Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

Aki a szomszédban is otthon érzi magát 1950 májusában választot­ták meg Tiszaszalkán tsz. el­nöknek. Az 1951/52-es tanévben elvégezte az elnökképzőt a Gö­döllőt Mezőgazdasági Akadé­mián. 1955 tavaszán a gépállo­máshoz pártol át, előbb mező­gazdász, majd később brigád­vezető. Most itt ül velem szemben a tsz irodában, Danes János, a Vámosatyai Lenin Tsz elnöke. Éppen arról beszélgettünk, hogy került ide, mit talált itt, mi változott azóta, elégedett-e je­lenlegi helyzetével? Elég váratlanul érte tavaly ta­vasszal a hívás, hogy vállalja el a vámosatyai Lenin Tsz agronó- musi beosztását, de ő nem sokat tétovázott, tudta, hogy rá, mint kommunistára, ott nagy szükség lesz. Csak a feleségével kellett előbb — ahogy ő mosolygósán megjegyezte — egy kis közel­harcot vívni. Végeredményben csak a szomszédba kellett átruc­canni, a család, — felesége és két lánya — pedig nyugodtan dolgozhat otthon, a Tiszaszalkai Búzakalász Tsz-ben. A tsz előző évi munkájáról ér­deklődöm, — nem mintha nem tudnék semmit, hiszen elég köz­ismertek ezek a régi hibák, — csak úgy kíváncsiságból. Ö még a gépállomáson dolgozott altkor, de nyilván alaposan ismerte a helyzetet, csak éppen nem tart­ja illő dolognak, hogy most ő elemezze. Alig tudok egy-két dolgot kihúzni belőle. Egyenlősdiség uralkodott a munkabrigádokon belül. Amíg mindenki kint nem volt reggel, addig nem fogtak hozzá a mun­kához, nagyon laza volt a mun­kafegyelem. Az új agronómus még tavasszal szét akarta oszta­ni a munkát tagonként, de nem sikerült, ősszel azonban már így végezték a betakarítást. Ennek ellenére egész évben sok kiesést okozott az egyenlősdi. Sok baj volt a közös vagyon védelmével is, de ez a helyzet már az elmúlt évben változott. Nagy volt a hanyagság az ál­latok gondozásánál is, az állat- tenyésztés nagyüzemi jellegéből bizony nem sok látszott, sokszor még alomszalma sem volt. Az elmúlt évről már sokkal szívesebben beszél. Egy munka­egységre ugyan csak 25 forint jutott, de nincs mit szégyenkez­ni miatta, hiszen az „örökséget” kifizették az utolsó fillérig, az­zal együtt tíz forinttal emelke­dett volna az egy munkaegység­re jutó összeg. A nagy változás­nak, javulásnak ékes bizonyíté­ka az is, hogy tavalyi áruter­melési tervüket 133 százalékra teljesítették. Ügy beszél, mintha neki mind­ehhez vajmi kevés köze lenne, pedig a tagság megbecsüli, sze­reti és támogatja. Ezt bizonyí­totta a február közepén tartott közgyűlés, amikor egyhangúlag elnöknek válaszották. Agro>iómu§ból elnök lelt és ez nagyobb felelőssé­get jelent, az ő vállán nyugszik a közösség minden gondja-baja. Nemcsak a régi, hanem az új tagok is — az átszervezés so­rán léptek be az egész község­ből, a másik téeszbe csupán né­hány család jelentkezett — az ő vezetésével akarnak még több jövedelemre szert tenni. Ez az ő óhaja is. Ahogy a tervet ele­mezgeti, azon töpreng, mi hoz nagyobb hasznot. Világosan lát­ja, hogy a legfőbb súlyt az ál­lattenyésztésre és a takarmány termesztésére kell fektetni, mert a táj jellegének ez felel meg leginkább. Éppen ezért 150 hízott ser­tésre, 40 marhára kötöttek szer­ződést, az anyakocák számát 60-ra akarják emelni. Jelenleg összesen 300 sertésük van és 48 fejős tehenük. A takarmányo­zásról is bőven gondoskodnak. 237 holdon termelnek lóherét és szarvaskerepet, 190 holdon hib­ridkukoricát, 40 holdon silóku­koricát. Otthonosan mozo« ezek között a számok között, nagyon szereti a munkáját. Ez derül ki, amikor meglátogatjuk az is­tállókat, megnézzük az állato­kat és közben ismét őrá terelő­dik a szó. — Nem úgy mggy itt, mint egy hivatalban, ahova be­sétál az ember nyolckor és vég­zi a munkáját. Korán kell itt kelni, nem lehet az órát nézni se reggel, se este. Ahogy a munka megkívánja, úgy dolgo­zik az ember. De hát egy nagy­üzemben így is kell ennek men­ni. — Mindezt azonban nem a panasz az elegédetlenség mon­datja vele, dehogyis elégedetlen ő. Hiszen anyagilag sem járt rosszul, hogy ide jött, de neki sokkal fontosabb a munkája, mert azt a közösség anyagi jó­létéért végzi. Ahogy a szarvasmarhákat né­zegetjük, kiderül, hogy mind­egyiket ismeri külön-külön, tudja melyik honnan való, hogy fejlődik. — Ezeknek az állatoknak nem kis részük lesz tervünk valófa- váltásában; ha sikerül, szeret­nénk negyedévenként előleget adni, de az év végén is 40 fo­rint körüli munkaegységgel di­csekedni. Ahogy az ember figyeli, hall­gatja, egy pillanatra sem gon­dolna arra, hogy megbánta, hogy otthagyta régi munkahe­lyét. Dehogyis bánta, úgy meg­szerette, hogy el sem lehetne csalni semmivel. G. B. Díszes kirakatok, kiállítások w Április 1. megünneplésére készül Nyíregyháza Felszabadulásunk tizenötödik ívfordulójára készülődve, a vá­ros minden üzeme,, vállalata igyekszik, hogy az eddiginél szebb, ünnepélyesebb külsősége;? között ünnepelje április negyedi­két. A munkaverseny mellett a külsőségekkel is érzékeltetni akarják, hogy az eltelt tizenöt év alatt életünk egyre tartalma­sabbá vált, egyre gazdagabbak lettünk. A Nyíregyházi Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozói is méltó­képpen akarnak április negyedi­kén ünnepelni. Erre a napra a vállalat Zrínyi Ilona utcai negy­venkilences ruházati üzletében felszabadulási kirakatot rendez­nek be, ahol a Szabadságszobor mellett helyezik el az eltelt tizenöt év alatt épített megyei létesítmények makettjeit. A vál­lalat dolgozói ugyanakkor ünne­pelnek ezen a napon. Jól vég­zett munkájuk után ugyanis ek­kor kerül sor a nyereségrészese­dés kiosztására. Az ünnepi han­gulatot a KISZ-szervezet kultúr- csoportjának műsora fogja emelni. Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban április 4. tiszteleté­re Felszabadulási Kiállítás nyí­lik meg. A kiállítás Nyír­egyházán lesz, de az egész me­gye megváltozott életét fogja K iitdöttválasztó tanácskozást tart as MSZBT A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Szabolcs-Szatmár megyei elnöksége március 23-án, szer­dán délelőtt fél tízkor kongresz- szusi küldöttválasztó megyei ak­tivista tanácskozást rendez a megyei tanács nagytermében. A megnyitót dr. Merényi Oszkár egyetemi tanár, az MSZBT me­gyei elnöke tartja, majd Májer István, az MSZBT megyei tit­kára ismerteti az elnökség mun­káját. A vita után sor kerül a megyei elnökség újjáválasztására, a gazdasági bizottság tagjainak megválasztására, valamint a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság áprilisi kongresszusára a küldöt­tek megválasztására. Ezen a ta­nácskozáson osztják ki a leg­szorgalmasabb baráti körvezetők­nek és aktivistáknak az MSZBT kitüntetéseit. tükrözni. Képek, szemléltető táb­lák és grafikonok segítségével mutatja be a kiállítás az egyes vállalatok, üzemek megalakulá­sát, fejlődését a felszabadulástól napjainkig. Megyénk új létesít­ményeinek jelentőségéről, fejlő­déséről is pontos képet kapnak az említett kiállítás látogatói. A felszabadulási kiállítás Nyíregy­háza és a megye községeinek, la­kosainak az elmúlt tizenöt év alatt elért változásairól, az élet- színvonal fejlődéséről is számot ad. Ez a kiállítás a szabadság és a békés alkotómunka dokumen­tuma lesz. Sok helyen még nem készítet­ték el az április