Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

EÄKOMYI VÄLLOMÄSÄ — Ha hiszi ha ueui, any- nyi papucshős még soha nem volt Nyírbogáton, mint ezekben a napokban Ügy megszaporod­tak, hogy csoda. Ha nem talál már más kibúvót, mind az asz- szonyra apellál... No, mondtam is a népnevelőknek. Ilyen soro­tok se volt még. Most aztán kedvetekre kiudvarolhatjátok magatokat... Nevetünk. — Most Mikónénak udvarol­nak, mert az ura mondta, hogy a feleségén múlik. Majd meg­látjuk, sikeres lesz-e az udvar­lás, hahaha... — No nem kell komolyan venni, csak tréfáltam... ■— De, ugye, van minden tréfái­ban valami, hiszen azért tréfa, nem?!... — Mi nem hagytuk udvarolni Koda meg a Kovács elvtársat. Apámmal együtt ír­tunk alá... — Anyám is, a fele­ségem is tudja, hogy ahogy mi döntünk, az úgy lesz jó... — No, persze, előtte meghán.ytuk- vetettük az öreggel a jövőt. Csak aztán döntöttünk: nagy­apám kilencvennyolc esztendős koráig ebben a faluban élt, itt dolgozott, hát akkor nekünk 'is itt kell élnünk, dolgoznunk. .. — Igaz, apámnak volt két kí­vánsága. Sose felejtem el, ami­kor Koda elvtárssal az első be­tűjétől az utolsóig elolvastatta a szabályzatot. Egy-egy pontnál megállította, aztán gondolkodott. Majd továbbot intett, s mikor vége lett az előadásnak, felke­rült a rizlinges kancsó az asz­talra. — No. moatnmr úgy veszlek benneteket, mint saját gyerme­keimet — mondta a hetvenkét éves öreg. Már nyúltak a poha­rak után, amikor idős Báko-! nyi Miklós tizennégy holdas gaz­da közbeszólt: — Megállj átok. Csak még egy kérésem van. Mindnyájan figyeltünk. — Mégpediglen az, hogy Já­nos fiam vadászengedélyét íras­sátok énrám. Valamennyien nevettünk. — Meglesz, Miklós bácsi — ígérte Kovács elvtárs, a járási bizottság osztályvezetője. — No, akkor igyunk rá ... — Mert én mezőőr akarok lenni a téeszben. Kihörpintették a pohai'akat, aztán még egyet, s később már nem is számolták. Elég annyi, hogy apámmal együtt tizennyolc holdat vittünk a közösbe. S eb­ből nyolc és fél hold a szőlő, gyümölcsös. Ej, de sajnáltam kezdetben, de sajnáltam... No, de az öreg is azt mondta mikor egyszerre megmarkoltuk a tolla-:: —- Ne legyünk kerékkötői a fejlődésnek fiam! Ha pedig azok nem leszünk, akkor szívvel lé­lekkel kell ezt csinálni... — Higgye el jói esett hallani. Jól, mert igaz, jól benne van már a korban az apám, de helyt állt. még bármilyen munkában.. Olyan bort termelt, hogy pár­ját ritkítja... — De én is. Csak nem iszom... — Pedig van bő­ven. .. — Csak még az a forint- dolog bánt. Melyik? Hát a négy hold új telepítésű kétéves gyü­mölcsös. Ej. ha azt meg látná. Nincs olyan a megyében másik. Ugye elvtársak? A járási vezetők bólogatnak. — Benne van vagy har­mincötezer forintom... De se­baj, majd visszakapom, ha te­rem. .. Hogy nyugodt vagyon mostmár...? Az voltam én ed­dig is, bár mostmár a többiek izgatnak. Mert higgye el. úgy van azzal az ember, ha már ő döntött, várja, mikor lep utána a többi. És nekem addig . már nem lesz megnyugvásom, míg a falu is nem jön. Nem! Igaz, va­gyunk már vagy ■ harmincán kö­zépparasztok, de az kell, ho -y kövessenek bennünket a többiek is... Ezért aztán minden ember­társunkat felkeresünk, beszélünk velük... — Népnevelők lettünk mi is. — (,8ül» nekünk, parasz­toknak egy kérésünk van. Még­pedig az, hogy ha Nyírbogát is téesz község lesz, úgy segítse­nek a járásiak az ellenőrzésben, hegy egy talpalatnyi hely se maradjon megműveletlenül... — Jó, jó, rajtunk is múlik. Ez igaz. Én meg is teszek mindent. Hu­szonöt esztendeje vagyon a ker­tész szakmában okleveles! De megmondhatja Bodogán Ján.