Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-25 / 305. szám
Jubilál a vállalati főmérnök Az autó Bodrogkeresztúr felé száguldott az országúton. Az apa útközben magyarázott 21 éves fiának: — Azt akarom Andris fiam, hogy jó mérnök ember legyen belőled! Nem elée az, amit a műegyetemen tanulsz. Ismerd meg az életet, a munka nehezét, végezz az építkezéseknél fizikai munkát. Ásd a földet, csákányold a követ, cipelj vasat, nehéz gerendát, izzadj a tűző napon és tudd meg azt is, mit jelent esőben, hidegben dolgozni. Tanulj meg munkás-esszel gondolkodni, munkás szívvel érezni, tanulj meg technikusi, munkavezetői feladatot teljesíteni. s akkor jó mérnök leszel. A fiú kérdően nézett apjára, S megkapta a választ: — Azért mondom ezeket neked fiam, mert én is így kezdtem valamikor, harminc évvel ezelőtt. Sokat kellett tanulni a mérnöki oklevélért, de ezután még öt évig gyakornokoskod- tam, minden műveletet megtanultam, amire egy mérnökember utasításokat ad beosztottjainak. Andris komolyan vette apja intelmeit. A 6. sz. Mélyépítő Vállalat bedrogkeresztúri munkahelyén és más munkahelyeken is dolgozott, munkával töltötte nyári szünidejét. Nemrég, mikor újra itt járt Nyíregyházán, megköszönte apjának a jótanácsokat. S. akkor arra is intette fiát az apja, hogy legyen hűséges majd ahhoz a vállalathoz, ahol alkalmazni fogják. Ezekre tanítja a vállalat ifjú mérnökeit is. Hűség a vállalathoz. Abos János ezekben a napokban jóleső érzéssel mondhatja, hogy tíz éve jött Nyíregyházára a minisztérium megbízásából, s becsülettel helytáll fontos posztján, a Mélyépítő Vállalatnál. Jubilál. Húsz mérnök, — s közel száz munkavezető, technikus, művezető — műszaki irányítását intézi. Ellenőrzi munkájukat, tanácsokat ad nekik. Sokat jár a munkahelyekre, amiből nemcsak Szabolcs-Szatmárban, de DebreRozsályi képek TANUL A KÖZSÉG. Hetente négyszer gyűlnek össze a község dolgozó parasztjai, min légy tizenöten, tanulni, a -„dolgozók iskolája” előadásaira. Emellett 110 órás mezőgazdasági tárgyú tanfolyamra is eljárnak Rozsályban, a fiatal termelőszövetkezeti községben. A tanfolyamon az állat- tenyésztés, gyümölcstermesztés, a számtan és a jog témaköreibe nyerhetnek betekintést a résztvevők. A ROZSÁLYI SPORT már Igen jelentős múltra tekinthet vissza. Sok kiváló sportolót adott ez az erdőháti kis község. A sportvezetők arra törekszenek, hogy minél nagyobb tömegekhez jusson el a sport szeretető. Ennek alapjait le is rakták: termelőszövetkezeti sportkört hívtak életre. Tervük: megvalósítani az erdóháti részen az egyes sportágakban a rendszeres pontszerző versenyeket. Az edzéseket télen is folytatják: súlyemelésben, sakkban, asztaliteniszben és tornában. IFJÜ SZÍNJÁTSZÓK. A községi termelőszövetkezeti KISZ- szervezet fiataljai, a színjátszó csoport tagjai rövid jelenetekkel, népi táncokkal készülnek a jövő évi szereplésekre. Az idősebbekből álló öntevékeny művész- együttes most a körzeti versenyre készül és remélik, tovább jutnak a járási fordulóban is. A KÖNYVTÁRFEJLESZTÉS ÉRDEKÉBEN. Nagyobb súlyt kellene fektetni a kézségben a könyvtárfejlesztésre. Hiszen a könyvek a kultúra hordozói. A község könyvtárfejlesztés címén mintegy száz könyvet kap, a járási könyvtártól, valammt felhasználják az erre a célra beállított összeget a községfejlesztési alapból is. Most, hogy Rozsály is termelőszövetkezeti község lett, megvan a feltétele a gazdasági, politikai és kulturális kibontakozásnak. Ezért tanulnak, dolgoznak, sportolnak a rozsályiak... — allán — Aranylakodalom . Újságunk tegnapi apróhirdetései között olvashattuk, hogy „Erdélyi József és b. neje 50 éves házassági évfordulóját tartja..Nyíregyházán az alvégen, ahol Erdélyiék laknak, hamar híre futott az aranylakcdal- mi készülődésnek. A környéken sokan ismerik Erdélyi bács't, a nyugdíjas vasutast, aki már hetvenkét éves, és 60 éves feleségét, akire a Debreceni úti családok találóan mondják, hogy „jógazdasz- szeny”. Tegnap valóban nagy készülődésben találtuk a jubiláló házaspárt. Erdélyi bácsi fiatalos tempóval aprította a tűzre- valót az udvaron. Felesége a menyével és lányaival a két mázsás disznóból, a szárnyas jószágokból és egyéb finomságokból készítették közel száz ■ vendégnek a lakodalmi ételeket. A tornácon az unokák körülállták a nagy boroshordót, s az udvaron vidáman futkároztak a nagy sürgés-forgásban — Tíz gyermekem és tizenhárom unokám, meg a rokonok, barátok hivatalosak aranylakoaa lmunkra. Jól vagyunk! Egészségesek és vidámak. Megíorgatom majd a mamát a ,.menny- asszonyi” táncban! — mondta Erdélyi bácsi. — Nagy boldogságban köszöntét, ránk ez a karácsony. Gyermekeim és unokáim Pestről, Cscn- gerből. meg az ország más vidékéről hazajönnek az arany- lakodalomra. Együt* lesz a nagy család Cigányzene mellett eskünk, iszunk es táncolunk három napig! cen és Miskolc körzetében, Pest megyében, sőt Dunántúlon is szép számmal van a vállalatnak: csak a nagyobb munkahelyek szama közel negyven. — Amióta megkaptam a mérnöki oklevelet, három évtized telt el, s ebből az utolsó tíz esztendő adta számomra a legtöbb örömöt — mondta a főmérnök. — Úgy gondolom, azok a létesítmények, amelyeket a mi vállalatunk az elmúlt évek során átadott, az én munkámat is dicsérik: büszkén nézek ezekre az alkotásokra. Szeretem, becsülöm munkatársaimat és lelkesítenek sikereik, tanít az ő tudásuk, soksok hasznos tapasztalatuk, jó tanácsuk. Olyan kollektívával dolgozom, élek ahol szívesen vagyok, s még évtizedeket szeretnék munkálkodni. A vállalat dolgozóival együtt gratulálunk Abos Jánosnak! O. A .4s MSZMP megyei végrehajtó” bizottságának köszöntése a gépállomások valamennyi dolgozójához Több mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor a párt javaslatára kormányzatunk létrehozta a gépállomásokat, nehéz, de megtisztelő feladatta! bízta meg őket. A munkásosztály falura helyezett politikai, gazdasági és kulturális bázisai lettek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért és a terméshozamok állandó növeléséért folytatott küzdelemben. Ezt a megbízatásukat megyénk gépállomásai sikeresen végzik. Munkájuknak nagy része van abban, hogy a termelőszövetkezetek évek óta többet termelnek földjeiken, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A tegnapi cselédekből, agrárprolctárokból az öntudatos munkások százai nőttek fel a gépállomásokon. A Központi Bizottság márciusi felhívására soha nem látott jó munkával válaszoltak megyénk gépállomásainak dolgozói. A párt- kongresszus tiszteletére indított versenyben kiváló eredmények születtek. A szocialista munkaversenynek újabb becsületet szerezve december 20-ig az összes motor- és< traktormunka-tervüket 114 százalékra, ezen belül a talajmu ika-tervükct 131.5 százalékra teljesítették. Különösen kiemelkedő munkát végeztek az őszi idényterv teljesítése idején. Őszi tervüket 124.3 százalékra, mélyszántási tervüket 137.2 százalékra teljesítették. Jót segítették a most meghonosodó silókukorica betakarítását is, gépenként 162 holdról vágták le a kukoricát. A megyei pártbizottság elismerését fejezi ki a gépállomások minden dolgozójának az ez évben elért kiváló teljesítményükért. Kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt, erőt, egészséget kíván a további sikerekhez: AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÄR MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. Az elektronikus számológépek tíz éven belül szóbeli választ fognak adni A New York-i Nemzetközi Irodagépgyártó Részvénytársaság egyik szakembere, kijelentette: tíz éven belül lehetővé válik, hogy szóban adják meg a feladatot egy elektronikus számológépnek és az szóbeli választ adjon. A szakemberek jelenleg még részletes instrukciókat kell ki- dolgozniok a számológép részére. Ez a munka a megoldásra váró problémától függően esetleg több órát, vagy hetet vesz igénybe. Már megindultak a kísérletek egy olyi n rendszer kidolgozására, amelynek révén az utasításokat nem írott formában, hanem szóban lehet megadni a számológépnek. cAz ddöbőttak öröme Egy éve. Karácsony este ott álltam a nagyteremben, kicsit távolabb a fenyőfától, amely t gondos kézzel díszítettek a Mélyépítő vállalat dolgozói. Gondos kézzel, szerető szívvel, azoknak a gyermekeknek, akik a szeretet morzsáira vannak utalva, mert szüleik bár élnek, de elhagyták őket: előbb egymást, azután a megkeseredett szerelem ártatlan gyümölcseit. Jöttek a gyerekek, izgatottan, előbb a kisebbek, később a nyolc-tíz évesek. Egy-egy gondozónő kezére hárman is tapadtak. Az egyik nővér mellettem állt meg, öt éves forma, nagy kék szemmel bámészkodó fiúcskával. — Anyukám... — simult ruhájához a gyermek. Kérdőn odalestem... Ö talán nem árva? Melegedett a levegő, — Ne mondja meg, hogy nem vagyok az igazi... — súgta a fiatal gondozónő, és gyorsan a fiúcska fölé hajolt: — Kisfiam... Csak ennyit mondott, s magához ölelte olyan mozdulattal, mintha nehezen hordott, fájdalommal szült, vágyva vágyott gyermeke volna. Csak álltam a fal mellett, és .újra meg újra visszhangzott bennem ez előbbi két szó. Az anyám jutott az eszembe. Az ö arca volt ilyen, amikor rámhajolt... Később meg a feleségemé, amikor már megszokta a szót: Édesanyám... A gondolatok kavargásából meleg kacagás, jókedvű zsi- valy ragadott ki. A vendéglátó felnőttek együtt örvendeztek a sok-sok ajándékot magukhoz ölelő árva gyermekekkel. Én maradtam, ott a fal mellett a kék szemű kisfiú közelében, akiről megtudtam: N. Sanyika a neve. Megtudtam, hogy szülei rossz- szul éltek, most külön vannak. A többi már úgy történt, ahogy lenni szokott: a gyermekek teherré váltak, előbb nem gondozták őket, aztán — az államra bízták... — És a testvérek...? — nyugtalanított Sanyika története. — Még nem is ismerik egymást, attól a naptól nem találkoztak. Hogy nincsenek véletlenek, sokáig vallottam. De talán nem is véletlenül alakult úgy az egy év előtti karácsony pár órája, mint ahogy emlékeim között megőriztem. Itt születtek, itt látták meg a napot, a nyírfák környékén, nem kerültek túl messze egymástól... Kutatni kezdtünk a fényes szemek között, az arcok vonásaiban és minduntalan ismételgettük: — Hátha... hátha a többi is... Míg Sanyika a lendkerekes autóját próbálgatta és olyan nagyokat nevetett, ha sikerült elindítania... — kutattunk. Peregtek a percek, sok izgalommal, aztán vaoy negyedóra múltán a zaj elhalkult, egy-egy hangoskodom rápisszegtek a körülállók, s a kör közepén ritka találkozás zajlott le. Ott, a karácsonyfa alatt álltak mindhárman: a két éves N. Marika, az ötéves N.- Sanyika és a három éves N. Pistike. Mind a hárman szőkék, nagy kék szemükből a gyermeki meglepetés villant ki, míg Marika, a legidősebb arcán legördültek a könnycseppek. Előbb csak azt láttam, hgoy zsebkendőkkel telik meg a helyiség, aztán magam is elfordultam... Ezt látni kellett. Ott lenni a nagy fa alatt és ént ni, hogy mindenki sír, s hogy a kör közepén három gyerek próbálgatja a legegyszerűbb szót: testvér. Ilyenkor —- hiszen ez természetes —- nagy elhatározásra képes az ember. Megfogadtam, hogy felkutatom a negyediket is. Sok izgalommal múltak a napok, míg ráleltem a legkisebbre is Debrecenben, meleg családi körben fogtam kezembe Erzsikét. Egy éve. És most, hogy a gyertyagyújtás, az ajándékozás ünnepén újra idézem az emlékeket, eszembe villan, hogy Sanyika és Pistike a Felsőpetényi Gyermekotthonban öleli magához a karácsonyi ajándékot. Marika Cégénydányádon köszöni meg a hajasbabát, Erzsiké pedig Debrecenben, a csecsemőotthonban tapsol a csillagszóró szikráinak... Nyugtató ez. A szülők nélküli gyermekek mégis szeretetre leltek... Csak hiányzik valami. Hiányzik egy karácsonyfa, az N. család karácsonyfája. Hiányzik négy csöppség lágy ölelése, és hiányzik egy asz- szony, egy férfi hódító boldogsága... Én csak az emlékeimből idéztem és valami melegség fogott el néhány percre. Hiszen nagy dolog az, hogy itt, minálunk,' a szülők által eldobott gyér-^ v'ekeknek is van karácsonyfájuk. • Kecskovszki József. a
