Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-13 / 295. szám

„Aki nem hiszi,jöjjön el hozzám...“ — Akármit csináltam, tavaszra mindig kevesebb ma­radt, mint amennyit szerettem volna. De most lesz! És a ki­adások miatt sem fáj a fejem. Még az adót is Feri (a könyve­lő) fizeti helyettem. — Akár­hogy is számolom, itt többre ha­ladok. Tavaly meg hét holdat gondoztam. Hogy mit termel­tem? Egy holdon dohányt. Hét­ezret hozott a házhoz. Nyolc­száz négyszögöl magkender két és félezret jövedelmezett. Nyolc­száz öl forgó egy ezrest adott. Egy kishold búza hét mázsát, két hold rozs öt mázsát. Kevés volt ez, de nem volt elegendő istállótrágya, műtrágya a föld­re... Egy kiszóld burgonya csak hét mázsát termett. Össze­jött ősszel vagy tizennnyolcezer forint. De alighogy megkaptam a dohány árát, vettem egy pár kocsitengelyt hétszázért, egy pár kocsioldalt nyolcért és négy kocsikereket ezer forintért. A két csikó — mert jókedvük volt — mindig — gyakran le­rúgta a patkóvasat, Évente rrvolcazáz forintot fizettem csak parkolásért, Képzelje el. És az adó? A csikók adója? Kétezer forint. Mikor mindent rendeztem, tízezer forint körüli jövedelmem maradt. téeszcsásek meg rugódóznak. — Gondoltam, miért ns rugódcz- zak én is? Beléptem közéjük, a Petőfibe. Ez a híresebb tássz Nyírbogdányban. Sokáig gon­dolkoztam: tavasszal vagy ősz­szel írjam alá? Azt mondtam: ha őszig várok, még ezen a nyáron sem rugódozhetok. De ha tavasszal szánom el ma­gam!? .. . így is volt. Február­ban döntöttem. — Az elnök azt mondta, ad­jam el a két csikót. Nekik nem kell. Jól jött az ára. Ló nélkül akarnak gazdálkodni? Csak ké­sőbb, tavasszal láttam igazán, mit jelentenek a gépek. Nem is sajnáltam a csikókat. .. Még így is volt gondom. Nem tud­tam. hol fogok dolgozni. Mi lesz a feleségemmel? Azt is be­osztják normára kapálni? Idős már pihennie kell. Egyszercsak azt mondja az elnök: ,,Pista bácsi, jó lesz magának a do­hánytermelésben?” Kitől hal­lotta meg a szándékomat, nem tudom, ..Csak az asszonyt ne oszd be.” „Nem is akarom” mondta az elnök. — Szokatlan volt kez­detben. Ló nélkül... Nem kellett már hajnali három órakor felébredni, kaszát for­gatni. Pedig kaszáltam életem­ben! Itt egyszerre megszaba­dultam tőle. Hej, ha az apám élne?! Láthatná a kombájnt? Még én is alig akartam hinni a szememnek, mikor meglát­tam Szinte észrevétlenül telt az idő. Hamar megszokja a jót az ember. A nehezebb munkát géppel csináltuk. Egyszercsak újra megállított az elnök. „Jó lesz maga munkavezetőnek” — mondta. Én? Jól hallok? Idős Lovácsi Istvánt, aki ez év ko­ratavaszán lépett a Petőfibe, munkavezetőnek akarják; , Dehogy leszek — szabad­koztam. „Miért ne lenne?” Hát, tudomisén... De belejöttem. Ti­— Még csak azt nem tud­tam, mennyit keresek? Négy­százhúsz egységem volt novem­berig Azt mondják, a számadá­sig ötszáz lesz. Feri újságolta, hogy negyvenkét forintot ér egy egység. Elhiszem, mert a nyá­ron négyszer adtak előleget. Én is kaptam kilencezerkétszáz- negyven forintot. Azt sem tu­dom, mikor volt ennyi pénzem egycsomóban, amiből nincs ki­adás. Ahogy számítottuk az asz- szonnyal, az idén tizenötezer forinttal lesz több jövedel­münk a tavalyinál. — Már hat éve, hogy új lakást építettem. Egy helyisé­get rendbetettem és beleköltöz­tem. Nem jutott azonban aj­tókra, ablakokra, tatarozásra. Most