Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-30 / 207. szám

TURISTA VOLTAM A SZÓ \ JETI íVl O II A \ HARASZ-THY JÓZSEF: : Csikós Balázs útijejiyzetei (8) Kedden reggel a brjan- szki erdőben robogott velünk a Vonatunk. Lassan telt a dél­előtt, mert állandóan az erdőt láttuk, csak nagyritkán volt egy-'egy állomás. Ebéd után már gyorsabban teltek az órák, rész­ben azért, mert ritkult az erdő és' egyre több volt az állomás, másrészt mert megkaptuk a szállodacéduláinkat és a fürdő- jegyet. Ha még nem is láttuk Moszkvát, de már egy szállo­dának a cimkéje és a szobánk érkeztünk. A szakszervezeti bi­zottság tagja mindjárt aján­latot is tett, hogy az egyik ráérő esténkén látogassunk el egy rö­vid találkozóra a Szakszerve­zetek Központi Házába, mégis-' merkedni a moszkvai dolgozók­kal. Mondani sem ke'l. hogy milyen könnyen elfogadtuk ezt a meghívást. Mintha velünk jött vol­na Lemberg—Kievtől, a tizen­egy autóbusz újra az állomás Az Lspenski székese gyház a Kreml-ben. . száma ott függött a táska fogó­jára kötve. A vonat mikrofon­ján keresztül azt a felvilágosí­tást kaptuk, hogy a csomagot mindenki hagyja a kocsiban, azt a . hordárok kiszállítják a szállodánkba. Sokáig betüz- gettük és ismételgettük a cirill- betűs szállodacimet, rmg meg­tanultuk, hogy az Osztankino szálló 5. emeleten a 600-as szo- oában lesz a moszkvai szállá­sunk. Érkezésünket fél ötre jelezték. Három óra után min­denki a kocsi folyosóján szo­rongott. Izgatottan vártuk, hogy 'ki pillantja meg előbb a Lomo­noszov egyetem felhőt karcoló tornyait. Moszkva közelsége a hatalmas zöldséges kertek so­kaságából, a házakon látható televíziós antennákból és az egyre sűrűsödő villany és te- .letón vezetékeken mindinkáob érezhető voit. Négy óra tájban jláttuk meg a menetirány bal­oldalán a Lenin hegyek tetején a várvavárt egyetem kontúr­jait. . Ntmsukáid úgy kanya­rodott a vonatunk, hogy a jobb oldalon gyönyörködhettünk az ifjúság metropoliszában. A kievi púi) »udvaron a vasútas zenekar pattogó indu­lói mellett szálltunk ki a ko­csikból, ahol egy kis rövid fo­gadtatásban volt részünk. A Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság egyik vezetője, a szakszer­vezetek központi bizottságának tagja és az Inturiszt képviselő­je. fogadott bennünket. Kedves szavakkal elmondták: msr értesültek róla, hogy milyen hő­ség volt a vonatban (36 fokos melegben érkeztünk) de tudják, hogy ez nemcsak a Nap hevé­től. volt, hanem a találkozás öröme is füt bennünket. Ok is iparkodnak olyan meleg szere­tettel fogadni minkét, mint .amilyen forró szeretettel mi előtt várt bennünket. Szál’.o- dánk, az Ósztankinó a város (túls,ó oldalán a Kievi pályaud­vartól mintegy 25 kilométerre volt. Mire a buszok odaértek, a csomagszállító kocsik is ott voltak. Az Inturiszt személyze­te lel is hordta a bőröndöket a szobánkba. Én. az ötödik emeleten a 600-as két ágyas szobában kaptam helyet. A szál- lodakombinát építkezése még nincs befejezve. Egy ötszögletcs udvart záró rész már készen van. Ebben a részben négy étterem van, egyenként 350— 400 személyesek és több kisebb bár és cukrászda. Mind az ót bejaratnál ékszer-, bizsu üzle­tek, könyv-, ujságárusító pavi­lonok és trafik van. Rövid elhelyezkedés után megíürödtünk, majd a vacsora után, aki akart, vezetés nélkül bemehetett a városba. Mi a szomszédos Osztankino parkba rándultunk át. Á nagyságát csak térképről tudom, mert messzire az esti homályban már nem mentünk, nehogy eltéved­jünk. Habár voltak közülünk akik eltévedtek és mégis igen jól jártak. Az utcán strázsáló rendőrhöz odamentek és magya­rázták neki kézzel-lá'obal, hogy szeretnének kijutni az Osztan­kino szailoüáea. A renuor ugyan megértette, hogy a. mi magyarjain* mit akarnak, de ők nem értették meg, hogy me­lyik busszal és melyik trouval merre menjenek. Végül is ami­kor nem boldogulta*, a rendőr intett egyet a kezével és any- nyit mondott: nicsevo. Odament a legközelebbbi villanyoszlop­hoz, elővett egy kulcsot és a mieink ámulatára kinyitott a vasoßzlop oldalán egy 1 \ 13 aj­tót, ami mögött telefonkagyló volt. Üt perc múlva ott termett egy rendőrségi Fobeda és mái robogott is velük az Osztankino szállóba. Lembergben, Kievben az utcákon, vagy a parkokban sem láttuk azt a szerelmes csókoló­zást, amit a pesti, de arányo­san még a nyíregyházi parkok­ban is láthat az ember. Már- már azt hittük, hogy annyira északon vagyunk, ahol a szere­lem heve is más, de ezen ez estén meggyőződtünk róla, hogy Moszkvában is megcsókolják egymást — ott is elsősorban a fiatalabb generáció vezet eb­ben, de még az idősebbek is megteszik az árnyas padokon. Körülbelül úgy. mint nálunk. Másnap reggel a Kreml meg­tekintésére indultunk. Első utunk a fegyvertermekbe veze­tett. A nevét nem onnan kap­ta, hogy fégyvermúzeum lenne, mert néhány díszes cári buzo­gányon, pajzson és vadászfegy­veren kívül* nem sok gyilkoló szerszám van "itt. A cárok iegy­vermühelye volt a palotának ez a része, ahol a cári fegyverké­szítők dolgoztak. Nem volias. itt soha vaskohók, vagy puskaport őrlő., malmok,, imtabb elefánt- csontlaragás,. gyémántok, rubin­tök köszörülése folyt, amit a díszes fegyverekbe ékesítettek. Ezek a helyek 1351 óta kiállítási termek. Ide gyűjtöt­ték össze a cárok koronázási és egyéb ékszereit, hintóit. 1917-ig csak a kiváltságosak léphettek ebbé a ' múzeumba, a szovjet hatalom éveiben nyílt meg a hatalmas többszörös tölgyíaaj- tó a nép előtt, . Már az a tény különös érdek, lödést.keltetjt -bennünk, hogy az előcsarnokban a cipőnkre egy- égy posztó papucsot húzattak velünk. Kettős célt is szolgál a papucs: nem hordanak be pórt, piszkot a lábbelin, nem karcolják fel a tükörfényes par­kettét, á másik pedig; a nagy látogatottság éllenére is zajta­lan a mozgás, nem zavarja a jarkálas a magyarázókat. (Folytatjuk) Augusztus volt , , . Zsongott-bongott az uszoda, akár' Nagyapám méhese, mikor Biharban az akác édes nektárral van tele... Zsongott-bongott az úszoda... Te -énrám vártál, kisleány, mint akác szirma fehérlett vállad, és feszes strandruhád. MellecsRéd buggyanó halmán parányi -vízcsepp gyöngyözött, harmatcsepp egy akácszirmon, amit a hajnal öntözött,.. Zsongott-bongott az úszoda s az a parányi tükrös folt, vállad színével szememben kerek kis, tóvá összefolyt,, összefolyt és szép szelíden aprócska hullámokra kelt. augusztus vélt, de szívemben . , egy régi május ünnepe.t. Első szerelmem szűz csókját éreztem újra a számon, élőlényét a találkának májusvégi délutánén .. . Üjra éltem büszkeségem, mikór az első Versenyen még a nap is szikrát vetett fényes bajnoki érmemen!... Zsongott-bongott az úszoda, ifjúságom életrekelt... Augusztus Volt, de szívemben égj/ régi május ünepelt... Előlegosztás A XIV. számú ál­talános iskolában 30 tagú úttörő termelő- szövetkezet alakult. A hires Dózsa Tsz bo­csa jtott rendelkezé­sükre egy hold föl­det. Örömmel vették birtokukba a terüle­tet. Szövetkezetük ciére vezetőséget vá­lasztottak. Lakatos Lajos nevelő fárad-' hatatlan segítségével szinte „csodákat” mű­veltek. Paradicsomot, paprikát, korai ká­posztát és mást ter­mesztenek. A jó mun­ka eredményeként most előleget oszta­nak, munkaegysé­genként 2.50 forintot. A 30 ifjú szövetkeze­ti tag között ezúttal 1600 forintot " oszta­nak el. Akadnak olyanok is, akik 160 forintot kapnak. A tanulásban élenjáró és a „szövetkezeti gazdálkodásban” is példát mutató iskolá­sok most lázasán ké­szülnek az ■ ijnnepi eseményre, s kedden közgyűlésen osztják ki az előleget. Az úttörő szövetke­zet tágjai ‘nemcsak a munkáoó) veszik ki részüket. Az eiárusí- tússaJ is ők törődnek. Ezúttal is a Dózsa Tsfc segített .a kicsi­nyeknek: elárusító helyiségük. , mellett adtak helyet azj isko­lásoknak is. Együk asztalnál a .felnőtt szövetkezetiek,, a.má. síknál az iskolások kínálják, áruikat el­adásra. Az eredményes gazdálkodáson kívül igen fontos, hogy a paraszti munka megbecsülésére, sze­retőiére nevelik' az iskolásokat az, úttörő szövetkezetben. Re­méljük, ezután is be­csülettel megállják helyüket és Damja- nevits Emil igazga­tó és Lakatos Lajos nevelő segítségével újabb eredményeket érnek «. Nagy csodák, nagy üzletek A. nem éppen tiszta kereske­delmi elvek különös súlyt fek­tetnek a vevők hiszékenységé­re.. Évszázadokon keresztül lel­kiismeretién nagykereskedők jól ismerték az emberek hiszékeny­ségének korlátlan határait, és ki is használták. Így. gazdagod­tak. meg kereskedő családon, leitek iparmágnások, cscdacLk- tcrck, fogyott a. „fiatalító gyógy­szer”, és még ezer más. Ezért volt minden háború után, a rendezetlen időkben oly hasznos egyeseknek a fekete-kereskede­lem, keleté minden külíöldin.k hazudott árunak. Az emberiséget sok-sok ha­szonleső nagy és kiskereskedő zugárus szédítette, mióta csak van kereskedés a földön, és szédíti ma is a kapitalista ál­lamokban, ahol a profit hajszo­lása nem ismer gátlást, aka­dályt. Ennek cr'.kevénye, hogy a ma embere nem is fogad szí­vesen különösebb beharangozás nélküli új árut, viszont például a gyógyszerek terén szinte cso­dákat vár az új készítmények­től — mert valamikor valóban így hirdették az új "'gyógyszere­ket. Nagyanyáink .... vásárolták hát a Szépiát eltüntető szereket, apáink a hajnövesztőt, 3 ezek már a humorosabb oldaláról mutattak be, milyen végtelenül hiszékeny is volt az ember, mert maga a vallás is úgy nevelte, hogy ne gondolkozzék, hanem higyjen. Nagyapám időközön­ként a búcsúk alkalmával vá­sárolta Krisztus keresztjéneK ritka, drága szilánkjait, cs-már tekintélyes mennyiséget gyűjtött össze, amikor rájött, hegy va­lami nem stimmel. Az egyik darabka ugyanis fenyő, a má­sik bükkfa volt, s talált közöt­tük egy gyanúsan szagos da­rabot is, ami alighanem egy kátránycs kerítés, darabja lehe­tett. Ki tudja, hányán gazda­godtak meg a „kismenők” közül, akik hasonló „kegyszerekkel” kereskedtek, másszoval formá­lisan kilopták a pénzt az embe­rek zsehéből? Igen sokan. De senki annyit nem nyert a vilá­gon, mint néhány egyházköz­ség, az emberek hiszékenységé­re alapított helyi csodáival, cscdaszámba menő kegyszerei­vel, szentek testével, stb. A világ ilyesmiről híres köz­ségei, mint Lourdes, meggaz­dagodtak az idők folyamán az állandó idegenforgalomtól, s ma már sok helyütt tudatosan építenek erre a jövedelemre. A németországi Trier városban őrzik Krisztus állítólagos köpe­nyét. Ennek semmiféle bizonyí­téka nincs, csupán egy legenda. Ellenben tucatnyi más helyex is. dicsekedtek azzal hogy.egya- dül náluk tálalható Krisztus va­lóságos ruházata. Egy időben tucatnyi ruhát őriztek azzal az indokolással, hogy • csak ez, ki­zárólag ez Krisztusé. Maguk az egyházi tudósok tiltakoztak. . el­lene, egyházi férfiak ismerték "bé, hogy ez hamisság. Dohát nem a köpeny a lényeg, hanem, hogy az emberek higyjenek. Mert -gazdag jövedelmet jelent a köpeny-venzotta idegenforga­lom, s a zarándokok kis pén­zecskéi is milliós vagyonokat jelentenek végső soron.' Jellem­zésül: Trier városának ma ho­telje* fogadója és kávéháza nem kevesebb, mint 271, élel­mezési üzemegysége 368. Az idei nagy zarándoklat alkalmá­val azonban mindez kevésnek, bizonyul. Lourdes az ejmúlt év­ben nyolcmillió zarándokot és kíváncsiskodót fogadott. (Majd­csak egész Magyarország lakos­ságának száma ez!) Trier sem akar elmaradni — írja az egyik ottani lap, — és most azt re­mélik a trieriek, hogy ez év­ben sem fognak rossz ered­ményt elérni. Naponta . -30—50 ezer zarándokra számítanak... Ha csak a kőtelező zarándok- jelvényt és könyvecskét számít­juk, (amelyek nélkül nem lehet 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom