Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

A'V"- • SZÁLLÁSI LÁSZLÓ: A Z&k&c&CMnúd&S Még ilyen „árszámadás’* nem volt itt, mióta tszcs a tszcs, mondta volt valamelyik nap di­csekedve Móré Gergely a leg­kedvesebb komájának, ahogy pipadohányt cseréltek az utca­sarkon. így mondta: árszámadás, mert olyan ember ez az ember, hogy szájában akarva akarat­lan nemcsak lápi formát, hanem lápi tartalmat is kapnak néha a szavak. Természetesen a lelke mélyen sem tudva arról, hogy ezzel a halhatatlanság felé is tehet bizonytalan lépéseket. — Nem volt — ismétli fele­melt fejjel és a szeme mintha azt is hozzátenné, hogy nem a pénz miatt! Nem, nem! Mert ami az igaz, az igaz, a 10 éves működés alatt a mostaninál többet is osztottak az egymást váltogató elnökök. Hanem azért, hogy hogyan és miszerint osz­tották el a másfél milliós jöve­delmet (Mert annyi került szét­osztásra.) Hogy a legelején kezdjük, baj van itt sok mindennel. Női itt á gaz, a muhar, a mezőn is, az emberekben is. A mezőn buján, bokrosán, néha olyan sűrűn, mint a gyep, ahogy szüli a föld, hajtja az idő, az emberekben meg a helyzet, az alkalom. Nem hiába írja róluk a tör­ténelem, természetesen himpor- nyi szépítéssel, hogy II. Rákó­czi Ferencen kivül egyetlen földesurakkal sem tudtak kijön­ni. Azt is biztosan csak a nekik adott káposztaföldekért tisztel­ték. Mert a nagy lápra még ak­kor nem kellett donáció. Az az övék volt és a vadlibéké. Mert ki mert volna a tenger nád kö­zé menni, amikor az alját el­öntötte a fekete víz és a tetejét végig-végig zúgatta a szél! A többi úrral, aki természete­sen nem ismerte el az adományt, azután örökké perben állottak. Hol hivatalosan: felírat, leírat, egészen a királyig, hol a maguk módján a maguk törvényei sze­rint Ügymint: egyszerűen le­lőtték az uradalmi kerülőt, el­vagdalták a kintháló jószág far­kát, végighajtottak szekérrel a kikelt vetésen, szóval ahol csak hozzájuk értek. (A tévedés el­kerülése végett mondom, hogy a vetésen való áthajtás nem a nyúl miatt történt. Akkor még nem volt feltalálva a villával való nyúlvadászás. Igen, ez az utóbbi évtizedek találmánya és még azt merik mondani, hogy ml nem fejlődünk sehová!) Szerencsére nem sok maradt az ilyen virtusból a maiakban. Ami maradt, az átalakult, át­formálódott. De néha azért az új formája is elég ahhoz, hogy egy lelkiismeretes vezetőnek Kálló felé egyengessék az útját. A régi legfeljebb gömböc Kiss Sanyiból tört ki valamelyik őszön, amikor minden áron az OSZH kelincsére akarta kötöz­ni a hornyukat. Mondván, ha nem engedik levágni, adjon ne­kik enni Török Jóska, meg Bor- bélyné! Ki is vezette az ólból az egyik jóvérű tarkát, amelyik neki ficánkolva úgy térden rúg­ta, hogy rögtön katolizált (azaz letérdelt). Ha ebben nem is sok követő­je akadt Sándornak, de akadt másban. Pl. a vitatkozásban. Ez­zé alakult a régi virtus. Amit aztán folytatnak a végtelenségig. Vitatkoznak, ha nincs munka, vitáznak ha van, a legvégin még azon is, hogy min vitat- ■ kozzanak. Szégyen, nem szégyen, meg­emésztettek már vagy három el­nököt, számtalan brigádvezetőt és ki tudná, hány munkacsapat­vezetőt. Az agronómusokat azért nem említem, mert a legelső­nek is útilaput kötöttek egyből a szivacstalpú cipője alá. — Méghogy neki hátiló kell... ég­hang nem? — mondották hö- työgve egymás között olyan han­gon, hogy abból a halott is ér­tett volna. Mégis mentek az