Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-12 / 294. szám
A tagság elsőrendű érdeke a termelőszövetkezet számszerű fejlesztése hoinazomol-liüldiiltség a 110-es számú iparitanuló intézetben Meghitt, baráti találkozó színhelye volt a 110 számú ipán tanuló intézetben. Egy komszorhol küldöttség kereste fel az intézet KISZ fiataljait azzal a céllal, hogy megismerkedjenek a magyar mezőgazdasági szakmunkásképzés módszereivel és a magyar-szovjet barátság jegyében közvetlen kapcsolatot teremtsenek a kiszistákkal. Nagy érdeklődéssel járták végig a tanműhelyeket, ahol az ifjakkal munka közben kötöttek ismeretséget, majd elismerően nyilatkoztak az intézet rendjéről, a felszerelésekről, az oktatás módszereiről. Több órás látogatás (ismerkedés) után az intézet KlSZ-saer- vezete megvendégelte, zenével szórakoztatta a testvéri küldöttséget és emlékül, maguk készítette ajándéktárgyakkal kedveskedtek. A két nemzet ifjai feledhetetlen élményekkel igaz magyarszovjet barátsággal búcsúztak egymástól. Ezer „beesiiletszerződés“ JNy ír meggyesen A Központi Bizottság októ- béri határozata helyesen állap'"tóttá meg, hogy újra elérkezett az az idő, amikor egy jelentősebb lépést tehetünk előre a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése terén. Ennek a. határozatnak a helyességét igazolja megyénkben is a közel másfélezer dolgozó paraszt döntése, akik az utóbbi hetekben választották a szövetkezeti utat. és annak a három községnek a lakossága, ahol mindenki a szövetkezetbe lépett. Ahhoz, hogy idáig eljussanak a dolgozó parasztok,- elsősorban az ő döntésükre van szükség. A belépésig az út azonban simább és rövidebb, ha valaki tartja a lámpást, ha valakik magyarázzák ezt az utat és elsősorban olyanok, akik ezt az utat már megjárták, célbaér- tek. Ezek pedig nem mások, mint a már szövetkezetben dolgozó parasztok. Megyénkben majdcsak minden községben van termelőszövetkezet és a legtöbb helyen az egyénileg dolgozó parasztoknak az a véleményük, hogy ne legyen a községben egynél több szövetkezet, tehát a meglévőbe lépnek be, amikor erre elszánják magukat. Ilyenformán kettőn áll a vásár: a szövetkezet tagjain, vagyis hogy akarják-e, hogy közéjük menjen valaki és az egyént dolgozókon, vagyis akarnak-e ténylegesen belépni a tsz-ekbe. IV éhány gondolat a szövet1 kezeiben lévők oldaláról. Tapasztalható, hogy egyes helyeken nem szívesen vesznek fel új tagokat. Ez a helyzet például Kislélán," a Rákóczi Termelőszövetkezetben is. A szövetkezetnek 209 család mér tagja, 290 család még nem. A község földterületének, közel fele a termelőszövetkezet kezelésében van. Évek óta mindenből többet termelnek, mint az egyéniek. Van tehát miről beszélni, de aki beszélne, olyan nem sok akad. Több ellenérvük is van. Akadnak még egyesek, akik azt mondják: 1953-ban és 1956-ban is mi tartottuk a gyeplőt helyesen, ők cserbenhagytak minket. Érzelmileg érthető ezeknek az embereknek a gondolkozása, de a politikai és gazdasági szükségszerűség útjába ilyen „haragszom rád” dolgok nem állhatnak. A politikailag felvilágosított tagság meg is érti, hogy érzelmi dolgok nem akadályozhatják az össztársadalmi ügy megvalósulását. V annak, akik úgy véleked- T nek: ha az egész község belépne, akkor nagyon sokféle ember kerülne be és az egység lazulna. Vajon hogyan kpvá- csolódhat gyorsabban erkölcsileg, politikailag egységesebbé a szövetkezet tagsága: ha minden évben belép 70—80 tag és azoknak szomszédjuk,'1 testvérük kint maradna, vagy pedig úgy ha mindenki egy irányba húzná már az istrángot? Ügy hiszem, nem sok bizonyítás kell ahhoz, hogy. az a könnyebb út, ha a községben minden erőt összefoghatnak a közös cél érdekében. Legtöbben gazdaságilag féltik a szövetkezetei. Azt mondják, hogy „mi már mennyi mindent összekuporgattunk és ők most a készbe jönnének be’1. Igazuk van abban, hogy már gyűjtöttek közös vagyont, de az épületek egy része állami hitelből épült, ■ amit majd hosszú évek alatt fizetnek ki, a föld egy része is állami tartalék. A szövetkezetben tehát van olyan vagyonrész, amit a tagok gyűjtöttek és van olyan, amit az állam adott. A másik oldalon, a belépőknél pedig ván egy csomó igéé nek az alapszabály szerinti részét a közös' alaphoz csatolják. Ezzel az egyensúly, körülbelül megvan, sem a bentiek, sem a kintiek nem mondhatják, hogy ti nem hoztok semmit a „házasságba”. n e nézzük csak tovább, konkrétan Kislétán. A több mint ezer holdas szövetkezet az idén két, azaz kettő holdon termelt cukorrépát. Nem vetettek- többet munkaerő hiányában. A most ültetett gyümölcsössel 200 hold fölé emelkedett a kertészetük. Ehhez is ember kell. Az állattenyésztésről sem mondhatják még el, hogy tovább már nem kell növelni. Nagyon sok jó munkaerőre lenne szükség, hogy belterjesebben tudjanak gazdálkodni. Most az állatgondozót és mindenkit beleszámolva közel nyolc hold jut egy tagra; ha mindenki belép, akkor két holddal kevesebb jut és mindjárt lehet belterjesedé kultúrákkal foglalkozni. Az olyan lehetőségeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az általános földrendezéssel minden növény a maga helyére kerülne, a fásítás, a major elhelyezése, és egyéb kérdések szintén a legcélszerűbben oldódnának meg. A község dolgozóinak nem mindegy, hogy most, vagy csak 2—3 ev múlva foghatnak ilyen közös munkához. Minél előbb, annál jobb. W ájnos, erről a szövetkezet tagjaival eddig keveset beszélgettek. Most sokan olyan álláspontot képviselnek, hogy amijük van, azt is elhallgatják. Nem mondják el például, hogy már előlegbe több, mint hétszázezer forintot kaptak. Az igaz; hogy a fagy elvitt vagy 900 ezer forintot a szövetkezettől, de ezt tudják az egyéniek is. hiszen az ő almájuk is lefagyott. Még így is 35 forint lesz a munkaegység értéke, annak ellenére, hogy 14 hónap után zárnak. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy tagra nem 280— 300 munkaegység esik, hanem 4-500. . . A Rákóczi Termelőszövetkezetben 27 kommunista van. Ha a pártszervezet jól dolgozik, rövid idő alatt meggyőzhetik a többi tagot arról, hogy nekik elsőrendű érdekük a szövetkezet számszerű y fejlesztése. Az egyénileg dolgozó parasztok mo6t azon gondolkoznak, hogy ma, holnap, vagy csak holnapután lépjenek-e be a szövetkezetbe. Maguktól Kislétán sem jelentkeznek az egyéniek, segíteni kell nekik ebben a vajúdásban, biztatni kell őket, de ki, még ha a szövetkezeti tagság sem szívesen hívja őket? {' ondoljanak csak arra a ré' * gi szövetkezeti tagok, hogy ok sem döntöttek olyan könnyen és na nem segítették volna őket, talán még ma is egyénileg dolgoznának. Mint kezdeményezők, minden tiszteletet megérdemelnek, de helytelen dolog lenne, ha most ők akadályoznák az egész község fejlődését és konkrétan a szomszédjukat, : testvérüket abban, hogy a boldogulás útjára lépjenek. Csikós Balázs. Sokat tettek már az emberek közötti bizalmatlanság megszüntetése érdedében a Ti ■ szelőid Erőmű kommunistái, de azért még mindig nem eleget. Sokáig emlékezetes marad az izzó hangulatú Vezetőségválasztó taggyűlés, amelyen kitárultak a szívek. Lapozzunk bele a taggyűlés jegyzőkönyvébe. Nézzük meg, miről, hogyan vélekedtek az efnberek? Tucsányi István: „Örvendetes, hogy hosszú küzdelem után sikerült felszámolni a frakciót, amely gátolta a párt- szervezet tevékenységét. Ez okozta a barátságtalan, r deg légkört- és a termelés csökkenését is. Az is hiba volt, hogy a műszakiak nem érezték, van pártszervezetünk, amely törődik a termeléssel is'’. Csikós József: „Abban az időszakban volt a leglazább a munkafegyelem, amikor a párt- szervezet munkáját a személyi kérdések foglalták el...” Boros Pál: ,,Megbízott anyag- csztály-vezető vagyok, s azt vártam a műszakiaktól, hogy segíteni fognak. Sajnos, ez elmaradt. Arra kérem pket, hogy támogassák a kevesebb tudású dolgozókat és szűnjön meg az a kaszt-szellem, árai még érezhető”. Nagyot lépett előre a faluszépítés munkájában Nyírmeggyes község lakossága, összesen 11 feladatot tűztek ki maguk elé erre az évre, melyet teljesítettek is. Kultúrházat avattak, útjavítást, levezető csatorna karbantartást és más munkát végeztek — mintegy százezer forint értékben. - A legnagyobb munkát a termelőszövetkezet portájára vivő hosszabb bekötőút építésénél végezték a falubeliek: Mészáros Imre: „Egy hónapja kerültem ide, de furcsán érintett már az első napokban a megszólítás: mérnök úr, tessék parancsolni. Én nem vagyok mérnök, s nincs szükségem az ilyen megszólításokra. Ügy látom, nem a legjobb a viszony a műszakiak és a munkások között, s azt hiszik, csak ők dolgoznak, a műszakiak nem”. Lehetne sorolni tovább. Igaz, voltak disszonáns hangok is ezen a taggyűlésen, de a felvetések többsége helyes volt. Mit mond most Járcsies elvtárs, a párttitkár? y „A taggyűlés a legfontosabb kérdésekre irányította figyelmünket. Ez vonatkozik elsősorban a bizalom helyreállítására, a termelésre. Olyan határozatok születtek, amelyek végrehajtásával biztosítottuk azt, hogy ma már meváltozott a helyzet”. Nincs mit tagadni, két hónappal ezelőtt még rideg volt a viszony a munkások és a műszakit k között a Tiszalöki Erőműnél. Ez azonban még abból az időből származott, amikor a Baracza-féle klikk magatartásával megbontotta a pártszervezet egységét, s ellentéteket szitott Berki Zoltán kommunista igazgató, a pártvezetőség és a müszakiaK fogattal és gyalogosan, mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkát láttak el. Mint a község vezetőitől megtudtuk: az idei lelkes munkát nagyban előbbre vitte a ., becs ü le tszcr z ödése k ‘ ’ rendszeresítése: aki a község szépítésén kívánt fáradozni, azzal írásos szerződést kötöttek, hogy munkájára számíthassanak. A negyven körzetben ezer ilyen „becsületszerződést” írtak alá az emberek. Jó példa, érdemes követni. között. Az erőmű kommunistái a járási pártbizottság rendszeres segtíségével megküzdőitek a bizalmatlanságot szítókkal, kizárták Baraczát a párt soraiból, s megteremtették az alapját annak, hogy a pártszervezet behatóan tudott foglalkozni a legfontosabb kérdésekkel. Ezekre hoztak határozatokat, melyek végrehajtását két hónap óta céltudatosan végzik. Legfontosabb volt a bizalom helyreállítása a műszakiak és a munkások között. E folyamat már a taggyűlésen megkezdődött, amikor a párttagság bizalmat szavazott Poós Istvánnak, a gépműhely osztályvezető mérnökének és beválasztották a pártvezetőségbe. Berki elvtárs és a párttitkár rendszeresen foglalkoztak, beszélgettek a fiatal mérnökökkel, technikusokkal és javult a kapcsolat. Ennek kézzelfogható bizonyítékai vannak, hiszen a fiatalok kiváló munkát végeznek a KISZ-szervezetben. A műszakiak közötti bizalmatlanság felszámolásában is jó úton járnak. A bizalom azonban még nem teljes. Árnyék — ha halványan is — mutatkozik mindkét részről. Fontos azonban az, hogy erről nyíltan beszélnek. Ma már elítélik azt. amelyet Meglepetés A kora délutáni szürkület egész sereg iskolás gyereket vonzott a Zrínyi Ifonc utcai Játékbolt kirakata elé. Kisebb fiúcskák voltak. s nyilván akkor lett vége a tanításnak, mert. mindeniküknél iskola-tálka volt. -1 ki»a-. kát tökéletese» megnyerte tetszésüket, s hatalmas vitát provokált ki. Miről folyhatott a szó? Nagyon természetes, hogy a lend- kerekes autókról. Meglepő volt, hogy igen sok híve akadt a különféle társasjátékoknak. Azon pedig egyenesen mosolyogni kellett, ahogyan a „fiatalemberek! lebecsülték a kirakatban látható hatalmas mackót. Egyikük ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy az szerinte nem ér semmit, mert azzal nem lehet érdekesen játszani, s ahogy mondta az csak a „kicsiknek" való. (!) Voltak, akik légpuskáról álmodoztak, mások a helikopter iráni tanúsítónak feltűnő érdeklődést. Egyszóval a játékok fajtája szerint több pártra oszlottak, de abban megegyeztek, hogy mindannyian érdeklődései várták a karácsonyt és kicsit gazdaszemmel nézték a játékokat. Azazhogy mégsem! A nagy vita hevében az egyik gyerek fényes forintokat kaparászott elő a zsebéből. s számolgatni kezdte azokat. Mikor társai észre- i itták, ugra'hi kezűteké s rögtön unszolták, hogy menjen oe és vegyen valamit. Erre a kisfiú csendesen megszólalt. — Ez nem sok, de otthon még van tizenöt forintom! Es ezen nem játékot akarok venni. T.iaid suttogva. kicsit titkolózva folytatta. — Tudjátok már hetek óta gyűjtöm a pénzt. Anyut akarom karácsonykor meglépni valamivel. Csak ízt nem tudom eldönteni, hogy mit vegyek neki... (Bézi)í — Ti KISZ-tagok akartok lenni, s meüt eljöttetek tanúságot tenni arról; hogy megérdemlitek a kiszistá nevét... Nyolc fiatal. a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium negyedikesei, kissé megilletődve hallgatják kiképző-csoportvezetőjük, .Németh Antal ünnepélyes szavait. S ahogy peregnek a percek, úgy következnek az újabb és újabb kérdések. A feleletek, — saját énjük apró mozaikjai. Sokat készültek, tanultak, sok fáradság gyümölcse az a tudás, . amit most nyújtanak. Egyszerű, világos példákkal bizonyítanak, s adnak választ arra a kérdésre,, milyen egy igazi KÍSZ-tag, milyen- feladatok várnak rájuk. ha majd ők is szívük fölött érzik a kis piros könyvet... ... És Bodrogke- resztúr ... társadalmi munka, s annak közösségnevelő hatása. — Miért kell jól tanulni? Csak magunkért? — s már hangzik is a válasz: — Egyén; érdek mellett társadalmi cél is, s gazdasági szempontból is döntő fontosságú. .. Újabb és újabb témák kerülnek elő. Megannyi érdekes, néha fogós időszerű kérdés. Az egyik szőke fiú már a Szovjetunió békepolitikájáról beszél. .. És szinte felsorakoznak előttünk a szovjet történelem képei. Jeles Laci bácsi, régi harcosa a pártnak, szeretettel figyeli beszédüket. Mintha valamelyik unokáját hallgatna. Pál elvtárs kiegészítő kérdéseire is válaszolnak a fiúk. Felhozódik az ENSZ ülésének időszaka, s a „magyar ügy” is... Telik az idő, a fiúk magyaráznak. .. Németh Anti szólal meg újra. — A vizsgát befejeztük. Sikerrel. Megálltátok a helyeteket! — Csallány G. — Halványuló bizalmatlanság 2 Megálltát* a helyüket