Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-24 / 96. szám
Beszélgetés az „illetékesekkel — akik állítólag szomorkodnak A tiszadadai Vörös Csillag TermelőszövetKCzet udvarán, az egyik helyiségből gépzúgás és hangos beszéd fogadott. Három ember dolgozott bent, kukoricát morzsoltak. Míg elszívtak egy cigarettát, beszélgettünk. A munkájukról, életükről. Ifj. Golgovszki Ferenc kezdte a szót. Elmondta, hogy márciusban írta alá a belépési nyilatkozatot, s az eltelt idő óta nem volt olyan nap, hogy ő mulasztott volna. Itt vágott bele a szavába Barkó József: Mindenki tudja a dolgát — Persze ezt így nem lehet mondani, mert a tago^ mindegyike mindig itt van. Nem hiányzanak itt a munkából az emberek! Pedig nem hajtja őket senki. így a legjobb, ahogy most van, mindig tudjuk, hogy mit kell csinálni. Most például kukoricát morzsolunk, s már tudjuk, hogy holnap reggel megyünk cukorrépát sarabolni. Szóval mindenki tudja, hogy hol és mit kell csinálni. Rozgonyi György közben kikémlelt az ajtón. Á felhőket vizsgálta; — Meglátjátok fiúk, eső lesz! De kellene is egy jó kis locsolás a vetésekre —. jegyezte meg utána. Szabad Európa — ós a szabolcsi „temető“ Miközben a munkáról beszélgettek, eszembe jutott a Szabad Európa rádió egyik adása, melyben világgá kürtölte, hogy: „Szabolcsban a mezőgazdaság átszervezése után nem dolgoznak a parasztok, szomorúan járnak- kelnek, olyanok a szabolcsi falvak, mint a temetők". El is mondtam ezt a három újdonsült tsz-tagoknak: Nagyot nevettek rajta. — Mi nem dolgozunk? — mondta Rozgonyi György, miközben az épület elé invitált.— Nézze csak meg. Minket lát, hogy nem henyélünk, de nehogy azt higyje, hogy a többiek pihenni járnak ide. — S kimutatott a közelben lévő földekre, ahol. a többiek szorgoskodtak. — Na látja, azok. cukorrépát sara- bolnak. ’Másik csapat meg a mai napon fejezi be 100 hold burgonya élvétését. Folyik a kukorica vetése is, méghozzá gép• • • pel. Szóval minden munka úr. halad, ahogy az elő van írva. í Visszamentünk a da álóba. Az újonnan felvetett téma felett sehogysem tudtak napirendre térni. I termelőszövetkezetei magunk választottuk... Golgovszki Ferenc nekitámasz- kodott egy • ládának, s nagyot szippantva a cigarettából, elgondolkodva mondta: — Hogy nem dolgozunk? Hát ! ismerik ezek a magyar parasztot? Hiszen meg sem tudna lenni dolog nélkül. A termelőszövetkezetet meg magunk választottuk, nincs is itt semmi baj a munkával. Ha nem hiszik, jöjjenek és nézzék meg, győződjenek meg a saját szemükkel, mi' az igazság. — Majd folytatta -1 — Nem érdekel minket a Szarj bad Európa. Hazudtak már eleget. Hadd csinálják, biztosan ezzel keresik a kenyerüket. Attól, hogy ők fecsegnek, nálunk szépen megy a munka, lesz jó termésünk, nagyobb darab kenyér és egyre jobban éiünk. Ök msg hadd beszéljenek. Megfogadnánk Lakatos Sándor zenekarát Közben az udvaron szorgos- kodók közül bejön néhány ember, s egyikük,. hallgatva, hogy miről van szó közbevág: — Hát hogy lennénk már szomorúak! Mi a fenének szomör- kodnánk? Egész nap dolgozunk, este pedig ki-ki a maga szórakozásában leli kedvét. Én például nem bánnám, ha állandóan húzná a rádióban Lakatos Sándor cigányzenekara. Legszívesebben megfogadnánk ide, hogy egész nap játsszon nekünk, rendületlenül. Pár perces beszélgetés után valaki kiadja a jelszót: — Na, emberek, lássunk neki újból — majd nevetve folytatja, — Hiszen így is ránk fogták, hogy nem dolgozunk. Ezzel végeszakadt a beszélgetésnek, s újból zümmögni kezdett a daráló, az