Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-13 / 243. szám
ZÚG, HARSOG a gyászinduló. I Mély ' fájdalom, megindulás minden hangja, szinte tépi a kis rakamazi házak tetejét, ahogy tovaröppen az aranyló őszi délutánban. ' Fel feícsillognak a rézfúvók a Cseresznyefa alatt, az udvaron. Körül födetlen fővel valóságos tömeg. Még a kaput is le kellett emelni, hogy a szűk udvar teret nyerjen- az utcából is. Mert sokan eljöttek. Sokan szerették őt, sokan becsülte a hajdani falusi cipészmestert, aki kis asztalkája mellett nagy dolgokról álmodott. De nem csak álmodott. Tett is! örvénylenek a fájdalms dallamók, konokul hasogatják a derűs napfényt, döbbentő tényt hangsúlyoznak. Valaki elment közülünk. Olyan Valaki, aki nemcsak magáért, szűk családjáért, Hanem sokakért dolgozott, küzdött életében. Még élhetett volna — s ez fáj, hogy összetört életereje nem tudott tovább küzdeni most már csak önmagáért. Tudta, hogy meg fog halni. Nyugodtan várta, ez a természet rendje. De feleségének végakaratként hagyta meg, — utolsó szavai voltak: —• „A pártot ne hagyd... harcolj érte helyettem is’. HONNAN ez az iszonyú nagy lelkierő?! Az egész életműből sugárzik. Pedig nem volt több, mint csendes, szürke katonája az újnak. Nevéhez külön nem fűződik semmi. De ott élt az eszméért küzdők .előbb kicsiny, majd mind népesebb táborában, s egyszerű szóval, kitartó akarással harcolt, együtt a többiekkel. Bent, a ravatalon fekszik most, erőtlen, beesett arcából nem tüzel szeme. Körül a gyász fekete színei emelik ki sápadtságát. S kintről áramlik a gyászinduló, melyét nem hallhat már, csak 6 nem hallja, pedig neki, érte szól. Hej! Régen de másként szólt a dal! Ott. a Tisza-Bodrog közti erdőben. Hová csendőrszemek elől gyűltek össze öivenen, megbeszélni a keserű sort, munkás- képviselőt választani. Hol van a dal: „Bimbóban van a fügefa virága”? — Mit a faluban is énekeltek, s miről mindenki tudta, hogy a munkásmozgalom a2 bimbó? Hol van az emlék, mikor a csendőrök tudtával a faluszéli kocsmában gyűltek össze, megmutatva, hogy mernek nyíltan is tüntetni szuronyokkal, népelnyomó kormánnyal szemben? t KINYÍLT a bimbó. S most kellett elmennie Serflek Gézának, mikor nagy idők következnek. De még hallhatta a rakétáról szóló híreket, még csodálhatta a vörös zászló Holdra érkezését. Hozzák a koporsót, az udvarra. Elhallgat a zene. Virágok borítják. Fodor András elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa búcsúztatja a halottat. A régi harcostársak, Molnár János. Kulcs Bertalan, Fritz Mihály döbbenten hallgatják. Eddig talán hinni se hitték, mert nehéz hinni, hogy ő már nincs közöttük. A ház bejárata fölött, vörös drapériák közepén ragyog a villanyfényes vörös csillag. Ott ie, de a szívekben is. S amikor elindul a menet, elől a nyíregyházi vasutas zenekar, mögöttük barátok, ismerősök, termelőszövetkezeti tagok, harcos társak, aztán a gyászfogat, s a halott felesége, gyermekei, rokonai, —• amikor mélyen döndül a dob, s fájdalmasan felzúg a dallam, kinyílnak az ablakok, ajtók. Rakamaz kint áll, és búcsúzik. Villan a sárgaréz fúvó... piroslanak a koszorúi?... utoljára megy végig kedves községe utcáin Serflek elvtárs. De már nem látja. • KOMMUNISTÁT temettek vasárnap Rjltamazon. Szülői gondatlanság — százezres károk Az utóbbi napokban elszaporodtak a gyeimekjálekból keletkezett tüzesetek. A tűzo.tóságot töboesetben riasztót.