Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-09 / 7. szám
A holnap tai&zö&éto Gulácsi képeslap Mester Péter: — Féltünk az orvosságtól... ide nem egészen való gondolat az, hogy miért is nincs Gulács- nak kultúrháza. A másik pillanat már azt sugallja, hogy lesz, hamarosan lesz itt az is. Lesz, mert ez a sok nép az óév utolsó napja óta már egyetlen nagy család, együvé tartozik... Most együtt yannak a „régiek” és „újak”. De van itt a valóságban, a szívekben ilyen megkülönböztetés? Nincs! Mert a száz Veres Zoltánná: ♦ — Az én emberem nagyon szereti a jószágot... egyenrangúak gyülekezete ez. Nincs első és utolsó belépő, mindenki megvívta a maga harcát, hogy itt, egyszerre nézzen előre... Az egész falu szívének melegét szeretnénk összefogni s azt tesszük azzal is, ha a háromszázharminchat új útra talált család közül néhánynak az életén, . vívódásán keresztül pillantunk' be valamennyiük legbelső valójába. Minden ember, minden család élete egy regény. Kié szomorú, kié vidámabb. Mester Péter azokhoz tartozott, akiknek sok munkát, kevés örömet nyújtott az élet. Napszámos, fuvaros ember volt, s bánatukra’ elkerülte őket a gyermekáldás. Világéletükben a műnk? és a földszerHorváth Béla: zés adott nekik örömet. Nagy vívódások , előzték meg náluk is a legutóbbi heteket. Mester Péter bejárta a környező községeket is. hogy lásson... Látott és döntött. A tizennégy hold sorsát rábízta a nagy közösségre. Mostmár nevetve mondja: — Olyanok voltunk mint a gyerekek. Az eszünk tudta, hogy jó lesz bevenni az orvosságot, mert attól meggyógyulunk... de mégse akartuk. Másfélszáz éves iparos dinasztia sarja Horváth Béla kovácsmester. Már a szépapja is az üllőn pengette a kalapácsot s Az alkalomhoz rögtönzött teremben lévők száma jóval meghaladja a félezret. Idősek, fiatalok, még gyerekek is szoronganak egymás mellett. A legelső, — A falu népe mellett a helyem. családot számláló mag — az Üj Élet eddigi tagsága — testvérként fogadja, öleli magához ezen a hosszú időkig emlékezetes közgyűlésen a többi háromszázharminchat családot... hogy szívük dobbanása, munkabíró karjuk egységes lendülete kultúrházat teremtsen, új életet, a régit gyorsan feledőt... A szem átfogja az egybegyűlKovács József: — Sok gondolkodás előzte meg a döntést. tek seregét. A régi gondot letett derűs arcok mindenütt. Nem könnyű itt választani, mert Strom! Sámuel: — Hosszú volt a két év „szabadság”. a szakma apáról—fiúra szállt. Horváth Béla a szép családi porta. az otthonos lakas mellé egy kis földecskét is ragasztott. Amikor a faluban új szelek kezdtek fújni, maga is fontolóra vette s döntött: „Nekem oda kell mennem, ahol a falu van”. — Korábban is választottam volna ezt az utat — mondja — csak eddig nem volt garancia... Ma már az egész falu egy, még többre lehet vinni. — Sohse' szerettem a feltűnést, hanem a tettei mutatkozik be eképpen Kovács József közmegbecsülésnek örvendő gazea. — Könnyebben beszélünk mostmár, szinte napon alatt elfeledtük. milyen vívódáson mentünk keresztül valamennyien. Ügy teszünk, mintha minket nem is kellett volna agitálni. Pedig... Kovács József ’s azt tartotta, hogy vagy az egész falu vagy senki. Ők már voltak szövetkezetben és bizony az akkori kívülállók hangulata fordította el őket a közöstől. De nem feledte, nem tudta elfeledni azt az időt... Veress Zoltánéknál az asszony ment el a közgyűlésre. Embere mór négy hete Nyíregyházán van, tanul. Mint mondani szokás. alig száradt meg a tinta a belépési nyilatkozaton, amikor a szövetkezet vezetősége elbeszélgetett a fiatal emberrel. „Te, Zoltán — mondták neki. — Okos ember vagy, nagyon szereled a jószágot, ezüstkalászos tanfolyamot is végeztél. Menj el állattenyésztési tanfolyamra.” Hivatalosan ezen a közgyűlésen vették fel a szövetkezetbe és ő már hetek óta az állattenyésztési tudományokkal birkózik. Jó szakember válik belőle. Mindene a jószág. .Kétszer . nyert díjat Manci, nevű tehene a járási kiállításokon. Ha a legszorgalmasabb emberek iránt érdeklődünk, mindjárt Stromf Sámuelre terelődik a