udvarró! szekér kanyarodott ki, s a közeli földeken a lezajlott beszélgetésről mit sem tudva, szorgoskodtak aj emberek, akik állítólag „nem dolgoznak”. Bézi. Elvesztett forintok nyomában a nyíregyházi vasútállomáson Boldog gyermekek Tornaóra a Tiszalök-Kisfás tanyai iskolában. A közelmúltban a nyíregyházi vasútállomáson tolatás közben egy kocsi kisíklott, a váltó megrongálódott és a kocsiban lévő árut át kellett rakni. Sokszáz forint veszett e! Kópa János fó kocsirendező figyelmetlensége miatt. Kártérítésre kötelezték, de a vasutat, az államot sokkal nagyobb kár érte. Az ehhez hasonló eset elég gyakori a vasútállomáson, amikor a tolatást végző dolgozók hibájából száz és ezer forintok vesznek kárba. Űj iskola épül Baktalórántházá.. A nő .y.a U rmes, szép iskolát már szeptember 1-én minden bizonnyal birtokukba veszik a tanulók. Jelenleg a belső válaszfalkon dolgoznak. , (Hammel József felvétele. Ebédelnek a gyerekek a Sostóhagyi Virágzó Föld Tsz óvodájában. (Hammel József felvételei.) Máris uauy az érdeklődés a magyar nyári egyetemek iránt Az jdén is megrendezik a magyar és a külföldi fiatalság hagyományos találkozóit, a veszprémi és a debreceni nyári egyetemet. A jelentkezésekből máris megállapítható, hogy az idei nyári egyetemek méreteikben jóval túl fogják szárnyaim az eddigieket. Veszprémben a Balaton történetét, kialakulását és kornyékét fogják ismertetni, lesznek gazdaságpolitikai. valamim műszaki előadások is- A debreceni nyári egyetemen a ncpi demokratikus Magyarország életéről, kultúrájáról és tudományos eredményeiről tájékoztatják a hallgatókat. Mindkét helyen gondoskodnak arról is .hogy a nyári szemeszter idejéből a tanuláson kívül jusson kirándulásokra és szórako; ásókra ‘is. Külön érdekessége a debreceni nyári egyetemnek, hogy Gertler Endre, a Belgiumban *;;ő imiert magyar . hegedűművész tanfolyamat tart. A belföldi érdeklődők a nyári egyetemekre a szervezést irányító IBHoZ igazgatóságánál jeleit tkezlietnck. Országúti találkozás Gépkocsink kifordult Barabás felől a csarodai műútra. Néhány perc múlva feltűnt előttünk egy idős ember. Kék overált viselt. A kocsi lassítására hátrafordult. Aztán — mint a sajátjáét, úgy nyitotta ki az egyébként kényes szerkezetű kocsiajtót. Kényelmesen helyet foglalt. ■— Hova, hova? — érdeklődött a vendégtől ismerősöm. — Szolgálatba — mondta az öreg, s nagy bajuszán végighúzta ujjait. Észrevehette kételkedésemet. — K. Bancsi Sándor vámosatyai téesz-tag vagyok. Már 13 éve. És munkásőr. öt órára jelentkezem szolgálattételre Vásárosnaményban. Rápillantok az órára. Negyed öt. — Gyalog indult? Nevete't. — Gyalogoltam én már nemcsak 14 kilométert — s tekintete a kocsi ablakán keresztül a zöld mezőre siklott. — Az a dolgom, hogy menjek, vigyázzak. Oldalra fordult. igazgatta magát. — Hét évig voltam párttitkár a Lenin Tsz-ben — mondta büszkén az öreg. — Amikor szövetkezeti község lettünk, fiatalabb kommunistára bíztuk a vezetést. Koncz Sándor elvtársra, az igazgató tanítóra. Jól dolgozik. Én már hatvannégy éves vagyok, de még most 'is 1500 holdra vigyázok. Van módom a gyaloglásra — és szeme pilláját sem mozdítva hozzátette: — Most is beértem volna időre. összenéztünk. Hatvannégy esztendős, tizenhárom éve tsz- tag, munkásőr. Sokat fáradozott, dolgozott látástól sötétedésig és mégis neki mert vágni a 14 kilométeres útnak. Rövid hallgatás után ismét ö törte meg a csendet. — Szép idő van. Jön a május, — és mint a szabadban, teleszívta tüdejét levegővel, aztán nagyot sóhajtva megszólalt. — Most érdemes gyalogolni. Ez a szó adta a gondolatot, hogy érdeklődjek sorsáról. — Vöröskatona voltam — emlékezett. — A szabadságért harcoltam, idehaza azonban bizonytalanságban éltünk. Később a csendőrök is megbotoltak. Mikor is volt? Ezerkitencszáz- huszonkettö május harmadikán. Emlékszem, huszonötöt vertek rám. — Miért? Vállát rándítja. t— Hmmm. Miért? Azt mondtam május 1-én: ez a dolgozók ünnepe. Két nap múlva megbotoltak- Tudja, ki volt akkor az igazságügyi miniszter7 — s felénk fordult, majd igy folytatta. — Tomcsányi Vilmos Pál idevalósi földbirtokos — mutatott ki a kocsi ablakán. — Ö verette a mi fajtánkat, ha május 1. és más ünnep közeledett. Nehéz volt a helyzetünk, ünnepelni sem hagytak bennünket. — S mivel megérkeztünk szolgálati helyére, derékszíját, a táskát és a ruháját is megigazította, úgy szállt ki a kocsiból. Fél öt volt. — Amíg rám kerül a szolgálat, megpihenek — nyújtotta búcsúzásra kezét, — de ha az apostolok lován jö*tem volna idáig, nem lenne időm a pihenésre — s mint aki akkor ébred, fiatalokhoz illően, egyenes testtartással, katonásan indult az őrszobához. Oldalán fegyver, fején kék micisapka. Harcolt, mint vö- röskatona, tizenhárom éve munkálkodik a közösben a falu arculatának, az emberek gondolkodásának megváltoztatásáért. Nem félt a csendőr- szuronyoktól. és talpon wlt ötvenhatban. És most, hatvannégy éves korában gyalog Indult tizennégy kilométerről szolgálatba. Arca. keze ráncos, szíve azonban fiatal: várja a májust, a tizenhatodik szabad májust. Nagy Tibor 5 !\cm használják ki a vagonokat A vasút kereskedelmi főnöksége egy kimutatást készített az első negyedévben elveszett fo- riniökról, amik részben a vasút, részben a szállíttatok és a küldeményeket kapók mulasztásai miatt veszteg kárba. Gyakori eset, hogy a vállalatok az áruk vasúton történő szállításánál neon használják ki jól a kocsik rakodási súlyhatárát. A MÜN03ZER Vállalat 76 kocsi felhasználásánál 16 százalékkal kevesebb árut szállított mint amennyit szállíthatott volna . A 6. számú Mélyépítő Vállalat 27 kocsinál 2? százalékkal kevesebb mennyiségű árut szállított, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat pedig az igénybe vett kocsik súlyhatárát csak 68,5 százalékra használta ki. 28 vállalat összesen 12 százalékkal több árut szállíthatott volna a negyedév folyamán igénybe vett vasúti kocsikban. Kocsiálláspénz és kényszer kirak ás Gyakran az áruk feladásánál követik el a hibát, amikor a szállítmányt összegyűjtve küldik a címzetthez. Ilyenkor fordul elő, hogy az áru a kocsikban áll, s ezzel a kocsikat a tervezettnél hosszabb időre kivonják a forgalomból. Ám, sokkal gyakoribb az, hogy a vállalatok nem gondoskodnak az áruk kirakásáról, s ezért kocsiálláspénzt fizetnek büntetésképpen. Az elmúlt negyedévben a TÜZÉP Vállalat több mint tízezer forintot, a Közút) , Gépellátó Vállalat több mint hatezer fornitot, más vállalatok összesen 40 ezer forintot fizettek ki a címükre érkezett áruk késedelmes kirakása miatt. Több esetben fordult elő, a negyedév folyamán, hogy felszólítás ellenére sem rakták ki a vállalatok a küldeményt, s a MÁV-nak kényszerkirakást kellett végrehajtania. Az így elveszett forintok összege közel tízezerre rúg. Fekbérek miatt 8 ezer forintot fizettek a vállalatok. A vállalatok és a MÁV önköltségét is befolyásoló tényezők ezek. Jobban szervezett munkával, nagyobb felelősséget tanúsítva meg lehetne fogni, takarítani ezeket a forintokat! O. A. Új iskola •
