Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-30 / 76. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. Ára 50 fillér I960. MÁRCIUS .30, SZERDA Mai számunkból: Földművesszövetkezef (Melléklet a I—5 oldal) A francia—szovjet barátság nemcsak jelszó, hanem éió valóság Tízezrek üdvözölték Hruscsovot kitörő lelkesedéssel Dijunkon DIJON, (MTI): Hruscsov csa­ládja ős kísérete Marseilleből hétfőn a kora délutáni órákban indult el a Caravelle fedélzetén. Dijonban a francia tavasszal ta­lálkozott, — Kir kanonokkal, a város polgármesterével azonban n*ei. Verőfényes napsütésben 'már a kora délutáni órákban tízezrek tódultak Burgundia egykori fővá­rosának történelmi levegőt árasz­tó szűk utcáira, Hruscsov és kí­sérete gépkocsijainak várható út-» vonalán. Fél 5 órakor tűnt fel a felhőt­len égen az ezüst színű gépma­dár. A városháza, a burgundiam hercegek egykori palotája előtt a „Felszabadulás-téren” ezrek tapsoltak és emelték magasba a kis vörös zászlócskákat. A Caravelle Dijon repülőterén. Longvicében ért földet. A kato­nai díszszázad élén egy repülő­tiszt állt, Martin őrnagy. Vala­mikor a „Normandia—Nyeman” francia—szovjet repülőezred tag­ja volt ő is. Érthető tehát, hogy „megszegte a szolgálati szabály­zatot”, s a tisztelgés után Hrus- csovhoz sietett, hogy kezet szo­rítson vele és oroszul köszöntse. Hivatalosan a külön ideérke­zett Búron közmunka- és szállí­tásügyi miniszter fogadta Hrus­csovot. A gépkocsikaraván e'őször a Dijon melletti nagy rendezőpá­lyaudvarra ment, Gevrey-Cham- bertibe. Itt szovjet csillagos, ci- rillbetűs feliratú elektromos mozdonyok álltak a síneken, azok, amelyek rövidesen a Szov­jetunióba indulna^ francia ex­port-szállítmányként. A szovjet kormányfő, sőt hit­vese is felszállt a villanymozdo­nyokra. Hruscsov megelégedésé­nek adott kifejezést.-- Honvágyam támadt, amikor megláttam az orosz feliratot — | mondotta. Egy francia hivatalos szemé­lyiség megkérdezte: •— Mennyit rendel a Szovjet­unió ezekből a mozdonyokból? *— Az csak attól függ, hogy mennyit tudnak becsomagolni — válaszolta mosolyogva a szovjet* kormányfő. Kedves ajándék várt a pálya­udvaron Hruscsovra; az ajándék azonban nem neki szólt, hanem unokáinak: a Szovjetunióba szál­lított villanyvonatok kicsinyített másait nyújtották át a kedves vendégnek. Nagy örömmel szemlélte Hrus­csov a szemet gyönyörködtető gyermekjátékokat és nagy de­rültséget keltve így szólt: — Félek, hogy ezután keve­sebben fogok dolgozni. Még a minisztertanácsi ülésekre is el­viszem ezeket a játékokat... A dijoni hivatalos program megrövidült. Elmaradt az ú) egyetem épületének megtekinté­se; a szovjet kormányfő éppen csak elhaitatott gépkocsijával az épület .előtt. Az egykori hercegi palota, a városháza ormán szovjet zászlók lengtek. A városháza előtti té­ren is ezrével lobogtak a papír­zászlócskák. Feliratok emelked­tek a magasba: „Köszöntjük Hruscsovot!” „Éljen a szovjet- francia barátság!” Hruscsov frissen szállt ki' a gépkocsiból, a városháza díszud­varán nyoma sem látszott rajta a fáradtságnak. Fogadta a város vezetőinek üdvözlését, majd a „burgundi államok termébe” vo­nult. A középkor emlékei mellett frissebb emlékeztető is van itt a falon. Egy tábla azt hirdeti; „Eb­ben a teremben ítéltek halálra nyolc, hazafit a Führet paran­csára”. j A meghívottak és a több száz újságíró előtt — a Kir kanonok­kal kapcsolatos incidens híre százával vonzotta a sajtó mun­katársait Dijonba — dr. Veillet polgármesterhelyettes olvasta fel Kir kanonok beszédét. — „Mi, franciák sohasem fe­votlak tapsa közepette emelke­dett szólásra Hruscsov. A szovjet kormányfő emlékez­tetett Sztálingrád és Dijon ba­rátságára, hiszen a két város „ba­rátsági szerződést” kötött. — Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhattam Kir kanonokkal, — mondotta a szovjet kormány­fő. — Amikor én Sztálingrádnál harcoltam, ő Dijonban állt ellen a közös ellenségnek. Fizikailag nincs itt közöttünk, de lélekben, hiszem, hogy itt van. ölelem őt és üdvözlöm erőfeszítését, ame­lyet a békéért, közös célunkért folytat. Dijon ajándékát, egy ezüst bur- gund-kupát nyújtottak át a szov­jet kormányfőnek, Hruscsov pé- dig egy, a sztálingrádi vízierőmű­vet ábrázoló festményt bízott a polgármester-helyettes gondjaira: adja át Kir kánonoknak. A tömeg a városháza előtti té­ren követelte, hogy Hruscsov je­lenjék meg az erkélyen. A szov­jet kormányfő, eleget tett a so­kaság kérésének és barátságosan integetve köszönte meg Dijon né­pe rokonszenvének megnyilvánu­lását. Ott volt mellette, kezében fehér Hruscsov és Hruscsova asszony az arlesi amphiteátrumban jellegzetes népviseletbe öltözött táncosnő előadását tekinti meg. Arles, MTI-telefoto. ledjük el azt, hogy ha a szov­jet hadsereg nem szorította vol­na vissza az ellenséget Sztálin­grádnál, ma is idegen uralom alatt lennénk’’ — hangzott a kanonok-polgármester Deszéde. — „Tudom a volt Reich egy magasrangú diplomatájától, hogy Hitler olyan egyezmény tervét dolgozta ki, amely szerint 25 évig 'szállhatta volna meg Fran­ciaországot”. I — „De a hidegháború legaktí- j vabb ellenségét is köszönthetem önben, aki a világbéke keresztes-1 hadjáratára indult el” — hang- j zott többek között Kir kanonok j üdvözlő beszéde. A tömegtüntetés „Hruscsov!; Hruscsov!” kiáltása áthatolt még1 a zárt ablakokon is. A meghí- j orgonacsokorral, hitvese is, vala­mint Edgar Faure volt minisz­terelnök, a közeli jura szenátora. Amikor a szovjet kormányfő kí­séretével átvonult a prefektus­ra, a tömeg Kir kanonokot és Hruscsovot együtt éltette. Nem egy jelszó született, amely kifo­gásolta Dijon püspökének eljárá­sát. A szovjet kormányfő tiszteleté­re a helyi megyefőnök rendezett estebédet. Hruscsov és kísérete Dijonban töltötte az éjszakát. A prefektu- ra épületében, Napoleon egykori ágyában tért pihenőre. Megállapítható, hogy Bor- des.u::, Tarbes. Pau, Nimes, Ár- les és Marseiile után Dijon is forró szeretettel köszöntötte Hrus­csovot és személyében a hatal­mas Szovjetuniót. A tömegmeg­mozdulások mindegyre azt mu­tatják, hogy a francia—szovjet barátság nemcsak jelszó, hanem elő valóság. Egybehangzó vélemény, hogy a szovjet kormányfő körútja min­den várakozást felülmúló mó­don járul hozzá a világháború tűzében összekovácsolódott ba­rátság további elmélyítéséhez. Ennek politikai kihatásai nem maradhatnak el a csúcskonferen­cia előestéjén. Difoni utóhangok Párizs. (MTI): Kir kanonok, akit egyházi főhatósága eltiltott attól, hogy polgármesteri minő­ségben fogadhassa Hruscsovot, rejtélyes körülmények között hétfőn délben „eltűnt” városából. Csak éjfél előtt tért vissza Di­jonban és nyomban sajtóértekez­letet tartott. Hangsúlyozta, igen kellemetlen volt számára a fo­gadás körüli húza-vona, s az egy­házi körök utolsó pillanatban jött tilalma. Kifejezte reményét, hogy később mégis csak találkozhat Hruscsovval. Kir környezetében azt mondják, hogy a kanonoknak már zsebében van a meghívó a szovjet nagykövetség fogadására. Dijonban történt Hruscsov egyik ritka találkozása a francia szakszervezetek küldötteivel. A hivatalos program ugyanis álta­lában nem teszi lehetővé, hogy el­beszélgethessen a munkásság kép­viselőivel. A Dijon melletti ren­dezőpályaudvaron mégis Hruscsov elé tudott állni Tibaut, a vas­utasok szakszervezeteinek meg­bízottja. Négy szakszervezet ne­vében hangsúlyozta, hogy a fran­cia vasutasok a második világ­háborúban négyezer társukat vesztették el a harctereken, vagy az ellenállás idején „a sínek csa­tájában” és nem felejtik, hogy a szovjet nép áldozata és hősiessé­ge a német militarizmus leveré­sében hozzájárult Franciaország felszabadításához. Hruscsov így válaszolt: „Szí- vem^ ugyanezt diktálja, mint a« önöké. Ami Németországot illeti, meg kell mondjam, hogy visz- szatartom magamat, mert már­is azt mondják, hogy németel­lenes propagandát fejtek ki. De mit tegyek? Hazám 20 millió szovjet embert veszített a hábo­rúban.” igen nagy lelkesedéssel búcsúztatlak Hruscsovot Dijonban Reims, (MTI): Hatalmas lelke­sedéssel búcsúztatták kedden reg­gel Dijonból a Szovjetunió minisz­terelnökét, mielőtt elutazott vol­na. A tömeg sürgető követelésére Hruscsovnak meg kellett jelen­nie a prefektura erkélyén, hogy üdvözölje Dijon népét. 8,21 óra­kor szállt fel Dijon repülőteréről a Caravelle, amely a szovjet kor­mányfőt és kíséretét Metzbe szál­lította. A köd miatt radarral irá­nyították a gépet. 9 órakor Metz. ben ünnepélyesen fogadták a szovjet kormányfőt: Jean Laporte, Moselle megye prefektusa és Lecoc tábornok, Metz katonai pa­rancsnoka jelent meg a vendegek fogadtatására. Rövid tartózkodás után Hrus­csov és kísérete gépkocsira szállt és 10 órakor megérkezett a ver- duni Győzelem-emlékműhöz, ahol sokezren köszöntötték. Hruscsov és kísérete bejárta az első világ­háború hírneves csataterét, meg­látogatta a Douaumont-i katonai temetőt, majd folytatta útját Reimsbe. Dijonban hétfőn első ízben áru­sítottak szovjet lapokat. A Prav­da, az Izvesztyija és a Trud pél­dányait percek alatt szétkapkod­ták. Hruscsov Verdunbim Verdun, (MTI): A nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Hruscsov miniszterelnök kedden délelőtt Verdunba érkezett. Meg­tekintette a város központjában lévő emlékművet, amelyet az első világháború legnagyobb csatájá­ban elpusztult egymillió katona iránti kegyeletből emeltek. Az emlékmű tövében orosz nemzeti viseletbe öltözött kis­lány üdvözölte a szovjet kor­mányfőt és nagy csokor vörös szegfűt adott át neki. Hruscsov megköszönte a kedves ajándékot, majd kijelentette: „Mindent meg­teszünk, hogy béke uralkodjék a Földön, hogy a gyermekek ne tudják meg, mi a háború.” A város főterén nagyobb tömeg éltette a szovjet államférfit, töb­ben üdvözlő plakátokat hordozta«. A plakátokon a következő szavak voltak olvashatók: „A verduni csata egykori résztvevői üdvözlik a sztálingrádi hősöket”. Verdunból a szovjet miniszter- elnök gépkocsin az úgynevezett „vörös övezetbe” ment, az első világháború nagy csatájának hí­res színhelyére. E csatamezőn—, amely 10 kilométernyire van a várostól — 1916 óta nincs élet, mindenütt csak a letarolt kopár föld látható. A miniszterelnök megtekintette a douaumonti temetőt, ahol har­mincezer katona nyugszik. A te­"'i’olytatás a 2. oldalon.»

Next

/
Oldalképek
Tartalom