kapóra jött a nyári elő­leg. Ötezer forintot költöttem a lakásra. Ne mondják már a faluban, hogy csak az én há­zam nincs kipucolva... Ámi ru­hát még egyéni gazda korom­ban vettem, már elkopik las­san. Ezt is pótoltam. S most ne­vetek azokon, akik nem mer­tek velem belépni tavasszal! — Kérdezni sem kell, hogy hol érzem jobban magam. Itt, a közösben! Nem nyerítenek hajnalban a csikók, nem fáj a fejem, hogy mi lesz a takar­mánnyal, a szekérrel, vetéssel, kapálással, kaszálással. Egy ki­csit nehéz megszokni, hogy nem simogathatom a saját lovaimat, de ezt könnyen elfelejti az em­ber... ha jobb dolga van, mint régen volt. Nem?! Nekem pe­dig jobb dolgom van. Aki nem hiszi, jöjjön el hozzám, elmon­dom mindenkinek. Nagy Tibor. — Meg voltam elé­gedve, de jó lett volna több is. Pedig a feleségem is dolgo­zott egész nyáron; Sajnáltam, hisz idős már a mezei munká­ra, a lábát, derekát is fájlalja. De muszáj volt. Kivel vetettem volna forgót, burgonyát? Ki adott volna fel a kocsira egy villa takarmányt? öt gyerme­kem van, de már szárnyra kel­ték. A maguk emberei lettek. Amióta magamra hagytak, nem jutottam az ötről a hatra. A zen dolgozunk egy csapatban. Nagyobbrészt fiatalok. A Kán­tor lányok, Jégerné, Mohos Ve­ra, Nagy Ferencné. Nem unat­kozom. A sok magány után jól esett látni a vidám fiatalokat. S ha az is eszembe jut, hogy nem kell szántáskor az eke után gyalogolni naponta húsz kilométert... Pedig szeretek dolgozni! Nem is tudnék mun­ka nélkül élni. Pár hét, és itt az év vége, a számvetés ideje. Termelőszövet­kezeteink ismét számot adnak egy év munkájáról. Megyénk­ben 254 mezőgazdasági tsz ve­szi most számba: mire mentek az idén, hogy teljesítették ter­veiket? Természetes, hogy most, a zárszámadások előtt még nem lehet pontos képet alkotni az esztendő gazdálkodásának mér­legéről. Annyi azonban már most is bizonyos, — az előzetes és részadatok ismeretében —, hogy ez az esztendő a termelő­szövetkezeti mozgalom további gazdasági, szervezeti megszilár­dításának esztendeje volt. A gazdálkodás szervezeti feltéte­lei közül ha mást nem is ve­szünk számba, mint a munka- szervezet jobb kiformálódását, a‘ közös iránt növekvő felelős­séget, a munkakedv és munka- fegyelem további erősödését, — akkor is erre a következtetésre j kell jutni. Jelentős javulás történt ez év­ben a gazdálkodás területén is. Így például a műtrágya fel- használása- a tavalyi 117 ki­logrammal szemben ez évben tsz-eink 177 kilogrammot hasz­náltak fel. Az 1 kát. holdra eső állóeszközállomány növekedése ez évben meghaladja a 220 fo­rintot, s így holdanként elérjük a megyei szinten a 3229 forin­tos átlagot. Sokat erősödtek a gyengébben gazdálkodó terme­lőszövetkezetek is és nagy több­ségük felküzdötte magát a kö­zepesek színvonalára. Ami pe­dig a gazdálkodás eredményes­ségét illeti, ez évben tsz-cink búróból 2 mázsával, rozsból Ablakok és ablakosok Régebben a gyere­keket ijesztgették a szülők , azzal, hogy elvitetik az ablakos­sal. ha rosszul visel­kedik. Mostanában hiába mondanánk ilyet, mert az utcá­kat nem járják ezek az üvegező vándor­iparosok. Annál in­kább és gyakrabban látni olyan embere­ket. akik ablak­szárnyakat, üveges ajtókat cipelnek a város utcáin. Nem valami hóbortból te- szik ezt, hanem kényszerűségből. Öv- hatatlan, hogy elő ne forduljon ablakok ajtóüvegek betörése és jön a tél. el kell vinni az üvegeshez... Az még csak meg­járja, ha valakinek egy, esetleg két ab­lakszárnyat kell vin­ni beüvegezés vé­gett, de mit tegyen például egy olyan üzem, mint a ruhá­zati gyár nyíregyházi telepe, ahol közel harminc ablakszemet kellene beüvegezni? Furcsa lenne az ilyen „ablakoshoz” vonuló karavánt látni a vá­ros utcáin. Az üzem igazgatója panaszko­dott, hogy kerek négy hete nem talál­nak a városban vál­lalkozót, aki elintéz­né az üvegezést. A Kisker. Vállalatnak van egy üvegező részlege a Nyírvíz­palota alatt. Ide ugyan hiába vinnék az ablakrámákat, mert legjobb eset­ben csak üveget ad­nak a hiányzó ab­lakszem n egcsinálta- tásához, az üveglapot nem helyezik az ao- lakba. Az asztalos ktsz-nek van ilyen szolgáltató részlege. mely hivatva lenne a lakosságnak és a ruhaüzemnek is be­üvegezni a lyukas­szemű ablakokat, de náluk az a baj, hogy nincs elég üveg. A Kisker, üveges bolt­ja a ktsz-nek nem szolgálhat ki ablak­üveget. Az a javaslatunk hogy a városi tanács ipari osztálya gon­doskodjék egy olyan ablakozó műhely ki­jelöléséről, ahol a lakosság és a kö/.úie- j tek ablak- és ajtó- j üvegezési gcnu.iait j gyorsan elintézik. Sőt! elvárnánk azt is. hogy szervezzék ' tg a.2 üvege zesi szolga­latot. Olyképpen, hogy a lakosság, vagy a közület be­jelentésre. megrende­lésére a helyszínen végeztek el az ive- gezési munkákat. Ú.’alib három termelőszövetkezeti község a csengeri járásban A csenged járás erdőháti ré­szén újabb három község dolgo­zó patTseijai válrsztetták a szö­vetkezeti utat. Látva a szomszéd termelőszövetkezeti községek eredményeit, boldogulását," első., között döntöttek a kishodosi pa­rasztok. Pénteken este már ösz- szeült a falu, hogy megválasszák az új vezetőséget és megszabják a tennivalókat. Kishocfcs utfn RozsáEy is szövetheti község lett Rozsályban több mint 130 csa­lád lépett be az elmúlt napok­ban a termelőszövetkezetbe. Az eddigi szövetkezetben 52 család dolgozott, most közel kétszáz család egyesült a megnöveke­dett termelőszövetkezetben. A belépést a tanácstagok kezdték meg és az ő példájukra mozdult Csengersima a harmadik meg az egész község. Az alakuló közgyűlés még nem volt meg, de az első felértékelt állatok már bent vannak a szövetkezetben. Több új belépő ment a szövet­kezetbe, hogy munkát kérjen. A napokban megtartják az alakuló közgyűlést és akkor terv szerint egy akaraton dolgozhat majd az egész község. új szövetkezeti község Csengersimán a középparasz­tok voltak a kezdeményezők. Kedden külön megbeszélést tar­tottak a község legtehetősebb gazdái, amikoris úgy döntöttek, hogy új szövetkezetét alakíta­nak. Tizenhármán már a gyűlé­sen aláírták a belépési nyilatko­zatot, köztük Jakab László 18 holdas, Daróczi Gyula 14, Balogh József 15 és id, Balogh István 17 holdasok. Példájukat^ követve pénteken délig több mint nyolc­van család írta alá a belépési nyilatkozatot. Délutánra csak né­hány család volt kívül. A táblát már itt is kitették és büszkén hirdetik, hogy Csengersima is szövetkezeti község. * Százhúszezer facsemetét ültetnek el a Ke mécséi Állami Gazdaságban A nagy őszi munkák befeje­ződtek a Kemecsei Állami Gaz­daságban. Azonban a Kemény te­let megelőző időszakot is kihasz­nálják, hogy a tavaszi indulás­kor ne akadályozza az időben való munkák végzését az, amit most rendbe