Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-05 / 262. szám

Kótaji felszabadulás

! jól halud a gabona értékesítése a nyíregyházi járás tsz-eiben

A kisbíró izgatottan verte a do- J bot. Most ijesztő volt ez az egyébként megszokott hang. | ».Az elöljáróság tudatja, hogy közelednek az oroszok. Mindenki meneküljön! Akit a faluben találnak, felkoncolják, a csecsemőket szurony hegyre szedik”. — ordította, s rekedt hangja meg- csuklott. Ijedten nézett körül.

S c pillanatban hatalmas erejű detonáció rázta meg a levegőt. Magasba röpült a íaluvégi bid, mely összekötötte Kótajt Bújjál. A nácik „működtek” Utána még hármat röpítettek a levegőbe. Dülőmenti hidakat, kedves öreg átkelőhelyeket... A malmot leszerelték, aláaknázták. Egy gombnyomás és ez is száll a magasba.. . Két szeszgyár többszáz hektoliter termékét kiengedték. Az t.'ca büzlött a sok szesztől. A németek marhákat tereltek maguk előtt. Szomorú kép tárult a kótajiak elé | 1944 október 22-én. a német j egységek v'sszavonuíása napján, j Kocsi tűnt fel az utcán, csak úgy vágtatott a két ló. Kinek ! van kedve ilyen Kor kccsikázni? | Utasai máskor mutogatták ma- j gukat, most a száguldó bricsKa j hátuljába húzódtak. Holik Gyű- j la főjegyző, Éliás Ödön hírhedt közellátási hivatalvezető, Rónai! Endre. Jármi Márton és hasonló | díszpolgárok oldottak kereket. Itthagyták a vagyont. Féllek. De nem csak a közeledő szovje- ektől, hanem a kótajiak harag- ától is. Volt m'ért.

i* első találkozás

— Germán jeszt? — hangzott j kintről a kérdés.

— Mi lehet ez? — töprengett j Ráczné, közben a huszonnyolc év körüli katona belépett a konyhába.

— Nyemci jeszt? — kérdezte ismét.

— Nincs, nincs —. rázta most- már a fejét Rácz s beljebb tes-J sékelte.

— Á! Sok klapec —i-.- mondta! mosolyogva a katona s a vállára akasztotta géppisztolyát. Jó j éjt köszönt, sapkájához emelte kezét és elment.

1944 október 22-én. éjfél előtt; egy órával történt ez. Ettől a: perctől írják más tollal Kótaj történetét.

Másnap reggel egy szovjet katona állt Matolcsi Lászlóék Kapujában. Az emberek az ablakból nézték. Matolcsi észrevette Német János bácsit a közelben, e odaszólt neki:

— Látott már orosz katonát?

•— Igen — sióit János bácsi, s dicsekedve odaköszöht a katonának — Drásztutye tovaris.

Az visszaköszönt, s megvolt

az alap a diskuráláshoz. Emez csak nézett.

Azt mondja, válasszunk bírót 7— tolmácsolta büszkén a katona szavait Németh János a többieknek.

— Bírót? Ilyenkor? Hisz háború van! — szólt egy kucsmás. De a katona bizonyította, hogy szükségesAr első lépesek

A községháza egyik termében gyülekeztek. Voltak vagy harmincán. Nagyobbrészt nincstelenek. Olyan emberek, akik néhány nappal korábban még „alázatos szolgája nagyságos uram’-ot köszöntek a falu urainak, levett kalappal áesorogtak a főjegyző szobája előtt. Többségüknek szavazati joga sem volt. Most pedig választásra gyülekeztek. Bírót jelöltek s nem a tegnapi virilisták, hanem a szegények, maguk közül. Akadtak néhányan, akik nem akartak hin- I ni a szemüknek, fülüknek. Igaz I lehet, hogy volt zsellérek ülnek

a párnázott székekben? Vagy álom az egész? Nem: Ez már valóság. Egy kötényes paraszt szólt elsőnek.

— Ki legyen a falu bírája? — kérdezte.

— Orosz Mihály — vágta rá valaki.

— Ügy van — helyeseltek többen. ,

Orosz Mihályt, a volt cselédembert egyhangúlag választották bírónak.

— Most mit csináljak? — nézett kérdőleg az újdonsült bíró az ismerős szovjet katonara, majd az " emberekre.

— Ne félj, nem maradsz munka nélkül — biztatták.

— Helyezzétek üzembe a malmot, biztosítsatok télire tűzifát a lakosságnak és osszátok el egymás között a megszokott földesurak jószágait, termését, vagyonát —. javasolta a szovjet katona. Orosz Mihály csak bámult, s aztán mosolyogni kezdett. Értette, mi a teendője.

— Ugye, hogy lesz munkád — szólt valaki.

S másnap az új bíró már munkához is látott. Megalakították a kommunista pártot ’s, számba vélték a nagybirtokot, földosztásra készülődtek.

Ezerhatszáz holdat mértek szét nyolcszáz nincstelen között. A főbírónak is „kiszabtak” három holdat. így kezdtek új életet a kótaji emberek a szovjet katonák segítségével.

Nagy Tibor

■■ A nyíregyházi járás szövetkezeteinek eladási terve ötszázötven mázsa kenyérgabona értékesítésére szól. Tervüket messzemenően túlteljesítették. Mintegy 3.408 mázsa gabonát adtak el.

A takarmánygabona értékesítése területén is hasonló a helyzet. Nyolcvan mázsa helyett 371 mázsa került ki a termelőszövetkezetek magtáraiból. Az eladási ár mázsánként 233 forint.

A járás term-elöszövettceaeteí • nek terve szerint a bevétel huszonhatmillió kettőszázhetvennyolcezer forint. Előreláthatólag ezt túlteljesítik. Ebben az esetben egymillió egyszázezer forintot kapnak az államtól jutalomképpen, ami annyit jelent, hogy minden egyes munkaegység értéke 1,5 Ft-tal növekszik.

November hetedikén adják ál Nyírbogáilon az új orvosi rendelőt

Éveken át küszködtek a nyírbogának a község egészségügyi nehézségeivel. A múlt év őszén azután közös erővel hozzákezdtek egy orvosi rendelő és lakás építéséhez. A község vezetősége és lakossága nehéz munka árán, de megépítette az orvosi rendelőt. A mintegy tizenkét helyiségből álló rendelőt é« orvos; lakást november hetedikén adják át ünnepélyes keretek között rendeltetésének.

A rendelőt és a röntgen-szobát már hamarább üzemképessé teszik, hogy a felavatásig sé szenvedjenek halasztást a köt»*« és a környék betegei.

Hasznos héttő esték a kisvárdai nőtauács programjában

Alaposan felkészülték az öszi- téli estékre a kisvárdai asszonyok. A nőtariács kezdeményezésére minden hétfőn érdekes, változatos programról gondoskodnak, amelyek keretében sokat tanulhatnak a nők. Ezek rendezését inár meg is kezdték. Első alkalommal azoknak a szülőknek tartottak előadást, akiknek gyermekei most végzik az általános iskola első osztályát. Sok tanulsággal tértek haza a szülők erről a

Már a terven felül vállalt radiátorokat

gyártják

« FémszereIvenyírugyár kisvárdai gyáregységében

tanácskozásról. A fiatalkorúak bűnözésének megelőzése címmel elhangzott előadást közel százan hallgatták meg. Vitát folytattak a női divatról s szerepel programjukban . olyan előadás is, amely „Mit mondjunk nekik?”- címmel a? ifjúság nemi felvilágosításáról szól. Egy előadás már elhangzott, melyet Bíró Jánosné pedagógus tartott, a következő egészségügyi előadást dr. Varga Gyula orvos fogja tartani. Ezen kívül irodalmi és hasonló, az asszonyok művelődését szolgáló előadásokat, vitákat is tervbe vettek.

kifizettek m néfj Megyeit

Tegnap, szerdán esi* a Haza- vasvári moziban fizetik ki a szerencsés tiszavasvárj lottóz« kollektívának a négy darab négy«« találatért járó több mint ZSi.Hd forintos nyereményt.

Gibbi Hilda Nyirtsybéiáfl

A Móricz Zsigmond Művelődési Házban november 9-én „A

szerelem nem válóok’.’ című vígjáték bemutatójára kerül sor fővárosi társulat előadásában.-1 _ T • TTMJ ______________1 1

Gyulától hallottuk, hogy a buda pesti Fémszerclvényárugyár .kisvárdai gyáregységében, a Vulkánban szép munkasikereket értek el a pártkongresszusi munkaversenyben. A radiátorok gyártásánál a selejtet a korábbi 24 százalékról 10 százalékra csökkentették, s következetesen minden hónapban további 2 százalékkal csökkentik. A nagyarányú selejtcsökkenlést az tette lehetővé, hogy mérnökökből, műszakiakból és munkásokból brigádot alakítottak, amely minden nap foglalkozik a minőséggel. RendA nyírbátori tragédia

Nemrég adtunk hírt lapunkban a nyírbátori tragédiáról. Tóth. Sándor gazdálkodó és két tehene villany áramütés áldozatai lettek az egyik dűlőúton. Nyomban megindult a kivizsgálás: ki volt a rosszaka atu ember, aki drótot vetett at a magasfeszültségű vezetéken? Ezideig nem kaptunk értesítést a tettes megállapításáról. A fenti kép a helyszínin készült. A TITÁSZ szakembc.-ei a fényképhez nébány sort is csatoltak: legyünk figyelme ebbek! Különösen a magasfeszültségű vezeték mentén haladva óvakodjunk. Amennyiben veszélyes helyzet adódott, ne közeledjünk a vezetékhez, inkább értesítsük a legközelebb lévő szakembereket.

Napsütéses oletóbervégi reggel volt. Hárman, ácsórogtak buszra várakozva a templomtér előtt. Viccekkel tolták az időt, nevették, amikor hirtelen megjelent a tiszteletes úr. Sietve, íjaik léptekkel érkezett. Észre sem vették, csak amikor ott állt előttük.

— Jóreggelt, jóreggelt, — köszönt egy ujjal sem nyúlva kalapjához.

A három ember kalapot emelt, s szinte kórusba válaszoltak az üdvözlésié. A tiszteletes úr közelebb lépett hozzájuk.

— Hová utaznak, atyám!iái? — nyújtotta puha, jeher kezét.

— A városba igyekeznénk — szólt a presbiter.

Kezet jogolt az egyikkel, aztán a másikkal is, s úgy tett, mint aki szünetet akar tartani a kézfogásokban, gyorsan órájára pillantott;

— Késik ez a busz.

Jóska következett volna. Titokban még meg is törölte nadrágja zsebének bélésébe tenyerét, s éppen ki akarta lendíteni onnan, amikor a tiszteletes úr Szekeres presbiter úrhoz fordult:

— Nem ártana egy kis eső, ugye?

— Hát, bizony nem, mert már egy hete földben van a mag.

Jóska elvörösödött, egy ideig a földet nézte. De konokul csak álldogált, várt, bár maga se tudta, mire? Mindez egy pillanat műve volt, s szerencséjére nagy port kavarva megérkezett a busz is.

Hirtelen felugrott, végigfúrta magát a tömegen és leült egy üres helyre. A többiek is felléptek. A pap maradt utoljára. Ejnye, ejnye — gondolta is epésen — hogy még a Dobosék Julija se nézte a tekintélyét, pedeg vtég három éve ott ült a templomban a második padban. A motor felzúgott, s elindult a busz. kagyoltat huppanva nyelte az utat. Jóska tudta, hogy olt áll előtte a tiszteletes. De egyre csak az ablak mellett elmaradozó földeket, fákat, embereket nézte. Még mindig vörösen. A tiszteletes a torkát köszörülte. Sértett méltósággal emelgette lábait. Oldalt fordult, majd szembe a menetiránynak- Nyomták! (Ót!)

— Pardon, — szólt egyszerre a tiszteletes, bosszús határozottsággal.

Jóska megfordult.

— Maga az, Jóska? Jóreggelt! — nyújtotta mézédesre váló mosollyal kezét a fiatalember felé.

— Le akar ülni? — kérdezte az közömbösen. S azzal felállt.

A tiszteletes keze egy ideig gazdátlanul kalimpált még a levegőben, aztán jobb híjjan megragadta az ülés nikkelezett vasát.

— Nem ártana egy kis eső, ugye? — kérdezte valaki - a presbitert.

Az csodálkozva fordult visz- sza. Ma már kérdezte ezt a tiszteletes. De most Jósi;a volt. S — a fene tudja miért — nevetett.

(F.K.)

%

A vizsga

Éjjel Rácz Ferenc ablakán Zörgettek.

— Vájon ki lehet? Mit akar éjszaka? — töprengett a házigazda.

Az ablakhoz lépett. Egy katonát pillantott meg.

— Milyen katona lehet? Magyar? Nem Azoknak nem ilyen a sapkájuk. Német? Az sem,! hisz azoknak nem ilyen a ruhájuk. Csak nem... Szentisten. Mi lesz? Hallod, anyjuk? Itt vannak az oroszok.

A katona újból zörgetett.

— A gyerekek. Jaj! Bújjatok él. Ahová tudtok — suttogta. De hová is bújhattak volna a gyerekek, nyolcán egy kis szobában. S vajon miért?!

Ajtót nyitott.

Bíró választás