Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-05 / 262. szám

Amíg emberré lesznek,. kollégium izüiclc&napjára A képek mir megfakultak, S a hátsó serokban ülőket szin­te alig lehet megismerni. De Füzeesi Imre tanár-, az elmúlt] tizenkét esztendő alatt közel i félezer gyermek „apja” jól em- í lékszik még fiaira, hisz az ő j nevelői munkája is 1947 őszén j kezdődött. A paszabi szőttessel terített asztalkánál ülünk a hangulatos | nevelői szobában. S az elmúlt; diákéveket nemcsak a most leé-1 szülő diákotthoni albumok ké- j pei és szövegei idézik. Minden-! nél többét mond az emlékezés | azokról az évekről, amikor a ma már felnőtt és derék embe­rik még itt tanultak közösségi életet ebben a szűk, kétévszáza- rios épületben, a Véső utcán. | Az idő rohan, s ezt akkor veszi j leginkább észre a tanár, ha az egykori félénk gimnazista csa- ; ládjával látogat vissza a kedves otthonba. Füzcssi tanár úr — akl: egyúttal apa, elvtárs és barát —arcán is vonásokat húzott az idő. Tekintette azonban éppen olyan fiatalos, mint tizenkét esztendeje volt, mikor igazgató­ja lett az akkori népi kollé­giumnak. S azonnal megmond­ja, hol dolgoznak, mit csinálnak ■ fiúk, akik itt tették meg az első és döntő lépéseket az em- berréválás útján. Tudja, hogy Peimli Laci fő­mérnöke az egyik vállalatnak, hogy Németh Zoli oroszszakos nyelvtanár, hogy Sántha Tóni fóállattenyésztő a tanácsnál, hogy Tarr Jancsi közgazdász, hogy Pósán Feri állatorvos, Ké­si Jancsi főkönyvelő, s a csen­des és szerény Hegyaljai Lali katonatiszt. Grafikont is raj­zolt róla, hogy az élet külön­böző területein hogy állják meg helyüket a fiúk, a vidékj munkás-paraszt gyerekekből lett, az új világot építő értelmisé­giek. Elgondolkozik.- Hidd el — mondja hal­kan — nem is nehéz a mun­kánk, ha azzal indulunk neki, hogy embereket nevelünk a gyerekekből, ha mint a szob­rász az agyaggal, formáljuk vi­lágnézetüket, s ilyenkor látjuk az eredményt. És izgulunk köz­ben — sikerült-e az elképzelés? A kollégium tizenöt évéről készülő albumnak meg csak az első oldalai készültek el. Hégi fényképek vannak benne tanu­lókkal es tanárokkal, fehér tus­sal írott sorok e fiatal intéz­mény történetéről. Azt bizo­nyítják: a népi kollégium, maid diákotthon lakói mindig meg­adták a helyüket a tanulásban. Ok nyerték meg a tanulmányi versenyek első helyzéseit, kitű­nő oklevelet szerezték az isko­lában is közülük az első igazi ■erőpróbákon: az érettségi vizs­gáknál. — Nagyon örülök annak, hogy bebizonyíthattuk ezekkel — fűzi az albumlapra írtakhoz a tanár, — a vidéki egyszerű szülök gyermekei igenis képe­sek elsajátítani a legmagasabb- fokú tudományokat. Ezt egyéb­ként ők maguk nemcsak az is­kolai eredményekkel mutatták meg. Az életben elért sikerek mindennél jobban beszélnek erről. Szabolcsi kutatók a budapesti néprajzi konferereneián A Magyar Néprajzi Társaság alapításának hetvenedik évfordu­lója alkalmából a múlt hét vé­gén 'konferenciát tartottak Buda­pesten, melyen nyíregyházi nép­rajzosok is részt vettek. Ortutay Gyula, a társaság el­nökének ünnepi megemlékezése után a magyar néprajz-tudomány főbb kérdéseiről, a mezőgazdaság »néprajzi kutatásáról hangzottak Készül az irodalmi kiállítás Nyíregyházán, melybe? az anyag legnagyobb ré­szét fiz Országos Levéltár szol­gáltatja. A Jósa András Múzeum rendezésében rövidesen menyíló tárlaton Kölcsey, Bessenyei kéz­iratok, Nyíregyháza kulturális életével kapcsolatos iratok, Kosz­tolányi, Móra Ferenc, a nyíregy­házi Bessenyei Körhöz intézett levelei, valamint más irodalmi dokumentumok kerülnek bemuta­tásra. el előadások. Vita indult a népi prózai műfajok vizsgálatának néhány kérdéséről. valamint megtárgyalták a magyar kultúra időszerű problémáit. Ezután Or­tutay Gyula teljes ülésen érté­kelte az eredményeket és ismer­tette a kitűzött feladatokat. A legkiválóbb etnográfusok elő­adásán keresztül ismerhették meg a résztvevők a néprajzku­tatás . legidőszerűbb problémáit. A konferencia nagyban elősegí­tette a szabolcsi kutatások elő­menetelét. A nevelők áldozatos munká­jának kézzelfogható bizonyítéka a kollégiumból elkerült diákok gerinces, kötelességtudó, a né­pért cselekvő munkája. De hány gondokkal teli óra és nap telik el, amíg emberek lesz­nek . . Most már sokkal köny- nyebb. Az úttörőmozgalom megszületése óta ide már fe­gyelmezett, közösségi munkát ismerő gyerekek jönnek főként. De azelőtt? Solt volt' a baj, a probléma, hisz minden diák más és más nevelést kapott otthon. Nem' könnyű összehan­golni száz ée száz fejlődő em­ber elképzeléseit. Munkaszere­tetre nevelni a fiatalokat —- ez volt. a legfőbb jelszó. Elsősor­ban kitartó iskolai munkára, s nem utolsó sorban a fizikai munka becsülésére, amely a fizikai munkás becsülését is jelenti egyúttal. Elég egy példa is arra, hogy ez sikerült. A fiúk minden évben maguk hoz­zák rendbe lakóhelyüket. A ko­pottas kollégiumot vakolják, meszelik, járdát betonoznak, vi­rágoskertet csinálnak. Nem ha­talmi szó nyomán, hanem azért, mert maguk is ? közösség irá­nyítói — az önkormányzatot élvezik. Korábban diákotthonná alakult a kollégium. Az önkor­mányzatot, — s mindazt, ami a NÉKOSZ-ban helyes volt — megtartották. Senki sem vitat­ja, hogy ennek sok köze van ahhoz, hogy itt az elmúlt 12 év alatt nem volt jelentősebb probléma. A cél nagyszerű ma is. Minél több megfelelő pénz­ügyi szakembert neveljen ez az otthon 'a Tiszántúlnak — hisz nagyon kell hozzáértő, felké­szült tanácsi, banki és termelő­szövetkezeti káder. Másfél évtized, ötszáz felnőtt ember. Ember, akit e szerény épületben megtanítanak fel­készülni az életre. Az új ember kovácsai teszik ezt — a Ben­czúr Gyula diákotthon nevelői. Akik most kapták munkájukért az újabb nagy elismerést — a pénzügyminiszter szocialista kollégiummá nyilvánította ott­honukat. Büszkék vagyunk rájuk. Kopka János. 1917 ősze. Három éve tart a háború. A szövetségesek gyű­rűje bezárult Németország körül. A lakosság éhezik. Egyre kinzóbb a nyomor és mind többen teszik fel a kérdést: kinek használ ez a háború? Sokan tudják már az igazságot: ez a gazdagok hábo­rúja. Nagyon sokan megértették az , oroszországi Aurora cirkáló ágyúinak üzenetét. Kiel vörös matrózainak dala gyárról-gyórra száll. És bátorítja a nemet mat­rózokat. Ezeknek a történetéi meséli el drámai módon az NDK film. Lángok a kai áron Tsz-villamosítási ankét volt tegnap JNyíregyházán Tegnap egésznapos ankétot tar­tottak az irodaház nagytermében Az ankétet a nyíregyházi járás: tanács és a Titász közösen ren dezte a nyíregyházi járás terme­lőszövetkezeti elnökei és agronó- musai számára. Az értekezlet célja az volt, hogy a termelőszö­vetkezeti vezetőket megismertes­sék a nagyüzemi mezőgazdaság villamosításának alapvető problé­máival. „Nem, doktor úr, őrizze csak meg a bókjait, úgy sem ér el velük semmit. Nincs sikere. De hogy’ is gondolja? Még akkor sem, ha naponta húsz csokor rózsával boldogíta­na. .,” Kovácsné , ne­vetett. Azért valami bocsánatkérő volt a hangjában s az el­utasítás mellett egy’ kis bíztatás is csen­gett. Talán csak nem barátnői csipkelődése tette erényessé? So­kat mesélt nekik ka­landjairól. .. Vagy „Hűség" csak új taktika az egész?! A doktor nem látott tisztán. Újra megszólal és enyhén megszorítja a férfi karját: „Nézze, doktor, né is hara­gudjon...! Valóban, nem éltem „apáca- életet”, De ez már a múlté. Volt, nincs többé... ...Állítom önnek, mióta az uram meg­tudta a „kis esete­ket”, egészen meg­változtam. — A ked­ves. .. megbocsátott nekem, viszont meg kellett ígérnem, hogy ezután holtomig hű. leszek. S nyugodt telkiismerettel mond­hatom, dacára a sok csábításnak, még ed- dg álltam a sza­vam, .. Hm... el is hiszem, hogy csodál­kozik ezen, egy ilyen romlott világ­ban. .. ..Szegény Kovács­né'’. — gondol ia az orvos, s így szól: Minden elismerésem az öné. asszonyom! E« mióta folytat ilyen erkölcsös éidet9 „Tegnap, -- sóhajt­ja az — ... tegnap óta.. Csallány Géza I A jelenlévő mezőgazdasági szakemberek az alábbi témakö­rökről hallottak előadást: A vil­lamosságról általában -és a villa­mosenergia felhasználási mód­jairól, mit kell tudni a termelő­szövetkezeti vezetőknek, ha villa­mosítani akarnak, a balesetelhá- rítas szabályai, a villamoeberen- dezések állandó jellegű karban­tartása, a villanymotorokról ál­talában és azok gazdaságos meg­választása, a villamosénergia gaz­daságos felhasználása, a jelen­legi árszabás ismertetése. Az elhangzott előadásokat a helyszínen megtartott gyakorlati bemutatókkal kötötték össze, valamint filmet vetítettek, mely képekkel és adatokkal bizonyítot­ta, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság számára elengedhetetlenül .uniós a villamosítás. A tegnap megtartott ankétot e hó végéig a megye valamennyi ■járásábvM megrendezik. Egy határszéli kínai falu életé­ről szól ez a színes kínai film. A falu szélén hömpölygő folyón tűi még a koumintangisták az uráli, de itt már békés építőmunka fo­lyik, víztárolót építenek. Hogyan nyújtja át polipkarjait az ellen­ség a' folyón, hogyan igyekszik megzavarni a falu nyugalmát, munkáját Tolungon, az egyik fiatal paraszton keresztül, erre ad választ az izgalmas cselekmény, Mi lesz ci kultúrházunkkai? A Gunxev lakótelepiek levele a 3legyei / /ii U'iipari l ti Haitithoz »­l.rteiítés A Nyíregyházi Városi Gondo­zási Kör értesíti az anyákat, bogy pénteken délután a szokásos időben a csecsemői anácsi-dist nem tartják meg. — Vezetőség. Több mint két éve adták át a helyi tanácsnak a Guszev lakta­nyát. Lakásokat alakítottak belő­le közel háromszáz családnak. Fűszer- és zöldségboltot is léte­sítettem a telepen, továbbá isko­lát, napközi otthont és 'napközis óvodát. Ami a felnőttek szórako­zási lehetőségét illeti, ettől saj­nos az Építőipari Vállalat lassú munkája miatt egyelőre távol vannak a telep lakói. A múlt év tavaszán a HM a városi tanács rendelkezésére bo­csátotta a telepen lévő kultúrhá- zat. Erinek nagyon megörültünk és váll iltuk a rendbehozását tár­sadalmi munkával. Erre nem ke­rülhetett sor, mert beköltöztették a Rövid és Kötöttáru Nagykor Vállalatot, Azt mondták, hogy I legkésőbb ez év tavaszán, április- I ban átköltöznek a lovardába és a kultúrházat. átadják rendelteté­sének. Elmúlt a nyár. s itt a tél is, de kultúrház és raktár még most sincs, és ha így megy a munka, még jövő ilyenkor sem lesz! Kérdezzük a vállalat vezetőitől, hogy hány telet akarnak itt el­tölteni a lovardában az átalakí­tásnál? Mikor akarják végre be- ! fejezni a munkákat és miért csak pár embert foglalkoztatnak ott? Lassúságukkal a telep több mint ezer emberét elzárják a kul­túrától! A válasz az legyen, hogy sür­gősen fejezzék be az átalakítási munkákat és adják át a kultúrhá- zat a telep lakóinak. Immár má­sodik éve, hogy erre várunk. A hosszú téli estéket tanulással, szórakozással szeretnénk eltölteni lakótelepünkön, a kuHúvházunk­ban, A Guszev lakótelep dolgozói. 4 rf(j /Lbtwkrol A mai rázok tinta

Next

/
Oldalképek
Tartalom