Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-05 / 288. szám

Folytatta tanácskozását az MSZÜ11* YIl. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról.) Bébe, amíg katonai támaszpon­tok hálózata épül hazánk és a szocialista tábor köré, addig nem mondhatunk le békénknek és függetlenségünknek arról a biz­tosítékáról, amelyet a Magyar Néphadsereg jelent. — Néphadseregünk katonái minden erejükkel arra töreked­nek, hogy pártunk vezetésével kivegyék részüket népünk építő munkájából, szilárdan együtt ha­ladjanak a szocialista országok Varsói Szerződésben egyesült fegyveres erőivel, rendíthetetle­nül védelmezzék szocialista vív­mányainkat, népünk békéjét, ha­zánk biztonságát — mondotta a kongresszus küldötteinek nagy tapsa közDen felszólalása végén Révész Géza. Kiss Árpádnak, as Országos Tervhivatal elnökének felszólalása Karkész Sándor Pest megyei küldött, a Szerszámgépfejlesztő Intézet kutató mérnöke után Kiss Árpád, a Központi Bizottság tag­ja, az Országos Tervhivatal el­nöke elöljáróban rámutatott ar­ra, hogy a két világrendszer békés versenyében a szocialista or­szágok már túlszárnyalták a kapitalista országok átlagát. Most az a ccl, hogy a legfej­lettebb kapitalista országokat szárnyalják túl, nemcsak a termelés abszolút mennyiségében, hanem az egy fő­re eső termelés mennyiségében is A két rendszer gazdasági verse­nyének kimenetele azon múlik, melyik rendszer tudja a munka magasabb termelékenységét elérni. — A társadalmi munka terme­lékenységének emelkedése szoro­san összefügg a technikai kul­túrával — folytatta. — Ebben rej­lik a műszaki fejlesztés alapvető politikai jelentősége. — A szocialista tábor e téren elért eredményeit az egész vi­lág előtt kézzelfoghatóan bizonyí­tották be a Szovjetunió történel­met alakító sikerei a világűr meghódításában. Kiss Árpád ezután hangsúlyoz­ta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány megalaku­lása óta a népgazdaság tervezé­sével és irányításával összhang­ban munkálkodunk az ipar tech­nikai színvonalának emeléséért. Ez szerves része a népgazdasági tervekben foglalt szocialista épí­tésnek. Az utóbbi években szü­lettek ugyan komoly eredmények, de ezek korántsem kielégítőek, az év első tíz hónapjában az ipari termelés napi átlagban 11 szá­zalékkal emelkedett a megelőző évhez képest, a termelékenység viszont csak 4 százalékkal. — Hazánk körülményei között azért is különösen fontos a termelés magas technikai kul­túrája, mert enélkül állandóan gátolná a népgazdaság fejlesz­tését az ország nyersanyag- és energiahelyzetének korlátja. A világpiacon is hátrányos helyzet­be kerülnénk, ha a népgazdaság számára hiányzó nyersanyagokat korszerűtlen késztermékek ex­portjával kísérelnénk megszerez­ni. Teljesen indokolt volt tehát, hogy már a hároméves tervben megfelelő minőségű anyagok gyártásával és felhasználásával, ipari termelő berendezéseink technikai fejlesztésével javítsuk a fajlagos anyagfelhasználást és az energia hasznosítási fokát. Az eredmények már mutatkoznak. Az ipari termelés, a számítások szerint jövőre mintegy 8%-kal lesz magasabb a hároméves terv esedékes előírásainál, ugyanakkor a széntermelést körülbelül négy százalékkal lehet majd csökken­teni a hároméves tervhez ké­pest, mert ez is fedezi az ipar tovább növekvő termelését. A gépiparban három év alatt körül­belül 55 százalékos emelkedést érünk el, viszont a hozzávaló acél felhasználását csak mintegy 30 százalékkal kell növelni. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv végén gépiparunk ugyan­annyi nyersanyagból csaknem 20 százalékkal több értéket állít majd elő, mint 1957-ben. — A párt és a kormány az el­múlt években egyre nagyobb gon­dot fordít az alapanyag- és az energiatermelés korszerűsítésére, s ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két év­ben egyenletesen, lényegében za­vartalan volt az anyag és ener­giaellátásunk. Kiss Árpád ezután rámutatott arra, hogy a második ötéves terv idősza­kában a műszaki színvonal fejlesztésének három alapvető fontosságú területe van. Az első: észszerűbben kell gaz­dálkodni az energiahordozókkal. A második: az egész iparban, különösen az átlagosnál nagyobb mértékben fejlesztendő iparágak­ban, új technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A