Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
KseshatmsM Jéaaefi A FEHÉR MASNI Képzőművészek f vázlatkönyvéből Gondolatok nélkül sietett végig a megszokott úton, munka-- kelfe felé. Havas, februári reggel volt, fehéren. világítottak u házak, a fák, megszépült a vén föld, a .tompán csillogó hó jótékonyan eltakarta, kopárságát. Olyan nap volt ez is, mint tok más: a portos éppúgy köszöntötte, ahogy mindig szokta, a munkáját éppen olyan pontossággal végezte, . kollégáival éppen úgy beszélgetett, az ebéd ■s épp úgy zajlott le, mint máskor. De .mégis volt valami űr az egészben, mintha a valóságtól távol lebegné, mintha gép beszélne, cselekedne és 6 távolról figyelné az.egészet, mintha neki semmi köze nem. lenne ahhoz, amit a teste végez. Hazafelé menet nem tért be a borkóstolóba a megszokott egy deci boráért, hanem hirtelen elhatározással egy cukorkaüzletbe ment savanyúcukrot vásárolni. *4 hóesés újra megindult és mire hazaért, vastagon ellepte kabátját, kalapját a hó. Lecsapkodta magáról, kalapját meg- vuhogtatva— és aztán csak állt az ajtó előtt. Állt és valami halvány remény kezdett feltörni benne, hogy az, ami történt, (nem volt igaz Valami valószi- jnűtlen álom volt az, hogy a felesége ma reggel minden különösebb előzmény nélkül otthagyta. Gépiesen nyúlt a csengőhöz. Nemsokára nyílt az ajtó és a kislánya állt előtte. Hirtelen nőtt, nyurgalábú gyerek, nagy kék szeme okos komolysággal tekintett apjára. A kamaszlányok szögletes és hirtelen mozdulatával tette be az ajtót apja mögött és tette fel kalapját a kopott fogasra. A. férfi összetört reményekkel járt-kelt a lakásban: teavizet forralt, vacsorát készített. Vacsora után begyújtottak a jéghideg szobába. Amíg a gyújtást rakta a kályhába a kislány, apja szomorúan nézte. A gyerek, az iskolában történt kis eseményekről mesélt, de látszott, hogy gondolatai messze járnak. Nevetni próbált, de a szeme riadtságot árult el. Már lobogott a tűz, a szoba ridegsége engedni kezdett, ők ott ültek a melegre húzódva. Az apa, beszélni kezdett, oda sem figyelve, hogy mit mond, csak beszélt, hogy szabaduljon az ürességtől és valamitől, ami olyan keserűen szorította a szivét. Félt a csendtől és félt attól. hogy miképpen magyarázza meg kislányának, miért nincs otthon anyu és miért nem lesz itthon holnap sem és azután sem. Megizzasztotta ez a gondolat: milyen szavakkal magyarázza meg egy tizenkét éves kislánynak, hogy az anyja elhagyta, mert mint reggel hűvösen bejelentette: nem hajlandó feláldozni magát. sem a gyerekért, sem érte, mert szeret valakit és élni akar. Míg ült a lassan tüzesedő kályha előtt, kislánya térdének támaszkodva ropogtatta a sava- [nyúcukrot. — Ügye, anyu elment valakivel és nem is jön vissza? — kérdezte váratlanul a gyerek és arcát- apja felé ■ fordítottal: Volt i>alami a tekintetében, amitől könny fátyolozta cl a: apa sze- mét. , MF/F.-Á' <4. kislány megfogta apja eres kezét. . ■ A.V. \.i — Apu — mondta' halkan — ne bánkódjf, ■nem, érdemli meg, hogy' szeressük) mikor ittha. gyoti minket egy idegen kedvéért. ■ Hangja meg sem remegett, mikor ezt mondta. — Egy. idegen kedvesebb volt neki,-mint mi.-— Ránézett az apjára és úgy súgta: — Tudod, apu, én iafftam•: an^ut;többször azzal... De talán egyszer mégis csak visszajön, mert hozzánk tartozik és egyszer mégis rájön, hogy szeret minket... A gyerekhang elcsuklott és sírásba ment át, lágy, zümmögő hangú sírásba, összeköny- nyezte az apja inggalérját, ösz- szemaszatolta az arcát, szétborzolta a haját. Majd lassan lecsillapodott és az apja lábainál lekuporodva, félálomba szén-, deredett. Az apa védelmezőén és fájdalmasan szeretettel simogatta a lánya haját és egyszerre kezében maradt a gyerek hajába kötött fehér masni. Hirtelen szivébe nyilait az a gondolat, hogy ezt még a felesége kötötte reggel a gyerek hajába. Valami úgy kezdett fájni a lelke mélyén és érezte, hogy nem szégyenli maga előtt, azt a forró könycseppet, ami összegyűlt