évele egymás után. A legelső tehenek hornyá­ból tehén lett, a dédelgetett pi­rosszalagos kiscsikóból kivert- szemű vén ló, a dombra magtár épült, a határba juhhodály, a falu végére gyönyörű istálló, szó­val minden kelléke szaporodott ennek az új gazdálkodásnak, így, külső formájában, minden belső új nélkül. Még a járás is csak a fejét csóválta eleinte. (Szegény Kál­lai Menyusnak lehet, hogy ilyes­mi miatt ritkult meg a haja.) De nincsen a világon olyan hosszú, hogy vége ne legyen egyszer. Rájöttek, hogy fejcsó- válástól és az elfogadott kriti­káktól nem változik meg semmi. De megváltozik mástól! — Mitől? — — Attól, hogy legelőször meg­szűnt a csoportban az egyenlősdi. — Milyen egyenlősdi? — Olyan, hogy ugyanolyan terület megmunkálásáért az egyik ember több munkaegységet kap­hat, mint a másik. — Hát ez meg micsoda? — Egyszerű, olyan hogy aki­nek a ledolgozott munkaegysége között nincsen megfelelő terme­lés, az nem kaphat teljes érté­kű munkaegységet. Vagyis a meghatározott területen ahány százalékkal kevesebbet termel, mint az előírt mennyiség, any­Van egy ismerősöm, akiről szinte mindenkitől azt hallom, hogy nagyon eredeti ember, s pompás szórakoztató. Ezt nem is lehet kétségbevonni, mert már keresztnevének említésével is sok derűs pillanatot okozott embertársainak. Annak idején, mikor hidegvízzel locsolgatták az akkor még lényegesen ki­sebb — buksiját, a keresztség alkalmával a Momcsilló nevet kapta. De ezen túl is valóban eredeti ember, a mi Momcsi barátunk, ezer és egy édes eset kering róla ismerősei körében. Pompás humora tan, jólelkü. egyedüli hibája csupán, hogy a borospoharak emelgetése terén sokkal több érdemet szerzett, mint az átlagos italos emberek. Elvonókúrára akkor adta a fe­jét, amikor imbolygó léptekkel, s tündért mosollyal az arcán, munkaidő alatt összetévesztet­te a főnökét egy „édes kis da­gadtpofájú vizilóval". DéiUtán elhatározta, hogy elvonókúrára vonul, s elhatározásában csak megerősítette, hogy főnöke né­hány keresetlen szó kíséreté­ben gyöngybetűkkel írt írásbeli fegyelmit nyomott a kezébe. Egy szép téli reggelen lépett be Momcsilló az intézetbe, ahol kúrával vonják el tőle az átkos nyi százalékkal kevesebb mun­kaegységet írnak számára. Vi­szont ha többet termel, akkor a teljes értékű munkaegységen felül a több termés meghatáro­zott részét tisztán kapja. Mond­juk az 50 százalékát. Ezzel megszűnt a munkaegységhigitás és az az elv, hogy többre azért csak több jut. Az igaz, hogy a neheze ezu­tán jött. Mégpedig miképpen mérjük le a jó, vagy a rossz munkát? Mi és milyen legyen a mérce, amivel építeni és ugyanannyit rontani lehet? Mert, hogy közbevessem, volt már eb­ben a szövetkezetben hasonló próbálkozás. De abbamaradt. Abba, mert elébb megtanulták kijátszani, mint ahogy bevezet­ték. (Hiába na, ehhez is tehet­ség kell.) Meg aztán a föld még mindég föld. A gyár meg gyár. Itt nem egyforma az anyag, nem egyforma a munkadarab. Jön az eső, vagy éppen nem jön, fúj, fagy és még a többi számtalan tényező, ami befo­lyásolhatja a növény útját a vetéstől a magtárig. Meg olyan furcsaság is akad ezen a lá­pon, hogy ha rászolgál az idő, a nyakigérő gazban is rekord- termést ád. Jogos-e ilyen esetben a pré­mium? Aki nincs érdekelve természe­tesen azt mondja, hogy nem. Nem, mert nem látszik az em­beri munka, a szorgalom, ami becsesebb lett, mint az arany, így aztán olyan határozat