Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-30 / 207. szám
Nálunk is rövidesen kapható lesz a legújabb és legkisebb NDKf-Szcmélygépkocsi, a máris igen népszerű „Trabant P 50'’ melynek karosszériája teljesen műanyagból készüli. Az új kiskocsi ára 25—50 ezer forint között lesz. Rendelet a hízott marhák után járó nagyüzemi felárról chid a megd-itiél u ijwqjő-ieh-k Tjíiza k a a // ár o a A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tenyésztési munkájának ösztönzése, valamint a saját-nevelésű közös állatállomány fejlesztése érdekében az élelmezésügyi miniszter a földművelés- ügyi miniszterrel és az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben rendeletet adott ki a hí150 kilót meghaladó súlyban nem saját tagjainak háztáji állományából vásárolta, a nagyüzemi felárat csupán a ráhizlalt súly, vagyis azután a súlytöbblet után szabad kifizetni, mellyel a szarvas a hízóbaállítás után ténylegesen gyarapodott. «•Ami süriiös az várhat”. Ezt tartja egy kétesértékü szellemeskedés. Ezzel szemben a valóság az; ami sürgős, egy percet se várhat. Egy félpercet sem. Különösén nem, ha a sürgős jelzést kétségek, útkeresés, tanácstalanság közepette élő gondfelhős emberek írják. Egy falu, melynek minden lakója szeméivszerint érdekelt, hogy a sürgőd dolog mielőbb emberközelbe kúrál lön. Emberközelbe jutni. Sokkal inkább időszerű ez most » pártkongresszust megelőző időszakban. Ez a pár hét a sokoldalú, árnyalt, minőségi párt- mur.ki „korszaka”. Élnek is ezzel a megye pártszervezetei, kisebb-nagyobb hibáktól eltekintse. Valójában közel, egészen közel jutnak az emberekhez, szerény, türelmes, maguk- kalragadó viselkedésükkel. Megvan az alap, hogy nekivágjanak a távolságoknak, nem maradnak követők nélkül. Ám hiba lehet a kréta körül, ha magában a kommunista közösségben nincs minden rendben. Bajok vannak, ha a kongresz- szusról, s általában a megújho- dó pártéletről csak színes szóvirágok nyílnak. Ezek hamar elhervadnak, ha nincs éltető nedvük. A valahonnan leszakasztott szóvirágok nem változtatják meg a pártélet lényegét. S ilyen helyzettel találkozunk Tiszakanyáron Ejj és föld a mai helyzetkép és a régi. Manapság jószerrel sikerült eltűntetni a káros fekélyeket, melyek minduntalan, kiújultak. Volt itt nagyratöréstől, a karrierizmustól az anyagi önzésig, a közömbösségtől a semmittevésig minden, csak egészséges, a község fejlődésének használó pórtelet nem. Most im> -őben mások a körülmények,. Megszabadullak az elvtársik a.- előző káros szellemű párt vezetőségtől, legfőbbképpen V. Mihálv községi párttitkártól, megcsinálták a jó utat, melyen haladni tudnak. Érzik azonban ma is a fekélyek nyomát. Amolyan lábadozó állapotban van a pártszervezet. Ott tartanak, hogy beszélnek a még tapasztalható közömbösségről, egyes emberek csökönyösségéről, rossz magatartásáról, elzárkózottságáról, a pártélet hibáiról, de a szavak nem fogannak mag tettekben. Készülődnek, készülőd- getnek a kongresszusra is, a maguk módján. Ügy tűnik, elegendőnek vélik, hogy taggyűlésen ^felolvasták: milyen teendőik vannak a pártvezetőség újjáválasztásának ; előkészítésében, hogy zajlik le a vezetőség- választó taggyűlés, milyen legyen a titkár, s ezzel jóformán ki is merül a készülődés. Nem vették nagyító alá a pártszervezetet, nem ültek össze valóságos harci tanácskozásra, hogy végérvényesen leszögezzék: ezt és ezt fogjuk csinálni. Szokványosak, sovány tartalmúak még most is a pártszervezet taggyűlései. Hiányos a megjelenés: a húsz párttag közül tizenkettes, tizenhármán jönnek el a taggyűlésre. Vannak olyanok, mint Várkonyi Mihály és Illés Zoltán, akik régóta Miskolcon dolgoznak, de sem ott, sem itt nem végeznek pártmunkás sőt nem is látogatják a taggyűléseket, sem oda, sem ide, sehová nem tartoznak. Határozatlanak, seké- lyesek a taggyűlések, mint ma- "a a pártélet. Szó esik itt sok- mindenről, aratásról, cséplés- ről, községfejlesztésről, de csak ú"v általában. A lényegről, a pártszervezet belső helyzetéről, a kommunisták egyéniségéről, az egymáshoz váló viszonyról, a pártmunkáról vajmi kevés szó esik. Csak suba alatt beszélik, hogy milyen anyagias, hogy nem mondott le a megüresedett helyi állásról, mindenáron magát akarja előnyben részesíteni. Es ilyen jellembeli tűzött marhák után járó nagyüzemi felár szabályozásáról. A rende- j let többek között kimondja, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket és a termelőszövetkezeti csoportokat az állatforgalmt vállalatoknak szerződés, vagy szabad értékesítés alapján átadott hízott marhák után nagyüzemi felár illeti meg. A felárat a teljes átadási súly alapulvételével kell kifizetni minden oyan esetben, hj az átadott hízott marhát a termelőszövetkezet saját nevelésű közös szarvasmarhaállomá- ■ nyából, vagy ; annak szaporulatából állította hízóba, továbbá, ha bármilyen süli ban saját tagjainak háztáji állományából, vagy azok saját neveléséből vásároka, valamint ha mástól 150 kilót meg nem haladó súlyban vásárolta és állította hízóba. Ha a termelőszövetkezét az. átadott hízott marhát II nagyüzemi gazdálkodás egy évtizedes tapasztalatait ismertetik az Országos Mezőgazdasági Kiállításon az állami gazdaságok Az állami gazdaságok a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításon elsősorban növénytermesztési, állattenyésztési és üzemszervezési tapasztalataikat teszik közkincs- csé. A kiállítást látogató termelőszövetkezeti tagoknak és egyénileg gazdálkodó parasztoknak szemléltetően bizonyítják, hogy .egy, évtized alatt milyen jelentős eredményeket lehet elérni a nagyüzemi gazdálkodás műszereivel. A szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek pavilonjában a Héki Állami Gazdaság üzemszervezési bemutatót rendez. Itt ismertetik azt is, hogy az állami gazdaságok mit tettek eddig és mit tesznek a jövőben a termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Az állami mezőgazdasági nagyüzemek a termelés minden területén kiváló eredményeket értek el az elmúlt esztendőben. Ennek megfelelően búza és árpatermelési eredményeivel 11—15, kukoricatermesztési sikereivel 20, cukorrépájával 10, rostkenderável 7 állami gazdaság szerepel a kiállításon. A szarvasmarha tenyésztési eredményeit 11, sertéstenyészetét 12, juhait 18, értékes baromfiállományának legszebb egye- deit pedig 23 állami gazdaság mutatja be. Az állami gazdaságok összesen 35 tenyészbikát és 30 üszőt vezetnek fel. A Bábolnai Állami Gazdaságból a Bárány nevű tehenet 12 ivadékával együtt mutatják be. A Biharke- resztesi Állami Gazdaság a Grock nevű importbika ivadékait állítja ki. Az Oháti és a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságból a magyar-szürke szarvas- marhákat hozzák a kiállításra. — Igen értékes a gazdaságok által bemutatandó juhállomány. Többek között a hortobágyi, a kiskunsági, a mezőhegyesi, pankotai és a bábolnai juhászatok küldik fel legértékesebb juhaikat. A baromfitenyésztési bemutatón azt dokumentálják a gazdaságok, hogyan lehet tíz hét alatt ránla- nivaló csirkét nevelni. Lovaival és fogataival 14 gazdaság szerepel. lajdonságok, emberek és jellemek nem kerülnek terítékre, nyíltan és őszintén. Pedig meg lenne az oka, az alapja. Van már a pártszervezetben olyan mag, amely megtalálná az ellenszerüket az ilyen jelenségeknek. Hanyagság, az egyéni felelősség hiánya is hátráltatja a. munkát. Legutóbb a pártbizalmiak csináltak mulasztást, nem értesítettek minden párttagot a taggyűlés időpontjáról, s így többen hibájukon kívül nem jöttek el. A titkár, Balogh elvtárs jóindulatú, igyekvő ember, csak két hónapja párttitkár. Tálén ezért is még bizonytalan, határozatlan, hol ide kap, hol oda, nem tudja, hol kezdje a munkát. Útmutatást, tanácsot nem nagyon kap; tulajdonképpen még hivatalosan nem is vette át a pártokmányokat, a pártszervezet szekrényének kulcsát, a legfontosabb iratokat, nyilvántartásokat. Nem tudja, hányadán áll... Öreg, rozzant lábú, fekete bundás állított meg a minap. Mit akar ez? — néztem vele kutyaszemet. Ilyen vén jószág és még mindig van mondanivalója, eddig nem ugatott eleget? Megrovóán mértem végig az „aggastyánt” és indultam volna tovább. Ám a vén kutya újra elém somíordált. Csak annyit morgott alig hallhatóan: Vaú. . .! Vaú...? —kaptam fel a fejem. Ennek meg mi a baja? Minden ember tudja, vaú — jajt, panaszt jelent. Hálátlan kölykök, biztosan nem gondoskodnak a szerencsétlen öreg- rőL ez lehet a panasza. Ekként elmélkedve újfent tovább akartam menni, immár idegesen. Mit tart fel, mit akadályoz a munkámban ez a nyavalyás -kutya? De ekkor... ékkor véletlenül oda pillantottam, ahol az okos, kérlelő szeme fény- lett. Megdöbbentem. Emberek. ■ hisz ez a kutya sír! Semmi kétség. Potyogtak, patakzottak a könnyei, hiába próbálta ékelnie vézna, reszkető mancsával takargatni, én észrevettem, -már; nem titkolhatja, igenis ez a kutya könnyezik... Lehajoltam és felemeltem könnyáztatta, buksi fejét és tő- rölmetszett emberi nyelven megkérdeztem: Hát neked ml bajod barátom? Ki ríkatott meg? S csodák csodája, az eb megrázta komondor fejét és /intett. Megértette, mit kérdezek Egy kutya és bizalmasan elém telepedett. Letörölgette az árulkodó könnycseppeket. megkőszörülte a torkát. s ezt mondta el hihetőleg, őszinte sóhajtások közben. — Ne vegye tolakodásnak, panaszkodásnak, valakinek csak el kell mondania * egy kutyának is, mi bántja, miért fáj a szíve. Mert ne tessék hinni, hogy a kutyának nincs szíve, érzése, becsülete. Van, mégis alig akarnak meghallgatni, mert... mert megmondom az igazat. • A valóságot, amit a saját bőrömön tapasztaltam. Tessék elképzelni: a napokban el- barangclt a kis kölyköm. Csak ő van már nekem, ketten vagyunk. Ö a támaszom. Hűséges, mindig nekem hozza a legjobb falatokat. Hát a rakoncátlan egy délután elbitangolt. Mondom, utánanézek, nehogy valamelyik útonálló huligán-kutya kikezdjen vele. mivel nőstény az istenadta. Át is ugrottam a plébános úr kerítésén. Azaz csak ugrottam volna, mert ott maradtam csüngve, mint az akasztott genosz. Először azt hittem, csalóka álom játszik velem. Enyje, már tényleg a gödörbe való vagyok, még ébren is álmodom? Kapálóztam, rúgdaltam, vonítottam. S ekkor kinyílott a tisztelendő ajkönnyezik taja. A fekete szoknyás alak egyenesen felém tartott. Ekkor, már tudtam, nem álom ez, valóság, fennakadtam a dróton, s a jóságos tisztelendő atya igyekszik kiszabadítani... Naiv kutyaábránd volt. Kiszabadítani? A tisztelendő magából kikelve, vérvörös arccal, lopcrzékolva jókora botot ragadott és egyenesen nekemron- 1 ott. Jaj, uram-teremtőm, mit vétettem... Nesze jobbról, nesze balról és csattogott az üt- leg, vert ahol ért. Ekkor értettem meg, én jóhiszemű, az emberekről mindig csak jót feltételező vén csont, hogy csalárd mesterkedés áldozata vagyok. Hurokra kerültem. Megfognak, meg akarnak ölni. Menekülni kell, míg nem késő! De hogyan? Ki segít? A vonítás sok embert cda csődíteU a kornyékről. Keserves kínok között, meredő szemmel, elfúló tüdővel, könyörögve emeltem a szemem az emberekre. Hátha valaki megsajnál. Hisz jól ismernek, nem csináltam én semmi rosz- szat. Még ugatni is hallkan ugatok estelente az eltévedt jószágra. nehogy felébresszem az alvókat. Nem csalódtam az emberekben. Szót emeltek értem: „Ne bántsa azt a kutyát, tisztelendő ur! Mit vetett az a szerencsétlen pára? Nem röstelli magát szent ember létére? Rögtön hagyja abba!..A — hallottam innen is, onnan is. De a lelkiatya nem nézett se istent, se embert, vert, püfölt és tajtékzott... „Adok én neked tojást, adok én neked csirkét, nesze neked, te-te piszok...” Két suhanó is odajött, a lelkiatya rokonai, s mikor a pap kidőlt, ezek estek nekem. Nem tudom, meddig vertek, pofoztak, de nekem minden perc órának, örökkévalóságnak tűnt... Annyira emlékszem, végső elkeseredésemben nekirugaszkodtam a semminek. A hátsó lábam előrelendült és hupp, lezuhantam a kemény földre. A hurok elszakadt és én az ütlegelt közben elvánszorogtam. A kicsimmel azóta se tudom, mi van, még nem jött vissza, de mindig várom. Soha ne lássam, ha a mi családunk valamikor is becstelen préda után koslatott. Soha! Higyje el... Ugye, elhihető ez, még akkor is ha egy kutj^a mondja...? A kutya elhallgatott, hálásan nézett fel. Megsimogattam az öreg csontot és a kutya köny- nyei eszembe luttatták Assisi Szent Ferencet, a madarak, az állatok barátját, akire annyit hivatkoznak a „tiszttlendök”. Mily szembetűnő » különbség, annak tanítása és ennek cselekedete között...? (F. C.) Bizonyos, kissé magái-a hagyta a tiszakanyári pártszervezetet a kisvárdai járási párt- bizottság. Kevés tanácsot adott a gyakorlati pártmunkában, az újra fenyegető hibák leküzdésében, az egész pártszervezet talpraállításában, a „hogyan- tovább”-ban. Kétségtelen, nemcsak a pártbizottság a felelős a helyzetért, sokkal inkább . a tiszakanyári kommunisták, egyenként és mindannyian, A várakozásból, a tapogatózásból soha nem lesz kézzelfogható ebedmény. A legsürgetőbb kötelességük, hogy igazában életre- keltsék a lábadozó pártszervezetet, Mielőbb ki kell alakítaniuk az egészséges magot, a törzsgárdát, akikre mindig számíthat a pártszervezet. Vannak igyekvő, szorgalmas kommunisták Tiszakanyáron, mint Nyirkos András elvtárs és még többen; az eddigieknél jobban kell támaszkodni rájuk és velük együtt munkához látni. A sürgősség sorrendjében rövid úton megoldhatók a feladatok, csak Kezdeményezőkészség és felelősség- érzet kell hozzá önmaguk, a kommunista közösség és a falu iránt. Amint ezeket megcsinálják, megtették a legszükségesebbet a kongresszus tiszteletére. Nemcsak szervezetileg, formálisan, hanem az emberek bensőjében, önmagukban is. És' ez a kiindulópontjuk a további léceseknek... Páll Géza. 2