harmadik fel­adat pedig az, hogy növeljük a vegyipar különösen a műanyag­ipar súlyát a termelésben és a vegyipar termékeit fokozottan használjuk az ipar többi ágaza­taiban, elsősorban a könnyűipar­ban és a gépiparban. — Az első feladattal kapcsolat­ban rá kell mutatni arra, hogy az energiagzdálkodásban a három­éves terv idején eredményes munkát végzetünk. Korszerűsí­tettük és gazdaságosabbá tettük az energiatermelő és átalakító berendezéseket, növeltük azok ha­tásfokát. Ezt a munkát folytat­nunk kell. Ezenkívüf a második ötéves terv időszakában kedvez? változásokat is elöirányozhatum az energia-források összetételén A Szovjetunió ugyanis, túlnyo­mórészben saját költségén, kiépí­tette az európai népi demokra­tikus országok felé a kőolaj-táv­vezetéket. így mi is nagymennyi­ségben importálhatunk nyersola­jat. Energiamérlegünkben tehát s szénfelhasználást csökkentjük mert különösen a vasúti vonta­tásban és a mezőgazdaságban sokkal több diesel-olajat használ­hatunk fel. — Az ipari technológiai folya­matok korszerűsítésének alapvető módszere, hogy nem elszigetelten egy-egy iparágban, vagy egy-egy gyártmány előállításánál keli csökkenteni a munkaráfordítást, hanem az egész termelési folya­matot kell nézni, az össztársadal­mi munka-ráfordítást kell csök­kenteni, nem törődve azzal sem. ha az össztársadalmi munka-rá­fordítás csökkentése közben egy-, egy iparágban vagy egy-egy mun­kafolyamatnál látszólag csökken a termelékenység és nő az ön­költség. — Az előttünk álló műszaki feladatok megoldásában igen komoly és jelentős pártszer­vezeteink feladata. Pártszer­vezeteinknek be kell avatkoz­nia az ezért folyó harcba, fel kell lépniök a megszokott- ság, a kényelmesség ellen, az új szemlélet meghonoso­dásáért. Befejezésül Kiss Árpád hangsú­lyozta, hogy a technikai haladás nem egyszerűen a terv egyik cél­kitűzése, hanem általános feltéte­le valamennyi célkitűzés sikeres megvalósításának. Nemeslaki Tivadar, a Komárom megyei pártbizottság titkára szó­lalt fel ezután, majd Nagy Józseí- né könnyűipari miniszter követ­kezett szólásra. Nagy József né könnyűipari miniszter felszólalása Először a fogyasztási iparok fej­lődésével, a lakosság ellátásával foglalkozott. A párt politikája és ennek alapján a gazdasági vezetés munkája az utóbbi három évben abban is következetes volt — mondotta, — hogy nem csak mennyiségileg elé­gítjük ki a megnövekedett igényeket, hanem minőségben, főként pedig áruválasztékban. Sokkal jobb, többféle árut bocsá­tunk a dolgozók rendekezésére, mint korábban. Ma már alig em­lékszünk az 1950-53-as évek könnyűipari termelésének unifor­mizáló jellegére. Ma a pamut­ipar évenként mintegy ezer, a gyapjuipar több mint kétezer szövetmintát, a cipőipar 600—800 fajta cipőt mutat be a kereskede­lemnek. Ilyen széles választék persze nincs az üzletekben és nem is tudnánk mind legyártani, de az áruellátás választékossága te­rén vitathatatlanul óriási a hala­dás. A pért irányelveiből követ­kezik, s a könnyűiparban dolgo­zó minden munkásnak, vállalati és minisztériumi dolgozónak is eltökélt szándéka, hogy az elért színvonalat továbbra is tartsuk. Anyagilag és fegyelmi úton Is felelőssé teszük azokat, akik minőségrontással, vagy a vá­lasztékok szűkítésével akar­nák saját vállalatuk termelé­sét gazdaságosabbá tenni, egyéni nyereségrészesedésű­ket növelni. — Azt az utat sem akarjuk járni többé, amit például 1952- ben jártunk, amikor úgyszólván minden harmadik embernek egy­forma volt a iódenkabátja, mert csak két-három fajtát gyártot­tunk, hatalmas sorozatokban.. Ezt nem akarjuk, sőt vállalataink Fehér Lajos elvtárs beszédet mondja. továbbra is ezernyi új cikket ad­nak majd a kevésbé keresett, di­vatját múlt áruk helyett. — Igen helyes a párt és a kor­mány részéről az a többször el­hangzott figyelmeztetés,, amely szerint a második ötéves terv végrehajtását már most elő kell készíteni, s a tervet elsősorban az idei és a jövő évi feladatok jó végrehajtásával kell megala­pozni. — A kongresszusi munkaver­seny lehetővé tette, hogy a köny- nyüiparban máris felülvizsgál­hattunk néhány olyan alacsony termelétsi előirányzatot, amelyet saját ötéves tervjavaslatunkba eredetileg felvettük. A dolgozók versenye lehetővé tette, hogy az év második felében már nemcsak a lemaradásokat pótolták, hanem jelentős túlteljesítést is elértek. Az üzemek mintegy 400 millió forintos tervtúlteljesítést vállal­tak a kongresszus tiszteletére. Felajánlásukat eddig mintegy 580 millió forint értékben telje­sítették és előreláthatólag az év végéig ez az összeg 650—700 miliő forintra emelkedik. A ver­seny segítségével teljesíteni fog­juk a márciusi határozatban aján­lott 2,5 százalékos költségszint- csökkentést is. *— Ugyanakkor el kell ismer­nünk — s ez a szép eredmények értékét nagymértékben csökkenti, — hogy a munka termelékenységének emelésében nem tudtuk elér­ni a párthatározatban aján­lott szintet. Ezt csak részben indokolhatjuk azzal, hogy aprózni kellett széri­ákat, és hogy fokozódott terméke­ink munkaigényessége. A hiba inkább az volt, hogy a termelői árrendezés után és általában az önállóbb üzemi gazdálkodási rendszer beveze­tése után könnyebben vettük a létszámkérdést cs nem használutk ki eléggé azokat a tartalékokat, amelyeket a tudományosan megalapozott, tervszerűbb üzemszervezés nyújt A jövőben igyekszünk a hiányos­ságokat megszüntetni és már 1960. évi terveink összeállításánál ész­szerűbben eljárni. — A jövő évre már olyan terv- javaslatot dolgoztunk ki, amely a gazdasági bizotság által jóváha­gyott szintet 400 millió forinttal meghaladja. A beruházási lehető­ségeink 1960-ban magasabbak lesznek, mint 1959-ben voltak. Az összegek nagy részét új gépek beszerzésére, teljes, vagy részle­ges rekonstrukciók végrehajtásá­ra fordítjuk. Befejezésül az ipar átszervezé­sével kapcsolatos problémákkal, feladatokkal foglalkozott. \ pártkongresszus ötödik napja Az MSZMP VII. kongresszusá­nak pénteki ülését Lombos Fe­renc, a Győr megyei pártbizott­ság első titkára nyitotta meg. Be­jelentette, hogy az Afrikai Füg­getlenségi Párt Központi Bizott­sága, a Maláji Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Guatema­lái Munkapárt Központi Bizottsá­ga táviratban, illetve levélben üd­vözölte a kongresszust. A délelőtti tanácskozáson fel­szólalt Haled Bogdas, a Szíriái Kommunista Párt főtitkára, és Arline Madeyan, Libanon Kom­munista Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja. Ezután Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára összefog­lalta az első és a második napi­rendi pont vitáját. Kádár János élvtárs válassbeszéde Kádár János elvtárs bevezető­ben rámutatott arra, hogy a Köz­ponti Bizottság beszámolóját kö­vető háromnapos vitát a világos állásfoglalás, a kommunista kri­tikai szellem, az elvi bátorság jellemezte. Valamennyi felszólaló kifejezte: pártunkban teljes az egység minden főkérdésben. — Pártunk VII. kongresszusa tehát helyesli azt az irányvona­lat, amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mon­dotta Kádár János, — s egyben az eddig követett irányvonal ha­tározottabb, következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja. (Nagy taps.) A kongresszuson már eddig harmincöt testvérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hrus­csov elvtárs. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista, kommunista vonalnak tartják, po­litikáját helyeslik, sőt ami ennél még több is, szolidárisak vele. (Nagy taps.) Ez pedig szá­munkra rendkívül fontos dolog, mert testvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzet közi munkásosztály van jelen kongresszusunkon és mond véle­ményt politikánkról. (Nagy taps.) — Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, a magyar nép egyre in­kább kiteljesülő, gazdagodó, fényesen áramló, új szocia­lista élete hullámzott itt a kongresszus termeiben. S ennek az ezerszinü, gazdag életnek eredményei, fogyatékossá­gai kerültek szóba. Ez helyes is, jó is. Az elhangzott felszólalások­nak nagy fontosságot tulajdoní­tunk. Nekem tehát volna egy ja­vaslatom. Kérem a kongresszust: járuljon hozzá, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anyagából gyűjtse csopor­tokba az egyes kérdéseket, és juttassa el illetékesekhez. Azt hi- - szem jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn be­lül adjanak rájuk érdemi választ* Az érdemi válasz esetenként le­het olyan, hogy a felszólaló elv­társ kívánsága, észrevétele, kri­(Folytatás a 3, oldalon.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom