Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-10 / 8. szám
EÄKOMYI VÄLLOMÄSÄ — Ha hiszi ha ueui, any- nyi papucshős még soha nem volt Nyírbogáton, mint ezekben a napokban Ügy megszaporodtak, hogy csoda. Ha nem talál már más kibúvót, mind az asz- szonyra apellál... No, mondtam is a népnevelőknek. Ilyen sorotok se volt még. Most aztán kedvetekre kiudvarolhatjátok magatokat... Nevetünk. — Most Mikónénak udvarolnak, mert az ura mondta, hogy a feleségén múlik. Majd meglátjuk, sikeres lesz-e az udvarlás, hahaha... — No nem kell komolyan venni, csak tréfáltam... ■— De, ugye, van minden tréfáiban valami, hiszen azért tréfa, nem?!... — Mi nem hagytuk udvarolni Koda meg a Kovács elvtársat. Apámmal együtt írtunk alá... — Anyám is, a feleségem is tudja, hogy ahogy mi döntünk, az úgy lesz jó... — No, persze, előtte meghán.ytuk- vetettük az öreggel a jövőt. Csak aztán döntöttünk: nagyapám kilencvennyolc esztendős koráig ebben a faluban élt, itt dolgozott, hát akkor nekünk 'is itt kell élnünk, dolgoznunk. .. — Igaz, apámnak volt két kívánsága. Sose felejtem el, amikor Koda elvtárssal az első betűjétől az utolsóig elolvastatta a szabályzatot. Egy-egy pontnál megállította, aztán gondolkodott. Majd továbbot intett, s mikor vége lett az előadásnak, felkerült a rizlinges kancsó az asztalra. — No. moatnmr úgy veszlek benneteket, mint saját gyermekeimet — mondta a hetvenkét éves öreg. Már nyúltak a poharak után, amikor idős Báko-! nyi Miklós tizennégy holdas gazda közbeszólt: — Megállj átok. Csak még egy kérésem van. Mindnyájan figyeltünk. — Mégpediglen az, hogy János fiam vadászengedélyét írassátok énrám. Valamennyien nevettünk. — Meglesz, Miklós bácsi — ígérte Kovács elvtárs, a járási bizottság osztályvezetője. — No, akkor igyunk rá ... — Mert én mezőőr akarok lenni a téeszben. Kihörpintették a pohai'akat, aztán még egyet, s később már nem is számolták. Elég annyi, hogy apámmal együtt tizennyolc holdat vittünk a közösbe. S ebből nyolc és fél hold a szőlő, gyümölcsös. Ej, de sajnáltam kezdetben, de sajnáltam... No, de az öreg is azt mondta mikor egyszerre megmarkoltuk a tolla-:: —- Ne legyünk kerékkötői a fejlődésnek fiam! Ha pedig azok nem leszünk, akkor szívvel lélekkel kell ezt csinálni... — Higgye el jói esett hallani. Jól, mert igaz, jól benne van már a korban az apám, de helyt állt. még bármilyen munkában.. Olyan bort termelt, hogy párját ritkítja... — De én is. Csak nem iszom... — Pedig van bőven. .. — Csak még az a forint- dolog bánt. Melyik? Hát a négy hold új telepítésű kétéves gyümölcsös. Ej. ha azt meg látná. Nincs olyan a megyében másik. Ugye elvtársak? A járási vezetők bólogatnak. — Benne van vagy harmincötezer forintom... De sebaj, majd visszakapom, ha terem. .. Hogy nyugodt vagyon mostmár...? Az voltam én eddig is, bár mostmár a többiek izgatnak. Mert higgye el. úgy van azzal az ember, ha már ő döntött, várja, mikor lep utána a többi. És nekem addig . már nem lesz megnyugvásom, míg a falu is nem jön. Nem! Igaz, vagyunk már vagy ■ harmincán középparasztok, de az kell, ho -y kövessenek bennünket a többiek is... Ezért aztán minden embertársunkat felkeresünk, beszélünk velük... — Népnevelők lettünk mi is. — (,8ül» nekünk, parasztoknak egy kérésünk van. Mégpedig az, hogy ha Nyírbogát is téesz község lesz, úgy segítsenek a járásiak az ellenőrzésben, hegy egy talpalatnyi hely se maradjon megműveletlenül... — Jó, jó, rajtunk is múlik. Ez igaz. Én meg is teszek mindent. Huszonöt esztendeje vagyon a kertész szakmában okleveles! De megmondhatja Bodogán Ján.® bácsi is, az Új Élet Tsz brigád- vezetője, jó tanácsokat adtam-e neki... Az ezüstkalászos tanfolyamot is én vezetem... Én már nem hagyom ezt a szakmát. .. — Külön téesz lesz-e, vagy egyesül, ez még a jövő titka. Majd meglátjuk. Egy azonban biztos.., — Van községünkben hat-hétszáz hold olyan föld, amelyik kiválóan alkalmas gy i- mölcsös telepítésre. Ezt én beültetem. .. — Ez a tervem... — Aranyat fog teremni. Az egész községnek. — No, de erről közösen döntünk majd a vezetőséggel... — Most csak- egy a döntő: jöjíön a többi dolgozó paraszt is. Fogjunk ös6ze valamennyien mert csak így jutunk előre .. Farluis Kálmán ÉJJELI KALAND . ^ orommal festett este volt. A me- \ JF sei csendet rohaí \ nő parasztszekér zöreje verte fel. Jóhúsú lovak röpítettek a zörgő alkotmányt, patájuk szikrát vert a macskaköves úton. Szapora ostorpattogás csattant a lovak sörényén, bábeli játékba kezdtek a sárgaréz csengők. Régi, babonás öregek ilyen vágtázó táltosok után mondták, ördöngős ember ül a baknál. A szekér utasai nem e fajtából valók, közönséges halandók mind a hárman. Ketten felváltva cserdítgettek a lovaknak, a harmadik a szekér aljában feküdt egy vadonatúj koporsóban. Elszenderülve, nagyokat horkolva. Olykor félálmában ki-ki nyújtotta karját a furcsa ágyból, de csak amíg a bakon ülők markába nyomták a boroskorsót. Mert a nyírbalsai rizling zamatjára a félholt is feleszmél. A három késő esti vándor kora hajnalban indult el Nyír- károlyba. Nyakas Dezső, a lovasgazda, Maradó Bálint, a szomszéd, és a mindig más szekéren potyázó Garasos Feri. Mindháromnak dolga akadt a járási székhelyen. Nyakas kövér disznót vitt eladni, Maradó csizmáért Tázatta magát, Gara- sós ügyvédhez ment, pereskedő kedvvel. Jókor közécsaptak a lovaknak, fel se vették a néhány fokos hideget, csinálta a gőzt az éhgyomorra leengedett vizespohár kisüsti. A falu főterére érve népes lár-saság tolongott a tanácsháza bejáratánál. Hát ez meg mi? Nyakas óvatosan meghúzta a gyeplőt és leugrott, odaosont a beszélgetőkhöz. A hajnal nagy elhatározásokat érlelt az emberekben. A koránkelők a belépési nyilatkozatokat hozták vissza, kitöltve es aláírva. Még négy órakor ráverték az ablakot a tanácselnökre, s azóta jöttek sűrűén, sietősen. Nyakas Dezső meglepve ismerte fel a régi cimborákat, Arató Danit, Bertóti Janit, a két nagy ellenzékit. Mindketten ott szopogatták a vastag nyakú üveget, a belépési áldomást. Szóva\ ezek is? Lám még a máshéten is játszották a járatlan parasztot. Téglával döngették a mellüket, hallani se akartak a közösről. Most meg cinkosan egymásra vigyorognak, nagyokat húznak a nyíri szilvából. Nyakas gazdának fejébe szökött a vér, lángvörös arccal fordult a két útitárshoz. Azok kérdően néztek vissza. Most mi lesz? Nyakas magán érezte a két ember tekintetét, tüzelt még a lábujja is. Megdöbbenés és megbántottság verte bilincsbe. Eddig szerette hinni, ő a falu hangadója, utána megy mindenki, csak rá várnak, igent vagy nemet mond-e Nyakas Dezső. És most...? Ez a két nagyszájú is megelőzte. Töprengéséből Garasos verte fel: — Dezső, csinálni kell valamit! A megszólított bambán ismételte: „csinálni kell valamit.” Valóban, igaz. Most itt a pillanat, vagy eljátssza, ami még megmaradt, vagy cselekszik. Cselekszik, de menten és vidáman, jó képet vágva a dologhoz. És Nyakas Dezső amellett döntött Nem is annyira színtiszta meggyőződésből, belátásból, hanem az eleiben csörgedező virtu&ságból, beállt a társaság közé. Nagyot húzott a szájról-szára járó butylzosból és az irodában kemény marokkal ragadta meg a tollat. Utána jöttek az úlitársak. Ilyen előzmények után futottak be a járási székhelyre. Nyakas nem kötötte magát az alkunál, kétezerért túladott a hízón, Maradó meggondolta és lemondott a csizmavásárlásról, Garasos pedig nem ment el az ügyvédhez. Mi szükség is rá, hiszen aláírta ő is, nincs már értelme a barázdapernek. Ellenben odataláltak a városszéli halászcsárdába és jócskán bebo- rozgattak. Félittasan Garasos- nak eszébejutott: régóta unszolja az anyósa, vegye meg neki a koporsóját, mivel túl van már a nyolcvanon, s ilyenkor ment el a szülőanyja is. A többiek le akarták beszélni Garasost a koporsóvásárlásról, de az nem tágított. Késő este indultak el Nyír- károlyból az egyetlen megvásárolt dologgal, a koporsóval, így feküdt bele a legjobban elázott Garasos és húzta a lóbőrt a falu határáig. A felső mezőt elérve azonban felágaskodott, és akadozó hangon elkiáltotta magát: — Hé, megállni ,álljatok meg. No... Az elölülők szeme káprázott a sok bortól, meg a sötéttől, de jól látták, amint cimborájuk kászálódik lefelé a szekérről. Benyúlt a szekérderékba és kezdi húzni a sarogján a koporsót. — Eltemetjük, beföldeljük — nyögte a vékonypénzű Garasos. — Eltemetjük a régit. Nahát... Az ital a kisdűlő irányába vitte a három embert. Ott volt Carasosnak kétvékás földje. A szekér aljából ásó került elő, és elkezdték a sirásást. Részeges ceremóniával, a régi életüket könnyezve föld alá buktatták a fekete koporsót. A pirkadat vetette haza őket, lassan kijózanodva, átfázva, dideregve. tpáll) Pályázati felhívás hazánk (eiszaim utasának 15. évfordulójára Ez év április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. Tizenöt esztendeje, hogy dolgozó népünk alkotó munkája szabadon bontakozhat ki. tizenöt esztendeje, hogy értelmiségünk a nép javára kamatoztathatja a szellem és gondolat kincseit. A jövő nagyszerű! A jövendő formálásában egyaránt részt kell venniök a munkásoknak, dolgozó parasztoknak és értelmiségi dolgozóknak, a jövendő valamennyiünk számára felemelkedést jelent. Az elmúlt tizenöt esztendő nemcsak azt jelenti, hogy új üzemek, kultúrotthonok, kórhazak létesültek, nemcsak az ipar és mezőgazdaság fejlődött rohamosan, hanem azt is, hegy a szellemi alkotó munka magasra szárnyalt, új lehetőségek születtek az alkotó munka számára. Ez az évforduló alkalmas arra, hogy ne csak az eddigi eredményeket mérjük fel, hanem arra is, hogy új lendülettel, új lelkesedéssel törekedjünk a szocialista építés nagy feladatainak megvalósítására. Ezi a törekvést kívánja elősegíteni, támogatni e pálv ázat amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága hirdet meg, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmával a megyében folyó tudományos, irodalmi és művészeti alkotó munka fellendítésére. A pályázat a „15 SZABAD ESZTENDŐ” címet viseli, s ez egyben meghatározza tartalmát': mit jelentett és mit jelent a szabadság megyénk dolgozó népe számára. A pályázattal munkára hívjuk Szabolcs- Szatmár megye valamennyi dolgozóját, tudományos munkását, irodalmárait és művészeit, akik Szabolcs-Szatmár szellemi kincseit gyarapítani kívánják. A pályázat kiterjed: Közgazdasági (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem), TÁRS AD ALOMTUDOM A- NYI (történelem, helytörténet, filozófia, kultúrpolitika, egészségügy, szociálpolitika, néprajz stb.) tudományos értekezések megírására, valamint IRODALMI, KÉPZŐMŰVÉSZETI (festészet, szobrászat), ZENEMŰVÉSZETI és FOTÓMŰVÉSZETI alkotó- sokra. A pályázat jeligés, minden pályaműhöz borítékban kell elhelyezni a pályázók nevét és pontos címét. A pályázatokat beküldeni a megyei tanács művelődési osztályára, n Hazafias Népfront megyei titkárságára, illetve a képzőművészeti műveket a Műteremoe is lehet. (Művelődési osztály: Nyíregyháza, megyei tanács. Hazafias Népfront megyei titkársága: a Gorkij mozi épületében, a Műterem: Zrínyi Ilona utca). Pályázni több pályaművel is lehel. A Szabolcs-Szatmár megye' tanács végrehajtó bizottsága valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága együttes határozata alapján a Pályázatra beérkezett pályaművek díjazására a kijelölt bizottság nvolcvanezer íorintot fordít tartalmi és műfaji elbírálás alapján. Az egyes szakterületekről beérkezett pályaművek (kivéve a fotóművészet) első helyezettjének díjazása nem lehet alacsonyabb, mint KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALOMTUDOMÁNYI (legalább 30 oldalas tanulmány esetén) 3000 forint, IRODALMI MŰVEKNÉL regény és dráma 5000 forint, elbeszélés, novella, vers 1000 forint, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOKNÁL szobor, kompozíció 5000 forint, ZENEMŰVÉSZETI MÜVEKNÉL 5000, illetve 3000 forint. FOTÓMŰVÉSZETI MŰVEKNÉL 500 forint. A biráló bizottság fenntartja a jogát, hogy a pályaművek értékelése alapján az egyes díjakat megossza, vagy az első díjat ne adja ki. Az első díjakon kívül a bíráló bizottság második, harmadik díjakat is megállapít a beérkezett pályaműveket tárgyi ajándékokkal vagy dicsérettel tünteti ki. A pályaművek beküldésének határideje. tudományos dolgozatoknál július 30., irodalmi és képzőművészet) alkotásoknál április 4.. zeneművészeti alkotásoknál március 1. A pályadíjak nem jelentik a művek kiadásának, megvásárlásának jogát, amelyet a pályázat meghirdetői egy évig fenntartanak. A kiadási es megvásárlási jog fenntartása azt is jelenti, hogy a pályázat meghirdetői jogot tartanak, a pályaművek antológiában való kiadására, valamint kiállításokon való bemutatására. Ez esetben a szerzők és alkotók a szokásos szerzői díjban részesülnek. a képek és szobrok eladásra kerülhetnek. A jog fenntartása vonatkozik a külön fotóalbum kiadására is. Az eredmények kihirdetése a pályaművek határideje után következő körülbelüli hat hétre várható. A Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága reméli, hogy ez a pályázat nagymértében hozzájárul a megyében folyó szellemi alkotó munka fellendítéséhez azzal is, hogy a pályázaton minél többen vesznek részt. FEKSZJ ISTVÁN, a megyei tanács vb. elnöke, SOLTÉSZ ISTVÁN, a Hazafias Népfront MB titkára. A tenser mélvén 7200 méterre San Diego, (MTI): Piccard tanár, a Reuter és a DPA jelentése szeript „Trieste” nevű mélytengeri búvárhajójával a Csendes-óceáni Guam sziget közelében 7200 méter mélységre ereszkedett le és ezzel megdöntötte az ugyanebben a térségben tavaly novemberben elért 3600 méteres csúcseredményét. A 75 tonna súlyú bú várha jóval végrehajtott eredményes kísérlet hat óráig tartott. A világhírű mélytengeri kutatóval együtt ereszkedett a mélységbe Donald Walsh amerikai tengerésztiszt is, Piccard búvárhajóját tudvalevőleg az amerikai haditengerészet 1957-ben megvásárolta és 1958-ban Guam sziget térségébe szálította. 2