negyediki ün­nepségek pontos és végleges ter­vét. Egy azonban biztos. Minden üzemnél, vállalatnál készülődnek a kultúrcsoportok, a dolgozó«, hogy méltóképpen fogadják az új, szabad élet tizenötödik évfor­dulóját. Mérlegzáró közgyűlés a Háziipari Szövetkezeiben Március 24-én délután 2 óra­kor tartja 1959. évi mérlegzára közgyűlését a Szabolcs-Szat­már megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Termelőszövetke­zet. Az összejövetelt a József At­tila kultúrház nagytermében rendezik. A beszámolók és a vi­ta előtt kultúrműsorral kedves­kednek, majd a vezetőség és el­lenőrző bizottság újraválasztásá­ra, ezután pedig jutalmazásokra kerül sor. Sxín*ZaraJöt tanuknak április 4-re a teremi asszonyok A teremi községi nőtanacs színjátszó csoportja tavaly nagy népszerűségre tett szert a köz­ségben és a környéken. Tavaly a Vén bakancsos ps fia a huszár című színdarabbal járták a kör­nyező falvakat, Budapestről ren­deltek jelmezeket. Az idén áp­rilis 4-re két rövid darabbal ké­szülnék, az egyik a Bolondos vasárnap című szovjet vígjától?, melyben a főszereplőt Kakukk Vilmosné háromgyermekes anya alakítja. Rajta kívül szerepelnek; Varga Sándorné, Görög Lászlóné és még többen, s az asszonyok férjei. A színdarabokhoz Debre­cenből hoznak ruhákat • és ápri­lis 4-én a községben lépnek fel, majd Nyírvasvári, Aporljget es más községek közönségét szóra­koztatják műsorukkal. KÖZÖS ÉRDEK A főmérnök szobájában egy grafikon vonja magára a figyel­met. Ebből megtudható, hogy tíz év alatt közel hatszorosára emelkedett a termelés a nyír- bogdányi üzemben. A munká­sok mellett elismerésre méltó, derekas munkát végeztek a mű­szakiak is. Nélkülük szinte el­képzelhetetlen a termelés. Ter­veik, segítségük révén egyre könnyebb, termelékenyebb a munka, gazdaságosabb a terme­lés, jobb a gyártmány minősé­ge. Az ő munkájuk is úgy gyü­mölcsöző azonban, ha az üzem előtt álló feladatok megoldását a pártszervezet segítségével igyekeznek megvalósítani. Az el­múlt évtized termelési eredmé­nyei azt igazolják: megfelelő a viszony a kommunisták és a műszakiak között. A pártnak a műszaki fejlesztésre, a termelé­kenység növelésére, a? önköltség csökkentésére, a takarékosságra és még egy sor fontos termelési feladat megvalósítására vonat­kozó határozata azonban az ed­diginél komolyabb feladatok elé állítja a nyírbogdányiakat is. Nem elégséges a műszaki szín­vonal minden áron való emelé­se. Figyelembe kell venni a ter­melés gazdaságosságát is. Ha a gazdaságosságot vizsgál­juk az üzemben, megelégedéssel nyugtázhatjuk: A párt- és gaz­daságvezetők kezdeményezésére tizenöt - fős műszaki-gazdasági bizottságot hívtak létre. Felada­tául tűzték ki: tegyenek javas­latokat a műszaki színvonal fej­lesztésére, az önköltség csök­kentésének lehetőségeire. Mű­ködjenek közre a normák he­lyes megállapításában. Segítse­nek az anyagtakarékosságban. Érdemes volt létrehozni a bi­zottságot. Javaslatukra máris nyolcvanötezer forintos megta­karítást értek el a vazelin gyár­tásában. A bizottság három tag­jának javaslatát újításként fo­gadták el. Az említett eredmények elle­nére a pártszervezet befolyása nem minden vonatkozásban ér­vényesül a műszakiak között. Vannak ugyanis nyugtalanító jelenségek, amelyekre fel kell figyelni, és a dolgokat idejében helyes irányba kell terelni. Nem sikerült még elérni, hogy a gaz­daságfejlesztő munkát sikeresen kössék össze a műszaki fejlesz­téssel. Nem elemzik kielégítően a termelés gazdaságosságát. A termelés műszaki fejlesztését helyezik minden áron előtérbe. Kevésbé érdekli a műszaki dol­gozók egy részét, hogy meny­nyiért valósulnak meg a mű­szaki fejlesztésre előirányzott tervek. A töltőállomáson például a nyersanyag lefejtéséhez tavaly negyvenötezer forint értékű gu­mitömlőt használtak el. Az igaz­gató szerint ennek az összegnek felét meg lehetett volna takarí­tani, ha időben és megfelelően elemzik az egy tonna nyers­anyag lefejtésére fordított ösz- szeget, s ennek csökkentésére új eljárást honosítanak meg. A gőzgazdálkodás sem kielégítő. Sok gőz „elszökik”, a levegőben használódik el. 1959. utolsó negyedévéhez vi­szonyítva 11 százalékos emel­kedést irányoztak elő 1960-ban a termelékenység növelésénél. Nagyobb önállóságot biztosítot­tak az üzemvezetőknek, műsza­kiaknak. A pártvezetőség idő­közönként tanácskozáson kér véleményt, segítséget a műsza­kiaktól. A szakszervezet párt- megbízatásként az ellenőrzéssel összefüggő kérdéseket vitatta meg a műszaki vezetőkkel. Hasznosak ezek a rendezvények. Növelik a tervek teljesítéséért érzett felelősséget, közvetleneb­bé válik a pártszervezet és a vezető beosztású dolgozók kap­csolata.' Az egyik ilyen érte­kezleten derült ki az is, miért hanyagolták el egyesek az el­lenőrzést. A gépészeti osztály vezetője ugyanis nem tartotta fontosnak ezt, s azt állította: „Csak akkor tud igazán ellen­őrizni, ha kisebb beosztásba he­lyezik.” Véleménye szerint el­lenőrzés csak művezetőkhöz il­lik, hozzá nem méltó... Elosz­latták kételyeit, s megállapod­tak: az egész gyárban fokozzák az ellenőrzést, s ez alól nem húzza ki magát a gépészeti osz­tály vezetője sem. A pártszervezet munkája gyü­mölcsöző a műszakiak között. Korábban baj volt a vízellá­tással. Kimerültek a kutak. Össze kellett gyűjteni az elhasz­nált melegvizet, s azt újra hasz­nosítani. De hogyan? Hiába fá­radozott az igazgató. Végül a pártvezetőséget hívta segítségül. A párttitkár összehívott néhány kommunista és pártgnkívüii műszaki vezetőt, a helyszínen megtekintették a vezetékeket, s azonnal munkához láttak. Két nap alatt szökőkutszerű tüne­ményben gyönyörködhettek az üzembeliek: összegyűjtik, lehű­tik az elhasznált vizet. Hason­lóan küzdötték le a desztillációs ü7 m nehéz'égéit 's. Most a veze­tékek, tartályok újra festését tűzték ki célul, műszak utáni munkával. Bíznak benne, hogy sikerül. Segít ennek megvaló­sításában a jelentős összegű cél­jutalom is. Olyan nézetek is vannak az üzemben, hogy „nem sok értel­me van, ha a pártvezetőség megvitatja az időszerű kérdé­seket a műszakiakkal.” Egyesek a társadalmi munka szervezé­sére, irányítására szűkítik a pártszervezet szerepét. Azt tart­ják, csak kisebb, a napi mun­ka közben felszínre kerülő kér­désekben segíthet a pártszerve­zet. Az is helyes, ha egy túlme­legített kocsiért helyben és. azonnal megbírálják a hanyag munkást, s a gőzzel vrjó taka­rékosságra figyelmeztetik, nem lehet nélkülözni azonban az egész üzemet érintő legfonto­sabb műszaki, gazdasági kérdé­sekben a pártszervezet vélemé­nyét. Időszerű lenne például megvitatni, hogy az anyaghiány miatt előállított nyolcezer vago- nos elmaradást hogyan lehet pó­tolni, ha több anyagot kapnak? Sok tennivaló vár megoldásra a második negyedéves megemelt terv valóraváltásáért is. Megfe­lelő összhangot kell teremteni a különböző üzemrészek között. Érdemes megvizsgálni az anyag- szállítással kapcsolatos kérdése­ket is. Mindezt azért, hogy ne érje váratlan meglepetés a mű­szakiakat, a párt- és gazdaság­vezetőket a közelgő nagy fel­adatok alkalmával. Közös ér­dek, hogy a párt- és műszaki vezetők, kommunisták és pár- tonkívüli szakemberek segítsék egymást Napp Tibor. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom