Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-11 / 216. szám

Elrejtőzve áll az épület a vén diófa mögött. Bonne csend honol, s halk látogat a doktor bácsi. És szépen fejlődnek, növekednek. S hogy milyen nagy gondos munkáért, amellyel engem ápol­lak. Továbbra is jó munkát és sok sikert kívánok a doktor úr­nak és az otthon minden dolgo­zójának. Botos Károlyné." Egy másik: .....örömet szerzett a szülőanyáknak a népi demok­rácia. hogy a szülőotthont fel­építette. Én, mint ötgyermekes anya két ízben töltöttem el hosszú időt, 24 napot itt és nyu­godtan pihentem ki a nagy fára­dalmakat. Mert odahaza nem tudtam volna azt megtenni, amit itt... Én mostmár haza megyek, de továbbra is a legmelegebb sze­retettel gondolok a szülőotthon minden dolgozójára. Róka Lajosné, Tiszavasvári, Schőnherz út 14.” Sokáig lehetne az egészséget, jó munkát kívánó, és szeretetet, melegséget árasztó leveleket idéz­ni. De elég ennyi is ahhoz, hogy az elismerést nyugtázzuk. Be­szélnek ezek a sorok. Zengik, muzsikálják, hogy olyan szív van e szülőotthon orvosában, dr. Zsö- göny Józsefben, két helyettesé­ben, Marusák József né főmadám- ban. és Jankovich Mihályné gondnokban, valamennyi madárh- kában és dolgozóban, mely a fe­hér falak között születő kicsinye­kért és édesanyákért dobog... Igazán hivatást szeretve, hűsé­keüe&ltcn ülünk Szilágyi1 Ferenccel, a biri Petőfi Termelő- szövetkezet elnökével a konyhá­ban. Most még a saját lakásában , van az „irodája”, itt is véletlenül találkoztunk, mert odavolt határt! nézni s szinte egyszerre toppan­tunk be az udvarra. A tagok? Azok a határ legkü­lönbözőbb részein vannak. Vég­zik a betakarítást: az egyénit, mi­vel a tavaszon úgy határoztak, hogy az idei termés után, ősszel kezdik a közös munkát. Februárban, a szervezés idején hatan is ott voltak Szilágyinál, amikor annak az asztalán ott fe­küdt a már kitöltött belépési nyi­latkozat. Csak az aláírás hiány­zott még róla. Ezt lesték a szom­szédok. — Aláírja-e Ferenc, vagy sem? Aláírta! Mintha pontot tett volna egy hosszú vajúdás végére, a jelenlévők is megkönnyebbül­tek. Előkerült a többi papír is és ott nyomban csatlakoztak Szilá­gyi Ferenchez- tgy alakult meg őszi indulásra a Petőfi Tsz tizen­hét családdal. A szorgos nyár hamar eltelt. A mendemondák — amelyek Bűd­ben is felütötték a fejüket — a leendő tagok egyikét-másikát megzavarták,' de végeredményé­ben belülről mindenki készülő­dött az őszre, az újra. A földeket önkéntes cserével két egységes, nagy táblába hozták össze a nj’á- ron. S elérkezett a tettek ideje. A uapokbau tartottak köz­gyűlést. Sok mindent kellett itt megbeszélni. Elérkezett az őszi ve­tések ideje, szábtani, műtrágyáz­ni kell s összehozni a vetőmagot. — A közgyűlésen, amire mind­annyian összejöttek — mondja az elnök — . határozatot hoztunk a gépállomással való szerződés megkötésére. — A nyáron élké­szített termelési terv szerint már másnap elintéztük a gépállomás­sal, hogy negyven hold kalászos­nak készítik eló a.talajt és elvég­zik a vetést. Ugyancsak negyven holdon végeztetjük el az őszi mélyszántást is. Arról is papírt csináltunk a gépállomással' Olcsón végzik a munkát, megéri*. Egy par