Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-17 / 298. szám
riSZAVID JELENE lAaitótöl meg lehet kérdezni a környéken, a válasz Igee egybehangzó: Tiszaviden nagyon dolgos, szorgalmas emberek élnek, a munkán kívül nem igen érdekli őket semmi. A szorgalom valóban egyik legszebb erénye az embernek, de igaz-e a jellemzés másik része, ez, hogy a munka, mindenekelőtt munka, és semmi más. Tiszavid lakossága öt nagy fsalád rokonságából tevődik ki. Tősgyökeres tulajdonosok. Itt nem volt földosztás. A vagyonszerzés, a földimádat a vérében volt mindenkinek. Ezt szolgálta a régóta divó közvetlen rokonházasság rendszere is, amely ma sem idegen a községben. A százharminc parasztcsalád ezer holdon gazdálkodik- Eredményeik titka az ember- feletti robot, amely nem tűr érzelgősséget, nem enged ünnepet, pihenést, szórakozást. Robot, robot, robot, míg az elöregedett, erőtlen kézből ki nem hull a szerszám. És hol az eredmény? ^ z utcákon nem látni jól ^ öltözött embereket. Sok helyen két-háromszobás lakás van, de a bútorzat szegényes. Hova teszik a jövedelmét? A föld, az az állandóan éhes sárkány felhabzsolta az emberek vérét, fiatalságai, életét, assert, hogy a tíz, vagy tizenöt holdhoz még egy, vagy egy fél holdocska kerüljön. S ezek a tiszavidi emberek az elmúlt években sem tudtak úrrá lenni a régi, zsarnok törvényén. Még mindig a föld rabjai, A fiatalok jórésze már nem az. Sokan elröppentek innen és látogatóba is alig térnek vissza, nehogy a régi élet visszarántsa őket onnan, ahol más világot, más embereket, más életet ismertek meg. Leimentem az egyik hat hol- aadáhoe. Négyszobás lakára van. Ee harminchat sertése. A lakás egyetlen szobájában van csak bt «tor, a többiben metis- magasa® burgonyát halmozott fel. A falak penészesek, a burgonya rothadt. Minden öröme, hogy három szobája tele van burgonyával. És mire fordítja a jövedelmet? Éjt nappala tevő, verejtékes munkával megszerzett gazdasága jutalmát? Megeszi a föld, s neki nem marad semmi. Elégedett? Igen! És mikor szakított annyi időt, hogy elmenjen a moziba? Nem tudja, n-em emlékszik rá. Nagyon büszkévé teszi ezeket az embereket, hogy százötven mázsa burgonyát is megtermelnek egy hold földön. Már aki megtermeli- És hogy a környező termelőszövetkezetekkel eddig bírták tartani a versenyt. Hogy mibe kerül ez nekik, arra keveset gondolnak: bírja az ember, míg bírja, utána másik lép a helyébe. Ez az ősi körforgás. Y'an-e újra való törekvés? ” Nyomai kétségtelenül megtalálhatók. Pár évvel ezelőtt például akkor sem használtak volna műtrágyát, ha ingyen adják. Ma: nem győzik kielégíteni az igényeket. Az állat- tenyésztés, aprómagtermelés szépen fejlődik és a cukorrépa ugyancsak meghonosodik a tiszavidi határban. A kulturált termelési mód azonban meg igen alacsony szinten van, s mint fentebb említettem, ezt az emberi erő nagyfokú pazarlásával pótoljak. A mai falu nagy forradalmi átalakulásának mozgalma, a közös gazdálkodás gondolata itt is él, de ezernyi akadályba ütközik. A községben uralkodó birtok-kasztrendszer elválasztja a kevésföldűeket és a „nagyokat’’. a középparasztokat. Nincs kellő megértés abban, hogy ha a község szorgalmas népe öszszefogna, még nagyobb eredményeket érhetnének el — kevesebb emberölő munkával, a gépek, a fejlett technika segítségével. Hogy nem az a gazdagság, amikor vagonszámra ott fekszik a sok termelvány értékesítés nélkül, értékét veszítve, hanem az. hogy eladva, ruhára, lakásszépítésre, kulturált szórakozásra költsék az árát. Jegyes középparasztok így elmélkednek: „Tudjuk, elindult a vonat, fel kellene szállni, mert ha gyorsul, nehezebb felkapaszkodni. De hátha rosszul ugrok fel és ezzel tönkreteszem a falut?” Nem bíznak a közös jövőben, amit együtt, egymásé t kellene k'i- alakítaniok. A falu féltése a régi, megszokottnak a féltése, az önbizalomnak, a közös erő érzetének a hiánya. Mások azt mondják: „Nem i akarok első lenni.’1 Ezek az j emberek érzik, látják, tenni | kell valamit a holnapért, „de j mit mond a falu?” ötlik fel i bennük minduntalan. Érthető J az ilyen gond is, de aki előre! néz és gyermekei jövőjére gon-1 dől, annak le kell dönteni az! ilyen akadályokat. U a nyíltan, fájóan őszintén 11 nyúltam a tiszavidj problémákhoz, azért tettem, hogy egy szemernyit megvilágítsam az itteniek életének a tegnapját .