Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-02 / 285. szám

Következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: « . V.: , • . j. *. * t .x'-'iv. > V ■ - 7. ■■■:• befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését Fock Jenő elvtárs referátuma a pártkongresszus első napján Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez A kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mond­ta el a beszámolóját. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársik! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs is­mertette pártunk gazdaságpoliti­kájának fő vonásait. Beszámo­lómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgaz­daságunk szerkezetében és ará­nyaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta: — Két hónappal a kongresz- szus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit „Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészíté­séről.” Nagyjelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekin­tően készíthetjük el második ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk annak végre­hajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: ad­jon utasítást az újonnan meg­választandó Központi Bizottság­nak, hogy az ötéves terv készí­tésének egy későbbi szakaszában a dolgozók széles körével vitassa J meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tu­dományos Akadémián, a Szak- szervezetek Országos Tanácsában, a népfront elnökségében, a METESZ-hen — már . megvitat­ták a kongresszusi dokumentu­mokat. Az elhangzott legfonto­sabb észrevételek lényege: a fej­lesztés irányával egyetértenek; helyeslik, hogy a termelékeny­ség, a gazdaságosság előtérbe ke­rül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság fejlesztésével na­gyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a tervezettnél nagyobb mérvű növekedését le­hetne biztosítani; javasolják: vizsgáljuk meg alaposan az ipa­rilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehető­ségeit; hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés» színvonalának javításával sokoldalúbban, szer­vezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni; felhívják figyel­münket, hogy a műszaki színvo­nal gyorsabb emelése megköve­teli a mérnök-technikus képzés kiszélesítését; végül: igen sokan rámutattak arra, "hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmá­nyok minőségének javítására. Máris figyelembe tudtuk ven­ni az elhangzóit észrevételek egy részét. A további munká- ! ban minden helyes bírálatot és ésszerű javaslatot igyek­szünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dol­gozni, hogy az a lehető leg­jobb legyen. Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsí­tani a szocializmus építését. — Szocialista építésünk fel­adatainak kijelölésénél népgazda­ságunk tényleges helyzetéből, in­dulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságai­nak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetunió­nak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gaz­dag tapasztalatait; Ugyaniakkor elkerüljük a nemzeti sajátos­ságok cltúlzását is, a tapasz­talatok gépies átvételét is. Fő céljaink megfelelnek azok­nak a követelményeknek, ame­lyeket a szocializmus alaptörvé­nye és a szocialista építés min­den országban érvényes gazda­sági törvényei állítanak elénk. Arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem —r A népgazdaság fejlesztésé­nek kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jöve­delem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésünk új vonása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jel­lemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipán és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségéi növeljük, hanem caeel egyidőben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfor­dításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. — A bővített szocialista újra­termelés. a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelke­dik a nehézipar termelése. Ne­héziparunk fejlesztésénél messze­menően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának megállapí­tásait, amely szerint: „Ma már nincs szükség arra, hogy min­den egyes szocialista ország fel­tétlenül feilessze a nehézipar valamennyi ágát, írnnt a áccv„-t- uniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, a ka­pitalista környezetben levő szo­cialista ország volt. — Most, amikor megvan fa;-.' szocial's- ta országok: hatalmas közös­sége, minden európai népi de­mokratikus ország azoknak az iparágaknak fejlesztésére specia­lizálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei.” így nálunk az ipar minden ágazatában nö­vekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi kö­rülményeink között a leghatéko­nyabban járulnak a nemzeti jö­vedelem emeléséhez. A termelés növekedésének kétharmadát a termelékeny­ség emelésével kell biztosíta­nunk, szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipa­ri termelés fejlődésében na­gyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelé­kenység emelésének. — A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 száza­lékkal lesz magasabb, mint ta­valy volt, — miközben a nem­zeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szó­val termelést tehát elsősorban a dol­gozók számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglal­koztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkeze­te következtében — nem a nép­gazdaságnak leghasznosabb terü­leteken . növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gé­pekkel termelünk. Kevés a nagytcrmelékenységű automa­ta- és félautomata gépünk. — A termelékenység növeke­désének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mel­lett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a ba­ráti országokban elért ütem mö­gött. Központi Bizottságunk fon­tosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet féke­ző okokat és a jelenlegi helyze­tet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ah­hoz azonban, hogy ezt megtelhes­sük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. A termelékenységet fékező okokról és iparunk feladatairól a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya A felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő beruházá­sok arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokat. Mindez alap- feltétele a termelés fejlesztésének és az életszínvonaí emelésének. A felhalmozási alap aránya azonban csak olyan mérték lehet, hogy a lakosság élet­színvonala évről-évre érezhe­tően javuljon. Az irányelvekben meghatározó*!: arány ezt a követelményt elégí­ti ki, amikor a fogyasztási alap 40—45 százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások és al­kalmazottak reálbére és reál­jövedelme, valamint a pa­rasztság egy főre jutó reáljö­vedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958- ban volt. Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952— 1955 között egyáltalán .nem fej­lődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemléiét érvényesült, cm ;ly úgy látta, hogy a terme- ' * elsősorban új üzemek, új létesítésével lehet bőví­teni. Az új üzemekbe és az új gyű :akba azonban általában nem. a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, 'a termelékenység sem, vagy nem kislégítően. A — A teimelékenységgel kap­csolatos elméleti munka sem ki­elégítő. Dicséretre méltó kezde­ményezés volt a munka termelé­kenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több se­gítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdései­hez. — Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a tér-» melékenység alakulását. Figyel­nünk kell az anyagban, a gép­ben. az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban 1 százalékos anyagmegtakarUás jelenleg körülbelül 9#0 millió, 1965- ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsgálni kell a különböző műszaki, gazda­sági mutatókat, a termelékeny­ségre jutó nyersanyagok mennyi­ségét, valamint a gépek és be­rendezések kihasználási fokát. _ — A termelékenység emelésé­nek fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában meg­kezdett gazdaságpolitika fejlet­tebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglal­kozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakítá­sával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményé­nek — folytatta beszámolóját Fock Jenő — majd néhány ipar­ág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben ter­vezett változásokról a többi kö­zött a következőket mondotta: A széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olajtermelést kétsze­resére, a földgáztermelést mint­egy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fej­lesztés azt jelenti, hogy — miköz­ben a fűtőanyag-szükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérle­günkben a tavaiyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Tervein­ket reálissá teszi az a felmérhe­tetlen segítség, amelyet a Szov­jetunió nyűit számunkra: csőve­zetéken szállít nagymennyiségű — Nagy figyelmet fordítunk a viilamosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamosenergia-termelés megha­ladja az ipari termelés növekedé­sét. Népgazdaságunkban az el­múlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk ide­jén el kell érni, hogy a ta­valyihoz képest legalább 12— 75 százalékkal több villamos- energiamennyiség áHjon ren­delkezésünkre, s így biztosít­suk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rö­vid ahhoz, hogy iparunk egészé-1 ben gyökeresen javítsuk a műsza­ki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét, és egész ipa­runkban növeljük a termelékeny­séget — néhány kiemelt iparág­ban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszer­ipart, a híradástechnikát, vala­mint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszer­ipari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszam- gépipar, járműipar, mezőgépipor, stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvona­lat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. — A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a iobbmi- nőségű acélok és finom'emezek, hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg, és hideghengermű- vének üzembehelyezésével meg­oldjuk a lemezáruk termelését* az utóbbi években 50 000—60 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenlegi ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdasá­gosabban dolgozó kohászati üze­münk lesz. A hid igen alakított acélgyártmányok előnMItásat-.OK szükséges terme őkapaoítás a ta­valyihoz képest ilO százaléknál bővül az ötéves terv végére. — Hazánk világviszonylat!»» is jelentős bauxitkészi etekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értgkes nyersanyagot a népgazdaság számára legered­ményesebben használjuk fel. Ma (Folytatás a 6. «»Maion.1 X

Next

/
Oldalképek
Tartalom