Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-05 / 288. szám

l^olytaüa tanácskozását az MSZMP 111» kongresszusa

(f olytatás * 2. oldalról)

Ilkája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a' történelemben, sőt még itt, a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell

kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, hogy a válasz nem egy önkritikus levél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk. (Nagy taps.)

Kádár János elvtárs ezután a vitában is érintett néhány fő kérdéssel foglalkozott.

Adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőm unkának

— Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket, adjunk nagyobb lendületet a szocialista epítomunkának; fejlesszük népgazdaságunkat ,s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további emeléséhez és vigyük előre harcunk központi és fő feladatát, a szocialista társadalom építését. Erről van szó hónapok óta pártösszejöveteleken is, a dolgozók «nás tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságét —“ állapítota meg Kádár János és kiemelte: döntő a termelékenység fejlesztése.

— Nem akarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékezte/ tem az elvtársakat arra — Ne- meskérl elvtárs mondta el —, hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek ei ebben az évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Középdu- «énfóli Szénbányászati Tröszt ^igazgatója, Hidasi- elvtárs is: «élük az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett a termelékenység. Körülményeik részben Hüérnek az ipar más ágazatától, de céltudatosságuk példa a termelés minden vonalán dolgozó elvtársak számára. A Lenin Kohászati Művekről tudjuk, hogy ott immár két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet. Szinte a fiUérékért is harcolnak. A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét. Igen fontos kérdést említett meg — szerintem nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy

a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások is úgy nézegették új ötéves tervezetünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számukra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglévő gyárak és berendezések újjáépítésével, korszerűsítésé, vei. Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, hogy így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: „bár könnyebb lenne új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni — és ennek talán jobban is örülnének — mégis helyeselj ük j hogy a mi viszonyaink között a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk” — az ilyen emberek tudatosabban, határozótabban dolgozlak majd a végrehajtásért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, — aki- meg se hallva a mondat másik felét -r az első szóra felugrik és azt mondja: „Hurrá! Ügy van! Helyes! Mindenben egyetértünk!’’, hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta és utána azt mondja helyeslem, egyetértek vele, végrehajtjuk.

— A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mező- gazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár Jánó6. — Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetődhetett: rrn

ez? Mi valami mezőgazdasági kongresszusra tévedtünk? (Derültség) Elvtérsak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni:

egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés,

* ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelkedett, a mezogazdasagó pedig még csak 115 százalékra.

Ha ast akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre fusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a me- zogazdaaagban, emelni kell a mezős az adsagi termelés színvonalát is. Ez másképp n«™ lehetséges, csak a mezőgazdaság ssocialista átszervezése útján,

— féebány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop nevű, amerikai újságíró. Nem kű'önösen barátja a kommunizmusnak, de valapru oknál fogva érdeklődik iránta. Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. — Szóbe került termelőszövetkezeti mozgalmunk he'-rcte. Mondóm neki: nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért Velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfogadni. Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy maguk ott, Amerikában a farmjaikon 30—90 sőt még énnél is magasabb százalékos gépesítéssel termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával, kaszával. Nekünk vannak olyan titkos ambícióink, hogy egyszer mi is utolérjük magukat.

— Nem lehetünk meg mező- gazdasági nagyüzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyetek < szívesek kicsit nagyüzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni a szocialista nagyüzemeket.

A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokosokat, az ispánokat, meg a csendőröket, inkább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni.

Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (Derültség) — azt mondta, hogy: én tulajdonképpen értem is magukat.

— Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazdasággal? Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több. mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hc-gy az egyik par i tember a legújabb típusú Pannónia motorral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség.) Elgondolkoztam, mikor is találták fel 'azt a kapát? Nehéz lenne pontosan

kiszámítani, mert akkor még nem | volt újítási hivatal, meg „szaba-j dalmi hivatal”, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, néhányezer, esztendeje. A parasztnak szemé- j lyes ügye az, hogyan jut ki a munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye — de tény, hogy ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél, vagy három kilométerre még sem repülővel, sem helikopterrel nem lehet közlekedni — az ilyen távon j a Pannónia motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társadalmi fontosságú tevékenységhez, a termeléshez ki tudja, hányezeréves kapát visz a vállán? Ez nem normális helyzet, elvtársak. Ha az illető paraszt- ] ember gondolkodik, neki is meg j kell értenie.

Azt könnyebben viselhetné e! a társadalom, ha a paraszt- j ember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal meg ekékkel kezdene dolgozni, j Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell velük.

. • •

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előre lépjünk.

— Márciusban aztán — folytatta — kezdődnek olyan „filozófiai” jellegű viták, hogy a bekövetkezett fejlődés lépés volt-e vagy ugrás— (derültség). Azt hiszem, országos értelemben feltétlenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt és

nem volt semmiféle ugrás. Az a véleményünk: jelenleg is olyan a helyzet, hogy ismét lehet egy lépést előre tenni, ha érte mesén és jól oldjuk meg ezt a

feladatot. Már a XXI. kongresz- szuson — amikor az önök nevében felszólaltam — bevettem felszólalásomba, hogy mi a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre tellik az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen árok közepébe ugorhatunk, ahelyett, hogy előbbre lépkednénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — amikor a királylány kezét akarja elnyerni — hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejtését — (derültség). Tudják az elvtársak — és ez már nem tréfa — hogy

a termelőszövetkezeti mozgalom esetében a m> pártunk, és a mi népünk most harmadszor indul ni eg a felfele vezető úton és ennek az útnak többé nem szabad megtörnie a mi hibáink miatt.

— Már a mostani őszi fejlesztés kezdetén is vanak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11 000 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60 000 hold földdel. Az indulás tehát bíztató.

Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával a követ- j kező hónapokban olyan lé- j pest tehetünk előre, amellyel a szocialista elem már döntő íőiénybe kerül' mezőgazdaságunkban.

— Mi azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék fi- gyc-l-íi.iiba a lahitőségen-fc, a kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnként — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembevételével dolgozzanak tovább. Elvtársak!

— Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk:1 nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezetek központját, a melegházat, vagy a disznóólát és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek, sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik az életet.

Az anyagi eszközök előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétel van; a politikai.

Ha az nem lenne meg, nem lehetne termelőszövetkezetet léte síteni, mert. életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben jöhet létre. Így viszont létrejöhet!

— Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelőszövetkezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mindegyik megvan és fejlődik. Lehet tehát a parasztsággal egyetértésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos.

De amint a szervezés eWífeV tétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelőszövetkezeteket sem. A megszervezés után azonnal hozzá kell látni a termelő- szövetkezetek megszilárdításához.

A termelőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, hogy milyen vezetőséget választanak. A dolog nagyjából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani, — hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták arra a fejüket. Van még bennük ma- radiság, van még olyan is, hogy „előbb férjhez adom a lányom, meg még 1—2 ezer forintot a takarékba nyomok, pár mázsa gabonát meg fel a padlásra és majd aztán.’.’ (Derültség.)

A magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik * pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezet rossz vezetőt kap és őszintén megmondva, ervfcár- sak, kell is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van, vagy nincs létezése.

Mert azt még valahogy csak ki lehet bírni egy ideig, ha egy országban mondjuk a Központi Bizottság titkára, vagy valamelyik miniszter nehéz ember, de ha a brigádvezető ilyen ,azt nem lehet sokáig bírni. (Derültmtaryon fontos a lei

Ellenségeink azt mondják erről: nem tucjjuk megoldani, hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük és egyidejűleg a termelést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már ellenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa, sem mondják azt, hogy minek az a termelőszövetkezet, hanem olyasmiről . vitatkoznak, hogy „nem győzik majd beruházással,” „nem tudják egyidejűleg fejleszteni a mezőgazdasági hozamokat,” „a munkások életszínvonala sínyli meg” — szóval ilyen és ehhez hasonló ..gondjaik” vannak nekik. (Derültség) Más síkra helyeség, nagy taps.) És a parasztember azt mondja: nem félek, éa attól a Dobitól, Münnichtől, Ma- rosántól, meg Kádártól. <3k nem fognak engem bántani: három

évig nem bántottak, miért bántanának ezután? De az nagyon fontos, hogyan bánik majd velem az elnök, meg a brigádvezető.

— A múlt évi tapasztalatok e téren is nagyon hasznosak voltak. Jó, hogy bátrak voltunk és azt mondtuk: keressétek ki magatoknak azt, akit elnöknek, brigádvezetőnek, vagy agronómus- nak. akartok. Elvtársak, megmondom őszintén, ebben a parasztok az elsőbbrendű érdekelt felek és nem mi. ök dolgoznak majd. azzal az emberrel, azzál a vezetővel. Ha a brigádvezető jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ők látják kárát. Ha komisz az ember, velük komisz, ha rendes, velük bánik jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azéirt hát jól meggondolja, kire bízza ott magát. Többé-kevésbó a sorsát, a jövedelmét, a megélhetését.

— A tavalyi és az idei tapasztalatok jók, a szövetkezeti vezetők többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog. A parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagyon figyelték, milyenek az elnökök, hogyan viselkednek és mit csinálnak a többiekkel. Termés aeteáen volt olyan parasztember is, akit már hét esztendeje hívtak a termelőszövetkezetbe, és mindig azt mondta: „Én nem akarom, hogy nekem más parancsolgasson,” Aztán nagynehezen belépett. Másnap úgy döntött a tagság, hogy ő legyen az elnök. Akkor meg attól esett kétségbe, hogy neki kell majd másóknak parancsolnia. (Derültség.) Ilyen csoda n előfordul.

— A vezetek többsége be- vált. és ez nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk, hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is

gyón fontosak.

— Nálunk már majd 15 éve népi demokrácia van. A rendszer is jó volt, a népi hatalom' jó volt, azonban előfordultak hibák is, amelyek időnként megbántottak egy-egy embert. Ezek-, ben a dolgokban segíteni kettt tehát a parasztembereknek. A legjobb segítség, ha bízunk bennük és bátrak vagyunk. Higyjék el, elvtársak, a parasztemberek közül nem kevesen azt hitték, hogy mi legalább tíz esztendeig nem merünk., rájuk bízni semmit, mert ők öt, vagy hat évig vitatkoztak velünk: az idén lép- jenelc-e be a tsz-be, vagy jövőre. S az a tény, hogy bízunk bennük és azt mondjuk: vállald el, meg fogod csinálni, —- olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az embernek, amely őt sarkallja, hogy becsülettel meg is feleljen a bizalomnak.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidöben — folytatta Kádár János —

melés fejlcsieiése is.

ződött át tehát a vita. Természetesen komolyra fordítva a szót, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a hozamok egyidejű növelése nem könnyű feladat. Az idei. eredmények azonban azt bizonyítják, hogy megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, s a. mezőgazdasági, termelés is növekedett. Az idei terméseredményekben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező időjárási körülmények is közrejátszottak, de nem javulhattak volna a mező(Folytatás » 4- eidiró»J

%