ák tűzeset- nez ts majdnem valamennyinél az d-iúlt ki, hogy azokat a szülött gondatianságcbol gyermekjáték okozta. Az e.mült hónapban a megye területen „ö tüzeset történi, ebbel csaknem leiét — lü tűzesetet, — gyermek jatfcka okozta, s ezért nem kis felelősség terheli a szülőket sem, mert gyermekeik elolt hagytak a tűzgyújtó eszközöket. Különösen a nyíregyházi járás területén volt sok az ilyen tűzesetek száma, ó-én Demecser községben Szaüo Péter MÁV alkalmazottnál történt tüzeset, melyet Szanyr Ferenc Sárika nevű hét éves kislánya okozott. Meggy új tolta az udvaron lévő körülbelül 15 mázsa szalmát. A szülök nem tartózkodtak otthon. Ugyancsak október hó 6-án a Világos-tanya 7. szám alatt Barlha Andrásnál égett körülbelül 10 mázsa szalma. A tüzet Árva László négy éves gyermeke okozta. 7-én e járás területén három tüzeset történt. Ibrány községben Kovács József MÁV alkalmazott Jolánka nevű 5 éves és Bandika nevű 4 éves gyermekei a konyhából kivitték a gyufát és meggyúj- tetták az udvaron lévő szalmát. A szülök itt sem voltak otthon. Ezen a napon történt Nagyhalász községben özvegy Budaházi Károlyné portáján is tűzeset, ahol a szénakazlat Puskás Sándor 5 éves Sándor nevű gyermeke gyújtotta fel. Ismét nem tartózkodtak otthon a szülők. De mindezeket betetőzte a Nyirteleki Szabad Nép Tsz. tanyáján történt tűzeset, ahol közel 200 ezer forintos kárt okoztak a gyermekek azzal, hogy felgyújtották a tsz. dohánypajtaját és leégett két dohánypajia, benne 15 hold dohány termése. A tüzet Buzsik Ferenc tsz-lag 5 éves József nevű gyermeke és Pál Mihály 5 éves gyermeke okozta, akik ott játszottak a pajta közelében és a pajtában. A szülőktől gyufát szereztek, sőt egyiknél cigarettát is találtak. De nemcsak hatalmas károkat okoznak a gyermekjátékból okozott tüzesetek. A gyermekek élete is veszélybe kerül sok esetben. Népnevelők segítsége a üssabecsi té esznek A tiszabecsi - községi párt-alap- szervezet kommunisiái eredményesen foglalkoztak az elmúlt években végzett pártmunkával és a seronkövetkezö feladatokkal a vezetőségválasztó taggyűlésen. — Nem elégedtek meg azonban eny- nyivel.' Azt tartják: csak altkor lesz igazán eredményes a párt- szervezet munkája, ha a vezetőségválasztás után nyomban munkához lát az új vfezetőség. Ezúttal nem is késlekedtek. A vezetőségválasztás után néhány nap elteltével családlátogatásokat,, végeztek a népnevelők. Érdeklőd- tek a dolgozók öröméről, gondjairól. . A felmerülő kérdésekre igyekeztek a helyszínen válaszolni, amiben pedig nem tudtak, azonnal intézkedni, a pártvezetőséggel karöltve adnak majd választ. Az új pártvezetőség munkáját dicséri az is, hogy a helybeli termelőszövetkezetet társa-! dalmi munkában segítik a gyű«1 mölcs szüretélésben. Aligha láttam jobban sikerült- összejövetelt mint ez volt. Senkit sem akarok jelmagasztalni, de a város fiatalságát ilyen békés barátságban, testvéri közvetlenségben mint itt, ritkán látni. Színhely a Nyíregyházi Kiskereskedelmi Vállalat KISZ-kul- túrotthona. Már a délutáni órákban messze betölti a zene a Búza-tér kongó terepét. Zene — kacagás — megértés. A honvédzenekar keringőt játszik. Kicsi a terem, sokan is vannak, de mindenkinek van helye. Mint egy család, úgy vannak itt együtt a fiatalok. Együtt pörögnek, kavarognak a vidám dallamra a kereskedő lányok szaktársaikkal, a városi fiatalokkal és felváltva forgatják őket a nyíregyházi honvédek. A , humor is szárnyra kap. Itt-ott hangos kacagás követi. Megkezdődik a szívküldi: Pisla küldi Marikának a következő dalt — és máris gyors rumbára állnak a lábak. Néhány perc múlva körbe állva csárdást ropnak. A lányok jól megkapaszkodnak,' nehogy kirepítse őket a gyors forgás a kis csoportból, Tombolát árulnak. Olyan kedvesen kínálják, hogy nincs aki ellenálljon. Fogynak a jegyek. Lesz miből kirándulni a Mátrába! Igazi túra lesz a mienk! — lelkesedik az egyik pirospozsgás kislány. Űjabb szívküldi... közeledik a tombolasorsolás ideje: Sóvárgó tekintetek szegeződnek a kisorsolandó tárgyakra. A hangulat emelkedik... Hirtelen elhallgat a zenekar és... következik a húzás! Nagy az izgalom. A nyertesek boldogan Az első világháború utolsó szakaszának és a forradalom időszakának újságrajzaiból mintegy 120 rajzot tartalmazó válogatás érdekes képet ad ennek a nagyjelentőségű kornak hírlapgrafikájá- ról. az embereket ez időszakban foglalkoztató problémákról. (, yermekeim, — mondta az u apjuk, — pénzem nincs, földem nincs. Nem tudok nektek mást adni, de szakmát azt szeretnék adni. hogy boldoguljatok az életben”. Heten voltak testvérek. Béla mét, hogy alig tizenhárom éves korában fülére illeszthette a m«- gakészítette detektoros rádió fejhallgatóját. Talán ebben a pillanatban döntötte el véglegesen, hogy életét a technikának szenteli. negyediknek született a Nagyókcsaládban. Huszonnyolcban volt ez, a nagy- ínség idején, amikor az apa is kénytelen' volt otthagyni helyét, az uradalmat, ahol ácsként dolgozott. Hat embernek enni kell! Ruh-ázkodnj kell! Egy reménység volt még: a vasút. Nyíregyházára költöztek, s innen járt sokáig az idősebb Nagy, a tokaji hídhoz, ahol szakmájában dolgozhatott. Aztán, ami a körülményekhez képest nagy szerencse volt: felvette a, vasút és őrházat kapott. Ahol a simái út keresztezi a debreceni vonalat, ma is áll az őrház. Béla ébben töltötte gyermekéveit. Jöttek a- vonatok, mentek, s ő nézte a gépeket. Egyszer olyan vasutas is jött az őrházhoz dolgozni, aki állandóan amatőr rádió készítésen mesterkedett. Ez annyira megragadta a fiú figyelí’sakhegy nem ment az köny- V>lnyen. Sőt. Séhogyse. Nővére a postán volt, központos. Ott látta Béla az erős, tő berendezést. Az idősebb testvér látta a vágyat a fiú szemeben, a bámuló ragaszkodást, s kifirtatta, hogy Debrecenben működik egy pcsíamüszaki technikum. Az ugyan működött, de mozgásba csak a protekció lendítette volna, no meg a pénz Béla szekerét. Még polgárista volt, amikor ] negyvennégyben, a hosszú nyári vakációban egy nyíregyházi íro- gépes kifutónak felvette. Rövid idő múlva a segéd belátta, hogy több hasznát veszik a fiúnak, ha a gépek karbantartásánál segít. Rövid pár hét alatt valósággal beletanult . a mesterségbe. Mert ez is gép volt! Mechanizmus!" Jutott volna előbbre, mivé lett volna Béla. ha minden marad tovább? Nem, nem maradt. Megnyílt a nagy kapu és sok millió lefojtott sors, életakarat tört magának utat, miként a megáradt folyó. Béla rövidesen tanuló lett a Keletmagyarországi Villamos- ipari Vállalatnál. r f 1 górjunk nagyot a fiú tör^ tenetében. Amit eddig elmondtunk, arra is azért volt szükség, hogy megértsük: miért vonzódik annyira Nagy Béla a nyíregyházi transzformátor javító művezetője a tanuláshoz? Egyenes az útja idáig. Munka, könyvek, töprengés. A kis ipari tanuló' sokszor marad utolsónak az éjszakában, s elsőnek fut be reggel. A művezető rendszeresen marad utolsónak műszak után, nála csak egy ember tölt több időt a gyárban, Ho’nol Emil, a főművezető. Barátok, H «tol Emil emberfelettit teljesít a hosszú évtized alatt. Utoljára szíve nem bírja már. Amikor elmegy az SZTK-ba. mérik a szívverést: százhetvenót. Haza se engedik. Egy évig pihennie kell. De már ismét együtt dolgoznak. Miért ennyire mindenük a gyár? Miért -találja hstültet-nyoi- cukat a vasárnap is a könyvek, műszaki rajzok felett? \ mikor olyan jó lenne egy kicsit élni is! Élni? Hát igen. Úgy, mint a .többiek. Mozi... színház... kirándulás... meg a többi. Amikor olyan jó esténként a Pannival benyitni a kapun, az udvaron megállni, hagyni, hogy a kisebb fia, a négyesztendős Tamás, felmászik, a .notóira, és leállítja. Ez is nagyon szereti a gépeket. Csalt a felesége nem szereti a Pannit, pedig tulajdonképpen az övé. Neki vették, mert együtt dolgoznak az üzemben, mint ahogy egyszerre szerződtél? ipari tanulónak is. Erzsébetnek kellene a Pannival hazajárni, dehát fél a közlekedés rendjétől, a szabályoktól... mint sok más asszony. Erzsébet inkább az otthonát szereti. Az űj bútorokat, mindent, amit ők maguk szereztek, fiatalon,. szinte gyermekfejjel. Mert még tanuló korukban kezdődött... Csak Béla már akkor is bosz- jZafíiotca Erzsébetet, esté hazakísérte munka után, és visszatért az üzembe. Csak vasárnaponként mehettek együtt. Hétköznap? Soha! Az a tanulásé volt. Nehéz volt ezt • elviselni, min* ahogy ezt is, a miskolci technikum; tanulást, ahol másodévét végzi Béla. Többet kellene törődnie a lakással, amely lassan kicsi, szűk. Miért ennyire mindene a gyár? ö maga se tud rá határozott választ. Zavartan süti le fekete szemét. Csendes, zárkózott ember. — Szeretem... és ez,. nagyon nehéz szakma. Ezt jól tudni talán soha nem lehet. p ersze, nem csupán ennyi a* ■*- egész. Becsület is' van a világon. Jönnek a fiatal szerelők, fiatal munkások. Több tekintetben többet tudnak, mint a régiek. A Béla idejében még pincérek, ácsok, szerelők, mind együtt jártak iskolába. Ma szakonként tanulnak. Nem lehet lemaradni. Hogy jönne ki az, hogy a művezető nem tud felelni a fiatal szakmunkásnak? Aztán a transzformátorokhoz nagyon kevés ember ért az országban. Hozzá is kell tenni valamit a tüdományhoz, hogy tökéletesebb legyen. Ki tegyen hozzá, ha nem ők? Akik trafókkal dolgoznak? És maga . az élet. Hogy szebb lett... Jó fizetés, szép munka, megbecsülés... kötelességet is jelent! És majd jön az idő, amikor a munka gyümölcseit élvezheti. Amikor maga is ráül a kétszemélyes robogóra (s addig Erzsébet is megbarátkozik a Pannival), s a két gyerek hátul... szabadon, mint a szél! A robogót azért — ha minden jólmegy, — tavasszal megveszik. És hiába rágja el valami lólo.'- gár az őszibarackfal? gyökerét, a 10 saját ültetésből hat megmaradt. És most szemzett hozzá ismét újakat. J ó élni. Tanulni, haladni is jó. Ha nehéz is. Nő a két' gyerek. Kicsit értük is, meg a többi gyerekért, hogy ne nézzék soha reménytelen vágyakozással a ’ léhetőségeKet, miket az élei tartogat. S1PKAY BARNA 2 Búcsúszó Boldog ifjúság szorítják magukhoz a „sofs ajándékát”. Két három pár összeállva tárgyalja a tombolát, kik nyertek, mert arról is beszélnek, hogy két hét múlva sikerül-e így? A szerencsés nyerteseket körülveszik az ismerősök, barátok. Hiába, vonzó is egy -üveg jó bor. Ismét szól a zene, de most lágyan, zsongón tölti be a helyiséget. Összesimulnak a párok, csillognak a szemek... Odakint hall- . gat az est, beles az ablakon, némán, hogy ne zavarja a fényt: a boldog ifjúságot. (Cs.jí Gáborné—Rudas Klára: Ujság- rajzok 1919 (Képzőművészeti Alap). Kb. 160 oldal, kötve 30.—^ Fnvinf