® bácsi is, az Új Élet Tsz brigád- vezetője, jó tanácsokat adtam-e neki... Az ezüstkalászos tanfo­lyamot is én vezetem... Én már nem hagyom ezt a szak­mát. .. — Külön téesz lesz-e, vagy egyesül, ez még a jövő tit­ka. Majd meglátjuk. Egy azon­ban biztos.., — Van községünk­ben hat-hétszáz hold olyan föld, amelyik kiválóan alkalmas gy i- mölcsös telepítésre. Ezt én beül­tetem. .. — Ez a tervem... — Aranyat fog teremni. Az egész községnek. — No, de erről közö­sen döntünk majd a vezetőség­gel... — Most csak- egy a döntő: jöjíön a többi dolgozó paraszt is. Fogjunk ös6ze valamennyien mert csak így jutunk előre .. Farluis Kálmán ÉJJELI KALAND . ^ orommal festett este volt. A me- \ JF sei csendet roha­í \ nő parasztszekér zöreje verte fel. Jóhúsú lovak rö­pítettek a zörgő alkotmányt, pa­tájuk szikrát vert a macskakö­ves úton. Szapora ostorpattogás csattant a lovak sörényén, bá­beli játékba kezdtek a sárga­réz csengők. Régi, babonás öre­gek ilyen vágtázó táltosok után mondták, ördöngős ember ül a baknál. A szekér utasai nem e fajtából valók, közönséges ha­landók mind a hárman. Ketten felváltva cserdítgettek a lovak­nak, a harmadik a szekér al­jában feküdt egy vadonatúj ko­porsóban. Elszenderülve, nagyo­kat horkolva. Olykor félálmá­ban ki-ki nyújtotta karját a furcsa ágyból, de csak amíg a bakon ülők markába nyomták a boroskorsót. Mert a nyírbalsai rizling zamatjára a félholt is feleszmél. A három késő esti vándor kora hajnalban indult el Nyír- károlyba. Nyakas Dezső, a lo­vasgazda, Maradó Bálint, a szomszéd, és a mindig más sze­kéren potyázó Garasos Feri. Mindháromnak dolga akadt a járási székhelyen. Nyakas kö­vér disznót vitt eladni, Maradó csizmáért Tázatta magát, Gara- sós ügyvédhez ment, pereskedő kedvvel. Jókor közécsaptak a lovaknak, fel se vették a né­hány fokos hideget, csinálta a gőzt az éhgyomorra leengedett vizespohár kisüsti. A falu főte­rére érve népes lár-saság tolon­gott a tanácsháza bejáratánál. Hát ez meg mi? Nyakas óvato­san meghúzta a gyeplőt és leug­rott, odaosont a beszélgetőkhöz. A hajnal nagy elhatározásokat érlelt az emberekben. A korán­kelők a belépési nyilatkozato­kat hozták vissza, kitöltve es aláírva. Még négy órakor ráver­ték az ablakot a tanácselnökre, s azóta jöttek sűrűén, sietősen. Nyakas Dezső meglepve ismer­te fel a régi cimborákat, Arató Danit, Bertóti Janit, a két nagy ellenzékit. Mindketten ott szo­pogatták a vastag nyakú üve­get, a belépési áldomást. Szóva\ ezek is? Lám még a máshéten is játszották a járatlan parasz­tot. Téglával döngették a mel­lüket, hallani se akartak a kö­zösről. Most meg cinkosan egy­másra vigyorognak, nagyokat húznak a nyíri szilvából. Nya­kas gazdának fejébe szökött a vér, lángvörös arccal fordult a két útitárshoz. Azok kérdően néztek vissza. Most mi lesz? Nyakas magán érezte a két em­ber tekintetét, tüzelt még a lábujja is. Megdöbbenés és megbántottság verte bilincsbe. Eddig szerette hinni, ő a falu hangadója, utána megy minden­ki, csak rá várnak, igent vagy nemet mond-e Nyakas Dezső. És most...? Ez a két nagyszájú is megelőzte. Töprengéséből Ga­rasos verte fel: — Dezső, csinálni kell vala­mit! A megszólított bambán ismé­telte: „csinálni kell valamit.” Valóban, igaz. Most itt a pilla­nat, vagy eljátssza, ami még megmaradt, vagy cselekszik. Cselekszik, de menten és vi­dáman, jó képet vágva a do­loghoz. És Nyakas Dezső amel­lett döntött Nem is annyira színtiszta