Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-02 / 285. szám
lock Jenő elvtárs referátuma a pártkongresszus első napján (Folytatás az 5. oldalról.) már jelentős bauxit bányászati, timföldgyártási ás aluminiumko- hászati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a félgyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítségével már tavaly megkezdődött a fejlesztés. Így 1962- ben üzembelép a 6800 tonna kapacitású fehérvári presmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség. — Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzel elér rendíthetjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiparunk az> elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag- és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyagfelhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon — míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt- tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehető, vé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobbminőségű, többfaj. ta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanyaggyártás és fel- használás tehát igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart, ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. — A könnyűiparban gyökeresen át kdl alakítanunk a gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A miskolci pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a pápai textilgyárban. A pamutszö- vödékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövő- dékben 35—40 százalékra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén automata- és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap keli. A modern eljárással pedig mindössze két nap. — Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a raktárakat és a hütöházakat is. — A Központi Bizottság és a kormány által már clfoga- j riott 15 eves lakásépítési lerv ) megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyagipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gépesítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, s az építési idő rövidítését. — A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előre haladnunk. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosára növekedett, ezzel szemben a mozdonypark csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamosmozdonyt és 380—400 diesel-mozdonyt kell forgalomba állítanunK az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú útak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 000 kilométerre kell növelni. — Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk. — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányada nálunk 1954—1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szocialista országokban. 1957—1958- ban még tovább csökkent. Idén és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1956 közölt csupán 27.9 százalék volt a gépi beruházás aránya —, de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében, vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. — Az úi, vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát, — 1965-re további 60 százalékkal emeljük — A beruházásokra fordítható összeg korlátozottsága miatt, erőinket néhány területre keli összpontosítani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok beruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végső soron az életszínvonal rovására menne. Inkább kevesebb feladatot tűzzünk magunk elé, s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. — Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi megoszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki iparfejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956. között 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika, vagy a debreceni csapágygyár — az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ezzel és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütegben mehetünk előre a vidék iparának fejlesztésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre telepítését, amelyek itteni fejlesztését semmi sem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar „alapanyagát” nem Budapesten „állítják elő”. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esteben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a húza- vona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra, hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárj i, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. Az automatizálásról beszélt ezután Fock Jenő. Az automatizálás az iparilag fejlett országokban, így a Szovjetunióban is a műszaki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fö feladatként az automatizálás széleskörű eltérj es'tés ót, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előre haladhatunk. Fel kell készülni arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű felhasználásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. A műszaki szakemberektől és tudományos dolgozóinktól azf várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. — Az üzemekben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — Különösen acélműit három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon „túltermelés” van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az oßtoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkásságukat. Azt kéri tólük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéforrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újitó- mozgalomban. \ gazdasági vezetők becsüljék cs tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebb körű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez az együttműködés egyre gazdagodik, m nd- inkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind szé- lesebbkörü a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságot ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a termelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában gyártunk olyan gépipari termékeket, — elmaradt technikai színvonalon — amelyeket más szocialista ország sokkal jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben állít elő, magas termelékenységgel. A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma már előre látható az az idő, amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot cs ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat, A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb összehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése még közelebb hozhatja a békés versenyben győzelmünk időpontját. Mezőgazdasági A beszámoló ezután áttért a mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági termelést az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva az ötéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban nia az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy részé még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk előre jelentős lépést. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresére növeljük a traktorok számát: 1965-re 62 000— 63 000 traktor segíti a mezőgazdaságot. Hét cv alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949—1956. között. így 1965-ben már 150 ka- tasztrális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a ' burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhasználását nrntegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányfélék és más kapásnövények termelésére — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben mar a vetésterület 75 termelésünkről százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetésterületen hibridkukoricát termeljünk. — Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvas- marha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik nagyüzemeink a sertéstenyésztést is. Az ötéves terv idején több helyen olyan „baromfi- és to'ás- gyárat” tervezünk, amelyek nagymennyiségű húst és tojást adnak. Mintegy 600 000 holdon végzünk talajjavítást. A fejlo't agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi, korszerű munkaszervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a termésátlagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128,5 mázsa hústermelést tervezünk az 1954— 1958. évi O'7 mázsával szemben, a tejtermelést pedig 17 000 literről legalább 26 000 literre akarjuk emelni, száz holdanként. így egy tehén évi tejhozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500—4000 litert. __ Ahhoz, hogv feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai cs gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak el az államnak. Erősítsék, fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljek termelésüket, mert csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet. Az állam továbbra is — elsősoiban beruházási hitelekkel támogatja a termelőszövetkezeteket, de j a sokoldalú állami támogatás I előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. — Az irányelvek kimondják: ?co kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat illetően az ötéves terv idején folytatjuk azt a politikánkat, amelyet az utóbbi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul, hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátáin belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot felvilágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal és megvásárolja íe- 'osleges termékeiket. Azt azonban látni kell, hogy felemelkedé- •sük egyedül helyes útja, hogy áttérnek a fejlett nagyüzemi gazdálkodásra. — A termelés növelésére tett intézkedéseink hatására 40—45 százalékkal növekednie kill a felvásárlásnak is. (Folytatás a 7. oldalon.) r>
