Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-11 / 293. szám

A népi hatalom Magyarországon és a többi szocialista országban szilárdan áll és állni log örök időkig Kuznyecovnak. a szovjet küldöttség vezetőjének felszólalása az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén a ,,magyar kérdési6 vitájában NEW YORK. (TASZSZ): Mint jelentettük, az ENSZ-közgyűlés kedden az Egyesült Államok és a nyugati küldöttségek nyomásá­ra napirendre erőszakolt „ma­gyar kérdést” vitatta meg. Az alábbiakban ismertetjük V. V. Kuznyecovnak, a szovjet kül­döttség vezetőjének felszólalását. Kuznyecov bevezetőül hangsú­lyozta, a szovjet küldöttség csak­úgy, mint sok más ország kép­viselőié, már ismételten rámuta­tott, hogy a® úgynevezett „magyar kér­dés” napirendre tűzése dur­ván sérti az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapok­mányát. Az alapokmány ugyanis megtiltja a más ál­lamok belügyeibe való be­avatkozást. A közgyűlés olyan vitába bocsátkozott, amely árt a béke ügyének és rom­bolja az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét. — Nemrégiben voltunk tanúi annak — folytatta a szovjet kép­viselő, — hogy a világ lanka­datlan figyelemmel kísérte' N. Sz. Hruscsovnak, a szovjet mi­nisztertanács elnökének amerikai látogatását és találkozását Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével és más ame­rikai államférfiakkal. Valameny- nyien emlékszünk a szovjet kor­mányfőnek a közgyűlés üléssza­kán elhangzott felszólalására, az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatára, amelyet min­den nép a béke nagy program­jaként helyeselt. A népek megcsömörlöttek h hidegháborútól és örülnek az enyhülésnek — Eisenhower elnök Hruscsov i amerikai látogatása idején egyik felszólalásában azt mondotta, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok vezetőinek talál­kozását „új korszak kezdetének tekinthetjük”. És ez valóban igy is van, mert Hruscsov ameri­kai útja, találkozásai Eisenho­wer elnökkel, utat törnek a nemzetközi kapcsolatok új kor­szaka számára. Örömmel tölt el bennünket, hogy a reálisan gon­dolkodó emberek mindenütt a világon és itt az Egyesült Ál­lamokban is, hajlanak affelé az elgondolás felé, hogy meglévő ideológiai és társadalmi különb­ségeink ellenére egyesíthetjük erőinket a tartós békéért vívott harcban, mint ahogyan igaz ba­rátok lehettünk a második vi­lágháború idején. Ez kedvező feltételeket teremt a szorosabb nemzetközi együttműködésre, a béke megőrzése és megszilárdí­tása és a kapcsolatok minden területen való bővítése érdeké­ben, s máris meghozza a maga gyümölcseit V. V. Kuznyecov itt emlékez-, tetett a Szovjetunió és az Egye­sült Államok gyakorlati együtt­működésére, amely fontos sze­repet töltött be például a Déli Sarkról 6zóló megállapodás lét­rejöttében is. A nemrégiben le­zajlott moszkvai és washingtoni tárgyalások széles távlatokat nyi­tottak az együttműködésre ee tapasztalatcselére, a tudomány és a technika, a kultúra és a művészet területén. folyamos emberek, akik nem akarnak belenyugodni a nemzetközi légkör enyhülé­sébe és továbbra is az erő­politika nótáját fújják. Nekik nincs ínyükre Camp Da­vid szelleme, a nemzetközi eny­hülés szelleme. Ezek az embe­rek most rosszul érzik magukat és harcolnak azért a légkörért, amelyet megszoktak, vagyis a hidegháború légköréért. — Teljese, világos, hogy a magyar kérdés napirendre tűzé­sének furfangjával sajátságosait hódolnak éppen a nemzetköz] feszültség enyhülését akadályozó erőknek és mindebben kezdemé­nyező szerepe van az Egyesült Államok küldöttségének. — A szovjet kormányfő de­cember 2-án az egyik budapesti vállalat gyűlésén e kérdésről a következőket mondotta: „Immár 'három év telt el a ’ magyaror­szági . ellenforradalmi összeeskü­vés óta, de a nemzetközi reak­ciós körök mag mindig meg akar­ják vitatni' az ENSZ-ben az úgynevezett „magyar kérdést”. — Hót valóban, akad-e ebben a teremben akárcsak egyetlen ember is, aki a kezét t> szívére téve azt állíthatja, hogy e kér­dés megvitatása és különösen az Egyesült Államok képviselőjének hidegháborús szellemben el­hangzott máj felszólalása a nemzetközi feszültség megjavítá­sának ügyét szolgálja? ' — Semmiféle hivatkozás az ENSZ-nek a magyar kérdésben hozott — egyébként törvénytelen — határozataira, sem sir JLeslie Munronak jelentései és beszédei nem leplezhetik el, hogy a ma­gyar kérdésnek az ENSZ-ben való napirendre tűzésével mi volt: a célja a nemzetközi eny­hülés ellenségeinek. Még ügye- fogyottabb az a kísérletük, hogy saját cselekedeteikért a felelős­séget a Szovjetuniója és a Ma­gyar Népköztársaságra hárítsák, hogy saját hibáikért őket okol­ják. — Mindehhez még, hogy hozzátehetjük A szovjet küldöttség egyetért Magyarország képviselőjével — Minden jóakaratú ember üdvözli a nemzetközi kapcso­latokban bekövetkezett for­dulatot és az országok gyü­mölcsöző együttműködésének megteremtéséh És ez teljesen érthető, minthogy a népek megcsömörlöttek a hideghá­borútól és örülnek a bekövet­kezett enyhülésnek. — Ilyen körülmények között valamennyi kormány, valameny- nyi állam és közéleti személyi­ség kötelessége: minden eszköz­zel segíteni a nemzetközi hely­zetben megerősödött enyhülési folyamat megerősödését. A szov­jet kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy meggyor­sítsa a hideháború jegének ol­vadását. Sajnos. a nyugati országok­ban akadnak még olyanok, közt«* kötooiHikai lére« tw>­V. V. Kuznyecov a továbbiak­ban hangsúlyozta, a szovjet kül­döttség teljesen egyetért azzal, amit a szóbanforgó kérdésről Magyarország képviselője , kifej­tett. A szovjet ENSZ-küldöttság ve­zetője így folytatta: — Emlékezetükbe szeretném idézni Hruscsovnak, a szovjet kormány fejének az Egyesült Államokban ez év szeptember 21-én tett kijelentéseit az 1956. évi magyar eseményekről. Lod­ge úr annakidején N. Sz. I-Irus- csowal együtt utazott és nyilván emlékszik a szovjet kormányfő válaszaira. — E beszédében Hruscsov a következőket mondotta: ,,A Ma­gyar Népköztársaságnak saját alkotmánya, saját törvényes rendszere, saját demokratikus kormánya van. szabadon fejlő­dik és nagy eredményeket ér el a szocializmus építésében. Mi is történt Magyarországon 1956- ban? A dolgozók hatalmával elégedetlen népellenes elemek fellázadtak. A nemzetközi reaíc- ció-bujtogatta magyar ellenfor­radalom meg akarta dönteni a szocialista rendszert. Az összees­küvők Nyugatról kapott fegyve­reket is használtak, Nyugatról kapott utasításoknak engedelmes­kedtek. Az ellenforradalmárok, miután néhány napra kezükbe kerítették Budepesten a hatal­mat. garázdálkodni kezdtek, ir­tották és gyilkolták a becsületes embereket. E nehéz időkben a Kádár János-vezette magyar for­radalmi kormány hozzánk for­dult segítségért. Mi teljesítettük a kérést és büszkék vagyunk erre. Ha nem s ettünk volna a Kádár Jáncs-vezette néni Kor­mány segítségére, a faslsz’ak megkafr.' inthatták volna a ha­talmat. Amikor testvéri segít­S A séget nvujtottunk a magyar nép­nek a fasiszta lázadók elleni harcához, internacionalista köte­lességünket teljesítettük”. amikor a Magyar Népköztár­saság kormánya elnyomta a nemzetközi reakció által tá­mogatott fasiszta zendülést, akkor a békeszerződésből Magyarországra háruló köte­lezettségeknek megfelelően járt el, hiszen a békeszerző­dés előírja: nem szabad meg­tűrni semmilyen fasiszta szervezet létét és tevékeny­ségét az országba«. — Röviden tehát, ez történt 1956-ban Magyarországon. A magyar nép gyorsan fel­számolta az ellenforradalmárok bűnös tevékenységének következ­ményeit és gyors léptekkel ha­ladt a gazdaság, a kultúra fej­lesztésében, az életszínvonal emelésében. Elég, ha megemlít­jük, hogy az ipari össztermelés 1956-tól 1958-ig 25 százalékkal emelkedett, 1949-hez képest pe­dig több mint háromszorosaim növekedett. Várható, hogy 1959- ben, körülbelül 12 százalékkal emelkedik az ipari termelés 1958-hoz képest. — Az MSZMP VII. kongresz- szusa jóvánagyta az új népgaz­dasági tervet. , amely 1965. vé­géig az ipari termelésnek leg­alább 65—70 százalékos növeke­dését biztosítja az 1959. évi szín­vonalhoz képest, a mezőgazda­ságban pedig 30—32 százalékos emelkedést irányoz elő. Nos, próbálják csak meg az úgyneve­zett' szabad világ országai, amelyeknek képviselői „gyarmati nyomoríészeknek’’ merték nevez­ni Magyarországot, ugyanilyen ütemben fejleszteni gazdaságu­kat! — Érthető, hogy a népi Ma­gyarország ellenségeit különösen idegesül, hogy Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, Ezek az urak a burzsoá rend­szer visszatérésére vonatkozó re­ményeiket a szovjet csapató« kivonásához fűzik. Mint ismere­tes, a szovjet csapatok a magyar kormány kérésére e* a Varsói Szerződés rendelkezéseinek meg­felelően, a szerződés résztvevői külső biztonságának védelmére tartózkodnak Magyarországon. A szovjet kormány és a Vars« Szerződés valamennyi államának kormánya azt javasolja a NATO tagállamainak, hogy egyidejűleg és kölcsönösen vonják ki csapa­taikat idegen földről. V. Kuznyecov a továbbiakban kiemelte: — A magyar nép maga vá­lasztotta meg rendszerét és kor­mányát, erre senkitől sem kért engedélyt, vagy áldást, és képes rá, hogy minden ellenségtől megvédje ezt a rendszert. — De szemlátomást éppen ez nem tetszik egyeseknek Nyu­gaton. Az Egyesült Államokban és más nyugati országokban máig is vannak olyanok, akik makacsul vonakodnak elis­merni minden nép jogát, hogy saját belátása szerint intézze sorsát. Egyes befolyásos emberek a szocialista rendszer ellem gyű­lölettől elvakíttatva. nem veszik észre és nem kívánják elismer­ni a máj világban kialakult erő­viszonyokat, vagy pedig tévedés­ben vannak és nem fogják fel a kommunista mozgalom erejet. Ezek minden józan ész ellenére hebehurgyán kalandokba bocsát­koznának, összeesküvéseket sző­nek és intrikálnak, hogy meg­kíséreljék visszafelé forgatni a történelem kerekét. Szervezel! aknamunka a szocialista tábor orszá^iii ellen — Valószínűleg sokan emlékez­nek arra, hogy a közgyűlés ko­rábbi időszakain a szovjet kül­döttség és más országok küldött­ségei is nem kevés tényanyaggal bizonyították a nyugati