meggyőződésből, belá­tásból, hanem az eleiben csör­gedező virtu&ságból, beállt a társaság közé. Nagyot húzott a szájról-szára járó butylzosból és az irodában kemény marokkal ragadta meg a tollat. Utána jöttek az úlitársak. Ilyen előzmények után futot­tak be a járási székhelyre. Nya­kas nem kötötte magát az al­kunál, kétezerért túladott a hízón, Maradó meggondolta és lemondott a csizmavásárlásról, Garasos pedig nem ment el az ügyvédhez. Mi szükség is rá, hiszen aláírta ő is, nincs már értelme a barázdapernek. Ellen­ben odataláltak a városszéli halászcsárdába és jócskán bebo- rozgattak. Félittasan Garasos- nak eszébejutott: régóta unszol­ja az anyósa, vegye meg neki a koporsóját, mivel túl van már a nyolcvanon, s ilyenkor ment el a szülőanyja is. A többiek le akarták beszélni Garasost a ko­porsóvásárlásról, de az nem tá­gított. Késő este indultak el Nyír- károlyból az egyetlen megvá­sárolt dologgal, a koporsóval, így feküdt bele a legjobban el­ázott Garasos és húzta a lóbőrt a falu határáig. A felső mezőt elérve azonban felágaskodott, és akadozó hangon elkiáltotta magát: — Hé, megállni ,álljatok meg. No... Az elölülők szeme káprázott a sok bortól, meg a sötéttől, de jól látták, amint cimborájuk kászálódik lefelé a szekérről. Benyúlt a szekérderékba és kez­di húzni a sarogján a koporsót. — Eltemetjük, beföldeljük — nyögte a vékonypénzű Garasos. — Eltemetjük a régit. Nahát... Az ital a kisdűlő irányába vitte a három embert. Ott volt Carasosnak kétvékás földje. A szekér aljából ásó került elő, és elkezdték a sirásást. Része­ges ceremóniával, a régi éle­tüket könnyezve föld alá buk­tatták a fekete koporsót. A pirkadat vetette haza őket, las­san kijózanodva, átfázva, dide­regve. tpáll) Pályázati felhívás hazánk (eiszaim utasának 15. évfordulójára Ez év április 4-én ünnepel­jük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját. Tizenöt esz­tendeje, hogy dolgozó népünk alkotó munkája szabadon bontakozhat ki. tizenöt esz­tendeje, hogy értelmiségünk a nép javára kamatoztathatja a szellem és gondolat kincseit. A jövő nagyszerű! A jövendő formálásában egyaránt részt kell venniök a munkásoknak, dolgozó parasztoknak és értel­miségi dolgozóknak, a jöven­dő valamennyiünk számára felemelkedést jelent. Az el­múlt tizenöt esztendő nem­csak azt jelenti, hogy új üze­mek, kultúrotthonok, kórha­zak létesültek, nemcsak az ipar és mezőgazdaság fejlődött rohamosan, hanem azt is, hegy a szellemi alkotó mun­ka magasra szárnyalt, új le­hetőségek születtek az alkotó munka számára. Ez az évfor­duló alkalmas arra, hogy ne csak az eddigi eredményeket mérjük fel, hanem arra is, hogy új lendülettel, új lelke­sedéssel törekedjünk a szo­cialista építés nagy feladatai­nak megvalósítására. Ezi a törekvést kívánja elősegíteni, támogatni e pálv ázat amelyet a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága hirdet meg, hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulója alkalmával a megyé­ben folyó tudományos, iro­dalmi és művészeti alkotó munka fellendítésére. A pá­lyázat a „15 SZABAD ESZ­TENDŐ” címet viseli, s ez egy­ben meghatározza tartalmát': mit jelentett és mit jelent a szabadság megyénk dolgozó népe számára. A pályázattal munkára hívjuk Szabolcs- Szatmár megye valamennyi dolgozóját, tudományos mun­kását, irodalmárait és művé­szeit, akik Szabolcs-Szatmár szellemi kincseit gyarapítani kívánják. A pályázat kiterjed: Közgazdasági (ipar, me­zőgazdaság, kereskedelem), TÁRS AD ALOMTUDOM A- NYI (történelem, helytörténet, filozófia, kultúrpolitika, egészségügy, szociálpolitika, néprajz stb.) tudományos ér­tekezések megírására, vala­mint IRODALMI, KÉPZŐMŰVÉSZETI (festé­szet, szobrászat), ZENEMŰVÉSZETI és FOTÓMŰVÉSZETI alkotó- sokra. A pályázat jeligés, minden pályaműhöz borítékban kell elhelyezni a pályázók nevét és pontos címét. A pályáza­tokat beküldeni a megyei ta­nács művelődési osztályára, n Hazafias Népfront megyei tit­kárságára, illetve a képzőmű­vészeti műveket a Műteremoe is lehet. (Művelődési osztály: Nyíregyháza, megyei tanács. Hazafias Népfront megyei tit­kársága: a Gorkij mozi épüle­tében, a Műterem: Zrínyi Ilo­na utca). Pályázni több pá­lyaművel is lehel. A Szabolcs-Szatmár megye' tanács végrehajtó bizottsága valamint a Hazafias Nép­front megyei bizottsága együt­tes határozata alapján a Pá­lyázatra beérkezett pályamű­vek díjazására a kijelölt bi­zottság nvolcvanezer íorintot fordít tartalmi és műfaji el­bírálás alapján. Az egyes szak­területekről beérkezett pálya­művek (kivéve a fotóművé­szet) első helyezettjének dí­jazása nem lehet alacsonyabb, mint KÖZGAZDASÁGI és TÁR­SADALOMTUDOMÁNYI (leg­alább 30 oldalas tanulmány esetén) 3000 forint, IRODALMI MŰVEKNÉL regény és dráma 5000 forint, elbeszélés, novella, vers 1000 forint, KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKO­TÁSOKNÁL szobor, kompo­zíció 5000 forint, ZENEMŰVÉSZETI MÜVEK­NÉL 5000, illetve 3000 forint. FOTÓMŰVÉSZETI MŰVEK­NÉL 500 forint. A biráló bizottság fenntart­ja a jogát, hogy a pályamű­vek értékelése alapján az egyes díjakat megossza, vagy az első díjat ne adja ki. Az első díjakon kívül a bí­ráló bizottság második, har­madik díjakat is megállapít a beérkezett pályaműveket tár­gyi ajándékokkal vagy dicsé­rettel tünteti ki. A pályaművek beküldésé­nek határideje. tudományos dolgozatoknál július 30., irodalmi és képzőművészet) alkotásoknál április 4.. zeneművészeti alkotásoknál március 1. A pályadíjak nem jelentik a művek kiadásának, megvá­sárlásának jogát, amelyet a pályázat meghirdetői egy évig fenntartanak. A kiadási es megvásárlási jog fenntartása azt is jelenti, hogy a pályázat meghirdetői jogot tartanak, a pályaművek antológiában való kiadására, valamint kiállítá­sokon való bemutatására. Ez esetben a szerzők és alkotók a szokásos szerzői díjban ré­szesülnek. a képek és szobrok eladásra kerülhetnek. A jog fenntartása vonatkozik a kü­lön fotóalbum kiadására is. Az eredmények kihirdetése a pályaművek határideje után következő körülbelüli hat hét­re várható. A Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága reméli, hogy ez a pályázat nagymér­tében hozzájárul a megyében folyó szellemi alkotó munka fellendítéséhez azzal is, hogy a pályázaton minél többen vesznek részt. FEKSZJ ISTVÁN, a megyei tanács vb. elnöke, SOLTÉSZ ISTVÁN, a Hazafias Népfront MB titkára. A tenser mélvén 7200 méterre San Diego, (MTI): Piccard ta­nár, a Reuter és a DPA jelen­tése szeript „Trieste” nevű mély­tengeri búvárhajójával a Csen­des-óceáni Guam sziget közelé­ben 7200 méter mélységre eresz­kedett le és ezzel megdöntötte az ugyanebben a térségben tavaly novemberben elért 3600 méteres csúcseredményét. A 75 tonna sú­lyú bú várha jóval végrehajtott eredményes kísérlet hat óráig tartott. A világhírű mélytengeri kutatóval együtt ereszkedett a mélységbe Donald Walsh ameri­kai tengerésztiszt is, Piccard bú­várhajóját tudvalevőleg az ame­rikai haditengerészet 1957-ben megvásárolta és 1958-ban Guam sziget térségébe szálította. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom