Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-13 / 295. szám

ÉLMÉNYEK, ELGONDOLÁSOK j TALÁLKOZÁSOK, Birgány Pál és a pártkongresszus Háromszáz kilométert uta­zott a képeslap Budapestről Be- regsurányig. Hátlapján ez áll: „Sokat gondolok rátok és na­gyon sokszor csókollak benne­teket a VII. pártkongresszusról, a viszontlátásig, szerető férjed: Pali.” A Lehel utcai házacská­ban forgatjuk a lapot. Birgány Pál a surányi pártszervezet tit­kára már itthon van, újra mun­kában. — Hisz ha el tudnám ugyan­úgy mondani, ahogy átéltem; ■Jó lenne. Hogy kezdődött? Ahogy mondani szokták, a tor­komban dobogott a szívem már az elején, mikor kiléptem a házból. Nyíregyházáról a többi szabolcsi küldöttel a nemzet­közi gyorson értünk fel Pestre. A Nyugatinál vártak bennün­ket. Busszal mentünk az Asto­riába, ott volt a szállásunk. Innen indultunk minden reggel külön busszal a kongresszus színhelyére. Ott? Megható volt. Az elején a néma felállás az elhunyt harcosok emlékére. Ta­lálkozás Kádár Jánossal, Hrus- csovval, és negyvennyolc ország kommunista küldöttével. A szü­netben futó beszélgetések, cím­cserék, barátkozás... Élményei gazdag tárházá­ban kutat az alig harminc éves toereg’’ parasztember. Semmit nem szeretne kifelejteni, bár azt is tudja, minden nem fog észébe jutni. Nos, talán egyik legmaradandóbb a venezuelai barátság Elby Torressel. Űj, tá­voli barátjáról sokat mesél majd a beregsurányi magya­roknak, beszámol mindenről a közeli párttaggyűlésen is. Eloy Torres hasonlóan megismerteti a venezuelai munkásokat a be­regi végek egyik haladó közsé- .fiével, életével, gondjaival. Mert a szombat esti fogadáson hosz- szasan elbeszélgetett Birgány Pál és Eloy Torres. Kiszökött a könny a szemükből, mikor el­búcsúztak. — Az is könnyet csalt az em­ber szemébe, mikor a marok­kói küldött bejelentette, hogy nem várhatja meg a kongresz- szus lefolyását, haza kell men­nie sürgősen. Marokkóban sek megpróbáltatással kell szembe- nézniök a haladó embereknek. Eszembe jutott a külföldi kom­munistákat hallgatva, milyen sokat áldoznak ezek az embe­rek népükért, a közös eszmé­ért. Egyikük se tudta, mire megy haza. Mégis eljöttek... Jól esett Birgány Pálnak a meleg, közvetlen érintkezés. Utolsó nap az Országház kupo­lacsarnokában fogadta a kül­dötteket Kádár János, Dobi István és a többi vezető elv­társak. A bejáratnál a sokszáz küldöttel és a vendégekkel egy­től egyig kezet szorítottak Ká­dár elvtársék. Este pedig min­den asztalt felkerestek, érdek­lődtek a falusi élet iránt, a nép kívánsága és elgondolása felől. Birgány Pál a leghosszabban Kállai elvtárssal beszélgetett. Most is eszében van, amit Kál­lai Gyula mondott a kommu­nistákról. „Nem torpanhatunk meg, ha nem megy minden egyszerre, ha nem minden megy úgy, ahogy akarnánk.” S ez vo­natkozik az élet szinte minden területére. Az is emlékezetében maradt, amit Kádár elvtárs mondott: a kommunista olyan ember legyen, aki nem nyug­szik, míg a másik tányérjában kevesebb az étel, mint az övé­ben. És a kommunista ne érez­ze magát se az emberek felett, se az emberek alatt, hanem érezze magát az emberek kö­zött, és szerénységével, jóra t rekvésével tűnjön ki. — Mi ragadott uieg a legjobban? Sók minden. Ma­gunkra, a pártszervezetünkre ismertem sokszor. Mikor a szek- tásságról hallottam a beszámo­lóban, eszembe ötlött néhány kijelentés. Sajnos, nálunk akac, ilyen. Nemrég egy tagfelvétel, ügy került a pártszervezet elé. A kérelmező természetesen szö­vetkezeti tag. Egyik-másik eiv- táns mégis azt mondta, ő ezzel soha nem árul egy gyékényen, mert az középparaszt volt. Nem kis fáradtságba került, míg megmagyaráztam, milyen hely­telen ez a nézet. Vagy: hasonló esetben azt vágták a kérelmező fejéhez, valamikor ilyen, vagy olyan kijelentést tett a szövet­kezetre. Azt már nem nézik, hogy azóta megváltozott a vé­leménye, be is lépett, becsüle­tesen dolgozik. Örökké nem dör­zsölhetik ezt az orrához. Ez hi­bás felfogás. Ügy, hogy ilyen gondokkal kell megküzdeni. — Erősítenénk a pártszervezetün­ket, mert kicsi, 230 szövetke­zeti tagunk közül 20 a kommu­nista. Nem kis dolgunk adódik most a pártépítéssel. Ezek bizony gondok. Ám nem olyanok, melyeket nem lehetne kitartóan, türelemmel száműzni. Segítséget ad ehhez a kongresz- szus határozata is. Sok teendő fakad belőle a pártszervezetnek. Nagyon helyesen gondolkodik Birgány elvtárs,x ha pártcsoport­megbeszéléseken ismertetni akarja a szervezeti szabályza­tot, s igyekszik értékesíteni a kongresszusi élményeket, ta­pasztalatokat. Elgondolásait, a szövetkezet további gépesítésé­re, a munkaerkölcs szilárdításá­ra, a községben folyó űj voná­sokat igénylő politikai mun­kára. (Páll G.) százalékát, a nyíregyházi Ság- vári 22 százalékát fordította beruházásra, a közös szövetke­zeti alap növelésére. Azonban megyénk területén még sok Szövetkezet keveset ruház be és nem gondoskodik megfelelően a közös gazdaság további meg­erősödéséről, hanem igyekszik mértéktelenül, amit csak lehet, kiosztani. Például a komlódtót- falusi Két Vadas Testvér Tsz- ben évek óta nem végeztek sa­ját erőből beruházást s az el­múlt évben még a meglévő szövetkezeti alap egy részét is kiosztották. Egy t«z erősségét, vagy gyengeségét nemcsak az egy Korábban — míg nem volt kö­telező a földjaradék fizetése — sok vita folyt erről, s általá­ban az agrárproletár-többsóg mindig leszavazta a földdel rendelkező kisebbséget. Igaz­ságtalannak tartották, hogy ezen a címen a földdel rendel­kező parasztok a munkatelje­sítménytől függetlenül jövede­lemhez jussanak. Ezzel az irányzattal egyes párt- és ta­nácsszervek még most sem szálltak szembe megfelelően. Ezt igazolja, hogy ez évben 64 olyan tsz van, ahol figyelmen kívül hagyták az 1959. évi tv. rendeletet és még a legalsó ha­tárt képező 5 kilogramm búza- forint értéket sem tervezték meg földjáradék címén. Az igaz, hogy a földjáradék fize­tése nem szocialista kategória, és bizonyos mértékben csök­kenti az egy munkaegység ér­tékét. Nekünk viszont a föld­járadék fizetésének kérdését a munkás—paraszt szövetsg elvi követelményeiből kiindulva po­litikai kérdésként kell nézni. munkaegség értékén keresztül szabad lemérni. Az igaz. hogy ez is fontos mutató, mert ahol többet termelnek, többet is oszthatnak, de csak egyik mu­tatója az eredményes gazdálko­dásnak. Helyesebb a tsz-eket így értékelni': mennyit osztott ki tagjainak egy munkaegy­ségre, mennyit fordított beru­házásokra, gazdasági épületek és felszerelések fenntartására, felújításra, valamint a terme­lés további kiszélesítésére, kü­lönböző termelési alapok léte­sítésére? Nem szabad megfeledkezni a zárszámadás idején egyetlen szövetkezetben sem arról, hogy Hiszen aki földjáradékot kap, az saját maga is — az általa bevitt földdel — nagyobb mér­tékben járul hozzá a tiszta jö­vedelem megteremtéséhez, a közös földterület kialakításá­hoz, mint a föld nélküliek. Látni kell azt is, hogy a föld­járadék megtagadása, (amihez nincs joga egy tsz-nek sem) kedvezőtlenül hatna a földdel rendelkező közép- és kis pa­rasztokra, de kedvezőtlenül érintené az egész szövetkezeti mozgalmat is. Egyes helyeken a földjáradékhoz a tulajdonos paraszt nem is csupán anyagi okok miatt ragaszkodik, ha­nem bevitt földtulajdonjoga elismerésének tekinti. Az egyéni parasztok nemcsak a munkaegység értékét és a gaz­dasági év eredményeit nézik, hanem azt is, hogy mennyire gazdája a tagság a közösség ja­vainak. Éppen ezért egyrészt nagyon fontos, hogy a szövet­kezeti tagok a zárszámadás alatt és a tervkészítés idején ne csak szemlélői, hanem aktív résztvevői legyenek ennek a munkának; másrészt fontos azért is, hogy a tagok tüzete­sebben ismerve a gazdálkodás egyes részkérdéseit, életrevalóbb javaslatokkal szolgálhassanak a jövő esztendei tervkészítéshez. A szövetkezed mozga­lomban elért eredmé­nyekkel nem kérkedünk, de nem is hallgatunk róla Van érvünk, eredményünk ah- j hoz, hogy a szövetkezeteket számszerűen is gyarapítsuk. Ez az év ismét bebizonyította, hogy a szövetkezetnek van létjogo­sultsága és kitéphetetlen gyöke­ret eresztett megyénk falvaiban. Ezt igazolja az is, hogy az el­ért eredmények láttán a felvi­lágosító munka nyomán az el­múlt hetek folyamán 1476 tag­gal és 5503 kát. földdel gyara­podtak termelőszövetkezeteink. Hogy a szövetkezeti mozgalom növekedjék számszerint is, nagy feladat hárul a szövetkezet tag­ságára, különösen a tagság harcedzett magvára, a párttag­ságra. A kommunisták legyenek községükben e munkának mo­torjai, a nagyüzemi gazdálko­dás népszerűsítésének agitáto­rai. Ezt joggal várja el me­gyénk dolgozó társadalma a termelőszövetkezettől mivel sa­ját megváltozott életükről, a szövetkezet gazdálkodásáról, eredményeiről és jövőjéről ők tudnak legmeggyőzőbben ér­velni. Tegyék meghittebbé, ba­rátibbá, szorosabbá kapcsolatu­kat az egyéniekkel és töreked­jenek arra, hogy minél több dolgozó paraszt meggyőződjék a termelőszövetkezeti út igazságá­ról és mielőbb lépjenek rá bát­ran, mert csakis ez az út hoz­hat számunkra jobb életet. Gulyás János. « jövedelem egy részéi az érvényben lévő törvényerejű rendelet értelmében föld­járadékként fizessék ki Bensőséges ünnepség keretében avatták a Benczúr Gyuláról elnevezett leány- és fiú diák­otthont — szocialista kollégiummá. A nívós műsorral tarkí­tott esten sokan jelen voltak a diákok szülei közül is. Együtt ünnepelték az eseményt gyermekeik, s az értük fá­radozó nevelők társaságában. Az ünnepségen a társiskolák nevelői, nyíregyházi és megyei pedagógusok szép számmal jelen voltak. Avató beszédet Dr. Filipszky Zoltán (a képen középen), a pénzügyminisztérium titkárságának vezetője mondott. Az iskola nevelőtestülete nevében Füzessi Imre kollégiumi igazgató köszönte meg az intézet felettes szer­veinek segítségét, amely — mint mondotta — bizonyára még jobb tanulmányi eredmények elérését teszi lehetővé. Kollégiumuk avatóiinnepélyét a diákság hangulatos tánccal zárta be. (Hammel József felvételei) A gyerekek na­gyon várják, hogy mikor fog leesni az első hó, de várják a téli sportot kedvelő fiatalok, s az idősebb emberek is. Várják a természetbarátok a szép havas tájat, fényképészek, disznó­torra készülődök és sokan, sokan mások. Ügy jó, ha a csa­ládokat nem éri vá­ratlanul a tél, a hó­esés, esetleg a hóvi­har. A TÜZÉP-től hallottuk, hogy a városban és megye- szerte már hetekkel, hónapokkal ezelőtt felkészültek a gon­dos családok, besze­rezték téli tüzelő­szükségletüket. A vállalatoktól hallot­Eshet a hói tűk, hogy mindenütt felkészültek a tél, a hó fogadására: jól zárnak az ajtók, ab­lakok, melegítenek a kályhák, jó felkészü­lés van a téli szál­lásokon s a Közúti Igazgatóság, — mely­nek legtöbb baja van a hóeséssel té­len — szintén alapo­san felkészült. Az igazgatóság központjában éjjel­nappalos hószolgala­tot tartanak. Telefo­non van összekötte­tésben a szolgálatos a megyében 300 hó- íelderítő emberrel, a Közlekedési Minisz­tériummal és a taná­csi szervekkel. Amint valahol hóakadályt észlelnek, „gombnyo­másra'’ megy a se­gítség az akadaly el­hárítására. A járási székhelyeken hóaka­dály esetén az erre a célra kitett táblán figyelmeztetik az or­szágutakon közlekedő járművezetőket. Ahol szükséges, oda lánc­talpas hóekéket kül­denek: öt hóeke ké­szenlétben vár. Na­gyobb hófúvás eseté­re háromszáz ember készen áll a megyé­ben s ha ennyi ke­vésnek bizonyulna, a tanácsok segítenek hóeltakaritó munká­sok toborzásában. A tegnap délbe» kapott jelentés sze­rint az elmúlt na­pokban az ország fő­városában és másutt leesett hó csak a he­gyekben maradt megj 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom