Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-17 / 298. szám
iegünjfke, „előre” kiáltása lepett volna meg? Dehát ez magától értetődő. Azaz most és nekik természetes dolog ez, de nekem saját gyermekkoromat idézte. Ezért volt, hogy az 1920-as évek végén áwö* gyermekkori események programja. Tizenöt, féle s»aW*ör, mintegy 850 gyermek játékos nevelését irányítja. A fiúk és lányok kisdoboshoz, úttörőhöz illő fegyelmezettséggel szorgoskodnak. Boldog, aki rendszeresen idejárhat, jóllehet a szakköri foglaiko\ fémmegmunkálók kedvence a l'úrógcp, satu és re- ■weki. Ha szükség van rá, értenek a hegesztéshez is. Ki győzné mindazt felsorolni, ami csak egy est óráit is betölti.-■ Gyermekek igazi fellegvára az Úttörőház. Szorgalmas „méhecskék", dolgos kisdobosok, úttörő, pajtások vidám közössége. , Valami hasznossal mindenki fogtakko- zik. Csendesen jövök el tőlük, nehogy zavarjam éket. A sarok? ban két táblánál sakkoznak,. A. folyosón burgonyaleves illata terjeng, valahonnan kórus hangja szűrődik ki ;.. úttörőnek kedve mindig jó! Hammel ölelkező- baiüzdák A sok „szakács" mar adva van; hogy a levest mégse sózzák cl, arra a vezető pajtás ügyel. Szép villanytűzhely s egyéb felszerelés segítségével hamarosan többet tudnak a játékos főzőcskénél s a nyári kirándulások idején már ők főznek. Ragyogó szemekkel pöttömnyi szőke . kis teremtés unszolja anyukáját az üzletbe. ■— Nézd anyu, nekem az a szép kabát kell, azt vedd meg karácsonyra — húzza az anyját. — Ez már megkopott. Ugye, megveszed nekem anyu? ~ De mosf nincs maiam pénz, kislángom. — Én nem bánom, nédég el nem megyek wnen, tudd meg. Felpróbálják a sötétkék lös kabátot az «Mg négy éves kislányra. Nő a lány — No mit szólsz hozzám, anyu? Tetszem? Jól áll, ugye? — illeg, billeg, nézegeti magát. Csak úgy sugárzik az arca. — Holnap bejövünk és megveszem. Most pedig tedd le. — Hogyisne. Én már nem vetem ezt' le. Tegnap a sapkával csináltál így. Azt is levetettem és nem vetted meg .. — Nem szégyellsz engem így járatni?! — pirít az anyjára. — Értsd meg, kislányom, nincs nálam pénz, holnap megteszem. Az üzlet dclgozoi mosolyogják az esetet. Nagynehezen, Sírástól kísérve mégiscsak. enged a kis szöszke. Kap az al- kalihon az egyik eladó. Gyorsan elkészít j egy kis csomagot, be-: kötözi és , átadja a \ kisláiiynak. —r No, itt a kubat. A lánygyerek sze-! me felragyog, anyja-] hoz fordul: — Tudd meg, neked nem is mutatom meg, csak nagymamámnak — s büszke fejtartással IMibsgett ez iizle'bül a kislány, kezében a csomaggal. Az őszülő halán tékú, deresedé bajuszú ember csak beszélt, beszélt..— Tudja, kedves öcsémuram, miért kedves nekem ez a vámosatyai tél, amikor fehér lepel takarja be az egész határt?.. Hmmm... Ugye, nem tudja. Nem is tudhatja, csak az, aki ebben a faluban öregedett meg.. —' Ilyenkor a hótakaró alatt — mint mi emberek — összebújnak a barázdák is. Melegednek, panaszkodnak, beszélgetnek... Mert tud ám a föld is beszélni. De még mennyire! Csak érteni kell ■ a nyelvén. S ezt megtanulni nekem se volt könnyű. Meg: harcoltam érte messze orosz földön a forradalomban.-. — Mert, tudja, öcsémuram, azelőtt is megpróbáltam én a íölddei diskurálni, de olyan voltam akkor, mint az elsős elemisla gyerek. Csak az ábécéjét tanulgattam, de összefüggően rhég nem értettem meg, unt is n.esei a föld. Ki-kiálilam. mint pelyhedzőállú cselédlegény az uraság istállójának az ajtajába,' és bámultam. De csak azt láttam, hogy szántanak, vetnek, aratnak, hordanak,., Mikor milyen időszak volt... Bezzeg amikor hazakerültem Oroszországból, már tudtam a föld ábécéjét és folyékonyan olvastam minden bu: ázásból, a mezsgyék panasza- bél... És ezért szereli era meg a ielet. Azért, mert búfeledtető is volf, meg reménykeltő is. — Amint a hó leesett és eltűntek a földhatárok, mezsgyék, betakart mindent a nagy- nagy fehérség, nekem úgy tűnt, mintha az egész határ itt is egy lenne, akárcsak odakinn, s a föld, az egésiz vámosatyai határ az embereké, mindnyájunké... — Ilyenkor mindig beszélgettem a földdel, a barázdákkal- Hmmm. Hogy mit? „Én már tavasszal a Grósz Jenő nagyságos tulajdona leszek” — súgta az egyik. A másik így panaszkodott: „Gáspár János földesúr éhes rám." „Engem meg Freidrich Ármin kebelezett be.” S mind, valamennyi a szegényemberek sóhaját, jaját susogta... — így volt kérem. Esz- tendöről-esztendőre fogyott a föld. mint az éhes gyerek kezében a kenyér, s dagadtak a földbirtokok, mert mint az éhes sáskák, úgy falták fel a senkijancsik lábai alól. Csak a héja, a községhatár szegélye i macit kisembereknek, amire már nem vásott a foguk... ...S amikor újbóL beköszöntött a tavasz, s kiálltam az istállóajtóba, már nem láttam be szememmel a földesúr földjének vegét, s egyre több volt a cseléd. Csak a tél, a'fehérség vidított fel. mert akkor úgy éreztem;, eggyé o-lvad minden a természet fehér asztalán, s ez táplálta bennem a reményeket. — Most is lél van. Leesett az első hó. Látja, hogy a nap miként viaskodik vele? Még próbálnak ágaskodni az itt-ott kivillant mezsgyekarók, de már hiába... Beszéltem a barázdákkal és azt mesélték, hogy ók már összeölelkeztek, s a gazdáik is megértették egymást. S nagy örömükre szolgál, hogy tavasszal már összeszántják a vámosatyai határ nagy részét... — Tudják, hogy nem ment simán és könnyen. De talán nem is lett volna jó, ha nem küzdenek meg egymással és saját magukkal az emberek.... — Elvek, érvek, makacs gondolatok és haladó eszmék mérkőztek, csatáztak a mi falunkban is... Tudja, mivel érveltek még tavaly az igazságot keresők? „Jó, jó — mondták — azt még elhisszük, hogy az Előre Tsz -jé- De itt van a Lenin nevét viselő. Olyan rossz volt ott a vezetés, hogy vétek belépniközéjük.” Mit tehettek erre , a kommunisták? Meghallgatták az igaz szót és cselekedtek. Ma már az elnöki székben a becsületnek örvendő Kiss Béla ül, s a velem egyívású, őszfejű ag- ronómus, Danes' János komám az ész... Gyarapodnak, százezrekkel gazdagították a közöst, s tiszta a lapjuk a banknál is... De az agályoskodók nem fogytak ki. Üjabb betegséget fedeztek fel. „Lépjenek egyet a kommunisták, s maid a Maar **Ut a fotós-szakkör foglalkozását örökítettük meg. Közel száz gyermek ismerkcd.ik a fotóművészetiéi. Szándékuk; ünnepi eseményekre díszkártyák, képeslapok készítése. Szép' felvételeiken örökítik meg Nyíregyháza új létesítményeit s a sorozatot az idegenvezető őrsnek adják. Kricsan György járási KlSZ-titkár, Fehérgyarmat. Példamutató fiatalok Szatmárcsekén az elleniorrada- ■ lom előtt is jól dolgozott a termelőszövetkezet. Negyven család — köztük számos középparaszt — találta meg a számítását- a közösben. A községi párt- és tömegszervezeti vezetők a közelmúltban összejövetelt rendeztek, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezésével összefüggő kérdéseket vitatták meg. A megbeszélésre meghívták a KISZ vezetőségét is. Miután a fiatadok konkrét feladatokat kaptáik az agitációs munkában, a KlSZ-ve- zetőség úgy döntött, hogy kol- lekíven belépnek a szövetkezetbe. December 4-én alá is írták a belépési nyilatkozatot. Másnap összehívták a fiatalokat, s elmondták, hogy ők már belépték. Hangsúlyozták, hogy a mezőgazdaság átszervezése minden egyénileg dolgozó parasztfiatal érdeke; A KlSZ-vezetők azóta is rendszeresen beszélnek a fiatalokkal. Szüleik meggyőzését is fontosnak tartják. Balku Károly közép- paraszt-fiatal édesapját is komolyan foglalkoztatja már a belépés gondolata. Csorna Gyula vezetőségi tag még tavasszal elhatározta, hogy belép a tsz-be. Belátta, hogy szülei tizennégy holdján eredményesebb lesz a gazdálkodás, ha azzal belépnek a közösbe. Péter Pál és Rácz László is aktívan részt vesznek az agitá- i.iós munkában. Arra törekednek, hogy minél több fiatal lépjen be a tsz-be és jól érezzék magukat a közösben. $€f~(tCfy/ / #** 'tollal é# lenekével a nyíregyház! Cttöríí Hiízbntt Megilletődve,-olyan érzéssel lép tem be a kapun, mintha letettem volna három x-et vállamról s magam is negyedikes, vagy ötödikes kis diákként gyermekkoromba toppannék, Miért a meglepődés? A ragyogó rend, tisztaság s az . ajtóban álló rózsásarcú rospz emlékei előtűntek, kézenfogva vezettek a szép jelenben; Ez volt első élményem a ható dik évét betöltő nyíregyházi Üt- 'törő Házban. Aztán sorra jöttek az élmények s oly jó lett volna oda tartózni az ezermesterkedő játszó, tanuló gyermekseregbe . . . Igen változó to« a? Űt,;'rő Ház Az ezermesterek szakköre munkában. Készül a terepasztal. Gipsz várak, faházak, vasutak és villanyvezeték. Mindent maguk csinálnak. ifjúvézetök, a pedágógüs 'kisdobos. és úttörő raj- és csapatvezetők. t felmutatni. A fémmegmunkáló, i ezermester, kisgazdasszony, fotós i •* többi szakkörök elősegítik az ; úttörő csapatok külön próbatételét. Másrészt az Úttörő Ház jelenti a . vezetőképzés központját is. Innen kerülnek ki az őrs- és ,-. zás tanuláson felüli túlmunkát is j jelent. | i- Az Úttörő. Ház nevelő szakem-1 ♦ herei sz.ép -eredményeket . tudnak I