a szeme sarkán. A szobában kellemes, langyos levegő áradt szét, az állólámpa rózsaszín ernyője barátságos fénykévéket bocsátott a kályha felé, ahol aludt a gyerek és a múltba álmodta vissza magát az apa.... Poros, fülledt kisváros. Az utcán mezítlábas, verekedő, kiabáló gyereksereg golyózik, csak egy fiú áll félrehuzódva, neki nincs golyója, vele nem játszik senki.... és az utcán egy kislány tűnik fel, — egy valóságos angyal, fehér ruhában, nagy fehér masnival a hajában. Gőgösen lépked, szeme elsiklik a vi- sítozó gyerekek feje felett, el a magányos kisfiún, akinek a szeme kitágul, úgy nézi a csodát: a gazdag boltos selyembe öltöztetett leányát... A férfi a karosszékben köny- nyezni kezd. Oh, az a fehér masni! Akkor is az volt a hajában, mikor első inasi keresetéből csokoládét vett neki, lenézően bár, de kegyesen elfogadta. Szégyelte, hogy egy inastól kapjon bármit, mikor már egy gimnazista fiú rózsát is dobott be az ablakán... dehát ez is hódítás __ és a lányoknak legalább lesz mit mesélni az iskolában. A férfi csendesen bólogatott és megigazította a gyerek karját, hogy el ne zsibbadjon... Akkor nem volt a hajában fehér masni, mikor megkérte a Egy elmaradt „Elet és Irodalomb-est utólaauwja Azonnal összeült a vezetőség, hogy eldöntse, ki köteles kifiSok lelkes irodalombarát «agy bosszúságára elmaradt a február 20,-ára hirdetett Élet és Irodalom est. Bizonyára bosszúságot okozott annak a néhány írónak is, aki eljött. Bosszúsáét okozott 'volna sok N községi Bakosnak is, ha valakinek eszébe nem jut, hogy egy telefonihívás az egész és meg vannak mentve. Szerencsésen meg is menekültek az útiköltség felesleges kiadásától, de ez a bizo- myós valaki, aligha... Annál a művelődési intézménynél, ahonnan a telefonálás törjön!:. ugyanis nagy felháborodást keltett az említett interurbán. zetni a három forint hatvan fülér távbeszélési díjat. Hivatalos beszélgetésnek fogható-e fel, vagy kimondottan magánjellegű? Kapcsolatban can-e a hivatal jellegével? Nem ütközik-e a költségvetés valamelyik rovatának, tételének, altételének meghatározásával, nem lépik-e ezzel túl az évi keretet? Érvek’ ellenérvek végteléh sora került elő, de a kérdést nem sikerült eldönteni és talán még mindig vitatkoznak, ha meg nem haltak... kezét. Akkor gyászban ült a félig üres szobában, elhagyottan, árván, Fásultan mondott neki igent, a . lakatosnak, merthát j azok jól keresnek már az államosított gyárban, neki meg \ nincsen senkije, semmije. Se j gazdag apa, se áruval zsúfolt j üzlet, se úri udvarlók, —: azok j megszöktek a felszabaduláskor, j Ez maradt meg mentőövnek 1 csak, ez a lakatos, aki úgy néz | rá, mint egy szentképre és I olyan aggódva várja válaszát, j mintha a világon ez lenne a | legfontosabb. .... Nagyot sóhajtott a férfi és lehúnyta a szemét, hogy jobban lásson a múltba. Mindig keskeny fehér szalaggal kötötte le a felesége éjszakára a haját. Tudta, hogy jól áll neki fekete hajához és kék szeméhez. ... A kislány hirtelen felébredt és felugrott a szőnyegről. Kék szeme az alvástól elmélyült, fekete haja kócosán hullott vállára. Az apa is felállt, hogy meg- ! ágyaljon a gyereknek és akkor látta, hogy a masni még mindig a kezében van. Rámeredt és torz mosoly futott át az arcán. Lassan a kombináltszek- rényhez ment és a vitrines részét kinyitva, betette az apró í nippekhez. Eltette a fehér más- j nit az emlékek közé... A szoba teljesen felmelege- J dett, a cserepes szobanövények í szinte lélegzeni látszottak. A i fehér masni mintha mosolygott \ volna az üveg mögött... Kint az utcán a fagyos februári szél szórta a havat, mely a villanyfényben olyan csillogva kavargóit, mint óriási mixer kezétől összekevert bólé... lyfiányfej. Berécz A'itHás ecsetrajza. Két napja mar nem hallottuk nagyapám hangját. Tegnap az üres teát sem itta meg, reggel óta pedig meg sem mozdult. Délfelé egy idegen emberrel jött meg apám. Megálltak az ágy elóct, majd egy kis idő múlva a hosszúkabátos ember igenlően biccentett a fejével. Olyan papírtömböt vett elő a táskájából, mint az orvos receptje, csak ő indigót is tett közé. Néhány sort firkanthatott, mert hamar letépte a felső lapot. — Ezzel mehet a jegyző úrhoz, meg a parókiára — mutatott az asztalon hagyott cédulára. — Tudtuk mór az este — szólt apóm szokatlan, színtelen hangon. — Amíg ő kikísérte az idegent, anyám lehúzta fejéről a kifakult, seszínű kartonkendőt és a szekrény fiókjából elővette az ünneplőt, a feketét. — Ki volt az? — álltunk mind a hárman, gyerekek apánk elé. — A halottkém. — Meghalt nagyapám ? — kérdeztem én, aki a legöregebb voltam, már a kilencedik évemet tapostam. — Menjetek ki játszani, ne zavarjatok most minket — parancsolt ránk válasz helyett. — Itt járt a halottkém! Itt járt a halottkém! — üvöltöttük tcrkunkszakadtából. Éktelen kiabálásunkra még a szomszádasz- szony, Julis néni is kijött, — Jézusmária, csak nem halt rneg nagyapátok?! — Biztosan meghalt, : .mert édesapám mindjárt , megy,, a jegyzőhöz, meg a paphoz. — Isten nyugosztalja, élhetett volna még szegény — mondta pisszegve Julis néni. Mi pedig lementünk hátra, a szalmakazal elé és hozzáfogtunk halottl^émest játszani.’ Felváltva feküdtünk a szalmából készített ágyra és egy-egy eperfalsvél volt a halottkémi jelentés. Talán estig is eljátszunk így, ha olyan sok érdekes dolog nem történik ezen a napon. Egymás után érkeztek a rokonok. Mindenki feketében jött. Ferkó bácsi egy demizsón bort hozott, Böske néni egy füsölt oldalast bontott ki a kosarából, keresztanyám kenyeret cipelt a vászon abroszban. Estére pogácsa Is volt egy nagy tetőzött tállal. Annyit máskor nem szokott sütni anyánk. Ilyen sokféle még soha nem volt a mi házunkban. Nagyon tetszett nekünk, hogy a szobából mindent kiraktak. A szekrény hátánál azelőtt még nem láttuk a falat. Két nagy egérlyuk is volt ott. Sándor bátyánk először üvegcserepet majd kukoricacsutkát szorongatott a balta nyelével a lyukba. Keresztanyánk a salétromot, meg a zöldes penészt seprűvel sikálta le a falról. Egyre csak mondták, hogy láb alatt vagyunk, de mi nem tágítottunk. Ilyen nagy még nem volt a mi szobánk, milyen jó volt ott egy kicsit futkározni. A szoba földjére három vesszőkesár sárgahomokot hoztak, hogy egyszínű, meg aztán egyenes is legyen. Estefelé járt az idő, amikor a szomszédék szekerén megjött apánk. Sima fenyőkoporsót hozott. Be volt az festve feketére, de a koporsós nagyon gyorsan húzhatta rajta a pemzlijét, mert ugyancsak kivilágított a festék aló! a fenyőfa deszka rajzolata, a görcsök. Á dagasztószéklábat . bevitték a szoba közepére és .ahogy anyára a teknőt szokta rátenni, úgy fektették végig rajta a koporsó alját,. Nagyapámat valaki megborotválta, fehéringet adtak rá, meg az ünneplő ruháját, aztán befektették a koporsóba. Mire elkészültek, már lámpát kellett gyújtani. Öcsélrrvet elvitték a szomszédba aludni. Nagy könyörgésre nekem megengedték, hogy otthon maradjak. Két lócát hoztunk, meg vagy tíz darab széket, Illés bácsitól, a kocsmából. Ahogy körül raktuk ülőhellyel a koporsót, már jöttek is az ismerősök. Legtöbben olyan nagyapám-ko- rabeli férfiak, Szántó János bácsi, aki egybeli volt nagyapámmal, elérzókenyülve álK meg a koporsó végénél. — Hej Pista komám, de erő® legény voltál, amikor a rmllé- neumon együtt vertük az ad- jusztérung marsot Ferenc Jóska előtt. — Hogy kaszált még tavaly aratáskor. — Az ölte meg ilyen hamar, a munka. — De sok harmados kukoricát megkapált. — Ez a szegényember sorsa. — A gazdagok is meghalnak. —1 De azok legalább élvezik a világot. Amíg így beszélgettek, megérkezett az előénekes asszony is. Anyám pogácsával kínálta, meg egy nagy pohár bort öntött neki. Elfogadta a második pohárral is. Aztán meggyújtották a két szál gyertyát, ami nagyapám fejéhez volt téve és nagyon szomorú hangon énekelni kezdtek. Majdnem minden ének rúgy végződött: „Az örök világosság fényeskedjék neki ’. Bóbiskoltam már, de ilyenkot
