Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

Az elnök közbeszól

Közel 200 lúgja van a demeeseri nötanúcsnak

A zsurki tanácsháza előtti járda még nincs kikövezve. A bokáig érő sárban nehezen lehet megközelíteni az épületet. A Kossuth Tsz irodájába igyekeztem, amely a tanácsháza egyik helyiségében lelt ideiglenes otthonra.

Egy idős, kötényes, kucsmás, csizmás parasztember fogadott.

— Én vagyok az elnök — nyújtotta felém kérges, inas kelet Bogár Balázs bácsi.

Mint aki már járatos az érdeklődők kíváncsiságának kielégítésében, mindjárt a szövetke' zetről kezdett beszélni.

— Nehéz egy ezerholdas gazdaságot irányítani — morzsoiga- tott ujjai között az elnök egy papírdarabot.

Szavaira felfigyeltek a többiek is. Orbán Géza, az újdonsült brigádvezető és Bogár László aranykalászos gazda, a tsz agronómusa is közelebb kerülte«. Egy másik asztalnál is voltak néhá- nyan. Azok „papírmunkát’’ végeztek: terveztek,.

vezető. Ezermester. Mindenhez i ért. Mcst hídmérleget csinálna:«. Alig kerül valamibe. Fűrészelik a rönköket is deszkának. Sok a közös jószág, kell az építőanyag.

Mi lesz a csűrökkel?

Demecserben valóban tömeg- mozgalommá vált a nőmozgalom. Ékes bizonyítéka ennek, hogy ma már közel 200 taggal dicsekedhet a nőtanács. A vezetőség jó szervező készségéről, lelkes, odaadó munkájáról tanúskodik ez a szám.

Hogy milyen népszerűségnek örvend a községben a nőtanács, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a tavalyi nőnapi ünnepélyen nyolcszázan vettek részt. Ugyancsak jól sikerült a gyermeknap megrendezése is.

Azám, a Zetor . .

— Ha már beléptünk, azt szeretnénk, hogy ne csak a jövedelmünk szaporodjon, hanem a munka is könnyebbüljön — jegyezte meg a brigádvezető.

— Zetort, fűkaszát, motoros permetezőt akarunk venni — folytatta Balázs bácsi. — A járásnál, a megyénél segítenek bennünket. Pestről is azt írták, kapunk gépet. Most már csak pénz kell. Mégpedig sok!

Balázs bácsi életében nagy sző a Zetor, s nyomatékot is aava ennek, megnyomja a szó végét, hogy mindenki megértse.

Az agronómus fiatal ember. Sáros, kastos csizmája elárulta, hogy nemrég érkezett meg a határból.

— Van harmincöt pár lovunk '•— szólt az agronómus. — Har- ;minchét holdra jut egy fogat. Ez egyelőre elég is lenne. A gépállomás is segít. De jó, ha saját gépünk lesz — s mintha máris ott lett volna előtte a szép

zöldre festett univerzális masina. tekintetét körülhordezta a szobában. Az ablakon át a szeme a határra siklott.

— Azám, a Éetor — nézett rám az elnök. — összegyűlt már 1700 mázsa burgonya a tagoknál, s a közgyűlés úgy döntött: fele marad a gépre. Hetvenötezer forintot jelent ez nekünk. — Mintha még most is az emlékezetes közgyűlésen ült volna, gondolkozott, töprengett.

Érthető volt a gondja. Ennyi pénzért ugyanis nem kapnak Zetort. Hitelt meg nem akarnak felvenni. Mit csináljanak? A burgonya árát se lehet az utolsó fillérig kölcsönkérni a tagoktől. Kell a forint azoknak is. Zetor nélkül viszont nem akarnak maradni.

— Tudjátok mit? — szólt közbe harsány hangon a közgyűlési vitába. — Ha eladjuk a háztáji selejt marhákat, adjuk be a közösbe a pénz 25 százalékát.

Egy lyúk, egy zsák

Váratlan volt a bejelentés. *,Szeget ütött” az emberek fejébe.

— Hogy mit ki nem talál ez az elnök? — suttogták. Balázs bécsi azonban nem hagyta sokáig töprengeni a nemrég még kézi kaszával, kézi kapával dolgozó társait.

— Kinek lenne könnyebb, ha meglennének már az első évben a gépek?

— Igaza van Balázsnak, — szóltak közbe többen is.

Megszületett a döntés: a háztájiban maradt éss egyénileg értékesítésre kerülő 60 darab szarvasmarha árának 25 százalékát be kell fizetni a közösbe. S ha ez meglesz, 44 ezer forinttal gazdagodig egyszerre a Kossuth. Márpedig az meglesz! Négy darabot ugyanis már értékesítettek, — névszerint Varga

Károly, Orbán Géza, ífj. Juhász Károly és C. Varga Balázs — s a 25 százalék befizetéséből 2346 forintot írtak a tsz számlájára.

— Nem lenne megerőltetés, ha családonként egy' tyúkkal és egy zsákkal'is erősítenénk a téeszt — folytatta az elnök.

A javaslatból valóság lett: 140 tyúkot adtak be, s mindjárt el is adták. Értékéből napos libát, napos kacsát vásároltak. A 140 zsák is közösbe került.

Sokan dicsérték már leleményességüket, előrelátásukat. S a mai újdonsült közösbeli gazdák olyanok, mint a gyerekek: ne-,

hány jó, kedves, okos szóval „tűzbe” lehet őket hozni.

— Megkezdtük az építkezést is — gyújtott cigarettára az el- J nők. — Hat mesterünk van. Pó- i esik Ernő a brigád- és műhely- ]

A brigádvezető vette át a szót.

— Nekünk ugyanis — kezdte — nincsenek kész istállóink. De van a tagoltnak csűr és rossz régi épület, istálló. Miért ne használnánk fel ezeket? A csűröket befalazzuk. gerendázzult, padlást húzunk, megjavítjuk a tetőt és kész az istálló. A tulajdonosoknak pedig bérletet fizetünk. Néhánv évig megfelel. Közel 200 darab szarvasmarhát es lovat helyezünk így fedél alá néhány hét alatt.

összesen már 138 a közös jószágok száma — segítette az ag~ ronómus a tájékoztatásban. — Már az idén 100 sertést és 61 szarvasmarhát hizlalunk. A sertéseket is régi. kijavított kecce- sekben hizlaljuk.

„ — Hogy segít a pártszervezet a szép tervek megszületésében, valóraváltásában ?

Előbb azt hittem, hogy megsértődött ez a derék, jóravaló, tapasztalt pártonkívüli gazöa, mert furcsán villant a szeme.

— A szövetkezet vezetőségében csak egy párttag van. Pénzes Béla mindenütt ott van, ahol szükség van egy kommunistára és segít — mondta.

Most értettem meg a furcsa szemvillanás jelentőségét. Elismerés volt ez a párttitkárnaü, a szövetkezeti pártszervezet előrelátásának, hiszen amiről az elnök éjjel töpreng. a kommunisták már reggel ki is mondják. így aztán jól boldogulnak. Lelkesednek, bíznak önmaguk erejében, nem félnek a nehézségektől, mert számodnak a váratlan eseményekkel is.

Kezet szorítottunk. Az elnök kikísért a tanácsháza kiskapujáig. Már vagy húsz lépésnyire jártam, mikor utánam szóit.

— Néhány hét múlva már többet írhatnak rólunk! — s még akkor is ott állt elgondolkozva a kapuban, mikor kocsink eltűnt az útkanyarbarj. /

Nagy Tibor

100 nap tárfnidalmi munka

Tavaly kezdte meg a község u művelődési ház építését. A nőta- nács tagsága jó példával járt elől, összesen száz napot seg'tettek a ] téglahordásnál és a falrakásnál. Elismerés iileti az egész nőtanácsot eddigi munkájáért, de külön ki kell emelni Bernét József- nét, Szabó Lászlónét, Veres Júliát, Varjú Bertalannét és Nagy Albertnét, mint akik a legtöbbet tették eddig.

