Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-13 / 243. szám
Munkás-paraszt, értelmiségi- paraszttalálkozók, ajándékhaujpcrseiiv a Hazafias Népfront programjában Október 14-én a Hazafias Népfront Nyírkárászon értelmiségi- paraszt találkozót rendez. A találkozón vitaest - is lesz a szövetkezeti mozgalom kérdéseiről. — Ugyancsak értelmiségi-paraszt találkozó lesz 17-én Gyulaházán is Ugyanezen a napon Anarcson a kisvárdai Vulkán munkásai találkoznak a helyi parasztsággal. Vasárnap, október lo-án a Hazafifas Népfront ajándékhangversennyel kedveskedik a t'.sza- vasvári Alkaloida munkaverseny- 'oen kitűnt dolgozóinak. A hangversenyen fiatal nyíregyházi előadóművészek lépnek fel: Erdős Ildikó. Pócsi István, Csősz Sán- derné. Ági Gézáné, Tonté László, Straki Tibor. Valkaí János és Marsó József. Eg) lel vonatossal, verssel, Hallal készülnek a naményiak a november hctediki ünnepségre Bár még jócskán van idő november hetedikéig, a vásárcs- naniényiak már megkezdték a felkészülést a nagy ünnepre. Az Esze Tamás Járási Kultúrház irányítása mellett felnőtt színjátszók Hans Pfeiffer: Nem hallgat a tenger című egyfelvonásos darabjával lépnek majd színpadra. Ezen kívül az évfordulóval kapcsolatos költemények gyöngyszemeit is csokorba fogják.Az iskola és a kultúrház énekkara ugyancsak változatos egyveleggel kedveskedik majd az ünneplő közönségnek. A nyírbogdányi üzem teljesíti verseny váltat úsát Nem veit hiábavaló a Nyírbog- danji Kőolajipari Vállalatnál rendkívüli termelési értekezletet tartani hetekkel ezelőtt. A vezetőség megmondta véleményét a termelésről, és feltárta a hiányosságokat. A dolgozók sok jó javaslatot tettek a tervteijesí lésben történt lemaradás behozására. Nemcsak javasoltak, hr.ncm meg- nagjobb felelősséggel, mégjobb munkával végrehajtották a feladatokat. Most olyan hirt kaptunk az tizemből, hogy szinte el se hinné aki egy honapja még arról olvasott az újságban, hogy nagy a lemaradásuk. Értékelték a versenyt, az eredményeket. Nagyon szépen teljesítettek a munkások a toronydesztiláeió üzemben. A tervükön felül 1236 tonna kőolajat dolgoztak fel, ami több, mint egymillió 391) ezer forinttal növelte termelési értéküket. A va- sclin-gyári dolgozók megtakarítottak 10 tonna kensavat, 12 tonna derítőföldet, 14 tonna vaselinsa- vat, és 210 tonna fűtőolajat, ösz- szesen 545 ezer forint értékben, A vállalat igazgatója közölte, hogy már nines lemaradásuk, biztosítottnak látszik, hogy a* 1959. évi tervet a versennyel túlteljesítik. Levelezőink írják Mégis Jogunk n Balatonban fürödni! Kedves levél érkezett szerkesztőségünkbe a mátészalkai Zalka Máté iskola úttörőitől. A pajtások nevében Szabó Ildikó írta a tudósítást. „Nagy újság van mostanában nálunk, Mátészalkán, a Zalka Máté iskolában. Úttörő tsz-t alakítottunk! Ügy kezdődött tsz-ünk története, hogy a pajtások nyálai Balatonra akarnak menni. ,di persze ehhez pénz is kell. Bizony törtük a fejünket, mg az igazgatóhelyettes lant-néninek az az ötlete tá- mdt, hogy alakítsunk ifjúsági tsit; hizlaljunk hízói. Örö.n- mi, tapssal fogadtuk ezt a ja- javslatot.” Lcvle további récében szépen megír. Szabó Ildikó, hogy miként is zajtt le az alakuló közgyűlés, kik. víak ott vendégek, milyen es hál tagú bizottságot válasz- tottakzövetkezetük ügyvitelének irányítóra. Megírja, hogy ajándékba aptak egy disznót, kettőt pe*s piacon vesznek majd. A szövethet tagjai közül heti váltassál -2 tanuló fogja gondozni a hízót. Végülis így fejezi be levelét:Hát mégis fogunk a Balatcr.n fürödni!'’ A prodi Kossuth Tsz lidgjäi vállalják • •• Azt 'tiják, — amint azt levelében .’egy Hegedűs Kálmán- né írta,- hogy még ebben az évben ^darabból álló fajtiszta baromfi irzsállományt létesítenek,. A szamcstatárfaivi Ady TSZ nő tagjainak kezdeményezését ők is magukévá teszik és azon lesznek, hogy minél több hasznot hajtson a baromfi a szövetkezet tagjainak. Az a számításuk, hogy a jövő évben ennek az 500 darabnak a szaporulatából egy igen tekintélyes, nagyüzemi barorofitör- zset alakítanak ki. A sarki újságos bódénál elég szép számmal szorongtak a legfrissebb lapot megvásárolni szándékozó emberek. Elsőnek egy öreg néni kapta meg az újságot. Amint átfúrta magút a sokaságon, megállt az utcasarkon és böngészte a Keletmagyarország legiíjabb híradását a Lunyikról. A néni szomszédságában a hir- detöoszlopnál egy tüskés ábráza- tú, hórihorgas fickó és pufókké- pű társa vigyorogva hallgatták az öreg néni silabizálását: — Kí-gyó... tar. ..tartó csilla... gö...kép...ben tar...tózko...dott. A hórihorgas fickó tekintélyes ádámcsutkája, közben le-feisza- ladgált a néni szólágolása szerint. Majd zsebredugVlt karjának könyökével megbögdöste a dagadtképűt, aki előrehajolva meredt a nénire, s társa bökdösésé- re így reflektált: — Aha! Aha! A néni megrovóan vágott oda a szemével, mire a két nevetséges figura komoly képpel összenézett, s a dagi ezt mondta a hórihorgasnak: — Kaliát, ez csodálatos! Hal- lod-e, cgykomám, a Lunyik a Kigyólartóban tartózkodott,.. um <A • • •• 1 ** Paraszti joiendo Z EGYIK SZABOLCSI községben mondta el a párt- | titkár,, hogy van ott egy delgo-- i zó paraszt, aki érdekes íródon t megváltozott az ötvenes évek kézdete óta. Addig jó közösségi | ember volt, szívesen képviselte j a falu szegénységének érdekét. I de amikor földet kapott és azt j később betelepítette gyümul- ; esőssel, amely ma már terem — valahogy meggondolta a dolgot. | Kevesebbet törődik a község dol- 1 gaival, s azt szeretné, ha a falu sem törődne vele. Mint mondta: megél ö már a gyümölcsös jövedelméből szépen, a gyere- j keknek is megad mindent, ami- | re szükségük van, hisz jól ts- j remnek a fák. A pántilkár elvtárs magyar áz- i la meg, hogy nem egészen így áll a dolog. Igaz, szépen termő ! kis gyümölcsöse van, az alma ' árak is .lók, megél belőle egy család. Csakhogy a gazdának az állam segített ahhoz, hogy földje, gyümölcsöse legyen. (Akkoriban a kommunisták beszélték rá, hogy merje csak elfogadni a földet, mert ide már sohasem teheti be lábát a földbirtokos!) Az állam segítette ahhoz is, hogy a juttatott földön gyümölcsöst telepítsen. (Olcsó oltványok, teljes adókedvezmény, stb.) Á j mi rendszerünk különböző intézkedései során vásárolják fel kedvező áron a termést, s biztosítják minden esetben a megtermelt gyümölcs elhelyezését. Arról nem is beszélve, hogy a néphatalom senkinek sem engedi meg a mások rovására való meggazdagodást, mert ha ez nem lenne így, nagyon sok dolgozó paraszt •— közöttük talán éppen a mi emberünk is, — újra a nincs- telenség kapujában állna már. If'Z A DOLGOZÓ PARASZT — s talán akad még ilyen i másutt is — az egész nép segítségével jutott el idáig, ugyanakkor csak a saját érdekeit nézi. Ha így tenne vele szemben a közösség is, * nem építhetett volna a közelmúltban új házat [ magának és gyermekeinek is. | Emberünk most azt mondja: maradjon csak így. Ne legyen se rosszabb, se jobb. Mondjuk: rendben, maradjon. Csakhogy akkor a termelés is stagnál, egyhelyben topog, s az állam sem képes tovább segíteni. Nem fejlődhet tovább az ország, természetesen lakossága sem, hiszen a mi hazánk csak abból nyújthat vissza, amit dolgozói megtermel•nek. Ha többet és jobban termelnek, többet kaphatnak abból. Úgy néz ki a dolog, hogy uKadnak nehányan, akik szívesen elfeledkeznek a múltról. Talán ezért sem érdemtelen, ha tanú- ságtételként visszalapozzuk megyénk tit.íes töri inalir.éiuk lapjait. Nem so-kkal, csupán néhány évtizeddel. 1939-ben — csak az akkori Szabolcs megyéről van szó — megyénk mintegy 660 ezer ka- lasztráiis holdnyi mezőgazdasági művelésű területéből több mint félmillió hold volt a nagybirtok. A nép földéhségét néhány látszat-!* .di'diioítnl:Lóriét -mellett — amikor e területnek 1—2 százalékát osztották ki. s azt is többségében a Vitézi Szék tagjai között — egyedül az vezette le, hogy útlevelet cs vándorbotot nyomtak a földnálküli paraszt kezébe. Régebbi adat, de talán még sokan emlékeznek rá, hogy rövid idő alatt 37 ezer 310 ember vándorolt ki jobb sorsot keresve Szabolcs megyéből. Volt olyan év, hogy egyedül innen négyezer ember hajózott át az .,újvilágba’’. Aki itthon maradt, az páratlan mértékben kóstolta meg az ínség csúcsait. De sem földet, sem ipari munkaalkalmat nem talált. A SZABOLCS VARMEGYE című egykori kiadvány is tanúsítja, hogy még fedel sem volt sok család feje felett. Csak néhányon részesültek a legnagyobb juttatásban és a községek szélén lévő házhelyek vásárlására kölcsönt kaptak. Hiteles adatok bizonyítják, hogy a legtöbb házhelyen, vagy egyáltalán nem épült ház, vagy legfeljebb csak egyszerű löldkunyhót emelt rajta gazdája. Az érdekelt kisemberek nagyobb része képtelen volt teljesíteni a kölcsön feltételeit Egyetlen tanyán akarták kielégíteni a horthysta urak a szegényparasztok évszázados vágyát, s a világ becsapasara úgynevezett „mmtaközseget” hoztak létre Görbeházán (a község akkor még Szabolcshoz tartozott) telepesekből es gazdasági cselédekből. Ez lett volna az a település, ahol minden házra nézve kötelező volt a cseréptető és a három méter szélességű élőkért. De még ebben a „minta-községben’’ is csak kóróból telt a kerítés. Persze, hamar megváltozott itt is az ereaeti birtokviszony: ■ amely nagyjából egyfős ma 5—6 holdban oszlott meg, 5 ennek okát a fent említett kiad-* vány a következőkben látta; ..... véleményünk szerint. ax « nemzeti veszedelem, hogy nálunk a gazda minden öröktét alkalmával köteles nemcsak nehezen szerzett földbirtokát több részre osztani, de e'adósodasa árán is újból ■ beinstruálni, (bevezetni) szoros összefüggésben van a magyar törpe- és kisbirtokos osztály pusztulásával". És aztán arról beszél, hogy 19S9-b,en is voltak olyan földnélküliek, vagy törpebirtokosok, akik más foglalkoztatására szorultak, mert .. semmiféle birtßkpolitilca nem tud földet adni minden nincstelen földművesnek, sőt jelenlegi törpebirtokosaink egyresse is vissza fog csúszni a nincstelenek kategóriájába”. V EM KOMMUNISTA mon • detta akkoriban ezeket a szavakat, de jól latta, hogy a kapitalista termelés a kisbír tok teljes pusztulásával azonos, Tudta, hogy a verespéteri paraszti jövendőhöz, a piroscserepes falvak kialakításához más, egészen más út vezet. Megyénk népe ezekben a .napokban ünnepli a szabadság 15. születésnapját. S ez alatt * 15 év alatt nálunk elérkezett a piroscserepes házak időszaka, — amire valóban csak legmerészebb álmukban mertek gondolni a Horthy-rendszer becsületes parasztpolitikusai. A nép állama radikális változásokkal hozta pl falura a teljesen megváltozott életet, amire néhányért azt mondják, hogy ettől már nem kell jobb, maradjon csak így, Csakhogy az igények a falun i* állandóan növekednek, a párt é* az állam nem elégszik meg azzal, hogy gyökeresen megjavultak a dolgozó parasztság életkörülményei, hanem művelőd«*!, rövidebb munkaidőt, kevesebb verítéket és erőfeszítést akar » jövőben. S ezzel együtt m i n- den kinek megelégedést e* tovább: fürdőszobás, emeletes pa, raszti ’ lakóházakat, televízióval és háztartási gépekkel — mint ahogy így van ez már egyre több faluban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és más népi demokratikus országokban, ahol előrébb járnak a paraszti élet ülőn, mint nálunk. A A- - IGÉNYEK NÖVEKSZE- NEK a kisparaszti gazda- , Ságokban is. De e földek tulajdonosai már szinte elérték a térAHA! A néni ismét az újságba bújt l és betűzte tovább a cikk folyta! tását: — Sebes...sége szaka... datla... ! nul csők...csökken... j, Most a hórihorgas kezdett ál- I mélkodni: — Aha! Aha! A sebessé... j A nénike most kitört, mint ! hajdan a Vezúv. Szavainak for- J ró láváját zúdította a két sem- ' mirekellőre: — Aha! Aha! Tudom már mit 1 aháznak maguk! Gúnyolnak, mert nem látok már jól olvas- I ni. Szép dolog, mondhatom. El- j süllyedhetnének szé... stb, stb. A gézengúzok úgy tettek, \ mintha a néni nem hozzájuk be- I szélt volna. Nézelődtek jobbra, j balra, fel az égre. végül leha- ; jolua a flasztert kezdték tűze- \ tesen vizsgalgatni. A nénike meg mondta a magáét szakadatlanul. j hadonászva, A járókelők lassan- ! ként körülállták őket, s egymástól igyekeztek tájékozódni, hogy mi baja a néninek. De most váratlanul új fordulatot vett az ügy. A vízügyi palota tatarozó állványáról hangzott fel vérfagyasztó hangon a már ismert csodálkozás: Mindenki odanézett és keres— Aha! Aha! te szemével a hang forrását. A két imposzior is odakapta a fejét, azaz, hogy a kezüket a fejükhöz. Erre nagyon is megvolt az ok, mert jókora adag malter lottyant szét a két csavargó kobakján. Onnan fentről, az állványon dolgozó munkásif- jak kezéből indult útnak a malter labdacs olyan pontos irányítással, akár a Lunyik. A néniké egy pillanatra meghökkent, majd megértvén a történteket, maró gúnnyal rivall't rá a kárvallottakra : — Na hiresek, most ahházza- nak! tlgy kell az ilyen elrúgasz kodott beste fattyáknak! A két vásott kölyök jobbnak látta elinalni a mellékutcába. A közönség — akár egy hirtelené- ben szerveződött szavalókórus — utánuk küldte ítéletéi: Aha! Aha! Hahahaha... (Za) melésben azt a plafont, amire az egyénileg dolgozó paraszt képes. A fejlődésben viszont nem állhatunk meg. Ennek az országnak haladni kell tovább. A paraszti jövendő útja nem lehet a múlt. Egyedül az ember és a gép szoros barátságával, a társadalom erőinek legteljesebb összmunkájával érhető el. Merjük megmondani minden dolgozó parasztnak, amire mar i9jä-ben célzott egy-két ágrat- izakemfcer: „■ ■ ■ a konzervatív termelési módokról át keilen« térni a belterjes gazdálkodásra. A gazdálkodás keretéül pedig fl* egységesen irányított termelőszövetkezet alakítása lenne ajánlatos. A termelőszövetkezet lehetővé teszi a tömegtermelést és egyben az aprólékos megmunkálást...” (Szabolcs Vármegye 91. old.) Ez ma is a paraszti jövendő egyedüli, józan útja. KOPKA JÁétm %