és jelenét. S azért, hogy megmutassam: van kivezető út a lélektompító örökségből. Bátran kell rálépni erre az útra, mert a holnap, a felszabadúit- ság holnapja annál hamarabb elérkezik. . Samu András Elítélték a burgonyaüzórt Lapunkban . már korábban beszámoltunk Walter István . volt terménynagykereskedö kártékony üzelmeiről. Az. üzér ügyét ä nyíregyházi járásbíróság a napokban tárgyalta. Walter 220 mázsa burgonyát vásárolt fel' Vencsellön és Bal- sán, 130—140 forintos áron és azt régi ismerőseinek «eállította Csömörre mázsánként 180 forintért. Árdrágító üzérkedésén kívül a szállítási korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket is megszegte. Tettével akadályozta a városi begyűjtést, a városi dolgozók burgonyaellátását. Ezért a nyíregyházi járásbíróság egy évi börtönbüntetésre ítélte. gyünk mi is” — mondták. Mi tagadás, igazuk volt, s bizony ezzel a lépéssel először baj volt, mint a járni tanuló gyermeknél. Akartak is menni, meg nem is. De egyszer aztán elszánták magukat. Nekivágtak és meg sem álltak addig, míg a földdel rendelkezők le nem telték az obulust. Megsercent kezükben a toll, s követték a többieket. Herényi Sándort és kilenc holdját követte Mándi Balázs, Szűcs Béla és a legtekintélyesebb kö- zópparasztok. S nemcsak gondolatban szántották egyre a barázdát. követve Ködöböcz Pali példáját, hanem beálltak agitálni, érvelni- S ez hozta meg a legnagyobb eredményt. Mert a cimboraszó, a baráti tanács pótolhatatlan, kérem... Ifjú Solymosi Gábor nem várta meg, hogy kopogtassanak cimborái. Huszonkét holdját odakanyarí- lotta a többihez, s ő is beállt népnevelni... — S én hallottam a földek, a kis emberek barázdáinak beszédét. Eat súgták: most érezzük j.ól magunkat, mert nagyobb kenyeret tudunk adm mi is, így, összefogva az embereknek.” ...— S ha most van is víaskodás az emberekben, ám legyen. De ha békesség lesz, azt is egymásnak köszönhetik majd... Mert most, a harcok idején az egyik is előfordul, de a győzelem után a másik is.-. Ügy bizony, kedves öcsém. Mert nézze, csak itt volt a Pécsi Fáidé esete. Értelmes, de ugyancsak szókimondó fehérnép, s ••■nV könnyen hagyja a magáét. Tudta, mikor felkeresték, hogy nem udvarolni mentek hozzá, s ő mégis azzal érvelt, hogy- jó, jó, megérti ő a feljlódósiy de azért jövőre már csak o szeretné learatni, amit most vetett. Másnap már jobban hajlott, s mikor megmondták neki, hogy a szövetkezetbe vitt vetésért megfizetnek, mosolygott is. A kibúvót hiába kereste, s hogy ne találja meg, . ebben segített a lánya, Aramra, aki odaállt anyja elé és azt mondta: „Nem kell olyan sokat gondolkodni édes, ha a jó- vömet nézi'1. Erre már ő is meghökkent. Ceruzát markolt és alákanyarította a nevét... — Kit a rokon, a jó barát, a kommunisták, a tanácselnök, a tanító úr győzött meg... De ment, kapcsolódtak egymáshoz az emberek, mint a láncszemek. .. — No, persze, elöícr- dult. hogy ném tudtak egykönnyen szót érteni. Nem, ha egy csendes és egy heves vérmérsékletű ember került egymással szembe. De nem is jó az ilyen,' mert bizony itt is áll az, hogy csak a türelem terem rózsát, mint a közmondás is tartja. S ezért üzentek Pécsi Karolynéák is Koncz Sándor tanító úrért, a párítitká- rért. El is ment a halkszavú tanító azonnal, s megmagyarázott mindent. Szent len a bé ke, s a rózsa is neki virágzott ki, mert türelmesen megvárta... — Pedig itt is érvelt a nagymama. „Mi lesz a két szép lóval amit most vettem a Karcsi unokámnak? Négyezret adtunk érte!” Koncz Sanyi válaszolt. de Karcsi ezzel árit sem törődött. Bánatában, örömében — ki tpdja — de befogta a .két lovat és usgyi. Meg sem állt Barabásig, mondván: megjárat- ja őket utoljára. S mikor újból megkerült, még ott találta I a tanító urat. S mikor megtud-! ta, hogy ^ nagymama aláírta a! nyilatkozatot ráborult az asztalra és sírt. És csak akkor j juhászcaott meg, amikor j megtudta, hogy a szövetkezetben kocsis lesz, s gondjaira í bízzák a két lovat... ■ De hány j ilyen esetről tudok én... — Ha nehéz volt is a vias- kodás, öcsémuram, de már egy-1 másra mosolyognak a barázdás [ Vámosatyán is. Szövetkezeti falu lettünk, mert a nagy több-; ség így látta jobbnak.. .■ — Igaz, majd csak tavasszal be- ■ rítják egymásra a barázdákat! az emberek a valóságban, d» j gondolatban egyek már azok I most is. — S ha leesik a hó, [ s nagy fehér abroszt terít a határra, alatta már összebúj-1 nak melegedni, beszélgetni ők | is. S várom, nagyon várom ezt. mert én tudom, azt fogják el- 1 mesélni nekem: összeöleliteztünk . örökre, s többé nincs olyan erő, | ami szétszakíthatna pemiünke . Mi tudjuk, hogy megszenvedtek ezért az emberek. De meg hálálják, nem csalódnak bennünk... — S n.ostmá: én is nyugodtan várom a tavasz nyilasát, a forró nyarat, az arany * lo őszt, mert tudom, hogy & j téli liótakaró alatt beszélő ba- ' rázdák meséje igaz. elő való-1 ság... Farkas Kálmán 1 A család ajándéka Buzik Ferenc, a bedobokozi Szabad Nép Termelőszövetkezet tagja feleségével egyetértésben választotta ki a család karácsonyi ajándékát. Szép világvevő rádió díszíti ezután otthonukat, szórakoztatja őket ünnepnapokon s a munkás hétköznapok pihenő idején. (Hammel J. feiv.) Erdőt telepített az Előre Tsz kisszekereseit A kisszekerest Előre TSZ-nék egyre jobb hírneve lesz a környéken. A termelésben elért eredményeik . mellett nagyrabé- csülik másirányú igyekezetüket is. Az elmúlt két évben például három holdnyi erdőt telepített a szövetkezet. Ezenkívül ötezer méter hosszú nyárfasort is elültetlek a k&zösbé’iek. i «4 V áci Mihály költői estje [Nyíregyházán Költői „est lesz holnap Nyíregyházán, a Bessenyei klubban. A költő, akinek legújabb verskötetével kapcsolatos az est, Vád Mihály1. Szabolcsi földön született, itt is nevelkedett, a „homok fővárosában”, Nyíregyházán. 1924 a születési éve, iskoláit Nyíregyházán végezte, és első munkásságát is itt, a bokortanyákban fejtette ki, mint tanító. Később a Kossuth gimnáziumban, majd a megyei tanács oktatási osztályán dolgozott. De hogy Budapestre került, az Oktatásügyi Minisztériumba, — akkor sem vált hűtlenné szűkebb hazájához, a Nyírséghez, Nyáregyházához.Verseiben nagy ihlettel emlékszik a nyírségi tájra, emberekre, véreire. Első versei az Új Hangban, a Csillagban jelentek meg- Első verseskötetéért, az Ereszaljá-érl József Attila díjat kapott. Moet megjelent Bodza című kötete a harmadik összefoglalása egy-egy rövid idő költői munkásságának. Holnap este hat órai kezdette] Váci Mihály új kötetéről, költészetéről esik majd szó a Bessenyei klubban, amelyen részt vesz a ■ költő is. Bevezetőt Margócsy József, a TIT irodalmi szakosztályának elnöke mond. Közreműködnek: Fodor Piroska és Seregi István. Váci Mihály legújabb verskötetéből A túlsó part felé Amerre a jegenyék zarándok lángja szárnyal s a ritkuló ezüstben a madárraj ujjongva, sírva visz fel az egekhez, s amerre máglyáival felmutat a fenyves, arra felé vágyom, sóvárgok én, amerre sziklák, tornyok törnek és térdepelve fűszálak mutatnak: velük emelem égre ujjamat, mélyről esküdve a fényre. A derekamban hordóm én, — mint a nyárfák sötétlő éjen is — a csillagok irány7át. Szóródjam bárhogy': — mint. csíra a magban — érzem én az irányt, merre a Nap van. És arra vonulok, amerre a tömött barázdák; követem a földet hasító ekeél irányát. A téglákat követem az emelkedő falakban, a vízvezetékek sugalmait alattam, a „jóvíz'’ ereit, melyek a frissen ásott kutakba s/ivárognak; — s a szikre, sivatagra mocsárra merészkedő utakat és a szórt szeméttelepe'.:!: 2 menetelő, dübörgő utcasort. Árra megyek, merre a villanyvezetékek alvégek alkonyai felé mendegélnek; amerre a szelíd kéklő csatornák a homokos pusztát dalolva csavarogják. s merre a hidlábak örvénynek, árnak, szennynek szédültében a túlsó part felé súlvosan mennek. i