lovunk lesz csupán s ez elce is a 100 holdas gazdaságba. •«— Persze csak addig — szúrja közbe -- míg változás nem lesz. Mert ahogy a hangulatot látom, gya­rapodni fogunk... • " ’-k ” A. közgyűlésen határozlak el azt is, hogy sürgősen megren­delik a műtrágyát őSzi. leihasz­nálásra. Egyelőié harminc má­zsát. A gabonavetőmagot — erősítet­ték meg újból a régebbi határo­zatot — minden tag beviszi, — A betakarítás jól halad —* folytatja Szilágyi Ferenc. •— A dohány lekerült a földekről. De a szántást a burgonyaszedés után kezdjük, hogy a gép -nagy te­rületen dolgozhasson. Azért szö­vetkezet, hogy tovább né bíbe­lődjünk az apró parcellákkal« Nem igaz? Igaza van az elnöknek. S hall­gatnak is rá. A közgyűlésen né- hányan úgy gondolkpZtak, hegy a háztájit a „saját” földön kelle­ne kihasítani. Meg kellett ma­gyarázni, hogy így szétszakíta­nák a nagy táblákat, Meg ía értették. Jószáguk — a két ló ki­vételével — még nincsen. A nyá­ron felvetődött, hogy jó lenne vetni másodtakarmányt, de el­álltak tőle, mivel a rozsföldek olyan rosszak, voltak, hogy sok helyen a magot is alig adtáx vissza. Lucernát telepítenek s úgy vásárolnak majd tíz tehenet, húsz kocát. Birka is lesz jövő­re — van hozzá jó szakemberük. A gazdasági központot kijelöl­ték s amikor kezdetét veszi a közös munka, lassan az építke­zésekhez is hozzákezdenek. — Ha egyáltalán mi kezdünk hozzá — buggyan ki hangosan a gondolat az elnökből. Az a központ már az egész falué lesz.', úgy jelöltük ki. S. A, Tóth Zsuzsika, a legújabb jövevény, fél órás lakúja a szü­lőotthonnak s pólyában a tömadam karjai között máris a doktor bácsi gondoskodására várakozik. kodásban részesülnek itt az új- ’ szülöttek, arról ottlétünk alatt is meggyőződtünk. Fehér asztal mel­lett beszélgettünk az intézet ve- zelő orvosával, amikor az egyik madám hívta. Alig telt el fél óra. máris a doktor bácsi gondos ke­zei között fickándozott a kis új­szülött. Tóth Zsuzsika. A doktor bácsi megvizsgálta, meghallgatta. Rendben talált mindent, megsi­mogatta a baba bogárfekete haját és mosolygott... Boldogság sugárzott az arcán, mint mindig, amikor a köszönő leveleket olvassa. Bár igaz, olyan panaszládának szánták, melyben észrevételeiket közölhetik a kis­mamák. De bíz abba csupa dicsé­retes levél került eddig. S ezek száma többszáz. Mi is belekuk­kantottunk néhányba. „Tisztelt doktor úr! 195G. VI. 14-én érkeztem. 1956. VI. 27-én távozom. 1956. VI. 18-án fel 9 órakor szültem, A szülőotthon rendjével meg vagyok elégedve. Nincs semmi panaszom. Ez úton is köszönetét mondok a doktor úrnak, és az otthon minden dol­gozójának azért a fáradtságos gesen. Ott, a nagy diófa mögötti épület fehér falai között a nyu­galom, a csend, a tisztaság és ra­gyogás világában, ahol új életek születnek. Szöveg: Farkas Kálmán. Foto: Hammel József. Fővárost manekkensMel, debreceni művészek közreműködésével nagyszabású divatbemutatót farínnak ma JNvíregyházán Ma délután 6 és este fél 9 órai kezdettel nagyszabású divatbemu­tatót i-endez a Nyíregyházi Kis kereskedelmi Vállalat a Móricz ksigmond Művelődési Ház termé­ben. A bemutatón hat hivatásos tóvárosi manekken vonultatja fel a legújabb őszi és téli fínomkon- fekció termékeket. Csendes óra a parkban. Három tiszavasvári asszonyka nem sokára elhagyja a szülőotthont, A konferálást ismert színész-, nőnk, Murányi Lili látja el, A műsor keretében meglepetéssel is szolgálnak a résztvevőknek., Ha- lassy Marika és Oszwald Gyula*, a Debreceni Csokonai Színház, művészei igényes műsort adnak elő. A belépődíj 5 forint. Jégyefc kaphatók a Kisker. Zrínyi Ilona utca női konfekció szaküzletében, valamint a vállalat központjában, (Irodaház II. emelet 240). Jegye­ket a helyszínen is árusítanak. Közös termslftszövetkazftí iskalát alakítanak a negykáilét szövatfcazetök „ ,s Nagy kalló község termékxreö vetkezetei közösen alakítják wrg termelőszövetkezeti iskolájukat, amelynek keretén belül min4azok, akik nem végezték el áltatán-*«* iskolájukat, tanulmányaikat f®l:y» I tathatják. Az érdeklődé#™ jel—í lemzö, hogy feltevés szerint par-1 huzamos osztályokra is szükség | lesz, az ötödik, hatodik os*t*íyok- I ban. é Dr. Zsögöny József a napi cseesemövizsgálatot végzi. ezavtj orvos, habfehér kötényű, zajtalan járású „madámok” őrzik a rendet. Csillognak a falak, mű­szerek, ragyogó a tisztaság. Itt, a fehér falak között lük­tet az élet, s szinte a nap min­den szakában űj élet születik. Gyermeksírás tölti be a szülőszo­bát, s a megkönnyebbülés sóha­jai, Dr. Zsögöny József megtörli homlokát és mosolyog. Vajon hányadszor már négy esztendő alatt?! Nem tudni. Szinte meg­számlálhatatlan ez. Mint az izga­lom, aggodalom is, mely nem szűrődik ki innen. Nem, merthisz rendszerint örömmé, boldogsággá változik. Azzá. mert a szülő ma­mák mosolygós arccal, jó egész­ségét kívánva búcsúznak a fehér- köpenyes orvostól. Végig ballag­nak gyermekükkel karjukon a park sétányán, mely a kövesútig fut ki, s arról nevezetes, hogy fe­nyőfáit, s bokrait ez a jószívű, életet szerető, gyermekeket és édesanyákat féltő orvos ültette, nevelte, gondozta... De még jobban vigyázza az ezerkileneszázötvenötben felava­tott Tiszalöki Szülőotthon rend­jét, az itt születő kis életeket, édesanyákat, ő vezette itt az ava­tás után az első szülést. S azóta is vigyáz. Gyermekekre, édes­anyákra. Háromnegyedmillió fo­rintot költött az állam erre a kis kastélynak beillő, korszerűen be­rendezett szülőotthonra. Az orvos pedig szívét, lelkét, hivatásszere- tetét adja a madámokkal együtt azóta is. Mentőautóért kilincselt a minisztériumban. S addig, míg nem sikerült. Előadások százait tártotta meg a homokbuckás, el­maradott falvakban, hogy a szí­vekbe lopja az élet szeretetét. ÉS sikerült. Boldog, mert a fáradozás gyümölcsöt érlelt. Ed­dig összesen közel négy ezer két­száz beteget ápoltak, s szeptem­ber egyig kettőezertizenkettő kis élet látta meg a napvilágot az ő keze alatt. Kezdetben csak tizen­öt fehér ágy volt. Még az is sók­nak bizonyult. Ma már huszon­négy van, s kezd kevés lenni, öt madámka dolgozik mellette. S elérték, hogy a járásban születő gyermekek kilencven százaléka itt sírja el magát először. Nagy boldogság ez egy orvosnak. Több, mint tíz ikerszülöttet tartanait nyilván, akiket néha-néha meg­lerrcfc, gondok a mo«! induló biri Petőfi Tsr-beit Fehér köpeny Fehér fal

Next

/
Oldalképek
Tartalom