Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-26 / 48. szám
Falujáró voltam Kisszekeresen Uasznos íudnivuiou Egy porosodó, régi lexikonban mindössze ennyit találtam Kisszekeresről': „Kisközség a fehér- gyarmati járásban, lakóinak száma 1920-ban 650”. No, ettől nem lettem okosabb. Ámbár azokban az izgalommal telített napokban nem is a falu múltja, sokkal inkább a jövője érdekelt, — foglalkoztatott engem és társaimat. — Eldugott hely. Nyakas emberek lakják, nehéz dolguk lesz az elvtársaknak. — figyelmeztettek bennünket az indulás előtt. Kicsit szorongva, gondterhelt arccal keltünk útra. Éreztük mindnyájan a felelősséget: Tőlünk is függ, hogy a sokat szenvedett község még ebben az esztendőben hozzákezdhetett-e új történelmének első lapjait írni. Statisztikai számok, példák, jól gazdálkodó szövetkezetek nevei zsongtak a fejünkben. Van érv, van bizonyíték igazunk mellett, de vajon az érdeklődés — milyen lesz? Figyelembe veszik-e szavunkat? Vagy csak legyintenek, és görcsösen kapaszkodnak tovább a nadrágszíj-parcellák sarkaiba? É6 egyáltalán megértik-e, miről van szó? — még ez a gondolat is megfordult egy némelyikünk fejében. Az első kedves ismerős Az első ismeretséget a faluban egy bájos barna kislánnyal kötöttük. Éppen a tanácsháza bejáratánál ácsorogtunk, nézelődtünk, tereferéltünk, mikor odajött hozzánk. s kíváncsi szemét ránkemelve ezt kérdezte: *— Hát az elvtársak honnan jöttek? Megmondtuk, aztán 5 is bemutatkozott: — Erasike vagyok, a postás- lány. Újságot nem akarnak? — Meglepő és kellemes volt ez a találkozás. Kiderült, hogy táskájában nemcsak Szabad Föld, Népszabadság és megyei újság található, de alig akad lap, amit nem tudna elővenni belőle. Talán a tanácselnök, vagy a tanító vásárolja az Élet és Tudományt, a Színház és Muzsikát. vagy az Ország-Világot? — kérdeztük csodálkozva. «•- Ok is, de nemcsak ők. A ásta családjainak 80 százaléka fizet elő különböző újságokra, folyóiratokra. Egyik meglepetés a másik «tán jött. Bizony nem igyeke- viett egyikünk sem ^leereszkedni”, népies szólásokat pötyögtet- nt, hogy: „liffenjen már gazd’ uram abba a közösbe”, meg egyebeket, mikor megláttuk Nagy Bálint középparaszt szobájában a könyvespolcot. *Házában jópárszor volt okunk a pirulásra. Nem te a tsz-dolog miatt, azon hamar túlestünk. Éppen csak addig tartott, míg a belépési nyilatkozatot kitöltötte. Viszont rosszul esett vendéglátónknak, hogy nem ismerjük eléggé kedves íróját, Móricz Zsigmondot. Dehát ővele nehéz volna versenyezni. Kívülről mond el részeket a könyvekből és talán úgy ismeri hő6ei életét, szokásait, akárcsak a sajátját. Laci bácsi „furfangja" Másnap hasonlóképpen jártunk Erdélyi László portáján is. Laci bácsi 60 év körüli őszhajű, megfontolt, nyugodt természetű ember. A községben röviden csak a „falu eszének” titulálják. Tudtuk jól, sokat számit, hogy ő miképpen dönt. Mosolygó szemét és á szívélyes fogadtatást ]0 előjelnek tekintettük. De hamar J lefakult arcunkról az örvendezés. A lelógó bajuszú öreg borostás állát simogatva fülelt egy darabig, aztán mintha számára mindaz, amit mondtunk, unal- j más litánia lett volna, eg'- kézmozdulattal csendet intett. és azt kérdezte— Volt-e az elvtársak közül valaki Moszkvában? — Én voltam! — Osztán tényleg olyan hatal- mas-e az a Lomonoszov egyetem? Mit tehetek, sorolom emlékezetből a méreteket, a tantermek számát, elmondom, milyen a berendezés, hogy élnek a diákok. Csak akkor kezdek hebegni-ha- bogni, mikor tréfásan hunyorítva itt-ott Kiigazít: Nem annyi ez, hanem ennyi, meg ennyi. Szóba kerülnek a szűzföldek is. meg a Volga—Don csatorna. Később Egyiptomba, a piramisokhoz, meg az Asszuáni gáthoz jutunk el. Fáraók meg egyebek. Ki tartja eszében a régi gimnáziumi leckéket? Hallgatunk is, mint a csuka. ... és d csattanó Kitűnően érti az öreg a termelési módszereket, szakkönyveket olvas, művelt ember — állapítottuk meg magunkban. De egész bölcselkedése mégsem volt egyéb furfangnál, ravaszkodásnál, és kása-kerülgetésnél. No, majd holnap okosabbak leszünk — határoztuk el. Azonban alig tettünk néhány lépést a kapujától, amikor utánunk kiáltott. — Elvtársak, elfelejtették a belépési nyilatkozatot! Derűs kedvvel fordultunk vissza. — Hát miért nem mondta ezi Laci bácsi az elején? — Hamar elszaladtak volna — kacagja az öreg. — Pedig jólesik ilyen hosszú estéken az embernek kibeszélgetni magát... A falu apraja-nagyja ott volt, mikor búcsúzkod tunk Kisszekeres népétől. Nem volt már egyikünknek sem kétsége, aggálya: parasztságunk megérett a szocializmusra. Fejlettsége, tudása, akarata képessé teszi a mezsgyék nélküli ezer holdak okos kormányzására. Mi, városi dolgozok büszkék vagyunk arra. hogy bábáskodhattunk az új élet születésénél. így válnak azok az egyre növekvő számú fehér táblák — melyek hirdetik, hogy ez vagy az a falu termelőszövetkezett község 1— a munkás-paraszt szövetség cáfolhatatlan bizonyítékaivá, örök jelképeivé. . Kecskovszki József az öregségi és munkaképtelenségi járadékról Megyénkben előzetes becslések szerint mintegy nyolc és félezer idős és munkaképtelen termelőszövetkezeti tag él, akik a már korábban közölt kormány- rendelet alapján öregségi, illetve munkaképtelenségi járadékban' részesülnek. A rendelet megjelenése óta több olvasónk érdeklődött a szerkesztőségben, főleg a kérelmek benyújtása és más tudnivaló^ iránt. A kérdésekre Szabó János és Ilosvai László elvtársak válaszoltak a Termelőszövetkezet Tanács Megyei Irodájában. — A kormányrendelet azoknak az idős és munkaképtelen termelőszövetkezeti tagoknak siet segítségére, akik földjükkel rendes tagként beléptek a közös gazdaságba, de ott vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kismértékben tudnak résztvenni a munkában. Ezek részére öregségi és munkaképtelenségi járadékot biztosít a kormány az Országos Nyugdíjintézeten keresztül. Öregségi járadékra jogosultak a 70 éven felüli férfiak és 65 éven felüli nők, munkaképtelenségi járadékra pedig mind azok, akik még nem érték el az előbbi korhatárt, de százszázalékos rokkantak, munkaképtelenek. Mind az öregségi, mind a munkaképtelenségi járadék összege havi 260 forint Sa ját erőből építkezik a csen ff éri Lenin Tzz A többezer holdas csengeri Lenin Termelőszövetkezet újonnan belépett tagjainál 899 darab szarvasmarhát vettek számba az elmúlt hetekben. A tsz építöbri- gádja javításokat végzett az istállókon. Rendbehozták a jászlakat, ajtókat s eddig mintegy 400 darab szarvasmarhát helyezte« fedél alá. Az építőbrigád folytatja a munkát. A tsz-tagok udvarán lévő nagyobb istállókat felújítják s előreláthatólag március hónapban, egy-egy istállóban 15—20 darab szarvasmarhát elhelyezve, megoldják az állatállomány összevonását. Kultúrház épül a Szorgalmatos tanyán Lassan csaknem minden köz.- ségben épül kultúrház. Egyre több helyen van már televízió is. A közelmúltban adták át rendeltetésének a tiszavasvárl ifjúsági házat, ahol már televízió is van. A szépen, ízlésesen berendezett ifjúsági ház átadásával egyidőben a Szorgalmatos tanyán, amely mintegy 3 kilométerre van a falutól, épül az új kultúrház. A kiszistak, szervezeten kívüli fiatalok társadalmi munkával segítik a kultúrház felépítését, hogy minél előbb sor kerüljön a távoli tanyavilág- ban épült kultúrház avatására. Elterjedtek olyan hírek, hogy akinek gyereke van, nem kap ilyen járadékot. Ez a hír alaptalan, a járadék mindenképpen jogos az előbb említetteknek, ha rendes tagjai a szövetkezetnek és nem részesülnek valamilyen szervtől nyugdíjban, vagy havi keresetük — a háztáji földből, földjáradékból származó jövedelmen kívül — nem haladja meg a havi 260 forintot. Akkor is megkapja az idős tag a havi járandóságot, ha egyáltalán nem teljesít munkaegységet Ellenben, ha akar és jól bírta magát, dolgozhat a közösben, de ha évente a férfi 120-nál, a nó 80-nál több munkaegységet teljesít, szüneteltetni kell az öregségi, vagy munkaképtelenségi járadékot, mert ennyi munkaegység értéke teljes megélhetést biztosít. — A napokban jelent meg a rendelet végrehajtási utasítása. Ezzel kezdődik meg lényegében az e járadékokra jogosultak felkeresése és a nyomtatvány űrla pok, — kérelmek — kitöltése Már megérkeztek a Termelőszö vetkezeti Tanács Megyei Iroda jához a nyomtatványok, melye két folyamatosan megküldenek a megye termelőszövetkezeteinek A nyomtatvány-űrlapok. — a tulajdonképpeni kérelmek — kézhezvételével minden termelőszövetkezetben ismertetni kell a rendeiete’. napirendre kell tűzni a következő közgyűlésen és hozza kell látni a jogosultak felkereséséhez és a kérelmek kitöltéséhez. Nagy feladatot ró ez minden termelőszövetkezetünk vezetőjére, (hata a széllel KINEK JUTOTT VALAHA ESZÉBE Kéken, hogy bírókra keljen a természettel? Talán senkinek. Évtizedeken _ át csak szomorú szemlélői voltak a pusztításnak, melyet a szél okozott, elhordta a homokot. Száz holdak estek,ki így a termelésből. De nem tettek ellene az emberek semmit. Nem volt mersz, hiányzott az összefogás.:; Most is van még kétkedés, de már több a bízó földművelő ember, aki hiszi, hogy amit a Búzakalász Tsz tagjai elhatároztak, valóra is váltják. Ez azonban kevés. Kevés és cselekvésre, ten- niakarásra van szükség az egyénileg dolgozó parasztok részéről is, hogy véglegesen megzabolázzák a homokot, gyeplőt akasz- szanak a pusztító szél nyakába. S mikor az elhatározás megszületett, akkor a szövetkezet tagjai a falu jövőjére, ellátására is gondoltak. Ezért döntöttek úgy, hogy százezer facsemetét ültetnek el, arra a százötven hold területre, amely Kék és Beszterec között húzódik. Ezzel közel ezer mázsa termeléssel érnek el többet. Az iskolában a pedagógusok már szervezik a munkát, s az úttörők készen állnak a segítésre. A községi népfront- bizottság is kezd gondolkozni azon, helyes tenne-e, ha a község dolgozó parasztságát is bevonnák ebbe a nagy csatabe. 1U annál is inkább fontos, meii nem csak a szövetkezet földjei \ eszéiyezteli a széli óvás; hanem az egyénileg dolgozó parasztokét is. MOST ATTÖL FÜGG MINDEN, hogy lát munkához a pártszervezet és javaslata nyomán a népfront-bizottság. A fogadkozás nagy. Tolnai Ferenc, a párttitkár ezt mondotta:,, A télen sem „halt meg” a népfront. Tevékenykedtek az emberek. Reméljük, ha meglesz a párttagok részéről a példamutatás, akkor ezt is megvalósítjuk”. Valóban dolgozott a népfront-bizottság a téli hónapokban is. A jó időt felhasználva, januárban és most több olyan gondot > orvosollak, amelyek szinte a község valamennyi lakóját érintették. Három utcában töltötték fel az utakat. Fontos volt ez, mert a mellékutcákon ezelőtt nyakig ért a sár. Sok-sok köbméter földet, homokot, salakot hordtak a Kossuth és a Dózsa György utcákra. A most épülő kéttantermes iskola munkálataiból is részt kértek. A népfrontbizottság kezdeményezésére közel száz szekér hordta De- mecserből az állomásra érkezett építési anyagokat. Tízezer téglát is így szállítottak társadalmi munkában az iskolához. VANNAK AZONBAN HIBÄK IS a kéki népfront-bizottság munkájában. Az eredmény, hogy a dolgozó parasztok kézül sok év íitán most újból ceruzát fogtak és beülnek esté zént az iskola padjai közé. Huszonkét ilyen tanuló van, akik most végzik a> általános iskola VII. osztályát. De az ezüstkalászos laná fyu'n, melynek szintén több mint húsz tanulója volt, megszűnt. Csupán három foglalkozás volt. Pedig erre nagy szükség lenne Kéken is. Hiszen a legtöbb segítséget az egyénileg dolgozó parasztok abban várják a népfront-bizottságtól, — ez lenne az egyik legfontosabb feladata is — hogy a fontos kultúrnövények termesztését megszerettessék és azt meghonosítsák a faluban is. Még mindig nagy az idegenkedés a hibridkukorica-vetőmaggal, s van hely, ahol azt, félve tőle, feletetik az állatokkal. A rostkender, menta termelését is meg lehetne honosítani. Ezzel azonban most csak az iskolában alakult ifjúsági szövetkezet foglalkozik. Pedig nem mindegy, hogy egy holdról hány mázsa termést takarítanak be, milyen csatát vívnak a széllel, i homokkal azért, hogy elhódítsák a természettől, amit akarnak. ENNEK ÉRDEKÉBEN pedig tenni kell a népfront-bizottságnak is. Minden embernek. Különösen most, tavaszvárás idején. Helyes lenne, ha határlátogatást szerveznének, kihord- ta-e minden gazda földjére a trágyát? Kellő akarattal, hozzáértéssel sokat tehet a népfront-bizottság azért, amit a szövetkezet elhatározott. De abban is, hogy a tavaszi munkák időben megkezdődjenek. Erre azonban csak akkor 'esz képes, ha a pártszervezet irányításával átfogia -íz egész falut, s az embereket munkára serkenti. (F. K.) pártszervezetének tagjaira. Ügy kell lebonyolítani ezt a munkát, hogy minden jogosult kérelme eljusson az illetékes Országos Nyugdíjintézethez. Ajánlatos e« helyes lakásukon felkeresni az idős termelőszövetkezeti tagokat, a járni nem tudó betegeket és válaszolni minden kérdésükre. Ügyelni kell az olvasható kitöltésre, az adatok pontosságára, mert minden kibetűzhetetlen sző hátráltatja a munkát, a járadékok elbírálását. A termelőszövetkezetek a közeli napokban elkészítik a kérelmeket és a községi tanács javaslatával felterjesztik az igénybejelentő lapokat az Országos Nyugdíjintézethez. Bármilyen problémával, vagy a nyomtatvány-űrlapok igénylésével célszerű közvetlenül a Nyugdíjintézethez fordulniuk a szövetkezeteknek. Megnyugtatásul még közölték a megyei irodán, hogy az idős szövetkezeti tagok, — az iménti járadékokra jogosultak, — nem fogják nélkülözni az orvosi és egészségügyi ellátást sem. A szövetkezet köteles valamennyiket szabályosan bejelenteni az SZTK-ba és havonta leróni értük a beteg- és baleset- biztosítási díjat, melyet az év végén a földjáradékukból, vagy a munkaegységeik után járó értékekből vonnak le tőlük. Az is alaptalan rémhír, hogy az öregek, ha nem teljesítenek munkaegységet, nem kapnak háztáji földet. Erről szó sincs, a háztáji föld minden tagnak jár. at. öregeknek is. Végül is felhívták a figyelmet a megye termelőszövetkezeti életének segítői arra: minden termelőszövetkezetben megkülönböztetett gonddal és emberséggel fogjanak az öregségi és munkaképtelenségi járadékok dolgának intézéséhez és általában az öregek gondjainak orvoslásához. (Páll G.) •>
