Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-11 / 293. szám
Már sokhelyütt elmondtam, hogy nagymamám kilenc venegy néhány éve alatt egyszer sem ült vonaton, mert amikor először átrobogott falunkon a füstöt köpködő mozdony, úgy megijedt tőle, hogy egész életében ördögnek mondta. .. Már sokszor elmondtam, de újra ez jutott eszembe a minap. Egy falubeli parasztcsaládnál töltöttünk- kurta órát. bor. - mellett,, szíves szóval. Az alig ‘három éves Erzsiké, a család. szemefénye mosolygósán csacsogott, nem kellett kétezer kérni: kis szoknyáját oldalra libbentve szavalni kezdte az óvodában tanult versikét. Megtapsoltuk a „kis művésznőt”, kerek arcát melegen cirógattuk, hanem, amikor a kiskapuban búcsúzkodtunk, Erzsiké keservesen elsírta, hogy ő autó- kázni akar. Hiába húzta anyja a kötényéhez, nem volt menekvés: fordulni kellett egyet vele... Erzsiké három éves, verset szaval és kipirult arccal trónol a sofőrbácsi mellett... Nagymamám a kilencvenet is túlélte, írástudatlanul, és nem mert felülni a vonatra... Indulóban még visszanéztem a kislányra, láttam, ahogy integet, s ez a kép eszembe juttatta a házigazdával folytatott beszélgetést. N. István — csakúgy, mint több középparaszt a faluban — ma még egyedül törekszik családja kenyerének, ruhájának előteremtésén. Hat holdja van, Ötödmagával él belőle, és ahogy mondta: „Nőnek a gyerekek, nőnek a gondok is”. Jóindulatú ember N. István, kivettem a szavából, hogy mindent megtenne ■ a gyermekeiért. Déhát nőnek a gondok. A „nagyfiú”. Gyuri már iskolás, mióta olvasni tud, könyv nélkül nem mehetnek haza a városból. Odavan a meséskönyvekért. .. Azt is elmondta a házigazda, hogy mostmár nem húzhatta tovább, rádiót kellett venni, az új boronára összerakott pénzből, mert a gyerekek egyre sírtak, hogy a szomszédoknál esténként muzsikálnak, csak náluk van mindig csend. Jó esze vau a Gyurinak, színötös, de a kis Erzsiké is együtt tanulja vele a verseket, egy estére valót tud már. Azt éppen nem mondja N. István, hogy „e fiúból pap lesz’, de annál inkább szeretné előbbre segíteni az életben. Aztán meg majd Erzsikét is... Csak aggódik, hogy a borona mér majd széthullik, viheti a mesterhez, ha jövőre is dolgozni akar vele. Üj hámot is kellene már tenni a lovakra, de tél jön. a kukorica árán cipőket, meg meleg mackókat kell venni a gyerekeknek, az asz- szonynak is kijárna már egy új nyakbavaló kendő. Nem is lenne semmi baj, ha mind a hat holdon eladásra valót termelne, csakhogy az lehetetlenség. A jószág a tejét is megenné, azoknak takarmány kell. Szó szerint így mondta: „A családdal együtt a fejemre nőnek a nehézségek is.. • Ezután hosszan , elgondolkozott. Láttam a tekintetén. hogy örül a családjának, az egészségnek, de amikor szájához emelte a pirosszínű bort és elnézett a pohár fölött, észrevétlenül iránytváltoztattak arcán a vonalak. Mélyebbek is lettek. N, István őrömébe lassan belevegyül a holnapokra- gondolás hajat fehérítő problémája is. Hogyan alakítsa mostmár a dolgát? Ez a kérdés nem hagyja nyugodni éjszaka, meg a vacsora utáni rágyújtáskor. Az apró gyermek úgy nő, mint a gomba, maholnap okosabb iesz a szüleinél is. Szántáskor egy napra otthontartotta Gyurkát a.z iskolától, vezetni a lovat, és a fiú este rákezdte a bőgést, mert nem tudta, hogy mi a lecke másnapra. Nem mondta még az asszonynak sem, de akkor nagyon szégyellte magát... Mert ha lett volna valaki, áld segít neki az ágyban fekvő felesége helyett, dehogyis veszi ki a fiút az iskoiából! De szántani kell, különben felkopna az álluk jövőre. . Gondolt a gépállomásra, de ahhoz megint pénz kell. pénz... pénz, mindenhová. .. Egyszóval a család lassan kinövi a hat holdat, de kinőhetnek a ráncok is az arcon. . Egyedül napról-napra fárasztóbb ez. Ha megoszthatná a munkát, meg a gondot, valakivel...! A Gyurit már szégyenné a faluban eke mögé állítani, mert ■ az eszéből többre lelik. Mihez kezdjen hál? Elvégre az apának tudni kell, hogy hova. mire nőnék fel a gyerekei. Hogy a hat holdra nem. erről már megbizonyosodott. Öröklésre már nem számíthat, földet venni meg... No, nem, pénz sincs t'á, meg kinevetnék a szomszédok... Hogy ott a közös? N. látván tudja, látja ezt. Amikor elnéz az ég aljáig érő tengeritáblán, majd kicsordul belőle az irigység. Most is, ahogy szántottak, a csoport traktorosa háromszor emelt neki kalapot, míg ő a sor végére ért. Ráadásul amaz őt barázdát húzott egyszerre... Tudja ő már, latja ő már, csak... Amikor határoznia kellene, mindig ÖS2- szezavarodik a gondolata. Megint maga előtt látja a Gyurkát, ahogy sír, meg a rossz boronát, amit már szégyell feltenni a saroglyára; a kis Erzsikét, ahogy iheg-billeg az üj rádió cigányzenéjére... de a föld. Az a nagy dolog', valóságos kísértés. Pedig kezdeni keli valamihez. Mégpedig úgy, mint a szántással teszi az ember: minél előbb, annál jobb... Csak az idő ne rohanna ilyen vágtában... Angyal S. Egy orvos öröme A tiszalöki szülőotthon rendelőjében gyógyszerillat terjeng. Vizsgáló és íróasztal, szekrény, heverő, székek és néhány orvosi műszer van a szobában. Egyszerű, szerény berendezés. Dr. Zsögöny József főorvos egyik ismerősével beszélget. — A közelmúltban olvastam a • „harmadik” utasról — szólt a főorvos az ismerőséhez. — Arról ugyanis, hogy az emberek vagy ide, vagy oda tartoznak. S ékkor én is gondolkoztam: én vajon hová tartozom? Sem ide. sem oda. Dolgozom. S ekkor döntöttem: én is „ide” tartozónak érzem magam. Egyre jobban foglalkoztatott a gon-, dolat: kérem a tagjelöltfelvételemet. És nézd meg, kisör eg ■— újságolta — itt van a könyvem — s kivette tárcája teg- eldugodtabb rekeszéből a kis piros könyvet. — Az enyém. Éried? Az enyém! Felvettek. Nézd meg — s még egyszer megmutatta ismerősének a tagjelölt-könyvet. . Fehérköpenyes ápolónő lépett n szobába. —. Égy beteg kéri a főorvos uratj Néhány perc múlva érkezet: »issza. — Még csuk azt nem tudom, mi lesz a társadalmi munkával? — nézett ismerősére a főorvos. — Miért? ■— Tudod, kisöreg, én nem tudok . többet vállalni. Itt voltak a-z' egészségügyi előadások. A közelmúltban tizenkilencet tartottam. Országosan is elismerték. említésre méltó helyezést értem el ezen a téren. Külön szóltam a nőkhöz, külön a férfiakhoz. Vasváriban ötszázan is hallgattak. Itt — mutatott körbe a rendelőben — estig dolgozom. Gyakran éjszakába nyúlik a munkaidőm. S ezenkívül otthon is várnak rám. Ismét megzavarta egy fehér- kötényes ápolónő. — Beteg érkezett. Magunkra maradtunk. Teltek a percek. Vajon ml történt ez alatt az ide alatt a szülőszobában? Világrajött egy csecsemő, szült egy anya s mindketten életben maradtak? Mindenesetre sok múlott e néhány kritikus percben a főorvoson. Fáradt volt, mikor ismét visszatért. — A napokban meglátogattam egy betegemet a Kisjás- lanyán — beszelt lelkendezve. — Csipkés nénit. Kedves asz- szony. Már egészséges — s az arcán az örömteli mosoly. — oideKlöaött, tuaoK-e róla. agitátorok kérik, lepjen be a tsz- be. — Hogyne tudnék, — mondtam — ? en is javast Ham, tépjen csalc be. „Kertem vala- na rossz, a':" — kemoziéin tőle. „Nem” — válaszolta Csip- k esne. „Most i< jóra kérem. Meglátja jövőre könnyebb több lesz”. Az t mondta, mentek vissza szombaton. Majd akkor. Kíváncsian várom, mivel fogad szombaton? — Magánügyben keresi egy fiatalember — nyitott ajtót ismét az ápoló. — Egy fiatalember kért tanácsot — mondta mikor visszajött — s most Tiszaeszlárról kezdett beszélni. — Műtétre javasoltam ott egy asszonyt. Azt mondta; „Nincs most pénzem kórházi költségekre”. Látják — fordultam a többi asz- szonyokhoz — mennyivel kevesebb gondjuk lenne, ha nagyüzemben dolgoznának! Gyógyszerellátás. orvosi kezelés, kórházi költség, nyugdíj! „Tudjuk — mondták többen is — csak- hát. ..” És én tudom, mit je- jent ez a „csakhát”. Nehéz egyszerre szakítani a régivel. Eszláron is kisebb lenne a halálozási arány, ha szervezettebb orvosi ellátásban részesülne a lakosság többsége. — így van ez mindig — neveiéit. amikor ismét kérték. S\ azután elbúcsúztunk a szülő-1 otthon főorvosától, a kommá-1 nistálól, akit azért szereinek, \ mert hivatása jó teljesítésen j kívül jó barat is. Osztozik be- ! legei gondjaiban, örömeiben, j Kész fát ültetni, parkosítani betegei érdekében. Előadásokat tart az egészségügyről, jó'.uná-sokat ad a kétkedőknek. Vállalás nélkül is végzi ö a társadalmi munkál, s mostmár a pártmunkáját is- S mindezt be-1 •. Mellel. .. (Nagy Tibor/ Csehszloiákiai emlékek Külön autóbusszal csehszlovákiai társasutazáson vettek részt a közelmúltban nyíregyházi emberek. A cél a magas Tátra megtekintése, Tátralomnic volt. Ez a kép a tafraloinnici Grand Hotel épületét mutatja be, melyben a társasutazás résztvevői laktak. A baloldali kép a lőcsei városháza épületének egyik részletéről készült, a jobboldali pedig azt a rácsos ketrecet mutatja, melybe annakidején az éjjelente megfogott, vagy beárult nőket bezárták egy napra közszégyenre. C.Z a kép mar a Magas-Iáimból útban hazaiele készült a csoportról, Pcprád határában. A háttérben látszanak a Magas-Tátra égbenyúló hegycsúcsai. (Hammel József felvétele») Nagy karácsonyi és újév. forgalomra számit a MfeV Hamarosan pontosan meyáliapiiják, mennyi mentesítő vona.oi índiíanaK Az idei karácsonyi hármas és az újévi kettős ünnep előreláthatólag a szokottnál is nagyobb feladatot ró a MÁV-ra. Minden valószínűség szerint az év végén rengetegen . utaznak majd vidéki .okonaik, ismerőseik látogatására, illetve sok vidéki keresi majd .el a fővárost és tölti ott az ünnepeket. A MÁV-nak az a törekvése, hogy a nagy karácsonyi és újévi forgalmat a lehetőség szerint jól és gyorsan lebonyolítsa. A mentesítő vonatok indítására . c íaíkczo tájékoztatást a MÁV időben kiadja, ennek megfelelően az utazóközönség pontosan tájékozódhat majd a gyorsabb utazási lehetőségekről, * Hová nőnek fel,.. ?