szüle­tett az egyik közgyűlésen, — igaz, a lapulók, a spekulánsok csak félig tartották fel a kezü­ket —, hogy ahol a jó munkát nem lehet kimutatni, nincsen prémium. Még teljes értékű munkaegység se, ha a tengeri után például nem vágja le a szenvedélyt. Sorstársai nagy ovációval fogadták, s mint né­hai szesztestvért, azonnal szí­vükbe zárták. Kint gyönyörűen, hatalmas pelyhekkel, lágyan hullt a hó, s bent Momcsi pil­lanatok alatt elfogott egy pi­ros rebetlit. Később elvesztett így piros redurtmarsot húszbe- léiel. Majd elvesztett még né­hány partit, s úgy négy óra felé letette az asztalra utolsó bankjegyét, s föladott egy táv­iratot az asszonynak, hogy küldjön utána bizonyos pénz­összeget. Az indoklás; szívhez- szóló levélb’.n irta rrw.g, hogy az elvonókúra költséges mule.t- t.ag, s azzal nem leni játsza­ni. azt végig kell csínj.'ni, h t uzt akarja az ember, hogy lég­iéig megszabaduljon az italoz is rémétől. Márpedig ő ezt akar­ja — írta az asszonykánál:. Maga a kúra injekcióval kez­dődött. Momcsi barátunk nem érzett fájdalmai s kicsit meg­lepődött, mikor az orvos meg­kérdezte, hogy mi a kedvenc itala? Sokáig törte a fejét, de nem Igidott dönteni, s kijelen­tette az orvosnak, hogy vele ugyan bevásároltak, mert nin.s kedvenc itala, ő mindent egy­formán tud szeretni. így aztán kórót. nem rakja jól össze, szó­val, hogy a megtermelt érték érték maradjon. Mert ha vala­hol fontos a jó munka, akkor itt igen. Itt évek múlva is meg­látszik a jó és meglátszik a rossz. A földet nem lehet be­csapni. A sok baj és gond között utoljára mégse a baj volt a baj, hanem az, amiről azt hittük, nem baj. Pl. itt van a prémium. Nem kutatom, hogy a lexikon, vagy az idegen szavak szótára miképpen magyarázza, de látat­lanba is tudom, hogy nem egye­zik a mi embereink felfogásá­val. Nem, mert ezek így ma­gyaráznák, ha magyarázatra le­hetne őket bírni, hogy: ahogy jött, úgy megy! Azaz, minden lelkiismeret furdalás nélkül me­het a gégény takarékba. (Nem tudom, felvetették-e az értelme­ző szótárba ezt a fogalmat. De ha nem, nagyot vesztettünk ve­le.) Tehát az ilyen eseteknél bár­milyen magas a prémium, nem emeli az a család ossz bevéte­lét, legfeljebb a korcsmárosokét. 4 Hogy ezen a zárszámadáson mégis hogyan került minden fillér oda, ahová való, azt még nekem se árulták el az elége­detten mosolygó asszonyok. És azt sem mondta el a vezetőség, ami most már valóban ve­zetőség, hogy miből teremtették elő azt a sok apróbb-nagyobb ajándéktárgyat, amit azon az es­tén kiosztottak a tagok és a munkacsapatok között. Igen, mert a legszebb mon­dott dicsérő szó is elszáll, a pa­pír elavul, de egy virágváza, egy dísztányér, könyv és mi­egymás még évek múlva is em­lékeztet, hogy megbecsülték a munkájáért. rummal kezdte, borral, pálin­kával folytatta, s végül sörrel zárta le a sort, de olyan kifo­gástalan hangulatban, hogy teli torokkal énekelte; „ihaj, csu­haj, sose halunk meg!" Ezután biztosította az orvost legmesszebbmenő jóindulatáról, s kijelentette, hogy máskor is szívesen el fog ide látogatni, mert itt nagyon vendégszerető emberek élnek. Majd minden átmenet nélkül végrendeletet akart készíttetni, mondván; ér­zi, hegy a következő pillanatban „átadja nemes lelkét a fölötte lévőknek!" Az egy emelettel fölötte lévő idült alkoholisták aionban nem örülhettek meg túlságosan a közéjük készülő léleknek, mert Momcsilló nem halt meg. Nem, sőt egy hét múlva ha­zatért — gyógyultan. Mióta ha­zajött, állandóan tele van pa­nasszal. Hiányosnak tartja — így utólag — az egykori pol­gári iskola tantervét, ugyanis szerinte ott abszolút nem taní­tották meg ultizni az embere- \ két. Mellékesen érdemes meg­jegyezni, hegy Momcsilló anti­alkoholista egyletet szervez, s nagyon szeretné, ha őt válasz­tanák főtitkárnak. (Bézi; Szinte felzúgott a terem kí­váncsian és csodálkozva, amikor a beszéd után a törekhordó ko­sárban bevitték a tárgyakat. Az arcok egymás felé fordultak, a tekintetek kergették egymást, önkéntelenül mindenki azt ke­reste, akivel valami baja volt az évben. Akár kicsi, akár nagy és közben akarva, akaratlan, zárszámadást csinált magában. Számotvetett a jóval, számot a rosszal, mit csinált jól, mit nem és vajon mit tudnak fel ezek­ből. Az előszólítottak arca kipirult De legtöbbjük némán, minden fogadkozás nélkül ült vissza a helyére, mert azt a két kezük mondta el már régen, amivel most hiába próbálkozna a száj. A nagy osztásban még a Csor­bák Károly munkacsapata is sorbakerült. őszintén szólva pe­dig rájuk nem számított senki. Nem nagyon tündököltek a munkában. De ha így van, így van. A vezetőség tudja, mit csi­nált — gondolták egyesek. A csomag kicsi és vékony volt. Talán annál nagyobb érdeklő­déssel forgatta Csorbák Károly a kezében és még nagyobb izgalommal bontották fel. Töb­ben már azon törték a fejüket, hogy fognak azon megosztozni. A felbontás után azonban olyasmi történt, amire kevesen számoltak. Először elnémult mindegyik, azután meg olyan zsivaj lett, amiből csak a leg­jobb fül tudta kihámozni, hogy mi történt tulajdonképpen. Any- nyit azért tisztán hallott min­denki, hogy velük még az Isten se csúfságoljon, nem ember! De mint ahogy a csillogó jég­csap felenged az első tavaszi nap hatására, vagy szennyet húz melegétől a legcsillógóbb jég, úgy hallgattak el a dühös­ködők egyetlen hang hatása alatt Ez a hang a hátulsó sorok­ból jött. Halkan, tagoltan, csak a tényeket hozva magával, ami úgy lekopogott a lelkekben, mint a tök levelén a jég. — Igen, mikor a 108 holdnyi táblán a tengerit kapáltuk, ott, az út mellett, emlékezzetek csak, kik ültek le minden sor végén? Kiket kértem én, hogy ne lássák a kívülállók, ne így mutassunk mi példát! Azután: kik miatt húzódott el a dél a lucernagyűjtésnél? Kik miatt verte oda az eső a lucerna egy részét? Soroljam még? Sajnos sorolhatnám. — Ti voltatok! Ti kártyáztatok még akkor is, ha két munka­egységre büntettünk benneteket. Azt mondtátok, abba nektek nem parancsol senki. — Nem? Most tehát kártyázzatok, azért kaptátok... Az elhagyott téli erdőt zú- gatja úgy meg a szél, az ame­lyik néha Tarpa felől fúj, mint annak a teremnek az ablakát megzúgatta a taps, ami felcsat­tant a brigádvezetó szavai után. Zúgott, vergődött, mintha egy­ből ki akarná űzni az emberi csökönyösség és az ördög bib­liájának szellemét, ami olyan görcsösen kapaszkodik még az emberek belsőjébe. Még mikor elhallgatott, akkor is zúgott a lelkekben, mert ki kell ebből a posványból menni elébb, vagy utóbb! — Nem volt még ilyen „ár­számadás” — mondta volt büsz­! kén Móré Gergely, de még kü- j lönbb is lesz, ha a roszakarat és az értetlenség koloncaitól I megszabadulnak az emberek. Mert bizony, ára van minden- j nek és annak a legnagyobb, hogy valaki ember lesz. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom