Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
Dr. Sznkarno elnök nagygynlésen találkozott a budapesti dolgozókkal Dr, Szukamo, az Indonéz Köztársaság elnöke szombaton délelőtt a Sportcsarnokban nagygyűlésen találkozott a budapesti dolgozókkal. A nagygyűlést a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezte. A feldíszített Sportcsarnokban hosszantartó taps, éljenzés fogad, ta a kedves vendégeket. Ezután Kállai Gyula, a Haza*, fias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a Minisztertyiácj első elnökhelyettese mondott be-, szédet. Kállai Gvula elvlárs beszéde — A magyar dolgozó nép minden rétegét magában foglaló Hazafias Népfront-mozgalom nevében meleg szeretettel köszöntöm dr. Szukamo elnök urat, az indonéz nemzet kiemelkedő képviselőjét és a kíséretében megjelent többi indonéz barátunkat. — Nagy öröm számunkra, hogy önök ellátogattak hazánkba. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy tárgyalásokat folytassunk és újabb szálakkal fonjuk szorosabbra a magyar és az indonéz nép barátságát. — Népeinket egybefűzi a nemzeti függetlenségért és a felemelkedésért folytatott évszázados harc. Az Indonéz Köztársaság népei csaknem négy évszázadon keresztül sínylődtek a gyarmattartó kizsákmányolok uralma alatt, miként Magyarország is négyszáz éven keresztül szenvedte a félgyarmati sorsot, más ország elnyomó hatalmat. — 1945-ben kiáltották ki Indonézia függetlenségét (taps). 1945-ben tehat ugyanabban az évben lett újra szabad és független a mi országunk is. (Taps) Ezért érezzük át és támogatjuk az indonéz nép harcát függetlensége megszilárdításáért, nemzeti felemelkedéséért. Az imperializmus elvakult erőinek, — ha keserű szájízzel is — tudomásul kell venniük, bogy a régi világot sem az egyik, sem a másik országban visszaállítani többé már nem lehet, (Taps.) az Indonéz Köztársaság is, a .Magyar Népköztársaság is, az imperialisták mesterkedései ellenére is él és virul éspedig úgy él, ahogy azt az egyedül illetékes hatalom: saját népük akarata megszabja. (Taps.) Ezután Kállai Gyula rámutatott; napjainkban a gyarmati rendszer — a kapitalista világnak az úgynevezett „művelt Nyugatnak" ez a szégyene — a nemzeti öntudatra ébredt népek csapásai alatt ügy omlik össze, mint a kártyavár: napról-napra' úgy zsugorodik össze, hogy a végén semmivé váljék, —- mint a szamárbőr Balzac híres regényében. Nincs olyan erő, amely képes megállítani a népek felszabadulásának hatalmas áradatát. Ez korunk történelmének egyik legjelentősebb folyamata. — Az imperializmus gyarmati réndszere ellen vívott harc élén 1 olyan hatalmas népek állnak,! mint Kína, Indonézia és India. A I még fel nem szabadult népek | példaként tekintenek rájuk, né-! peiknek szabad élete ösztönző erővel hat a felszabadulásért folytatott küzdelmükre. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati rendszer ideje lejárt, nincs messze az a nap, amikor a népek önmaguk döntik el, milyen rendszerben kívánnak élni, s a gyarmati rendszer örökre eltűnik a Föld színéről. (Taps.) Kállai Gyula ezután ismertette népünk gazdasági és kulturális eredményeit, s hangsúlyozta: népünk szilárdan halad tovább a szocializmus útján, mert az elmúlt 15 évben meggyőződött arról, hogy számára ez a felemelkedés útja. A szocializmus és a dolgozó magyar nép elválaszthatatlanul összeforrt egymással. Majd hangoztatta Kállai Gyula: Nagy örömünkre szolgál, hogy a szabadságát visszanyert indonéz nép is sikerrel fejleszti országa gazdaságát és kultúráját. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ezek a sikerek és eredmények mind nagyobb számban jelentkeznek a jövőben, hiszen minden előfeltétele megvan az indonéz nép gyors felemelkedésének. — Ma olyan világnézet alakult ki — mondotta a továbbiakban, — amelyben a nemzeti függetlenségüket kivívott népek íüggefclen- ségük megszilárdításában, gazdasági és kulturális életük felemelésében nincsenek egyedül. Egymás szuverénitásának tiszteletben tartása, a kölcsönös barátság és kölcsönös előnyök alapján — erejükhöz mérten — segítik őket a szocialista tábor országai. — A magyar dolgozók minden rokonszenve és támogatása az imperializmus, a gyarmatosítás ellen harcoló népek felé fordul. Jogosnak és igazságosnak tartjuk, s támogatjuk azt a harcot, amelyet Indonézia kormánya és népe az ország elidegeníthetetlen részének, Nyugat-lriánuak felszabadításáért folytat. — Népeinket továbbá összefűzi a béke megőrzéséért, a háborúk végleges felszámolásáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért folytatott közös harc. És vegyük számításba a, szocialista országok népeinek hatalmas erejét. (Nagy taps). — Ég ehhez még hozzá kell számolni a nyugat-európai, amerikai, latin-amerikai munkásokat es haladó gondolkodású embereket. S mindezt az erőt összegezve két és félmilliárd emberről beszélhetünk. (Nagy taps.) — Amikor 1947-ben és 1948-ban a hollandok bombákkal árasztottak el bennünket, s reánk szegezték ágyúik csöveit, amikor tűzzel borítottak el bennünket, azt mondottam a népemnek: ne veszítsük el bátorságunkat, semmiképpen sem felejtsük el, hogy a szabadság mindenható. Most, amikor világkörúton járok, amikor megismertem a népek szabadságsze- retetét, azt is hozzátehetem: a szabadság vágya nemcsak mindenható, hanem mindenütt jelenlevő is. — Holnap, barátaim, elhagyom Magyarországot, hogy tovább folytassam a barátságnak azt a világkörüli útját, amelyre indultam. A világkörüli utam során, képviselem az Indonéz Köztársaság külpolitikáját, amely nemcsak a békés együttélés, hanem az aktív, tevékeny békés együttélés politikája. Azért megyek világkörüli utamra, hogy beszéljek a szabadságról és a szabadságért, hogy barátságot kérjek és békét követeljek az egész világnak. (Nagy taps.) Sőt, ennél is többet: mi nemcsak a világbékét, hanem az emberek testvériségét is követeljük, ezért harcolunk, ezért dolgozunk — fejezte be beszédét Szu- karno. Dr. Ortutay Gyula zárszava után a Himnusszal ért véget a lelkeshangulatú sportcsarnoki nagygyűlés. A HÉTKÖZNAPOK LENINJE Lenin nemcsak úgy él az emberek szívében, mint a nagy bolsevik párt megalapítója, a forradalom szervezője és mint lángeszű teoretikus. Nem! Ügy is, mint igaz, szerény ember, aki nem szerette, ha „nagynak” „zseniálisnak" nevezték. Nos, legyünk hűek szelleméhez.. Álljon itt néhány epizód emlékeztetőül a hétköznapok Leninjéről... 1. Egyszerűség Vlagyimir lljics mindig csendben és észrevétlenül jelent meg a gyűléseken. így történt ez ezerkilencszáztizennyolc augusz- tusában is a Politechnikai Múzeumban, ahol vöröskatonáknak, tartott politikai beszámolót.., Óriási zaj volt, rengeteg ember gyűlt össze. Mind. a tizenkét bejáratnál fegyveresek álltak. A főbejáratnál egy marcona matróz állt puskával a vállán, tölténytáskával a hasán. Ellenőrizte a belépőket és visszatartotta a tömeget... A legnagyobb zűrzavar közepette egy szerényen öltözött feketesapkás ember igyekezett a matróz felé, s közben valamit magyarázott. A matróz figyelemre sem méltatta. A töfneg öt is félresodorta. — Elvtársak, engedjenek be! — kiáltotta, akit egy oldalról a tömeg, a másik oldalról pedig a katonák szorongattak. A matróz odafordult hozzá és rákiáltott: — Hova megy? Mutassa a szakszervezeti könyvel! — Kérem engedjem?f be — erősködött a férfi. — Lenin vagyok. Hangját azonban elnyelte a tömeg, s a matróz a másik oldalon igyekezett rendet teremtini. Az egyik katona mégis meghatotta a nevét és beleordította a matróz fülébe: — Várj, te! Tudod ki ez? Lenin! A matróz félreugrott, s a tömeg egy pillanat alatt utat nyitott. Leninnek végre sikerült bejutnia a terembe, ahol már türelmetlenül vártak■ rá a frontról jött katonák. 2. Szerénység Lenin rendkívül szerény ember volt. Ez jelleméből fakadt. Ezerkilencszázhuszoncgyben a Kreml borbélyműhelyében a következő epizód játszódott le... Jó- néhányan vártak, hogy sorra kerüljenek. Ekkor toppant be Lenin. Megkérdezte, hogy ki az utolsó, s szerényen leült. A zsebéből folyóiratot vett elő és olvasott. Az egyik mester végzett as előző vendéggel, s felajánlották Leninnek, hogy soronkivül üljön le. — Ne, elvtársak, köszönöm — mondta be kell tartani a sorrendet. Hiszen magunk áVapíl- juk meg ezt a rendet... Várok, amíg sorra következem... 3 Gondoskodás Rengeteg munkája közepette sem _ feledkezett meg az emberekről. Nagy gonddal és odaadással tanulmányozta a parasztok, katonák, munkások leveleit, S személyesen intézkedett ügyükben. Egyik alkalommal egy vöröskatona fordult hozzá kérelemmel. — Lenin késedelem nélkül intézkedett ügyében. A következő levelet küldte az illetékesekhez: „Szlcljanszkij elvtárs! Kondratyij Jemeljanov vöröskatona elvtárs arra kér, hogy hívjuk vissza az alakulattól és vegyük fel a petrográdi Hadmérnöki A.kadémiára. 1920. III. 22-én elvégezte a Hadmérnöki Technikumot és annak elvégzése után a Nyugati Frontra vezényelték. Szeretné most, amikor a frontokon csend van, folytatni tanulmányait. Személyesen ismerem Kondratyij Jemeljanov elvtársat és az egész Jemeljanov családot... és ezért kérem önt (ha nincs különösebb ellenvetése)! teljesítse Kondratyij Jemeljanov elvtárs kérését, és tegye meg a szükséges intézkedéseket... Legyen szíves néhány szóval tájékoztatni a dolgokról. Kommunista üdvözlettel: Lenin." 4. Szeretet Lenin nagyon szerette a gyerekeket. Pulrográdban történt... A háború mindent felemésztett és a hatalmas városban tömegével voltai: munkanélküliek, a lakosság éhezett. Közeledett a kemény, könyörtelen tél. Vlagyimir lljics igen gyakran egy csésze keserű teát és egy darab fekete kenyeret reggelizett. Ebben az időben fegyveres munkások és matrózok őrizték a Szmolnijt. Egy asszonyokból álló csoport jött a Szmolnij elé, s követelte, hogy bocsássák őket Lenin elé. — Gyermekeink éhesek — | mondták —, nekünk Szibériában | kell mennünk. Nem bírjuk ki az utat, éhen veszünk. Engedjenek 1 be! | Az őrség azonban nem bocsá- > tóttá be őket.. Ekkor egy alacsony, fekete kabátos, prémsapkás em- j bér jelent meg... Megállt, hall- ' gátolt, aztán odaszólt az őrség 1 parancsnokának: I — Engedjék be őket. I Az asszonyok meglepődtek, i amikor sapka és kabát nélkül : ugyanaz az ember ment be a | fogadószobába, s így szólt hozzá- ' juk: — Lenin vagyok. Ha jól tudom, rám várnak. Az egyik asszony sírva fakadt: — Szibériába megyek... öt gyermekem van... Tej kellene! — Nem adnak? — kérdezte Lenin. — Adtak egy doboz sűrített tejet, de az út három hétig tart... Vlagyimir lljics a többiekhez, fordult: — Maguk ugyanebben az ügyben? Az asszonyok helyeslőén bólogattak. Ekkor Lenin odament a telefonhoz, s utasítást adott, hogy minden asszonynak öt doboz sűrített tejet adjanak ki. Az asszonyok nem tudtak magukhoz térni a meghatottságtól... Lenin szerencsés utat kívánt az asszonyoknak, s visszatért szobájába... Egyszer a volgai halászok tokhalat vittek Leninnek. Szanja I Sziszojeva, aki háztartásában dolgozott nagyon megörült az j ajándéknak, ^ kezdte feldarabolni a halat. j Közben Vlagyimir lljics be- I ment a konyhába, és észrevette a halat. | — Gyönyörű szép hal! — kiáltott fel. — De honnan került ide? Amikor megtudta, hogy a halászok vitték neki ajándékba, szigorúan rászólt Szánjára: — Ügy látom, elfelejtette, hagy mit kértem: semmilyen ajándékot el nem fogadni! Ezt a hatat pedig csomagolja be, s azonnal küldje el a gyermekotthonnak! — De Vlagyimir lljics, önnek I is kell valamit ennie! Annyit dolgozik és alig eszik valamit! — Na még csak ez kellene! A gyerekek éheznek, maga meg tokhallal Iraktál engem. Még ma I küldje el a gyerekeknek!.... Ilyenek voltak Lenin hétköznapjai. Ilyen volt Lenin, az örök példakép. F. K, 6 — Napjaink békeharcáoak, megkülönböztető jellegzetessége. i hogy most minden objektív fel-1 tétele megvan annak, hogy térd-1 re kényszerítsük a háborút és örökre biztosítsuk a bókét. E helyzet létrejöttédén alapvető jelentősége van annak, hogy a szocialista tábor óriási ereje egységfrontban lép fel a béke védelmében a gyarmati függőség alól felszabadult népek százmillióival. Együttes, közös erőnk legyőzhetetlen erő a béke védelmében. Kállai Gyula elvtárs beszédét e szavakkal fejezte be: Hazánkban az indonéz nép nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Ezt kedves vendégeink is tapasztalhatták. Engedjék meg, hogy ismét kifejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy magyarországi látogatásuk és tárgyalásaink megerősítik népeink barátságát, elmélyítik és sok vonatkozásban kiszélesítik országaink gyümölcsöző kapcsolatait. — Kérem, adják hírül odahaza népüknek, hogy Budapest, s a Magyar Népköztársaság dolgozói szívből, őszinte barátsággal további sikereket kívánnak hazájuk és boldog életük építéséhez. (Nagy taps.) Kérem, tolmácsolják odahaza: a magyar nép mindig hűséges és megbízható barátja lesz az indonéz népnek. — Éljen országaink és népeink barátsága! — Éljen a béke! (Hosszantartó, nagy taps.) Dr. Szukamo elnök beszéde Dr. Szukarno lépett ezután a mikrofon elé: Meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a magyar nép rendkívül kedvesen és mély ro- konszenvvel fogadta. Szólott arról, hogy közös harcunk csak akkor ér majd véget, ha a világon mindenütt béke uralkodik, ha majd mindenütt virágzásnak indul az élet, s ha uralomra jut mindenfelé az emberek testvérisége. A továbbiakban méltatta az indonéz nép forradalmi harcának jelentőségét. — Mi indonézek — folytatta — igen messze élünk más országoktól, mégis meghallottuk a szabadság hangját, amely annyi más országban megszólalt. Meghallottuk, hogy szabadságért kiáltanak a népek Európában és másutt a világon — és felébredtünk. — Nemcsak azért bízunk a jövőben mi indonézek, mert egységesek vagyunk, nemcsak azért bízunk, mert van erőnk, bátorságunk, nemes céljaink vannak, hanem azért is, mert tudjuk, hogy sfcerte a világon vannak barátaink. (Taps.) Barátaink, akik ugyanazokért az eszményekért harcolnak, akiknek ugyanazok a céljaik, mint nekünk, s akik segítenek bennünket céljaink megvalósításában. Nem egyedül harcolunk. Mi szerveztük meg a ban- dungi értekezletet, amelyen 29 ázsiai és afrikai ország egymil- liérd hatszázmillió lakosának képviselői vettek részt. Azóta — 1955 óta — még több afrikai nép vált szabaddá, illetve harcol szabadságáért. Most már nem egymil- liárd hatszázmillió, hanem egy- mjlliárd hétszázmillió—egymilliárd nyolcszázmillió emberről van szó.