hatalmak aknamunkáját a szocialista álla­mok ellen — folytatta V.V. Kuz­nyecov. Ezzel kapcsolatban idéz­te az Egyesült Államok kong­resszusának 655. számú törvényét, amely évente 100 millió dollárt irányoz elő a szocialista országok ellen irányuló aknamunka finan­szírozására. — E törvény alapján az Egye­sült Államok területén menedé­ket és bőséges anyagi támogatást kaptak különböző emigráns cso­portok, amelyeknek tagjait a szo­cialista országok ellen bűncselek­ményeket elkövető és a büntetés elől külföldre szökdöső elemek­ből toborozzák. Az Egyesült .Ál­lamok óriási összegeket költ a csődbejutott reakciós kormányok, vagy a népek által szétzúzotl és kivetett, vezető csoportok marad­ványainak támogatására. — Egyidejűleg a szocialista or­szágok ellen irányuló aknamun­kával foglalkozik egész sor ..benn­szülött” amerikai szervezet, mint például a „kereszteshadjáral a szabadságért” és az „amerikai felszabaditási bizottság.” — A szuverén államok behi- gyeibe való leleplezetlen beavat­kozásra szolgált az amerikai kongreszusnak 1959. júliusában „a rab nemzetek hetéről-’ hozott határozata is, amely felszólította a szocialista országok lakosságát, indítsanak .„kereszteshadjáratot’' az illető országokban fennálló államrend ellen. — Meg lehetne említeni a sze­nátus külügyi bizottságának uta­sítására készített több jelentést, így például az 1959. október ló­én nyilvánosságra hozott „Nyu gat-Európa” című 3-as számú, az 1959. november 25-én nyilvános­ságra hozott, „ az Egyesült Álla mok külpolitikájának főcéljai’ című 4-es számú jelentést és sok mást. Ezek az okmányok beisme­rik ugyan, hogy tárgyalásokra van szükség a főbb nemzetközi problémákban kialakítandó egyet­értés céljából, ugyanakkor megkí­sérlik az erőpolitika feleleveníté­sét, terveket tartalmaznak a szo­cialista országok államrendjének aláaknázására. A szovjet küldöttség hivatko­zott továbbá az Egyesült Államok köztársasági pártjának országos bizottsága által „Nemzetbizton­ság és béke” címmel nemrég ki­adott okmányra, amely ismét az Egyesült Államok külpolitikájá­nak fő céljaként jelöli meg „a rab népek felszabadításának” már végen kudarcot vallott politiká­ját. — Az Egyesüli Államok bi- /..nyos körei tahit aknamun­kát folytatnak olyan államok ellen, amelyek nem hajlan­dók csatlósai lenni. Ebből a szempontból kell megítélni az úgynevezett „magyar kérdést” is. Ezt a kérdést megvitatni annyit jelent, mint mindenekelőtt a nyu­gati hatalmaknak más álla­mok belügyeibe való beavat­kozásáról és arról a törekvé­séről beszélni, hogy a szóban­forgó államok népeinek nya­kába varrják saját burzsoá rendszerüket. — Úgy gondolom — folytatta Kuznyecov, — hogy a nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, ma­guk sem hisznek javaslataik ész­szerűségében. Ezekkel a javasla­tokkal csupán azokat a reakciós köröket akarják vigasztalni, ame­lyek súlyos vereséget szenvedtek 1956-ban és azóta sem tudnak ebbe belenyugodni. — Mindezekről az őrült ter­vekről csak egyet lehet el­mondani: soha nem fognak megvalósulni és szerzőik min­den értelem nélkül, haszta­lan dobnak ki az ablakon óriási összegeket, töltik az ^ időt. A különböző rendű és rangú hí­vatlan „felszabadítóknak”, a szo­cialista országok ellen iíányuló provokációk kedvelőinek rendki­(Kolytatás az 5. oldalon.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom