Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
550 szabolcsi fiú sej»íf Bőd rogk ereszt ú i’ou a tíz- le^czclö csatorna építésében 100 lány nyári táborozása Baiaionbogláron Uílörccsapalunk méltóképpen akarja megünnepelni hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulóját A KISZ megyei bizottsága március I6-án, szerdán tanácskozást hívott össze a városi KlSZ-bizott- ság Zrínyi Ilona utcai helyiségében., E.zen részt vettek a járási KISZ- titkárok, a középiskolai KISZ- szervezeteket segítő tanárok és a középiskolák KISZ-szervezeténsk titkárai. Mintegy íélszáz résztvevő előtt Lápok András elvtárs, a KISZ megyei bizottságának titkára ismertette a nyári építőtábohogy a szabolcsi fiatalok közül 550 fiú vesz részt a bodrogks- resztúri vízlevezető csatorna építésében, 100 lány pedig Balaton- bogláron az almaszüret munkájában és a szőlőkben segít. Megbeszélték azokat a tennivalókat is, amelyek megoldására várnak a középiskolai KlSZ-szer- vezetek munkájának további javítása érdekében. Élénk vita követte az ismertetést, tizenketten szólaltak fel. r t T ttörőcsapatunk tagjai — ^ mint szerte az egész országban az úttörők — szüleik, idős emberek és a pedagógusok elbeszéléséből ismerik azt a régi világot, amelynek 1945. április • 4-én örökre vége szakadt. Az úttörő pajtások a ma valóságát élik.s boldog, gondtalan a gyermekkoruk. A vállaji úttörők, a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai, már az elmúlt év szeptemberében megkezdték a készülődést április 4 méltó megünneplésére. Juhász Mária és Löchli Margit őrse vállalkozott, hogy a községi temetőben nyugvó hősök sírját gondozzák. Most. márciusban újra hozzákezdenek a sírhalmok szépítéséhez. Eltávolították a gyomokat, sárga homokkal szórták be a hantokat és készülnek a virágok ültetésére.. Tavaly, az úttörők kérésére a temetővel szembeni parkot „Hősök Kertjének” nyilvánította a községi tanács. A pajtások sok szép fát ültettek ei -ebben a parkban és elhatározták, hogy felszabadulásunk jubileumi ünnepe alkalmából emlékfákat ültetnek. A „forradalmi nyomolvasó mozgalomról” sem feledkeztek meg a pajtások. Már régen gyűjtik, a felszabadulás és a* azt követő tizenöt év eseményeit a község történetéből, s ezeket a „Hősök Könyvében” helyezik el, amit az évfordulóra ízléses kivitelben elkészítenek. Térképeket is készítenek az elmúlt évek eseményeiről. Egyik térkép községünk és környéke felszabadításának mozzanait ismerteti. A másik Vállaj tizenöt éves fejlődését mutatja be sok fényképpel, amelyek létesítményeinkről készültek. Az ünnepi kiállításon helyet kap községünk új, termelőszövetkezet! élete is. A pajtások áldozatkész munkáját községünk különböző tárrokkal kapcsolatos feladatokat, valamint a középiskolákban végzendő KISZ-munkát, Az előbbiekkel kapcsolatban elmondotta, Megszépült egy Tendéglátó üzlet a Dimitrov utcán Mindenképpen dicséretes törekvés a Nyíregyházi Vendéglátó- ipari Vállalat részéről az, hogy kisvendéglőkké alakítja üzletei jórészét, rendbehozza, barátságosabbá tegye a városban található „talponálló” kocsmákat. A vendégek örömmel nyugtázták például, hogy a forgalmas országos főútvonal mentén lévő Dimitrov utcai huszas („Budapest”) kocsma újra megnyílt a napokban. Mégpedig kifestve, kicsinosítva, neonvilágítással felszerelten. Minderre jelentős összeget költött a vállalat. É* mint elmondották: terv szerint konyhával felszerelt kisvendéglővé alakítják át a jövőben. Esetenként addig' is hurkakolbászt és más ételt is kap az ital mellé a megszépült „húszasba” betérő vendég: NY IRT TÁJ A K, NYÍRI EMBEREK A macedóniai földrengés következtében „eltűnt“ egy Jolyó BELGRAD, (MTI): A múlt szombaton cs vasárnap erős földlökést észleltek Észak-nyugat Macedóniában, A földrengés okozta károk igen nagyok. Kétezren hajléktalanná váltak, egy ember életét vesztette és ötvenen megsebesültek, A Szlatinszka folyó a földrengés .által létrejött szakadékban eltűnve földalattivá vált: Sztalina község határán túl szombat óta sehol sem jelenik meg a föld színe felett. MEG-MEGLOCCSAN a Tisza vize, s a szép szomorúíüzek szomjasan isszák a tavaszi levegőt. Ide kunkorodik a szomszédból a Tokaji hegy süvege, s a környéken takaros épületek nyújtóznak. Az épülő új lakások körül a friss malter illata keveredik a márciusi kertek parfümjével, ahol szorgos kezek, éles szerszámok forgatják a veteményeknek a fekete, zsíros földet, A FALU SZÉLÉN, az országút mellett hosszú, lapos épület található: Szüntelenül gépek zakatolnak itt, s 186 ember hajol a színes bőrök, a formásodó cipők felé. Valóságos gyár ez már, s nevét nemcsak az országban, külföldön is jól ismerik: ez a rakamazi cipész szövetkezet. 1947-ben alakult, 16 cipész kezdte. Kölcsönpénzekkel indultak, mert anyag kellett. Két hónapig a szövetkezet tagjai fizetést sem kaptak, mert minden fillért anyagra költöttek. Megérte. Azóta korszerű gépi berendezést vásároltak, 130 szakmunkás, 20 ipari tanuló és számos betanított dolgozó készíti szovjet exportra a balerina-lányka cipőket, az angol nőknek a sportcipőkét, a nyugatnémetek cipőit, a különféle gyermekcipőket, a divatosabbnál divatosabb cipő-költeményeket. MOST, SZOMBATON tartják az évzáró közgyűlést, s 233 000 forint osztalékot osztanak a tagoknak. Jut belőle. szép összeg Stomp Mihálynak is, a szövetkezet egyik alapító tagjának, aki az egyik „frízelő” gépnél dolgozik. Kékszemű, markánsarcú, fiatal férfi Stomp Mihály: 38 éves, családos. A 7 éves Zoli, s az 5 éves Annuska várja puszival, öleléssel minden délután. Nemcsak áz üzem vezetői, hanem munkatársai is így ‘ beszélnek róla: A rakamazi tanácstag — Miska becsületes gyerek ..; Rendes ember ... S a rendes ember otthon is rendes ember lehet, hiszen ezért választották a lakókörzetben, a Zrínyi utcaiak tanácstagnak. MÁR RÉGI VAGYA volt a Zrínyi utcának, hogy a gyerekek a késő esti órákban ne bokáig sárban gyalogoljanak haza. Járdát akartak, de a tanács nagyobb beruházásokra, fontosabb, ennél is sürgetőbb beruházásokra fordította pénzét. A tanácstag, Stomp Mihály szavára összefogott az utca: szerszámot fogott mindenki és elkészült a járda. Amikor a tanács kiadta a rendeletet: nem szabad nagyobb tételekben a községből kiszállítani a burgonyát, Stomp Mihály, a tanács tagja magyarázta még az embereknek, hogy csak a feketézők, az üzérek járnak jól, — igaz, hogy felverik a burgonya árát—, de ennek a fogyasztók, a népgazdaság látja kárát. S a Megint súlyos közlekedési baleseteket okozott az ital Kedden, március 15-én Vékony István, az 53-as AKŰV gépkocsijával egész nap a tiszadobi borforgalmi vállalati pincének fuvarozott. A fuvarban Antal István, a tiszadobi pince vezetője kísérte. Este mindketten hazakészültek. Nyíregyházára. A pincevezeő egy köbméter fát vásárolt, s azt is a kocsija pakolták — engedély nélkül. Közben a pincében is 'oo- rozgatlak, s .így történt, hogy útközben, Tiszadada és Tiszadob között Antal. István elaiudt. Mire mintegy 40—50 km-es sebességgel Nagycserkesz külterületére értek, a gépkocsivezető is elaludt, s már csak arra ébredt, hogy kocsijával egy telelőn póznának ütközött. A kormányt balra rántotta, fejükkel mind ketten a szélvédőnek ütköztek és kizuhantak az úttestre. A teherautó oldalra dőlt, s rácsúszott a pincevezetőre, aki a helyszínen szörnyethalt. A gépkocsi vezetője nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Ugyanakkor éjszaka Nagyvar- sányban Kelier Péter gépkocsivezető a Tiszaszalkai Gépállomás tulajdorát képező terepjáró traktorral földet szállított. Beborozolt munka közben, s a vezetést ét- adta a vezetői igazolvánnyal nem rendelkező Bodnár Kálmán földművesnek. Ö mellé telepedett a sárvédőre. Nagy sebességgel robogtak ki a kapun, s beleborultak az ütmen ti 2 méter mély vizesárokba. Mindketten megsérültek. Zrínyi utcai burgonyatermelők megértették a jó szót. MAGA A TANÁCSTAG, Stomp Mihály elégedett ember. Jól keres a szövetkezetben, harmonikus, boldog családi életet él, csak egy dolog bántja: úgy érzi, még nem tett eleget az utca bizalmának. Szeretné, ha megbízói, választói több problémával, több javaslattal keresnék fel. S hogy ez nála nem puszta szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy látszik rajta: valósággal szenved. Gondolatok, tervek gyötrik: ezt lehetne, meg azt lehetne, ez kell, az kell. Ez foglalkoztatja, erről beszél mindenkinek, s várja, sőt' sürgeti az emberek véleményét. A Zrínyi utcai körzet jól választott, Rakamaz pedig, meg a gyári méretű szövetkezet egyre no. fejlődik. S az emberek is így akarják..; Győri Illés György. sadalmi szervei is kellőképpen méltányolják. Az április 4-i ünnepen a községi tanács csapat- zászlót ajándékoz a pajtásoknak s a zászló nyelébe a község tömegszervezetei ünnepélyes keretek között emlék-zászlószöge- ket vernek. Ezen az ünnepen, az új csapatzászló alatt tesz fogadalmat negyvenöt úttörő pajtás a becsületes úttörő életre, akik ekkor kapják meg úttörő igazolványukat. A pajtások egységes úttörő ruhában vonulnak majd' fel az ünnepségre é« színesebb? teszi a megemlékezés napját az úttörők népitánc bemutatója, énekkara és a szavalatok. Somfai Bertalan, csapatvezető. Lenyelhető miniatűr rádióadók Különböző amerikai kórházakban a diagnózis megállapításához eredményesen alkalmaznak köny- nyen lenyelhető miniatűr rádióadókat. A gumival bevont tök átmérője alig két centiméter. A kenne lévő szerkezet regisztrálj* a nyomás különbségét az emésztőszervek különböző részeiben, < továbbítja az adatokat. cAz öt'eíj aki Tisza-parti csöndes lakban él Gergelyiugornyán Nyítrai János halász. Két évtizede elmúlt, hogy a Tisza vízét tsz- sza, a dunántúli Paksról kerüli a beregi vidékre. A Duna gyermeke a Tisza-mentén talált nyugodt napokra. Innen a hálókkal-körül szegeit Tisza utcai házikóból indul a harcsák nyugalmát bolygatni. Nyitrai János a hatvan év körüli halász nem látta meg a tengert, pedig tízéves kora óta vágyódott a végtelen vízi birodalom után. Nem futotta a hajós életre, nem tudott összekuporgatni annyi útravaló pénzt, hogy eljusson a tengeri kikötőig. így maradt hűséges a hazai folyókhoz. Tizenhat évig járta a Dunát, évekig volt halászmester a biharugrai tógazdaságban, és végül a Tiszánál kötött ki. Hálója kincseket fogott a folyót bérlőknek, közben megnősült, négy fia, született. Tizenkét éve a halászati szövetkezet megbecsült tagja. Mikor csak vizel ,.í‘oj£w a háló Amint ráleltünk, éppen hálót kötött az „elsőházban”. Akár a neves amerikai író öreg liaio sza. Nyittat Mnos is a halász élet élményeinek gazdug tárházába vezette el vendégeit. Mer ne gondolja senki, hogy manap ság már nem élmény a halászat és nem tartogat meglepetéseket a halászoknak. A hall- szók élete ma is kemény, nehéz, megpróbáltad ’.sokkal. veszélyekkel tarkított élet. A fouem látta meg a tengert lyó szeszélyes, a szerencse for- gandó, és előfordul, hogy csak vizet „fog” a kerítőháló. A halászélet ősi törvénye — egymás segítése, — ma is sokszor eldöntője annak, mit fog a háló. A víz jó embernevelő is, és kenyéradó, gazda, meg szórakoztató pajtás. Aki egr országot lakatott jól hallat A Tisza szerelmese, az öreg ugornyai halász tűzzel magyarázza küzdelmeit a halakkal. Életében annyit fogott már. hogy jóllakna belőle az egesz ország, a legnagyobb harcsa mázsa négy kilót nyomott, előhozza a nevezetes horgot U Hévvel meséli a kerítőhálózás, a tanyázás titkait, elárulja, hogy a halak is alszanak téli álmot, most kezdenek ébredezni, ilyenkor még könnyebben horogra akadnak, egy hét múlva várják a nagy harcsákat. Át-átruccannak a Szamosra is, annak finomabb a vize a Tiszánál, több benne a halaknak- való tápanyag. — Csak egy baj van, — fogja halkabbra a beszédet —■ mindig kevesebb a hal. A folyamszabályozás nem kedvez a halászatnak. Meg mi valahogy úgy szeretnénk „aratni”, hogy nem vetünk; ivadékot kívánna a víz, jó lenne a Túr holtágaiban halastavat csinálni, ott, a halászás jövője... A* íis/ó egerek és a harcsa Még sokáig elmélkedik, számolgat és bosszúsan megjegyzi: tizenkét éve mindig akarják a halastavat, de valaki mindig elgáncsolja, nem sikerül megcsinálni. Pedig ha meglenne, többet fogna a háló, többet keresnének a halászok a szövetkezetben. Mert a halász . se k dutelésböl járta a vizet, gazdag zsákmányra számít. Az öreg, tapasztalt halász végül a gondol: helyett újra az érdekességekkel rukkol elő. E’- monclja. alig i árják az egérúszást. Mikor az egerek üsző csapata átkel a Tiszán, a harcsák rávetik magukat az apró vetélytársakra, es megfeledkeznek minden óvatosságról, n halászokról is. — Temérdek minden van a Tiszában — mondja Nyítrai bácsi — a múltkorában vízimalom-kerék akadt a hálónkba, máskor mamutcsontot fogtunk, sokszor vagyunk életmentésben is. Az öreg halász a tenger morajlása helyett a Tisza szelíd csobogását hallgatja és már nem vágyik el innen. <Páll G.) — Tessenek elképzelni, milyen élvezel az, amikor ott vergődik a harcsa, az ember belevágja a segédhorgot, minden porcikája remeg, bírókra kel a hallal, sokszor még a karom, az öklöm is bekapja, de vonszolom a partra. Nem lehet ezt kimagyarázni...
