Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-30 / 207. szám

Cséplés hat emberrel A ssecskásva-cséplés eisií tapasztalaiul meg yénkben Országosan és megyénkben is ezen a nyáron próbálták ki első ízben a szecskázva-cséplést. Ná­lunk a íiszadobi Táncsics TSZ- ben cs Beregsurány szövetkezeti községben működött egy-egy ilyen gép. A két gép munkájáról az alábbi tájékoztatást adta a gép­állomások megyei igazgatósága. Hogyan inüliödik a szecskázva-cséplö? Az eddig és jelenleg is haszná­latban lévő cséploszekrénybol, egy -, siíótöitöből és egy sza.ma- ellúvó .szerkezetből áll ez a gép. Meghajtásához egy erősebb gép: Zetor Super, vagy Belorusz trak­tor szükséges. A kévehányó a ké­vét a silótöltő mozgó láncára dobja, ahol a kévevágó. kivágja, az etető pedig széthúzza, hogy egyenletesebben kapja a szecs­kázó szerkezet. A silótöltő 8—12 centlmeteres- darabokra vágja fel a kévét, és a szecskát belelujja a dobba, ahol megtörténik a ga­bona kicséplése. A szem a szo­kott helyen zsákba jön a csép­iöböl, a szalma pedig a törökkel együtt az elfúvó szerkezet segítsé­gével egy harminc méteres csö­vön távozik. A szecskázott szalma fémvázas drótszövésű sablonba kerül, aminek a magassága 6 mé­ter, a szélessége pedig öt méter. Ebben a sablonban időnként egy dolgozó megtapossa a szecskát. Milyen a teljesítmény? Mind a két helyen 80—90 má­zsa között mozgott a napi telje­sítmény. Zavartalan üzemközben — amikor mérték a teljesítményt — óránként 11.70 mázsa búzát csépelt ki. ' Ez 10 órás műszak­ban 117 mázsának felelne meg, azonban a kazalsablcn álhtgatá- sáyal még sok időt töltöttek az idén. Gyakorlat kell ehhez is. Ezért jött ki napi átlagban csak 83 mázsa Tiszadobon. Begyako­roltán majdcsak azt a teljesít­ményt lehet vele elérni, mint a hagyományos cséplési móddal. Az egy főre eső teljesítmény már most is van akkora. Mivel ha­sonlóan á másik cséplőgéphez, ez­zel is virradattól sötétedésig dol­goztak, nem hat emberrel, ha­nem a váltás miatt tízzel folyt a munka. Egyenként 830 kiló telje­sítmény jutott az emberekre, A 160—170 mázsát cséplő, régi mó­don dolgozó gépeknél is körülbe­lül ennyi a teljesítmény, mert a csapat 22 főből áll. A szecskázva cséplésnél . a teljesítmény foko­zódni fog, ha meglesz a keliő gyakorlat. Mi az előnye ennek a cséplésnek? Előnye, hogy hat emberrel üze­mel. Égy kévebunyó, egy kéve­vágó, egy etető, egy szalmás és két zsákos. Tiszadcbon azért dol­goztak l.z tővel, mert IS—16 órát is üzemeitek és így váltásra vojt szükség. Még 10 tővel u egy' cséplőcsapatból kettő alakít­ható, ez pedig- a nagy munka­csúcsok idején, a kevés taggal rendelkező szövetkezetekben igen fontos. Nagyon fontos szempont, hogy porban egyedül a szalmás dol­gozik, de az is csak időnként, amikor bemegy a sablonba ta­posni. Emelni csak a kévehányó- nak és a zsákosoknak kell, itt sem a kévevágó, sem az etető nem emeli meg a kévét. Egész­ségügyileg, szociális szempontból sokkal előnyösebb ez a cséplés. Gondoljunk csak a törekhúzókra a másik cséplésnél! Előnye, hegy a szalma a’mo- zásra sokkal alkalmasabb, jobb a nedvszívó képessége, jobb trágya lesz belőle és gépi terítése is megoldható kint a szántóföldön. A gép minőségi munkája és ittvó.e A szemvaszteség alatta van a normal cséplőgépeknél megenge­dett fél szazaiéinak. A mérések azt igazolták, hogy a vesztesig 0.41 százalék volt. A szemtöré- valamivel nagyobb, mint a má­sik cséplési módnál. A Mrás a szecskázásból ered, azonban ez a hátrány az előnyök mellett el­törpül. Az idei tapasztalatok alapján jövőre több ilyen gépét állítanak be. A tiszadobi Táncsics TSz.- ben kérték, hogy a kombájnara- tásen kívül valamennyi gaboná­jukat ilyen géppel csépelje a gépállomás. A kombájn kiegészí­tőjének szánják ezt a cséplőgé­pét és elsősorban azokra a he­lyekre, ahol kevés a munkaerő. A jelenlegi számítások szerint in­kább csak átmeneti kisegítő gép­nek szánják, ami emberkímélőbb, mint a régi módon való cséplés, ugyanakkor a régi cséplőgépeket lehet vele hasznosítani. A végle­ges értékelésről majd hírt adunk lapunkban. Csikós Balázs. Mit fizet A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztató jelentése sze­rint a Lottó 35. játékhet-re 3.520.373 szelvényt küldtek be a fogadók. Telitalálatos szelvény ezúttal nincs. Négyes találatot 28 fogadó ért el, nyereményük egyenként 94.295 forint. A hóromtalálatos szelvények száma 1498. A nyere­A szakma mesterei lesznek A Nyíregyházi Kertészeti Technikum tanulói a nyári „szünetben ’ szakmai gyakorlatokon vesznek részt az Ilona- tanyai gazdaságban. — Pár nap múlva kezdődik az elmé­leti oktatás, de például a harmadik évfolyam legszorgal- masabbjai — tanáruk szerint ezekből lesznek az ízig-vérig jó szakemberek — a.köteiezo napi munka után is gyakorol­ják a gyümölcsoltás tudományát, a szemzést. Hogy milyen szorgalommal, azt talán abból is látni lehet, hogy a nyür- ga, fehér sportinges fiatalember még a nyelvét is kidugja nagy igykezeté'oen, amint a szempajzset vágja. (Foto: Hammel) Ma: kultárhásavató ünnepség l'issaviden Ma avatják a tiszavidi községi kultúrházat. Délelőtt fél tízkor kezdődik az ünnepség, eddig tér­a Lottó ? mény egyenként 528 forint. A 71.596 kéttalálatos szelvényre egyenként 18.40 forintot fizetnek. közöljük még, hogy a Magyar Távirati Iroda nyíregyházi szer­kesztősége hibájából a Lottó-szá­mokat tévesen közöltük lapunk teg­napi számában. A kihúzott szá­mok helyesen a következők: 10, 28, 30, 59, 83. zenével szórakoztatják a faluba érkező és helybeli vendégeket,, Tízkor kerül sor a hivatalos ava- tásra, ahol ünnepi beszéd es színvonalas kultúrműsor’ váltják, egymást. Ebédszünet után, 15 óra.i kor az új kultúrházban színrei kerül Móricz Zsigmond: „Nem1 élhetek muzsikaszó nélkül” címíi/ négyfelvonásos színműve. A tij szavidi kultúrcscport tagjai adj ják elő. Este táncmulatságot tar-j tanak, ahol a hajdúböszörményit 30 tagú KISZ-fúvószenekar szólj gáltatja a zenét. — Bsssssssssssssssssss... A túloldalon munkához kezdett a vontató csörlő, s a „Koma” már bizto­san szeli a levegőt. A botkormánynál magas, barna fiatalember ül, aki két perccel ezelőtt invitált meg egy kis be­szélgetésre a levegőbe. A magasságmé­rő egyre feljebb kúszik, száz, kétszáz, háromszáz métör, aztán négyszáz... Lent eloldották a gép kötelékét, a „Koma” megcsuklik és zuhanni kezd. Félek. S bár szívesen vállalkoztam a repülésre, akkor sem éreztem szo­rongást, amikor felszállás előtt hátam­ra kötötték az ejtőernyőt és hozzáerő­sítettek a géphez, meet már torkomban dobog a szivem. Kinézek: alattunk szé­dítő mélység. A pilóta észrevette zavaromat. Egyet húz a kormányon, s már megyünk újra felfelé, ahol a fellegek úsznak, mint megannyi méltóságteljes fehér ha­jó. Szégyenlem, hogy amíg a tere em re­meg, szomszédom olyan biztosan jár a levegőben, mintha az utcán sétálna. Szó­vá is teszem. — Még biztosabban — feleli ő. — Tudja, mikor lent járok, mindig arra gondolok, hogy fejemre eshet egy tég­la. Nos, itt ilyen eset nincs... — Repült már? — kérdezi. — Hogyne, persze — válaszolom — Utasszállítókon már többször. De az valahogy más... INTERJÚ Ä FELLEGEDCEEM — Igaz, ott valamivel kényelmesebb. De itt sokkal jobb. Nézzen csak le. Ép­pen alattunk a Stadion, arrébb a do­hánygyár, meg a gépjavító. Miközben beszél, kezével más irány­ba „tereli” a gépet. — Látja, így van ez — told az in­terjúhoz fiatal vezetőm. — Aki egyszer megkóstolja a repülést, soha nem tud lemondani róla. Már megnyugodtam. Gépünk sebe­sebben száll a levegőben, néhány pil­lanat még, s földet érünk. — Most már „vérbeli” repülővel van dolgunk. — Lgadnak mosolyogva. — Kérdezzen csak bátran, ami érdek­li, szívesen válaszolunk. — Kik vannak a táborban? —- Agronómusok, villanyszerelők, ta­nítók, és ipari tanulók, meg mások. Csu­pa fiatal. Javarésze most ismerkedik a repüléssel. De vannak itt „öreg rókák” is. Garai elvtárs például a napokban szerezte meg az ezüstkoszorút. Ez már komoly teljesítmény, hiszen az or­szágban nem sokan viselik ezt a foko­zatot. Garai Bandi pályafutásával ismer­kedem. Nős, gyermeke van. Debrecen­ben belügyi dolgozó. Elmondja, hogy minden nyáron a nyíregyházi repülő­téren tölti szabadságát. — S a felesége mit szól hozzá? — kockáztatom meg a kérdést. Aztán gyor­san meg is bánom, hogy így a többiek előtt... — örül neki. Ö is repülős volt. Együtt jártunk a levegőben, sokszor csak átkiabáltunk egymásnak. Most is szíve­sen jönne, de ott van a gyerek. — Hogy szerezte meg az ezüstkoszo­rút? Erre már a parancsnok válaszol. — Néhány napja öt óra tíz percet volt egyfolytában fent. Ha hozzátesszük, hogy nem a legjobb repülő-időben, ak­Nincs több idő. Az indító felemeli a zászlót, a csörlő húzza a gépeket Most egy tanító kap parancsot a felszál­lásra. Üjra a jellegzetes hang,. sssssssss ssssssss... és már magasban úsznak az MHS vitorlázói. Bátor emberek. Kopka János, kor elképzelheti, milyen nagy teljesít­mény ez. Jó időben magasabb a rekord. Miközben beszélgetünk, szorgalmasan, jegyez a könyvbe a kispadon egy bar­na, pirosmelegítős leány. Öt figyelem. — Ja, majdnem elfelejtettem. , Lá­nyunk is van. Egyedül van közöttünk^ s nem lakik a táborban. De minden reggel öt órakor pontosan jelentkezik a reptéren. Nem értem pontosan a nevét, amikor bemutatkozik. Munkahelye felől kérde­zem. — Harmadéves hallgató vagyok az, agráregyetemen. Amikor csak tehetem,' hazajövök egy kicsit a gépekhez. Észreveszi, hogy csodálkozom. Mert: lány és repül. Gyorsan válaszol a ki nem mondott kérdésre. — Többen is voltunk lányok. Ők férjhez mentek, s már nehezebb úgy a repülés. De én nem tudom abbahagyni^ Nem is akarom. Elmondok magának égy esetet. A múltkoriban kimentünk a Sóstóra, hogy napozzunk egy kicsit. Meg­láttuk körözni a gépeket, s aztán na­gyon gyorsan felöltöztünk és uzsgyi a reptérre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom