Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-05 / 288. szám

Folytatta tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatóé 5 S. okairól.)

gazdasági termelés eredményei, Ha nem mentek volna rendjén a dolgok.

— Az úgynevezett kettős feladat végrehajtható tehát, de nem könnyen. Ugyanis tény, hogy a lalu szocialista átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kedve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha egy paraszt- ember gondolkodik és azt mondja: másfél hónap múlva már a termelőszövetkezetben leszek, tehát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazdasági gépet és nem eszközölök beruházást. Az

' egyes parasztok termelési. lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső, hullámvölgyén. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki kell pótolnunk a szocialista bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely mint a mienk, a szántóterület több mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdasagok és termelőszövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével kiegyenlítheti, sőt túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelö- szövetkezetfeket tovább kell szilárdítani, a termelőszövetkezetektől több árut kell kapnia az

országnak!

— Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül’ egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést; többet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet! Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor — megmondom őszintén — mindnyájan jobban tesz- satek, ha a felvilágosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapál- ai. Mert abból is kijöhet vagy tie kiló kukorica, — bár egy ki- ■eatt már kiestünk a folytonos- eagból, Wo, természetesen ez tré- fe. A waloság:

• «ociflfotn meaagaBftaMg sefe&al több árat ad a nép- Mk, mént a kására termelő MMÖaeag, a« egyéni gazdál- k**w. Ez így van és így kei!, kegy legyen,

A nyár elején a Győr megyei fgwrakesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttei bent jártak nálunk a Minisztertanácsban. önérzetes emberek, igazuk is van, nem kis dolgot vitte« véghez, s ebben az ö személyes munkájuknak nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: nos, a győzelem megvolt, meg is ünnepeltük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye; de most gye rünk tovább egy lépései: tőbe

búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis ebben jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: hurra! Gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megyét csinálni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs oelöie az országnak?

— A kommunisták- helyesen fogták fel a kérdést, Győr megye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt: teljesítették terveiket, a kongresszuson már joggal hivatkozhattak az eredményekre. Ez is része a falu szocialista átal£k''-í-?nak.

Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt jár a mt- | zögazdasagi termetes emelkedésével,

Azt szoktuk mondani, — mégpedig belső meggyőződésből, — hogy a magyar paraszt munkaszerető, értelmes, az okos dolognak nem ellensége, és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelőszövetkezetekben is nekifogtak a munkának és közülük sokan nagyon-nagyon szép dolgokat csináltak, Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalékos szintről, amelyet a mezőgazdasági termelés 1938-hoz képest elért — nagyon hamar előre megyünk, Ezt a „hamart” természetesem években számoljuk.

Kádár János ezután

«I (wdemáaj és a kultúra kérdéseiről

—. Központi Biaoétságunk — hwaeaúlyozta — tisztában van {«aal. hogy az elvont tudományos kutatás js szükséges, kell olyan kutató munka is, amelynek nincs mégha tározóit , közvetlen gazdasági célja, Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, a termelés és a technika fejlesztésének alapjaivá válnak.

Arra kérjük smonban a tudósokat, hogy a lehetőség szerint hangolják össze kutató munkájukat a népgazdaság -előtt álló feladatokkal.

A tudósok és nemcsak a tudósok, hanem más kutatók, mérnökök, technikusok is nagyon jól tudják most már: mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sőt, a nagy eredmények nem is az első kísérletekből születnek. Tudjuk, hogy a nagy eredményekhez idő kell, munka kell, kísérletezni ke«.

•j— Igazat adok Novobátzky ehriársnak abban, amit -ő úgy fejezett ki: tudomásul kell vennünk, hogy évről-évre bővebb anyagi lehetőségeket kell a tudomány és a kutatás rendelkezésére bocsátanunk. Az emberi munka differenciáltsága növekszik, mind nagyobb és nagyobb teret nyer a technika, ez pedig nem fejlődhet tudományos kutatás nélkül. Világos tehát, hogy

a tudományt és a kutatást évről- évre nagyobb anyagi segítséggel kell támogatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala.

— Egyik beszélgetésünk alkalmával azt kértük az akadémikusoktól, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjaitól, hogy legyenek olyan szívesek és az ideálist kapcsolják össze a reálissal. Ez a dolog másik oldala. Hogy képletesen fejezzem ki magamat, nagyon jó az, ha a mi tudósaink gondolataikkal, merész elképzeléseikkel az egeket ostromolják, de lábukkal azért maradjanak a Földön. (Nagy taps.)

— Csak azt kérjük: az ideális törekvéseket — hiszen tudóstól nem is lehet kívánni, . hogy ne a lehető legjobbra törjön —kapcsolják össze a mi reális lehetőségeinkkel. Ha így tesznek, megvalósíthatjuk azt, hogy a tudomány évről-évre igenis növekvő arányban kapjon támogatást a kormánytól.

— S hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, arra csak egy példát. Bár nem jó korán dicsérni, mégis meg kell mondani: nagyon dicséretes és jó dolgokat lehet látni az Akadémia í.zika; kutató intézetében, amely még nem is nagyon régi. Az ott dolgozó tudósok kutató munkájuk közben olyan műszereket állítanak elő] amelyek kísérleteikkel összefüggnek, s amelyeket már most exportálni is tudunk. Tehát

egy elméleti kutatással foglalkozó intézmény gyakorlati munkájával, ügyességével, ötletességé- vel előteremti saját fenntartási költségeinek egy részét, -— még ha kisebbik részét is. Azt hiszem, további tényleges eredménnyel járna, ha ezt a példát figyelembe vennék a hasonló tudományos intézetekben.

— Sző esett itt a kultúra munkásairól is. Sokan bszéltak erről a kérdésről, tehát nem akarom részletezni, mert véleményem szerint Kállai elvtárs felszólalása meglehetős teljességgel tartalmazza az elvégzendő munka lényegét. Amit hozzá szeretnék fűzni az a következő:

— Közismert, hogy van az írók között egy-kettö, aki olyan ellenzék-féleségben van velünk. Ezen azt értjük, hogy dacosan nem csinál semmit. (Derültség.) Nincsenek sokán és kissé az olyan szomorú pelikánra emlékeztetnek, amelyik szárnya alá dugva, fejét, féllábon állva gondolkodik: lépjen-e egyet a jövő héten? (Derültség.) Nincsenek sokan, olyan kevesen vannak, hogy meg is tudnám itt őket nevezni, de nem nevezem meg, mert nem akarom őket megbántani.

— Pár hónappal ezelőtt vitatkoztunk az' „ellénzékieskedő” írókartársakkal. (Derültség.) A vita első stádiumában mi elsoroltuk az ő hibáikat,. ők pedig a mi hibáinkat. Nekik az a fő problémájuk, hogy a párt vezet és még az irodalmat is irányítani akarja. Azóta már a második állásban rendezkedtek be és azt mondják; amit a Központi Bizottság mond, azzal mi egyetértünk, de lejjebb vannak olyanok, akik helytelen vonalat visznek. (Derültség.) Így diskuráltunk. Gondolkoztam es hallgattam őket. Aztán azt mondtam: nézzétek, ne tegyünk egymásnak sok szemrehányást. Valahogy ugyanis úgy érzi az ember, hogy ti egy kicsit jobb pártot kaptatok, mint amilyet megérde- meltetekj Derültség.) Nekünk pedig olyan íróink vannak, amilyeneket mi megérdemlünk. (Derültség.)

, — Á még berzenkedő és velünk nem túlságosan jóban levő írókat is reálisan .’kell néznünk és ha dolgunk van velük, arra kell törekednünk, hogy a mi pozíciónk megtámadhatatlan, igazságos legyen.

A továbbiakban

a vezetés egyes kérdéseiről

beszélt Kádár elvtárs. Hangsúlyozta, hogy a háromnapos vita- ban sok ensmerő szó hangzott el a vezetésről, de volt bírálat is. Mindkettő nagyon tontos, mert az elismerés biztonságot, erőt ad a vezetésnek, erősíti azt a tudatot, hogy alapjában véve helyesen irányit, éssokat segít az is, ha bírálatot Kap.‘

— Söjtör elvtárs nagyon szépen határozta meg a vézetes lényegét, amikor —immár a nép vezetésére is értve a dolgot, — azt mondta: a mi pártunk 400 ezer nyugodt és megfontolt ember, aki tudja, mit akar és helyesen irányítja a munkát. Azt hiszem, ez a megfogalmazás alapjában véve meg is állja a helyét, egy kis - kiegészítéssel.

Legyünk mi nyugodtak és megfontoltak, amikor a helyzetet kell elemezni és a feladatot kell meghatározni, de én azt ajánlom, hogy legyünk ingerültek és türelmetlenek, ha hibákkal találkozunk. És legyünk haragosak, ha ellenséggel, vagy bűntettel találkozunk.

Mert hibák is vannak nálunk. Ezek részben revizionista, részben szektás eredetűek, részben azonban olyan tőről fakadnak, melyeket már jóval előbb „feltaláltak”, mint akár a revizioniz- must, akár a szektariánizmust: mint a közönséges emberi butaság, a trehányság, a felelőtlenség -— és ezek ellen is harcolnunk kell. (Taps.)

— Azt hiszem, az a legfónto- i sabb, hogy pártunk minden

egyes tagja a párt vonalának, a part határozatainak megfelelően járjon el, a párt szellemének, erkölcsének megfelelően éljen és dolgozzék. Ez a döntő, ez a legíöblj a vezetés szempontjából.

— Az a döntő tehát, hogy a púi.

minden tagja egységesen jarj.n el,egy vonalat vigyen. Es itt t.e.. lehet alkudozni. Ha valaki egyet ért a párt politikájával, akié-, értsen egyet annak egészével __ cselekedjék aszerint. Ha nemén egyet, mondja meg.. Vitaíkozzun... beszélgessünk — aztan ha sernrn sem segít, hát 1957-ben ceikta. tünk egy pontot a szervezeti s_a balyzatba: a párt minden tagjának erkölcsi eimarás-talás n_. kül joga van sajat akar.átzbui kilépni a partból-. De aki kimondja, hogy egyetért a párt pc Unkájával; az ne válogasson i neki tetsző pontok közölt és n mellőzze a loobii. hanem köt’. . követni a part vonalát a maw. teljességében. _

— Ami az ailami és gazdasági vezetést illeti, van még tennivaló itt is. Az áliamapparatusban tíz- és tízezer elvtárs derekasan és becsületesen dolgozott az elmúlt három évben. Másképp nem születhettek volna meg eredményeink. A rendesen dolgozó emberek mellett azonban van egy kisebbség, amelyik lelkiismeretlen, vagy felületes, vagy esetleg alkalmatlan a vezetésre. Ilyen is előfordulhat, de nem ez a többség. Miért nem boldogulunk hát gyorsabban a még meglevő hibákkal? Azért, mert van nálunk egy betegség: ha például valamelyik állami vagy gazdasági vezetőtől megkérdezzük, van-e bürokrácia, azt mondja: „van

egy kicsi”. Mindegyik ezt mondja. De ha azt kérdezzük: és a te minisztériumodban van-e? Azt feleli: „Ott nincs, ott mindenki rendesen dolgozik.” (Derültség.) Ha a másikat kérdezzük, az, is azt mondja, hogy nála sincs. (Derültség.) Ha a hibát szóvá- tesszük, sokszor előre tudom a választ: „Rágalom, hazugság,

nem igaz, kitalálták... Illetve mégis igaz, de mi már négy hónapja a kollégiumban megtárgyaltuk és már el is van intézve”. (Derültség.) Nem lehet receptekkel dolgozni.

— Ismerek állami vezetőket,

szívük, lelkűk a munkáé: tudom, készek meghalni is a munkásosztályért, ha arra szükség lenne. Mindenre képesek, csak

egyre nem: elismerni, hogy az’ általuk irányított területen valami hiba lehet. Ezzel kárt okoznak, saját magukat is, hivatalukat is rossz megvilágításba helyezik a munkásosztály előtt és nem segítik a hibák kijavítását... Olyan embernek, aki trösztök, vagy minisztériumok élén dolgozik, ahová tíz, vagy százezrek tartoznak, meg kell szoknia, hogy ■ha észrevételt tesznek apparátusának irányító munkájára, azt

először is vegye komolyan! Tegye úgy, hogy igaz az észrevétel és ne mindjárt úgy, 'hogy nem igaz. Ha aztán kiderül, hogy nem igaz, akkor örüljön, de ne kezdje azzal a dolgot,, hogy rágalom. És ne védje hamis presztízsből a „zászló becsületét”. Ezen változtam kell.

— Igaza van Kiss Dezső elvtársnak és másoknak, akik szóvá- tették: jelenleg ellentmondás van a nép öntudatos részének aktivitása, lelkesedése, a lendülete és a vezetés ■ hibái között. Ezt az ellentmondást fel fogjuk ., számolni, mégpedig nem úgy, hogy megtartjuk a bürokráciát, a trehányságot és tönkretesszük a dolgozók lelkesedését, hanem úgy, hogy tönkretesszük a bürokráciát, a trehányságot és magasabbra szítjuk a lelkesedés! . Gondoljanak csak arra, milyen nagy tömegek. ‘ mozdultak meg a kongresszus előtti szocialista munkaversenyben és milyen gyönyörű példáját adták az emberi helytállásnak! Mind állami mind pártvonalon olyan vezetés kell, amelyik méltó az öntudatos dolgozók lendületéhez, lelkesedéséhez, s ha minden vezető úgy fogja fel saját feladatát/ amint-' a kongreszusi versenyben résztvevő száz. és százezrek felfogták a párt szavának értelmét —akkor nyugodt lelkiismerettel' tekinthetünk a jövőbe. (Hosszantartó, nagy taps.)

Kádár János elvtárs ezután a pártról beszélt.

—, Nagyon Örvendetes és egész- , séges dolog az, — hangsúlyozta — hogy a mindennapi pártélet és a pártmunka belső tartalmat, a párt központi politikai, gazdasági és kulturális feladatai képezik. Ez helyes és arra kell törekednünk, hogy a , jövőben méginkább így legyen, hogy

a pártszervezetek tevékenységébe« a jövőben még nagyobb szerepet kapjon a gazdasági és a kulturális munka.

Ha ilyen tartalom hatja át a pártmunkát, akkor az oktatás is, a szervezés is, sőt a tagdíjfizetés is rendben megy. A tagdíj- fizetéssel is úgy vagyunk —bo- osássanak meg a hasonlatért, — mint annak idején a kölcson- jegyzésekkel. Éveken át, egy álló hónapig, a párttagság a legállha- latosabb pártonkívüliekkel együtt ;olcsön-jegyzássel foglalkozott. Emlékeznek még rá: az egésznek zrínyi eredménye volt, hogy az utolsó években évi 700Í--750 millió forintnyi összeg bekerült az állami forgóeszközök fcözé. Amióta ez nincs, egy teljes hónapot nyertünk az igazi pártmunkára. (Derültség.) Lehet, hogy égy kicsit ezért is megy most jobban a munka. Az a ÍOO—750 millió torint is előkerül > a'.uhogy. Az egyik ember totózik, a másik lottózik, a harmadik csak egyszerűen beteszi pénzét a takarékba. Általában rend van az országban, s ha a rendszer erős, ha a pénz stabil, ha az ,mberek normálisan élnek, ák- zor nem kell külön vitázni velük azért, amit ők önszántukból

jókedvűen ötszörösen, ha lazúrosán is túlteljesítenek. (Nagy tapsi’

— Ami a belső pórtélét kérdéseit illeti, elmondhatjuk, hogy a párt általában véve . egészséges, erős és beéöWi történelmi feladatát.

A mi gondolkodásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy a párt nem öncélú valami. A pártot mi felfoghatjuk eszköznek is, fegyvernek is. Pártunk büszkesége, hogy eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében történelmi céljaink kiharcolásáért. (Hosszantartó, hagy taps.) Pártunk be is tölti ezt a feladatot: a munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormányozza az országot! De nem Uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés, ebben az összefüggésben megmaradhat: mi arra vagyunk büszkék, hogy munkás- osztályunkat és népünket szolgáljuk. (Nagy taps.)

(Folytatás az 5. oWalo«)

4