Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

Jobb lesz a közlekedés a megyében övidítik a pesti utat — Összekötik a járási székhelyeket — „Itatásos" hen­gerlés — 50 millió forintot fordítanak az idén az utakra A Közúti Igazgatóság és a Közúti Üzemi Vállalat 'tájékozta­tása szerint az idén jelentős mun­kákat végeznek megyénk útháló­zatának továbbfejlesztése és kor­szerűsítése érdekében. Közel 100 kilométeres utat korszerűsítenek úgynevezett „itatásos'’ hengerlés­sel, vagyis a régi vizes makadám helyett hígított bitument használ­nak, mely aszfaltszerü, pormen­tes felületet ad. Ezt a módszert az országban egyedül Szabolcsban alkalmazzák. Az évi átfen tartási előirány­zat 49 és félmillió forint. Eb­ből az összegből korszerűsítik, szélesítik, pormentesítik és javítják útjainkat. A legnagyobb munka az idén a 333-as Polgár—Nyíregyháza fő- közlekedési útvonalon Polgár és szálkáig, s azt pormentes burko­lattal látják el 32 kilométer hosz- szúságban. Ezenkívül számos „kísebb': munkát is végeznek. Május 1-re fejezik be a nyíregyházi „Ság- vári” Tsz útját, ugyancsak utat építenek a nagy varsányi termelő­szövetkezeti központhoz, s ha­sonló munkát végeznek Tiszabecs és számos más termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti község ré­szére. Fejlődő gazdasági életünk, az életszínvonal emelkedése magkö­veteli a korszerű, jó utakat, hogy gyorsabban és többet szállíthas­sunk, jobban közlekedhessünk. El­tűnnek a régi Szabolcs rázós, po­ros útjai, s helyüket széles, ké­nyelmes országutak foglalják el. yy. i- gy­Teljes erővel dolgoznak a bessenyoüi Igazság Termelőszövetkezet tagjai, hogy az időszerű munkákkal mielőbb végezzenek. 150 holl burgonyát ültetnek az idén, ahol lehet, géppel. Ám, mint a kép mutatja, ahová nein jut gépi erő, ott minden mozgatható ember közremüködih, (Hammel József felvételed Közös munka Ti6zavasvári között az út szélesí­tése, hengerlése. E munka befe­jeztével 50 kilométerrel i'övidül meg Nyíregyháza és Budapest között az út Nyékládházán ke­resztül. Korábban már megfelelő utak­kal kötötték össze Nyíregy­házit a járási székhelyekkel. Az idén egymással kötik össze a járási székhelyeket. Szélesítik, korszerűsítik Kisvárda —Baktalórántháza—Nyírbátor ösz- «ekötőútjait, hat méterre szélesí­tik a Nyírbátor és Mátészalka közötti utat1 Nyírgelsétől Máté­ikéi új MoHZkvic» »*eméljffépkoc»i van már Karakánon A közelmúltban vásárolt új, Moszkvics személygépkocsit Ri- c'sei István, a barabási Kossuth tsz. pirtlitkára, a helybeli föld- művcsszövetliezet dolgozója. Úgy látszik, megszerették a kocsiká­zást a barabásiek — meg pénzük is van rá —■, mert nem sokkal ezután Meleg Béla, a Kossuth tsz. tagja hetvenezer forint kész­pénzért szintén vásárolt egy új, Moszkvics személygépkocsit• ! Az AKÖV figyelmébe Kosa Tibor, hetei tanácstitkár (ordult szerkesztőségünkhöz a következőkkel: — Községünk — mondotta — 1959 decemberében kapót autó- buszjáratot. Nagy öröm volt ez számunkra, mert így sikerült kiszakadni az eldugottságból. A busz hajnalban indul Vásárosna- ményba és este jön vissza. Az emberek hivatalos és egyéb ügyes-bajos dolgaik elintézése végeit így könnyen eljuthatnak a járási központba. Azonban minden ilyen alkalommal — akár van arra szükség, akár nines — egy egész napot kény­telenek ott tölteni, mivel nap­közben nincs megoldva a közle­kedés. — Mint említettem, már az is nagy előrehaladás, hogy egy­általán van autóbuszunk, nem is kívánjuk, hagy naponta több járatot biztosítsanak. Azonban lenne egy kérésünk, aminek tel­jesítésével részben könnyíthet-! Heinének a helyzetünkön. Ugyan- j is minden páratlan napon indul Vásárosnaményból délelőtt fél j tíz órakor egy busz, amely Tar- , pát érinti. Kérjük, hogy ebbe a ; járatba kapcsolják be Hetét. — Ennyi a kérésünk. Ebben az ügyben levéllel már felkeres­tem az AKÖV-öt, de sajnos, ed­dig még válaszra sem méltatták a községi tanács vezetőit, Teljesül u nniíés*alkaink vágya Percenként 1300 liter 58 fokos vízhozom — Melegvizü fürdő épül Szövetkezeti vezető Jakab Miklós, a kocsordi Cj Élet Tsz elnökhelyettese. Az elsők között lépett a szövetkezet tagjai sorába. Már akkor az volt a véle­ménye, hogy egyetlen egy. de erős szövetkezetét hozzanak létre. Ez a kívánsága teljesült. Érthető, ha minden erejével dolgozik közös gazdaságuk sikeréért. (Hammel József felvétele,) Hosszú és küzdelmes szervező j munka után reményeink vajóra váltak. Futótűzként terjedt a hír ; végig Mátészalkán: „Sikerült a | kútfúrás, van jó meleg vizünk". 1 Az első vízadó réteg (968—989 m) belövése után percenként Ö00 liter j 34 fokos vizet kaptunk. ‘ Az elért ; eredmény után újabb réteget lö- j vettünk be. A következő réteg ! (931,5—939,3 m) belövése után ; vízmenyiségünk percenként 960 j literre, míg a víz hőfoka 56 fokra { emelkedett. A harmadik réteg (901—»11 m) belövése után reményein­ken felüli eredményt: percen­ként 1389 liter 58 fokos vizet kaptunk. A vízadó rétegek feltárásától ! kezdve naponta százak keresték fel a melegvizű kutat és két karju­kon edényekkel, boldogságtól ra­gyogó arccal hordták haza a me­legvizet. A vízfogyasztási és für­dési tapasztalatok alapján az egész község joggal reménykedik abban, hogy fürdővizünk gyógy­hatású lesz. A múltban, mint a község dol­gozói mondják, az illetékesek nem I törődtek a község ilyen irányú igényeinek kielégítésével. Ma azt I látják, hogy a községi tanács az adott le­hetőségeken belül a lakosság gazdasági, szociális és kultu­rális igényeinek maximális ki­elégítésére törekszik. A dolgozó nép alkotó ereje ha­talmas erővé válik, ha azt az MSZMP irányításával a községi tanács felkarolja. Mátészalkán az MSZMP községi bizottsága, a köz­ségi tanács és a HNF bizottsága helyesen döntöttek, amikor a dol­gozók által javasolt melegvizű fürdő megépítését a tanács köz­ségfejlesztési programjába felvet­ték. A község dolgozói tettekkel is j bizonyítják, hogy kívánják a fürdő megépítést, mert eddig mintegy százezer forintot fi­zettek be önkéntesen — a köz­ségfejlesztési hozzájáruláson felül — fürdőépítés céljára. A községi tanács úgy határo­zott, hogy még ez évben megépít­A Bálkányi Állami Gazdaság dolgozói idejében földbe tették a tavaszi kalászosokat. 570 holdon a burgonyát is elvetették, terem­tet egy fürdőmedencét a lakosság tisztálkodási igényeinek kielégíté­se céljára. A medence építésével kapcsolatban a szükséges intéz­kedéseket már megtettük. Elő kí­vánjuk segíteni, hogy a melegvíz felhasználásával az Egyesült Erő Tsz kifej­leszthesse konyhakertészetét és áttérhessen a primőr áruk termelésére is. Községünkben a melegvizű für­dőépítés közelebb visz bennünket a város és a falu közti különbség felszámolásához és nagyban elő fogja segíteni a tsz konyhakerté- seetének fejlődését. Eddigi eredményeink alapja* bízunk i'oban, hogy felettes szer« veink a jövőben minden segítse« get megadnak a saját erőnkből elért eredmények továbbfejleszté­séhez. Tóth Miklós vb. titkár két 100 százalékra teljesítve. Ku­koricából 375 holdat vetnek. Ebbői április 21-ig 7Q holdon ke­rült földbe a mag. 160 holdon termelnek dohányt. Most a me­legágyakat gondozzák. Az általuk patronált tákosi, csarodai. újke­néz!, nagykállói és barabási ter­melőszövetkezetekre is gondol­tak: részükre 50 négyzetméter dohány- melegágyat gondoznak, hogy palántával segíthessék őket. A gyümölcsösben a harmadik permetezés folyik. A szerelők, szakemberek már az aratásra gondolnak s jelenleg a kom­bájnokat javítják. Érdemes meg­említeni, hogy a gazdaság 130 vagon vetőburgonyát adóit a ter­melőszövetkezeteknek, nagyobb­részt Aranyalma fajtából. Szabolcsiak Kazincbarcikán Sokezer szabolcsi dolgozik Ka­zincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinátban, a Szénosztályozó­ban. vágj- Herbólyabányán. Mun­kájukkal nem hoznak szégyent megyénkre: számos kiváló sza­bolcsi dolgozó kapott Kazincbar­cikán magas konmánykitüntetést, mint Biró János, Molnár István. Homonnai József, Juhász Albert és többen mások. A szabolcsi vájárok, aknászok, csillések, kőművesek, ácsok, asz­talosok. lakatosok, tetőfedők, hegesztők, vegyészek és techni­kusok öregbítették megyénk hír­nevét. Büszkék vagyunk rájuk. CfMtékenijitíj Csendes cigarettát vett elő, megütögette a vé­gét, s a nikkeleseit ön­gyújtót gépiesen kattin­tottá fel. Csak igy tudott teljesen kikapcsolódni az ügyintézésből. Ciga­rettával, füstfelhő mö­gött. Ha Kovács a helyén marad, eszébe sem jut rágyújtani. De Kovács megint a „nacsalnyik- hoz” száguldott. Ügy mondta, hivatja a fő­nök, s ez olyan termé­szetesnek tűnt már Csen­des számára, mint az, ,hogy a nyári ég kék, vagy hogy a tejes asz- szony minden reggel fél- hétkor csönget. Azért valami tudat alatti, bel­ső kényszer mindig nyugtalanította. Ezért kellett a cigaretta, a füst, s miközben maga sem tudja, hányadszor merengett ki a kavargó utcára, a felesége jutott az eszébe. Erzsi nagyszerű asz- szony, csak azt az egy dolgot nem tudja meg­érteni. Mert, amikor va­csora után lepihennek egy kis hallgatásra, foly­ton Kovács a téma. Ko­vács, aki Erzsi szerint egy élelmes ember, van is a feleségének olyan bársony estélyije, hogy mindenkinek megáll raj­ta a szeme. Nem is cso­da, hiszen Kovács nem olyan élhetetlen, mint ö, a Kovács tudja, hon­nan fúj a szél, ott is terem nyomban... így mondja Erzsi, s ez fáj is neki egy kicsit. Csendes még egyszer sem mondta a feleségé­nek, hogy hagyja a fe­nébe, igazán szépen ke­res ő is, — inkább azon kapja magát, hogy utál­ni kezdi Kovácsot- Mert miért is szaladgál Ko­vács minden órában a főnökhöz? Éppen úgy tesz, mintha az ő vál­lon volna az egész vál­lalat gondja. Pedig csak a könyvelésben kontiroz. Most is csak kapta ma­gát, és usgyé. „Hivat a főnök” — így mondta, és hangjában volt vala­mi nagy önelégedettség. Váratlanul csapott át az agyán, hogy tegnap­előtt a büfében Rangos, a szakszervezetis mintha említette volna Kovács nevét. Jó volna most egész pontosan emlékez­ni a szavaira, de csak annyi rémlik, hogy ide­ges volt. Miközben ki­itták a pikoló sört, az ebéd utánit, Rangos meg is kérdezte tőle: „no Csendes kartárs, olyan preciz-e még az SZTK kimutatás, mint a leg­utóbbi negyedévben?” Azóta sem gondolkodott ezen az érdeklődésen, hi­szen nincs abban semmi érdekesség, hogy napra­kész állapotban vannak az aktái. Itt tartott éppen, ami- Itar Kovács valósággal felszakította az ajtót, két lépéssel az üvegla­pos asztalánál termett, s azt mondta: — Csendes kartárs, volna egy cigarettája? Meghökkent. Kovács tudvalevőleg sohasem volt dohányos ember, csak ha ivott egy kicsit, akkor füstölt. Most nem érzi rajta az italt. Kész­ségesen megkínálta, s miközben a lángot is az arca elé tartotta, nézte Kovács idegességét. — Tudja... Csendes kartárs, annyi az ember dolga, hogy... Hiszen maga látja... £s tessék, most csak úgy odavág­ják az ember szemébe, hogy mit sérafikál any- nyit feleslegesen, ahe­lyett, hogy... Es ponto­san Rangos, akinek vé­deni kellene a dolgozót. Nem értette. Erzsire gondolt ,s miközben be­lenyomkodta a sárgavé­gű csikket az üveg ha­mutartóba, még egyszer végigfutott pillantása Kovács nyugtalan arcán. Angyal S­130 vagon vetőburgonyát adott a balkánéi áu, a termelőszö vetkezetek ne k £

Next

/
Oldalképek
Tartalom