tehetnek. A gazdaság gyümölcsöseiben végzik a metszést és az egyéb erőművi munkákat. A dolgozók másik nagy csoportja az erdő- telepítéssel van elfoglalva. A gazdaság területének a Keme­csét és Nyírbogdányt összekötő futóhomokos részen százhúszezer darab kanadai- és óriásnyár, szil és egyéb facsemetét ültetnek el. A fagyok beállta előtt ctven holdat erdősítenek. Nagy gondot fordítanak a gaz­daság központjának parkosításá­ra is Itt is elvégzik a fásítást és a legszebb központi részen modern parkot létesítenek, aho­vá tervük szerint egy szabadté­ri színpadot is építenék majd. Zárszámadás előff 2,7 mázsával, őszi árpából 1 mázsával, zabból 0,5 mázsával termeltek többet, mint az egyé­niek. Az említett terméskülön- bözettel számolva megyénk ta­nácsi szántóterületét alapul vé­ve ez évben búzából 2560 va­gonnal, rozsból 2330 vagonnal termelhettünk volna többet nagyüzemileg, ami megyénk la­kossága egyharmadának egyévi kenyerét biztosítaná. Nagy fejlődés volt az állatte­nyésztés területén is. A tsz-ek tehenészetében a tejhozam az átlagos megyei szintet tehén­darabonként 450 literrel szár­nyalja felül. Az idén 100 hold szántóra 16,7 szarvasmarha jut, ebből tehén 4,8. Tavaly ugyan­ebben az időszakban 100 kát. hold szántóra 11,3 szarvasmarha jutott, amiből tehén . 4 darab volt. Számottevő a sertés és a juh gyarapodása is. örvendetes, hogy a gépek térhódítása a ló­állomány egészséges csökkené­sét hozta magával. A zárszám­adás azonban nemcsak a gaz­dasági eredményeket tükrözi, hanem az eredmények és hiá­nyosságok mellett tanulságok­kal, útbaigazításokkal is szolgál a jövőre, mivel rávilágít a tsz. problémáira, arra, hogy mik voltak azok a tényezők, amik segítették vagy hátráltatták a szövetkezet előrehaladását. Az idei esztendő gazdálko­dási tapasztalatai szerint az egyik legfontosabb teendő: gyorsan tovább növelni az állatállományt. S ezen beiül a saját tenyész­tésű jószágok arányát. Sajnos, több tsz azokat a saját nevelé­sű jószágokat is hízóba fogja, amelyek alkalmasak lennének a továbbtenyésztésre. Ilyen pél­dául a túrricsei Béke Tsz, ahol a tehenek szaporulatát minden évben hízóba állítják és a törzsállomány növelését álla­mi hitelből biztosítják. Az ilyen szemlélet és gyakorlat helyte­Termelőszövet kezet eink mával gondoljanak a s találják meg a helyes arányt a fogyasztás és felhalmozás kö­zött. Ez azért is igen fontos, mert a tagság jóléte a közös gazdaság fejlődésével van ösz- szeíüggésben. A termelőszövet­kezetek évről-évre csak úgy tudnak a tagságnak többet osztani, ha többet termelnek, amihez szükséges az ésszerű, len. az ilyen tsz-tk érdemtele­né válnak az állami segítségre. Nagyon fontos feladat a kö­vetkező évben tovább növelni a termelőszövetkezetek áruter­melését. Az árutermelés növe­kedése — amellett hogy növeli a bevételt — lehetővé teszi azt is, hogy a tsz-tagok számára rendszeresen lehessen havonta, vagy kéthavonta előleget osz­tani. a zárszámadás alkat- holnapra, a jövőre, célirányos, saját erőből történő beruházás. Tsz-emk többségé-e az a jellemző, hogy erejükhöz képest igyekeznek saját erőből minél nagyobb mértékben nö­velni a közös gazdaságokat. Jó példája ennek a gacrólyi Dó­zsa, mely 1958-ban a kiosztha­tó jövedelem 38 százalékát, a nyírkarászi Május 1. Tsz 18.2 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom