man bábkormányát megbuktassák.

A föld legnagyobb ereje: a föld

munkásosztályainak közös ereje. Ez az az erő, ami egyre inkább eggyé kovácsolja a népeket, megszünteti az embertelen életviszonyokat, és a kommunizmus megteremtésével példát, irányt mutat a földön az emberiségnek. Szövetség ez, amelyet nem zárhat, el országhatár, nem a bőr színe, s más körülmény. Szövetség, amely nem papíron, de a tettek élő valóságával tesz bizonyságot létezéséről nap mint nap. És a baráti kezek szorítása végtelen láncban kapcsolja össze a föld minden becsületes dolgozó emberét.

s