szó. Samu bácsi vagyonkáját már tűz is emésztette, árvíz pusztította, de ő, mint igazi földből sarjadt ember, mindig talpraállt. „Ráérünk télen aludni’’ — mondogatta s nyáron valóban alig pihent egy—két órácska'. De a téli nihenés sem B. Vass Jolika: — Apukám, az én jövómre is gondoljanak.... lehet sok egy olyan gazdánál, akinek az óljában nyolc darab marha várja a gondozást. — Alapító tagja voltam én regen a mi csoportunknak — mondja az óreg. — De megvesz- kődtünk ötvenhatban és én is elmentem két év „szabadságra”. Rájöttünk, hogy, bolondságot csináltunk vele. Ahogy most beléptem. felcsaptam én is rögtön agitátornak. Rám nem mondhatták, hogy levegőbe beszélek, mert tizenkét hold szántót, öt hold gyümölcsöst és egy hold erdőt, emellett ö- darab mszáB. Vass Gábor: — Leltározás után munkához j látunk. | got viszek a közösbe. I Ugyancsak sokszor megíordul- I tak B. Vass Gáboréknál az ágiTervkészítés A beregsurányi Népakarat Termelőszövetkezet elnöke, mezőgazdásza és a brigád vezetők az idei gazdálkodási tervet készítik. (Fpto: Hammel.) 650 ezer forintos költséggel mentőállomást kap Nyírbátor Ebben az esztendőben nemcsak az ipar, a mezőgazdaság fejlődik tovább megyénkben, hanem az egészségügy is. A nyírbátori járási tanács 650 ezer forintot biztosított egy korszerű mentőállomás építésére. Erre nagy szükség van, mert a mentőállomás munka baállásával a nyíregyházi és a mátészalkai állomások mentesülnek, s gyorsabb lesz a betegszállítás, a súlyos betegek kórházbajuttatása. A Nyírbátori Építőipari KTSZ alig három hónappal ezelőtt fogott munkához, s máris állnak az épület főfalai. Terv szerint ez év júniusában kerülne sor a mentőállomás hivatalos átadására, azonj ban a munkások mindent megtesznek, hogy a határidőt lerövidítsék s májusban átadják rendeltetésének. Fáradtságot nem ismerve dolgoznak most, a téli időkben is. S ezért dicséret illeti őket. Mint arról dr. Rajtik Jenő járási tisztiorvos tájékoztatott, a mentőállomás két mentőkocsit kap. Lesz az épületben kétkocsis gorázs, iroda, inspekciós- és telefonszoba, fürdőszoba zuhanyozóval, s a szolgálatban lévőknek kis konyha áll majd rendelkezésükre, ahol ételeiket megmelegíthetik. A mentőállomáson építenek még egy kétszobás, összkomfortos lakást is, így teljesen korszerűvé .teszik. tátorok az elmúlt hetekben. Bizony nehéz volt a f.atal házaspárnak az elhatározás. Ügy hitték. hogy a tizenhét holdjukon majd sokra viszik", egyetlen kislányuk jövőjét megalapozzák. Gsatan József: — Virágzó lesz ez a falu, ha összefogunk. De előállt a tizenhároméves Jolika sirásra görbült szájjal s hulló könnyek között kérte őket: „Apukám, anyukám gondoljanak az én jövőmre is, de nem úgy, nekem nem kell a föld”. — Így vitt az én lányom minket a csoportba — emlékezik Vass Gábor. Most már átestünk a „szülésen”, várjuk a leltározás befejezését és munkához látunk. Az amerikás magyarok közé tartozik Csatári József. Még régen, fiatal korában elindult vagyont, emberséget szerezni, mert ez a vagyonnal járt együtt. Huszonnégy év után hazajött és itthon gazdálkodott s nem akárhogyan, mert gazdasági szakiskolát is végzett. —- Radikális ember voltam vi„ 1 iágéletemben — mondja Jóska bácsi. — Nálunk, a mi falunkban nagy lehetőségek vannak, s ha összefogunk, virágzóvá tehetjük itt az életet. S mi akarjuk is. . Két és fél éve raktak családi fészket Kosa Kárclyék. Egy háztartásban élnek a mamával. A döntéssel ők is úgy voltak, mint legtöbben a községben: vártak a szomszédokra. Amikor aztán megpezsdült a mozgalom cs nem „szé- gyellhette” magát senki a többi miatt, ők is elhatározásra jutottak. Fiatalók, erősek, munkaszeretők, nem félnek a holnaptól, Ők is bíznak a közösben. Íme, a gulácsi csokor. A nagy családnak egy kis töredéke. Azonban az ő szavuk, tettük, vágyuk, akaratuk és reményük az egész falué. Az újat választdtták, mert jobb, szebb életet akarnak ..; és ami a leglényegesebb, tudják, Kósa Károly ne: — Nemrég raktunk családi fészket... hogy ezt saját szorgalmukkal teremthetik meg. Hammel J. — Samu A. 2
