Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-02 / 285. szám

(Folytatás 3 3. oldalról.) — Ahhoz azonban, hogy mind­két íél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat-Berlin kérdé­sét? Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusok forrása, a vi­szály almája lett. Amikor azt .mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugat-berlini kérdést, ez azt I jelenti, hogy javasoljuk a má­sodik világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüske kihúzását és a megszállási rendszer gócának felszámolását. — Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen ja­vaslatot tettünk. A békeszerző­dés elől senki nem térhet ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspont­ját vallja. Végülis meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok tápta­lajt jelentenek a harmadik vi­lágháború gyújtogatói számára. Mi nem sürgetjük időbelileg a nyugat-berlini kérdés megoldá­sát, nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimá­tumokat, ' de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket ab­ban az irányban, hogy megegye­zésre jussunk volt szövetsége­seinkkel. — Ha minden eszközt kipró­bálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más ki­vezető út, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két né­met állam közül azzal, ame­lyik azt akarja. Obben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, aki', é6szerűtle- <nül ítélték meg e kérdés megol­dását, nem az államok közötti fe­szültség enyhítésének útját jár­ták, hanem ellenkezőleg, azt akarták, hogy megmaradjon a (harmadik világháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek; —• Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha Ön valóban szemben áll a revansszellemmel és a hitlerizmussal — ezt gyakor­ta hangoztatja — bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenez­ne a hitleri háború maradványai­nak megszüntetését. Vagy talán ifel akarja újítani? Nyilatkozatai­ból ítélve ön ezt nem akarja. Ak­kor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés' minden nép érdekében oldódjék meg, hogy senki ne nyer­jen és senki ne veszítsen, hogy a beke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státuszt' kell adni Nyugat-Berlin- nek. A jelenlegi helyzetben a tel­jes képtelenségig mehetnek a dol­gok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy . elvben minden ország he­lyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „tizes” bi­zottság elé utalták a leszerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat el­fogadják, előbb, vagy utóbb elfo­gadják. A világ ebben az irány­ban halad, mert az emberi érte­lem fejlődik és az emberi érte­lem győzedelmeskedik. A leszere­lési javaslatok a legésszerűbbek, minden ember, az egész emberi­ség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel?! — Volt szövetségeseink ragasz­kodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csa­pataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszere­lést, s az összes hadseregeket megszüntetik mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csa­patok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyu­gati országok tartják magukat és | amelynek különösen lelkes híve I Adenauer kancellár, a Földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin' lesz, áhol meg kell tartani a csapato­kat. Ez azonban már nyilvánva­lóan képte'en kívánság, amely élientmónd az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamár-logi­ka. (Derültség.) — Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését? A megszállási rendszer fenn­tartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolko­dású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond, az ép értelemnek. — A szovjet kormány azt a célt tartja szemelőtt, hogy a né­met békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot.' Mi az együttélés álláspontját valljuk és ez helyes irányvonalat sugal­maz nekünk a nemzetközi kérdé­sekben. Ismét és ismét hangsú­lyozzuk : az együttélés az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elis­merése, hogy minden nép ma­ga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék Nyugat-Berlint sza­bad várossá. Ez valóban • nem bontja meg az ott kialakult állam­rendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elve­ket. Készek vagyunk teljes mér­tékben megadni azokat a függet­lenségi és sérthetetlenségi szava­tosságokat, amelyekre volt szövet­ségeseink hajlandó1’, szavatosságo­kat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt, vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon. — Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rend­szer fenntartására és a csapatok ott-tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocia­lista országokkal szembehelyez­kedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpoliti­ka folytatását jelenti. De nem titok, ■ hogy minden anyagnak van ízzási határa, ahol váratla­nul megszakad és ez katasztró­fához vezethet! — Ezért Ön, Adenauer úr, na­gyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemte­len — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul le­tűnik. Kancellár úr, vajon ami­kor ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkozá- sú ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocia­lista országok oldalára: az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jóllehet az erők áttevődtek a mi szo­cialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető po­litikánkon. (Taps). — Mi nem javasolunk elfo­gadhatatlan álláspontot tárgyaló feleinknek: éppen ellenkezőleg, mi akárcsak korábban, az igaz­ság álláspontjára, ésszerű állás­pontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javas, latok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadá­sukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz; hogy békeszerződést' írjunk alá a Német Demokratikus Köztársa­sággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni. — Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Ál­lamok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy véle­kedni, hogy az egyik fél egyol­dalúan aláírhatja, a másik pe­dig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláír­ták a békeszerződést Japánnal Megvan tehát az erkölcsi jogunk ■a jogi értelemben vett i jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javasla­taink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen em­bert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más álla­mok ügyeibe való be nem avat­kozást képviselő áiláspontunkbó’ indulnak ki. — A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élez­zük ki a viszonyt. A nyugat­berlini megszállási rendszer meg­szüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést aka­runk egykori szövetségeseinkké! Ezért nem tűzünk ki semmilyer időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszo­nyunkat. A szovjet kormány kész ki­próbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvaló­sítsa a német probléma bé­kés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör mcgjavulá- sát, megteremtse a feltétele­ket — az egész emberiség bol- • .dpgsága- érdekében — a le­szereléshez és az örök béke megteremtéséhez. — Ha. azonpan nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár ál- láspo.ntjára' helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragasz­kodnak az erőpolitikához, akkor számúnkra nem marad más hát­ra, minthogy aláírjuk a béke­zerzedást a Német Demokrati­kus Köztársasággal. A Szovjet­unió nem szándékozik azok ke­zére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a ?"rzcdést .Nyugat-Né-metország- fal is, szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvaló­sítani, kénytelenek leszünk be- 'smenni. egy egyoldalú szerző­lés aláírásába a Német Deniok- stikus Köztársasággal. — Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés meg­oldása egyértelmű Németorsz?" egyesítésével. Érthetők a német nép egyesülési érdekei és törek­vései, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyeke­zete. Németország most két kü­lönböző társadalmi és politikai berendezkedésű államból tevc 'k össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a né­metek oldhatják meg, mert minden attól függ, milyen tár­sadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németprsságban. — Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A szövetségeseknek? Nem, ez ma­guknak a németeknek a joga. ön pedig, kancellár úr, még ta­lálkozni tsem akar a Német De­mokratikus Köztársaság képvise­lőivel, Ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek egye­sítsük Németországot, akik Hit­ler ellen harcoltunk. Nekünk vi­szont, akik szövetségesek vol­tunk a hitleri-Németország ellen viselt háborúban, eltér a véle­ményünk ebben a kérdésben: egyeseknek a kapitalista Német­ország, vagyis Nyugat-Németor- szág tetszik, másoknak a szo­cialista Németország, azaz a Né­met Demokratikus köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg. tehát mi. szövetségesek, ezt a kérdést? — Azt mondják, hogy teljesí­teni kell a szerződéses kötele­zettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szer­ződése, semmiféle kötelezettség vállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később, há­rom övezetet egyesítettek és ka­pitalista alapon kezdték fejlesz­teni, Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték .— a mos­tani Német Demokratikus Köz­társaság — a szocialista utat. vá­lasztotta es mi; üdvözöljük a Né- met Demokratikus Köztársaságot amely lendületesen fejlődik. — így tehát Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek. Adenauer úr, ön nem térhet ki ez elől. Előbb vagy utóbb, ön, vagy más. aki a nyugatnémet kormány élén fog állni, ha reá­lisan gondolkozik, eljut erre az egyedül helyes következtetésre. — A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság reá­lisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat- Németországban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem aka­runk erőszakot elkövetni a nyu­gat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megválasztásakor, megadjuk azt a jogot, hogy min­denben saját maga döntsön. — De más megoldásra törek­szik Adenauer. Ez azonban any- nyit jelent, Kint a kérdést vala­melyik ország, vagy valamelyik ország-csoport érdekében megol­dani, valamelyik ország, vagy valamelyik csoport ellenére. Ez vagy nyereség, vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdés­ben, valakinek a javára és vala­kinek a kárára. Ebbe azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél. Abban csak az őrültek reménykedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazá­sával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi az a háború és mindent megtesz­nek, hogy háború ne legyen. — Egyesek azt mondhatják: mi­ért veti fel Hruscsov ezt a kér­dést. amikor már majdnem lét­rejött a megegyezés a kormány­fői értekezletben. ahol majd j megtárgyalják ezl a kérdést? Egyetértek ezzel a véleménnyé) és én nem is vetném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekin­tettel lennem Adenauer úr nyi­latkozataira. Nem hagyhatom vá­lasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebi en, és csu­I pán kénytelen vagyok válaszolni I a nyugatnémet kancellár meg­jegyzéseire. — A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azon­ban nem könyörgünk a bekéért, A béketörekvés távolról sem gyengeségünk jele. A Szov­jetunió és az egész szocialista tábor ereje napról-napra nö­vekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ah­hoz, hogy elhárítsunk bármi­lyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embcrmilliók pusztu­lását. — Nemrégiben egyik beszédem­ben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel ra­kétákat, atom- és hidrogén tölte­tet, hogy ha megtámadnak ben­nünket, elsöpörhetjük a Föld szí­néről összeg valószínű ellenfelein­ket. (Taps) Nem gyengeségből, ha­nem a békés együttélés elvi, leni­ni politikából a földkerekség legszélesebb néptömegeinek érde­keivel összhangban álló politiká­ból kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mind­ezeket a készleteket, ha elfoga­dásra talál az egyetemes lesze­relési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandis­tái a kommunisták titkos tervei­ről, mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy békcszerető politi­kánk következetessége és vi­lágossága minden nap minden órával újabb és újabb híve­ket szerez számára. — Kedves elvtársak! — A szocialista tábor országai — Most pedig engedjék ■ meg, hogy felolvassam az SZKP Köz­ponti Bizottságának a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kong­resszusához intézett üdvözlő üze­netét. Kedves elvtársak! A Magyar Szöcislistá Munkás­párt VII. kongresszusának küldöt­tei! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága forró testvéri üdvözletét küldi önöknek és önökön keresztül az MSZMP minden tagjának, a magabiztosan és feltartóztatha­tatlanul haladnak" nagyszerű cé­lunk, — a kommunizmus felé. A Szovjetunió kommunistái,, 'az., egész szovjet nép erőt és farad­ságot nem kímélve munkálko­dik, hogy. végrehajtsa 'pártunk’ XXI. kongresszusának történelmi' jelentőségű határozatait," ivalóía- váltsa országunkban a kommu­nista , építés nagyszerű program­ját. — Évről-évre fokozódik és szi­lárdul országaink gazdasági ere­je, emelkedik a dolgozók élet­színvonala. Ä szocialista tudo­mány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be. Egy­re szilárdabb és megbonthatatia- nabb lész a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez. erősíti a világ minden, egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői • győzedelmes­kednek a háború erői felett. — Kádár elvtárs beszámolójá­ban meggyőzően és sokoldalúan ismertette a magyar nép történel­mi vívmányait - és . nagyszerű si­kereit. Pártunk és az egész szov­jet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel kíván önöknek és önökön keresztül min­den magyar- kommunistának, a népi demokratikus Magyarország munkásainak, parasztságának „és értelmiségének újabb sikereket a nemes harcban, amelyet hazá­juk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializ­musért folytatnak. (Nagy taps). Magyar Népköztársaság munká­sainak, parasztjainak és értelmi­ségének, egyszersmind őszinte szívvel, sikeres munkát kíván a Magyar Szocialista Munkáspárt ’ VII. kongresszusának. (Taps) A Szovjetunió Kommunista Pártja forrón üdvözli testvérét és elvtársát, a Magyar Szocialista Munkáspártot, amely bölcs hoz­záértéssel vezeti a magyar mun-. (Folytatás a T oldalon.) Az SZIiP Központi Bizottságának üzenete a kongresszushoz 4 X» Sz. Hruscsov beszéde a VII. pártkongresszuson

Next

/
Oldalképek
Tartalom