Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
aí tisztesség tu (Lő utóul útit] A Miskolci [Nemzeti Színház előadásáról NEM EGY, hanem két darabot is láthattunk szerdán este a József Attila Művelődési Házban. Az egyikei, A tisztas- ségtudó utcalány-1 Jean Paul Sartre, a modern francia irodalom egyik legjelentősebb ínja írta. A másik szerzője Maurice Druon, a fiatalabb francia írónemzedékhez tartozik, darabjának címe: Amerikából i&t- tem. Sartre darabja tragikus hangvételű, Druoná élcelő vígjáték. Mindkettő bátor kritikát mond a tőke. a gazdagok, a fasizmus világáról. A tisztességtudó utcalányt filmen is láttuk. Színpadon tömörebb, kevéssel is sokat monrJ. Az erkölcsi magaslat, ahonnan az író a közönséghez szól: még az utca szajhája is becsületesebb, emberibb, mint a kapitalizmus vezéralakjai. Clarké szenátor családját ismerjük meg. Az egyik: gyilkos. A másik: ugyancsak gyilkos, mert sugározta. Nem lett hős az utcalányból, megmarad annan, ami. De éppen ezért süllyed az előkelő társadalom még nagyobb mélységekbe, a megvetés teljességébe. Nem lett eleve ellenszenves figura a szenátor fiából, s éppen ezért tudjuk meggyűlölni olyan alaposan, csupán azért, mert töretlenül ..hűséges fia’’ a Clarké családnak. És az üldözött néger nö- gervolta sem nyert hangsúlyt, s ezért kitágul* az ítélet hatóköre: ?z elnyomottakat, a „semmi” embereket éreztük maszkja mögött. Az Amerikából jöttem című egyfelvonásos vígjáték feloldotta a feszült tragédia hangulatát. S ez így jó. Tanulsága kiegészítette azt. Maradt bennünk az ítélet hangja, amit magunkénak érzünk. A vígjáték szellemes, pergő. Az Amer'ka-imádat. a pénz nevetséges komédiája kacagtatta a közönséget. ban. Máthé Éva az utcalánj szerepében emlékezetesebb, de ez is a nagyobb, mélyebben elemzett színpadi figura. Rom lőtt és mégis ember, egyszerű kicsit butácsika. mégis érezzük, többre hivatott, csak a társadalom az, amely ide taszítja, a fertőbe. Ö tó és a négert alakító Polgár Géza nagy önfegyelemmel. egyszerű eszközökkel játszik. Polgár Gézának is sokkal jobb volt a drámabeli alakítása, mint a vígjáték- Gambrone vezérigazgató megszemélyesítése. Utóbbiban k:ss szürkén hatott a temperamentumos „Utazó”, Latinovits Zol Ián mellett. örülünk a miskolci társulat i vendégszereplésének. Várakozás- j sál nézünk a színházi évad elé. J mert reméljük, még gyakran láthatjuk viszont hasonlóan jó darabokban a kitűnő nemzeti színházi társulatot. S — VIRRAD... Mi történt a Tegnap című magyar film szereplőivel, Szabó alezredessel, a munkásosztály igazságában rendíthetetlenül bízó, kiváló katonával? Mi történt ezredével, amely bátran állta a sarat vidéki helyőrségén? Ezekre a kérdésekre ad választ Dobozv Imre író és Keleti Márton rendező új filmje, a Virrad Nyíregyházán a Béke-mozi mutatja be. újabb ártatlan négert szolgáltat ki a halálnak. S a harmadik? Maga a szenátoi ? Mézes hangú öreg ember, tiszteletet parancsoló ősz hajjal. De mind között ő a legromlottabb, mert nemcsak helyben haayja a gyilkosságot, álnokul kétszínűskC- dik. hanem mindezt tudatos cinizmussal, lelkirezdülés nélkül teszi. Az utcalány is visszabor- zad ettől az embertelenségtő1. HORVAI ISTVÁN, a kétszeres Kossuth-díjas rendező et- deme, hogy a darab hamisítatlanul az író mondanivalóját NAGY VIZSGÁJA VOLT ez a két darab egymásutánja a miskolci színészeknek. Ugyanis ugyanazok játszottak a drámában, akik a vígjátékban. És el kell ismernünk, olyan teheísé- i gesen oldották meg itt is, ott is feladatukat, hogy ez maga érdekességszámba ment. Latinovits Zoltánról kell elsősorban szólnunk. A drámában egza»- tált aranyifjú. tele robbanó szenvedéllyel, sötét elfogultsággal, a vígjátékban szelíd hivatalnok, aki ráadásul határozott, nagyvonalú üzletembert „alakít”. A drámában -talán itt ott túl sok is a szenvedély, annál több a jóízű humor a vígjátékmindig a két gyertyára néztem, amiről görcsösen folyt a viasz egyre lentebb. A lámpa is égett, nagyon világos volt. Nekem úgy jutott hely, hogy a délután betömött egérlyukat is jól láttam. De nem féltem, mert sokan voltunk, meg aztán Sándor bátyám azt mondta, hogy az üveget nem tudja az egér átrágni, kos gyereket, aki Orczy báró csőszétől iszkol egy ingderék almával, majd a közös hadsereg áristomában ül, mert a eugszfürer bakancsát nem jól tisztította ki. Jöttek a nehezebb évek, nősülés, kilenc élő, három halott gyerek. Felesége, Márkus Anna, a törékeny kis asszony az utolsó gyerekeket már nem tudta felnevelni, mert a hektika Elmúlt éjfél, amikor abbahagyták az imádkozást és az éneket. Csak a rokonság, meg a legközelebbi ismerősök maradtak virrasztani. Bort hoztak be és pálinkát egy csatos üveggel. Nekem is öntöttek. Egyre oldódtak a nyelvek. Egy szikra álom nem jött a szememre. Hogy is jött volna, mikor olyan dolgokról beszéltek, amit azelőtt senki nem mondott el nagyapámról, talán azóta sem. Mintha nem is lett volna halott, úgy megelevenedett előttem az egész élete. Láttam, mint pajsírbavitte. Virradni kezdett, amikor a koporsóra tekintettem és utoljára láttam nagyapámat. Utoljára, mert reggel elaludtam, aztán egy félórával a temetés előtt keltettek fgl. Az udvaron sokan voltak. Én kívülre menteni a kapun, ál az út túlsó oldalára, hogy tisztán és először én halljam meg a kisérő harangszet. Nagyapám értettfe a harangok szavát, engem is megtanított rá. A mezőn mindig megálltunk egy-eg.v Széni Johanne Regényeket és színműveket általában csalódottan néz az ember a moziban, megfilmesített változatukban. Más a kifejező eszköze a regénynek, más a drámának, és más a filmnek. Ilyen érzéssel ül a néző a Szent Johanna című amerikai film pergetése közben is, ha ismeri Bemard Shaw drámáját amelyből a film született. Ám mit gondol, mit szól a nézők másik serege, akik az eredeti drámát nem ismerik, szusszanásra, ha valamelyik szotnszédos községből, vagy a mi falunkból is harangszót hozott a szellő. — Hallgassátok csak, fiaim — szokta mondani nagyapám. — No, mit mond? — Szegény... szegény ember dobta el megint a kanalat. Ez volt a gyakoribb, erről szóltak többet a harangok, mert gazdag kevés volt. Ha szólt a nagyharang is, akkor azt mondta: bíbor-bársony, bibor-básony. Akinek csak, a kisharangra futotta, azoknak így szólt a kísérő: ringy-rongy ringy-rongy... — Látjátok, gyermekeim, milyen jól tudják a harangok is, kinek mi jár. — oktatott bennünket nagyapám. Olyan kínosan még nem teltek percek. Már elhangzott a cirkumdedérunt is, a koporsót emelték a kocsira, még mindig nem szólt a harang. A szokott rendben felsorakoztak az utolsó tisztességtevőb, amikor végre megcsendült. De inkább soha ne hallottam volna. — Ringy-rongy, ringy-rongy... kiabálta felém a szomszéd kiskapuból Cserepes Tóth Zsigáék fia. Velük abban az időben haragban voltunk. Nán tudtam mozdulni, csak sírtam sírtam egyre jobban. Egyszer, mint akit üldöznek, ordítva szaladtam apámat keresni a gyászoló menetbe. — Édesapám! Édesapám! Az én tiagyapám nem ringy-rongy. Hazudik a harangszo! — Ne sírj fiam — fogta meg apám a kezemet — lesz még más világ is ... Csikóit Balázs nem látták, nem olvasták? és ez volna rendjén, hiszen a film önmagában külön alkotás, önálló mondanivalóval, teljességgel. Nagyon nehéz a válasz. Nehéz. mert a film általában tetszik a közönségnek, mert izgatás, feszült dráma, érdekes figurákkal, még érdekesebb történettel, és elég mondanivalóval ahhoz, hogy valóban megnyerje a közönség felületesebben néző, szórakozást kereső ■ rétegeit. És ezért kell elmarasztalnunk a film alkotóit, közöt- j tűk a neves és kitűnő íróit, I Graham Greenet, aki a forgató- könyvet írta. Men a filmnek világosan és egyértelműen keli szólni a közönséghez, mert a mozi nyelve csak ilyen lehet, hiszen a két óra gyorsan lepereg. Egy bizonyos, ha Shaw látná drámájának filmváltozatát, bólintana: ugye, megmondtam. .. Mert megmondta. Hogy éppen ilyen filmet forgatnának művéből, ha már nem tudná érvényesíteni szerzői jogait. Dehát milyen filmet? Nem köti le az érdeklődést? De, igen. Nem nyújt tanulságokat? De, nyújt. Neiji mutatja be a kort, az egyházat, a társadalmat, az embereket megközelítő hitelességgel: De. És mégis, ugyanakkor meg is hamisítja Shaw éles kritikáját, letompítja fegyvereit, más színt kölcsönöz mindennek. Ezért | nem tehet csak a filmről beszélni. és nem említeni a 'drámát, amely a filmhez nagyjából csak n keretet adta terűit. Elsősorban más lett maga Johanna. Shaw sokkal vilagosabo, bölcsebb gondolkodású alkotó volt annál, semhogy engedte volna a filmen Johannát olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyek természetellenesek. Itt vannak a „csodák”. A drámában egyáltalán nem ilyen egyértelműen „csodák” ezek. Johanna egyszerű parasztlány, akit erkölcsi ereje emel a kor szolgai társadalmának fölébe, a kor közszelleme fölé. A filmen? Johanna különös egyéniség. Éa meglehetősen következetlen is. Hiszen hihetetlen bátorsággal vezeti a sereget harcba, ő maga legelői, halált oszt és sebet kap. S végül szinte eszelős félelemmel fogadja a halált, amit aztán nagyon anyagsze- rűen be is mutatnak a filmen, hagy álmodjon rosszat a bor- volt idegzetű közönség. Nem ezi akarta mondani Shaw. ö a kor szelleme felett mondott ítéletet, sajátos nyelvén. Ez a nyelv hiányzik a filmből, s csupán fel-felbukkan, például a dauphin alakjában,- az esetlen, gyáva ember önző botladozásában. A film tehát izgalmat, érd ekf eszí téet akart csiholni, s ezt meg is tette, de az egész mű rovására. Nagy gonddal, igyekezettel ké- szült a film. Kár, hogy elsikkasztották Shaw igazi drámáját a drámából. S.—* Mindenki az ajtóra lesett. Forró pillanatok voltak ezek, hang nélkül is, mert még sohasem fordult elő, hogy Pisti, a harmadik „bé” legjobb tanulója elkésett volna. A katedráról a tanítónő pillantása kérdőn hullott a táskáját szorongató fiúra, hogy annak pirosodni kezdett tőle az arca. — Jó reggelt, fiatalember. . . — Jó reggeit, tanító néni... — hangzott a gyors válasz, mire éktelen kaqa! gás tört elő a sorok- ’ból, hiszen nagy zavax-ában dadogva hadarta el Pisti a köszöntést. — Mondom, hogy jó reggelt...! — dőlt hátrább a székem a tanítónő, miközben igyekezett elbújtatni arcán a mosolyt. — Kézit csókolom. .. Tetszik tudni. .. — Tudom, tudom, már elmúlt fél kilenc. .. Kezdett kiülni a verejték s fiú arcára: — Ui. .gén, már egészen elmúlt fél kilenc, csak az történt, hogy... — ... hogy a mamának dolga volt, nem tudta idejében elkészíteni a reggelit, esetleg rokonok érkeztek. .. mint ahogy ez már lenni szokott, mi ? — Egyik sem történt, és én nem akarok kitalált dolgokat' hazudni... Az úgy volt, álmodtam, hogy a takarékban összerakott pénzen kirándulni mentünk. Ment, ment a vonat, egy kis hegyi állomásnál megálltunk, es én már ekkor felébredtem, ki is néztem a szobánk ablakán, csak nem mertem leszállni az ágyról, mert féltem, hogy lemaradok a vonatról... — (inai —