120 ingyen mozijegy

A napokban két ízben adtak jutalmul ingyen mozijegyet 120 jól dolgozó tagnak. Kollektiven nézték meg a Számíthatsz rám és a Vakmerő szív című szovjet hímeket.

Idén folytatják a művelődési ház építését, a jelek szerint a nőtanács jelentős támogatásával.

Már eddig mintegy nyrfcvanan ajánlották fel segítségüket az építkezéshez, illetve a későbbi parkosításhoz.

Gondoskodik a nőtanács a tagok szakmai képzéséről is. Január 20-án féléves szabó-varró tanfolyam kezdődött több mint ötven résztvevővel.

Készülődés a nőnapra

Ugyancsak a nőtanács rendezésében tartják rövidesen a farsangi bált is. Itt akarnak anyagi alapot teremteni ahhoz, hogy a március 8-án tartandó nagyszabású nőnapi ünnepély alkalmává! a résztvevő nőket megvendégelhessék. A tavalyi nagy siker után most legalább ezer főre számítanak.

Diákok nyerték a nvíreeyliá/i */.ava!óversem 1

A József Attila megyei művelődési ház, a TIT irodalmi szakosztálya és a Megyei Könyvtár korábban meghirdetett szavalóversenyét folyó hó 23-án rendezték meg a József Attila művelődési házban. A versenynek kettős célkitűzése volt. Részben a művelődési ház névadójának: József Attilának, a halhatatlan pro- 'etár költőnek kultuszát kívánták elmélyíteni, részben pedig a működő Szabolcsi Irodalmi Színpad szereplő gárdáját kívánták szélesíteni.

A versenyre 25 nevezés érkezett, főként városunk középiskoláiból de érkeztek nevezések a város dolgozó fiataljainak köréből is.

A verseny színvonala (egykét gyengébb szavalótói eltekintve) méltó volt a nagy költő emlékéhez. — Eléggé nehéz dolga volt a bíráló bizottságnak, mert az élgárda szinte fej-fej mellett haladt.

A bírálóbizottság döntése alapján a legjobbaknak bizonyultak' Erdei János és Hetei László, a Kossuth gimnázium tanulói, Fáb- ri Julia, a Zrínyi leánygimnázium tanulója, Vernes István, a Vasvári Pál gimnázium tanulója, Hargitai Éva és Pálos Gabriella a Kölcsey leánygimnázium tanulói. Ezeket a rendező szervek könyvjutalomban és dicséretben részesítik.

Dicséretben részesülnek még. Kiss Attila, a Kossuth gimnázium tanulója, Jarosiewitz Hajnal és Vernes Valéria a Kölcsey leánygimnázium tanulói.

öhuuL nímér

Síáznegjren községben rendednek ma há^ról-házra könyvárusítást

A mezőgazdasági könyvhónap során számos új szakkönyv került kiadásra. Az igaz, nem mindenki van abban a helyzetben, hogy benézhessen a könyvesboltokba és megvehesse azokat a könyveket, melyek segítik munkájában és útmutatást adnak a modern agrotechnika megismerésére, dé bőven lehet találni bennük szakmai tanácsadást. A szőlészeti, borkezelési, méhészeti és a

háztáji gazdaságokban a különböző munkákhoz is nagy segítséget ad a könyev.

A mai napon a földművesszövetkezetek dolgozói és az úttörők a Mezőgazdasági Könyvhónap alkalmából megrendezendő ház- ról-házra árusítás során majd valamennyi falusi házba bekopognak, hogy bemutassák és eladásra kínálják a mezőgazdasági szakkönyveket.

Dorogi

.Tózsel Attila-emlékest lesz március 8-án

A Szabolcs-Szatmári Irodalmi Színpad József Attila-emlékest jót március hó 8-án, kedden este '18 órakor rendezi meg »Nyíregyházán a József Attila művelődési ház nagytermében. A költő életművéről irodalmi előadást tart: Mar- gócsi József gimnáziumi tanár, közreműködik a József Attila

művelődési ház. szimfonikus zenekara. (vezényli: Vikar Sándor

zeneiskolai igazgató),, Ághyné Bocskai Ibolya zeneiskolai tanár (ének) továbbá a szavaióverseny győztesei és meghívott előadók.

A színvonalas irodalmi műs . ra ezúton is szeretettel meghívjuk az érdeklődőket.

— Alma nővér, fáj...

— Nővérke drága, fel szeretnék kelni...

S Anna nővér, a nyíregyházi kórház I. sebészetén rohan a csengetésre, kórtér emről-kórte- remre, viszi a fájdalomcsillapítót, az ágytálat, az injekciós fecskendőt. Percnyi megállás sincs: kötözni kell, ápolni, segíteni. A betegnek fáj, a beteg türelmetlen, a beteg rosz- szul érzi magát.

Anna nővér, Kántor Sándor- né itt érzi jól magát. Alig várja, hogy teljék a szabadnap, s bent lehessen betegei között.

Mikor reggeli műszakos, hat óra után beköszön minden kórterembe:

— Jó reggelt kívánok! — s ilyenkor beszökik egy kis napsugár a frissen operált, szenvedő emberek szivébe. Pedig Anna nővér arca már nem üde, fiatal, a kórházban töltött 18 esztendő, s az életben és a gyermeknevelés gondjaiban eltelt 50 év már gondbarázdáka: szántett rajta. De a hangjában csengő együttérzés, kezemunká- jánal; gyengédsége mégis kedvesebbé teszik mindenkinél a betegek szemében, olyanná, hogy hiányzik, ha nincs köztük.

Ahogy reggel mosdatja az operált betegeket lesepri a morzsái az ágyakról, kisimít ja

a lepedőt, megfordítja a párnát, hogy friss legyen, kitárja az ablakot, hogy- friss levegő jöjjön, — mozdulatait nemcsak a kötelességteljesítés hajtja. Más is: az emberek szeretete.

Az ápolónő beszámol vizit- Icor az orvosnak a beteg állapotáról, ő jegyzi fel a gyógyuláshoz szükséges utasításokat, számon tartja, kinek milyen gyógyszer, diéta jár, injekcióz, vérátömleszt, infúziót ad, megsétáltatja a lábadozót, segít a kötözőben, S ha éjszakás, ott virraszt a betegek mellett, altat, nyugtat, vígasztal. Ilyen az ápolónő élete.

Anna nővér boldog asszony. Elérte élete célját, rnegállapo- dott. Még a háború idején alkalmazták takarítónőnek, a kórházba. S az ott töltött évek során ébredt benne az emberséges hivatás szeretete. Ápolónő- képző iskolába küldték, s azt két év alatt kitűnő eredménynyel elvégezte. Az igazi kitűnőt azonban a betegek kézszorítása, hálás mosolya adta.

A minap az egyik beteg férje szólította meo a nővért:

— Nővérke, tessék vigyázni a feleségemre. Majd meghonorálom. ..

Ilyen esel sokszor elöfo'rdul. Anna nővér pedig tiltakozik:

— Kérem, mi meg vagyunk fizetve, nem várunk honoráriumot.

De azért a gyógyult betegtől egy szál virágot, egy szem cukorkát néha el kell fogadni. Mert azt szívből kínálják.

Nincs nagyobb öröm annál, mint amikor valahol egy-egy régi betegével összetalálkozik.

így történt a napokban is, amikor egy kisgyerekei cipelő cigány asszonnyal találkozott.

— Megismer nővérke? Emlékszik, mikor az ölében vitt a fürdőbe?

Ilyen találkozás pedig sokszor történik.

Hófehér fityulája alól ősz tincsek kandikálnak ki, kötője ts hófehér, s a szeme csupa mosoly, ahogy éppen borogatást rak az egyik beteg lüktető homlokára. Úgy illik hozzá ez a foglalkozás, olyan természetes. mintha erre született volna.

Miközben a borogatást rakja, lehet, hogy szivében egy csepp aggódás is szorong: talán éppen most felel az iskolában 12 esztendős kisfia, Józsika, Aztán egy gyenge hang vizet kér, s szakértő keze puhán törli a verejtéket á ma operált vakbelesről.

ö itt nem Kántor Sándorné.

Annál, több: Anna nővér.

Győri Illés Gy ■ ■