Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-28 / 205. szám

Bírósági jegyzetek Kié legyen Lacika ? Sok dráma játszódott le már a megyei bíróság tanacsai előtt, sok kérdés kapott feleletet, sértések igazságot, bűnösök büntetést. S most a tanács előtt két ember éli: egy izgatott édesapa és egy könnyeivel küszködő édesanya. Döntést várnak, ítéletet Lacika Ügyében. Mert hétéves kisfiúk­hoz mind a ketten ragaszkodnak, ez apa is. az anya is magának . szeretné. Hol van most Lacika? Lacika' most édesanyjánál van, pontosabban a nagymamánál és Sí asszony nagybátyjánál, Domb- rádon. Óvodába jár, készül az iskolába, az első osztályba. A környezettanulmány jelentése sze­rint négyen laknak egy két szo­bás lakásban, a nagybácsinál, aki 16 hold földjén gazdálkodik. A gyermek eltartására, nevelésére minden anyagi biztosíték megvan. Az apa ügyvédje egyik szom­széd levelére hivatkozik. A szom­széd látta, amikor az anya úgy megverte Lacikát, hogy a gyer­mek feje beszakadt. Azért verte meg, mert a kisfiú a kertben tü­zet gyújtott, s majdnem balesetei okozott. Azzal vádolják még az édesanyát, hogy télen elégtelenül öltöztette a gyereket, kis rongyos nadrágban, vékony kabátkában járatta. Hivatkoznak más falube­liek jelentésére is, akik látták, hogy az anya kocsmába vitte a gyereket és ott pálinkával itatta.. Mire hivatkozik az anva? a gyermek ne szakadjon el sem apjától, sem anyjától, ne nevel­jék a szülők egymás ellen, men ez megbosszulja magát: a gyer­mek felnő, s majd a szülő szemé­re hányja a kimondott vádakat. A bíróság tehát Lacikát ap­jának ítélte. A családjogi törvé­nyek szerint helyesen járt el, mert elsősorban a gyermek érde­keit vette figyelembe. De ha az apánál nem lesz jó helye Laciká­nak, édesanyja azonnal visszape­relheti... Fellebbezésnek helye nincs. Ki­mondták a végső szót, az anya sír, az apa boldog. S Lacika? O most nincs itt, de ha majd meg­nő, ő fogja kimondani a legvég­sőbb ítéletet... Győri Illés György „Brigádszaporítás"* a dohányfermentálóban Egy hónapja, ami­kor a nyíregyházi dohányfermentáló gyár szárító üzemé­ben megkezdték a hevesi zölddohány szárítását, csak tizen­kettőn dolgoztak, fon­tak, most meg már hatszorannyian ver­senyeznek a norma túlteljesítéséért és a kifogástalan minősé­gű fonásért. Több, mint egy hétig még a szakmában járta­sabb asszonyoknak sem sikerült elérni a 100 százalékot. Bellus Andrásné bizonyulta legügyesebbnek, az Ö nevét emlegették legtöbben az újonnan felvett lányok, hogy „könnyű neki, mert ő tud, ő már megke­resi naponta a negy- ven-^ötven forintot.” És sökan szerettek volna dolgozni, hogy elsajátítsák, a gyors és szakszerű do­hányfonás tudomá­nyát. Az ügyeskezű asz­szony meghallotta ezeket a megjegyzé-. seket, egy nap óda­állt a művezető elé: — Ügy látom, hogy az * egyik kislánynak. Magyar Icának már jól megy a fonás, le­hetne belőle brigád­vezető iá. Tessék mellé adni két újfel­vételest, hogy tanít­sa azokat. Ica majd fon, a két lány meg a keze alá dolgozik, a közben tanulhatnak tőle. Azóta így „szapo­rítják” a fonöbnga- dokat. Aki kiválóan, tud fonni, nem rejti véka alá szakmai ta­pasztalatait, segít ve­le társainak, hogy ők is szépen teljesít­senek és jól keresse­nek, Most már öröm­mel mondja az üzem­vezető, hogy minden brigád 100. százalék felett teljesít, As üzemátlag .ltö szá­zalék, s emellett a norma szerinti . 400 póré dohányfonásti naponta 50—60-nal túlteljesítik» Az apanál végzett környezetta­nulmány szerint az apa idős szü­leinél lakik, akik várják a gyer­meket, öreg napjaik vigaszát lát­ják benne. Az apa lakásától tá­vol, bányában dolgozik, s heten­te, két hetente jár haza. Erre hivatkozik az édesanya is, arra, hogy a gyermek tulajdon­képpen nem- az apjánál, hanem nagyszüleinél lenne. Azt állítja, hogy a férfi apja, a nagyapa idős, 70 éves, magatehetetlen, vi­lágtalan ember, aki maga ís gyá- rnolításra szorul, nemhogy a gye­rek nevelésével tudna törődni. Azzal vádolja még az öregeket, hogy vakbuzgó jehovások. Felleb­bezését fenntartja, s tagadja, hogy pálinkával itatta volna gyer­mekét. Azt állítja, hogy csak málnaszörp volt. Aztán kiderül, hogy a nagybá­csi, akinél a gyerek van, meg­öléssel fenyegette az apát, ha a faluba teszi a lábát. Az apa mé­gis eljött gyermekéhez, s a szom­szédokhoz csalta a kicsit, hogy láthassa. • A bíróság tanácskozásra vonul, s addig az ügyvédek, az apa, meg az anya a folyosón várakoznak. Köztudomású, hogy az arabok legnagyobb mesegyűjteménye: „Az Ezeregyéjszaka Meséi” összesen I kétszáz népmeséből áll. De azt j már igen kevesen tudják, hogy í Ami Lajos, a szamosszegi Dózsa Tsz alapitó tagja ezt valamivel j túlszárnyalta, mivel ez ideig 209 magyar népmesét mondott. Ezt az óriási mesekincset a nyíregy­házi Jósa András Múzeum őrzi, összesen 23 km hosszú magneto­fonszalagon. Mesemondó kortársak A mesék egy embertől való fel­gyűjtését Ortutay Gyula Ijezdte el, ki a 30-as években a bátorli- geti Fedics Mihálytól 32 népme­sét gyűjtött. Nem tudjuk, hogy ezenkívül Fedics hány mesét vitt a sírba! Az 50-es évek elején Dégh Linda Kakasdon (Baranya m.) Palkó Józsefné, áttelepült bukovinai székely asszonytól 74 népmesét vett magnetofonszalag­ra. 1956 és 1957 őszén a bakta- lórántházi id. Ruszkovics István 81 népmeséjét sikerült megmen­tenünk (a gyűjtés befejezése után két hónappal, 92 éves korában meghalt.) A 40-es és az elmúlt években Ortutay Gúla Tiszaberce- len Lacza Mihály mesemondó népművész 116 meséjét örökítet- ie meg. — Ebből a felsorolásból is látható, hogy Ami Lajos min­den eddigi rekordot túlszárnyalt. Az égigérő fa A magyar népmesék egyrésze a honfoglalást megelőző korszak­ban keletkezett. Pl. az eléggé is­meretes „égigérő fá”-ról szóló népmese eredetét az ősi termé­szetszemléletben kell keresnünk. A honfoglaló magyarok félgömb­alakú sátrát középütt egy rúd tartotta, melyen — vallási szer­tartások idején — a sámán fel­kúszott. Az égboltot félgömbnek tartották, éppen ezért hittek egy égig érő fa (világfa) létezésében. — Ez a példa égy a sok közül; a népmesék számos ősi eredetű motívumot őriznek, melyek elem- jzésével teljesebb képet kapunk a magyar nép kultúrtörténetéről. Ami Lajos meséi ilyen vizsgá­lódásokra is kiválóan alkalma­sak, mert szinte teljesen maguk­ba foglalják a magyar mésetí- pusokat. PóraHan em'ékezőlehetség Ami Lajos, 1887.. október 1-én született Vásárosnaményban, ahol akkor apja: Ami György a köz­ség cigánykovácsa volt. Apját még kisgyermekkorában vesztette el. Mostohaapja vagy 8—10 nép­mesét tudott, ezeket Ami Lajos 6—8 éves korában mind megta­nulta. Élete során sokhelyütt meg­fordult, több évet dolgozott Szat­márnémetiben, a téglagyárban. Ott is sok mesét tanult. Csodála­tos emlékezőtehetsége révén minden mesét megőrzött fejében, amit gyermekkorától kezdve — ha csak egy ízben is — hallott. Természetesen a legtöbb mesét a katonaságnál szedte fel. A leg­utolsó mesét 1918-ban hallotta, illetve tanulta. Minden mesét, amit akkoriban tanult, ma is vál­toztatás nélkül; szinte szóról-szó- ra el tudja mondani. A 209 szí», nes. fordulatos, gyönyörű néprne- se mindenekelőtt páratlan emlé­kezőtehetségének köszönhető. Ami Lajos írni-olvasni nem ta­nult meg, mégis nemzedékeket nevelt — meséivel. A termelő- szövetkezetben manapság is me­sél, különösen a csomózókon és egyébb társasmunkák alkalmával. Természetesen ilyen mesédélutá- nokra az egyéni dolgozó parasz­tok, sőt az értelmiségiek is szí­vesen ellátogatnak. A népművészei mestere Ami Lajost először a Jósa And­rás Múzeum, majd később a sza­mosszegi községi tanács, pártbi­zottság és Tar Gábor. igazgatói kérésére a megyei tanács vb, mű­velődési osztálya terjesztette fel a „népművészet mestere” 'címre. A felterjesztéssel egyetértett a megyei pártbizottság is, továbbá Ortutay Gyula akadémikus, nép­rajztudós is javasolta a kitünte­tés megadását. Örömmel vettük* hogy a javaslatokkal a Művelő­désügyi Minisztérium egyetértett, és Ami Lajost elsőnek jelölte er­re a jólmegérdemelt tisztségre. • Augusztus 20-án Ami Lajos a parlamentben volt, hogy átvegy® a „népművészet mestere” kitün­tetést és a vele járó jutalmat. Reméljük, hogy Ami Lajos, az or­szág legnagyobb mesemondója még sok érdekes népmesével fog: meglepni bennünket. Erdész Sándor, a Jósa A. Múzeum tud. íómunkatársa Egy élet tragédiája A folyosón az apával beszélge­tek. Izgalomtól túlfűtött hangon panaszolja életét. Szava olykor megesuklik, s a meglett férfi sze­me könnybelabad. ■ — Szegény, sokgyermekes pa- ra&ztcsaládban születtem... Nyo­morúságban nőttem fel, a felsza­badulás után párttag lettem. Is­kolába küldtek, taníttattak. Gaz­dasági felügyelő, majd begyűjtési hivatalvezető tettem. Ekkor merkedtem meg a feleségemmel, akibe beleszerettem. Feleségem már akkor is nagybátyjánál la­kott, mert szülei elváltak. A nagy­bácsi régen csendőr volt, s mivel tudták, hogy „káder” vagyok, be­hálóztak... Aztán jött az ellen- forradalom. A feleségem elker­getett hazulról, nehogy bajt hoz­zak rá. Azóta különváltunk, s még azt sem engedték, hogy a fiamat láthassam... ls­A/, ítélet Behívjak a feleket, s mindany- liyisn állva hallgatják a megyei bíróság ítéletét, melyet a Magyar 1: épköztársaság nevében hozott: — A bíróság jóváhagyja az el­sőfokú járásbíróság ítéletét és kötelezi a felperes édesanyát a felmerült költségek megfizetésé­re... ' A gyermek tehát az apánál leez... Az ítélet indoka törvényes és ésszerű. A Népköztársaság tör­vényei szerint a hat évet betöl­tött gyermekeket neműk szerint kell elhelyezni. Fiút az apa, lányt pedig az anya tud könnyebben nevelni. A bíróság figyelmezteti az apát, hogy ne gördítsen akadályokat az elé. .hogy az anya meglátogat­hassa gyermekét. A cél az, hogy 140 kisipari szövetkezet mutatja be termékeit u Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az ország legkülönbözőbb részeiről 140 kisipari szövetkezet küldi el készítményejt az Országos mezőgazdasági Kiállításra. Kiállítanak mezőgazdasági munkaeszközöket, gépeket, növényvédő Szereket, háztartási felszereléseket, ruházati cikkeket, csőbútoio- kat. Árusítják majd a magyar népművészet és háziipar reme­keit. is. A szövetkezeti kiállításon naponta több alkalommal bemu­tatják a magyar tájak legszebb népviseleteit. A leghíresebb nép­művészek, köztük pingáló asszonyok, kosárfonók, korongosok szintén a helyszínen tartanak bemutatót. Ezenkívül a textilipari szövetkezetek képviseletében az OKISZ textil-laboratóriuma az Országos Mezőgazdasági Kiállításon első ízben rendez divatbe­mutatót. Felsorakoztatja a legkülönbözőbb öltözeteket a falusi ünnepi ruháktól a munkaruhákig. A kallói fiatalok felajánlásai A nagykállói járásban 28 K1SZ- saervezet közül 21 tett felaján­lást a pártkongresszus tiszteleté­re. A fiatalok vállalták, hogy egyenként 20 óra társadalmi mun­kát végeznek, 365 fiatal 2352 tár­sadalmi munkaórát teljesített. A Balkányi Állami Gazdaság kiszis- tái vállalták, hogy 150.000 forin­tos megtakarítást érnek el. Vál­lalkozásukból eddig 80.000 forin­tot teljesítetlek. A járás területén eddig 11 ter­melőszövetkezetben működik a KISZ. A közeljövőben a nagy­kállói Rákóczi és Dózsa táeszek- ben is megalakul az ifjúsági szer­vezet, Furcsa eljárás a sóstói kádf ürdőben írott és íratlan szabály, hogy mint a legtöbb helyen: villamo­son, boltban, a kádfürdőben is előnyben részesítik a terhes mamákat, nem kell várniuk, míg rájuk kerül a sor, soronkí- vül bemehetnek. Ezt a szabályt látszólag igyekeznek is betar­tani a sóstói kádfürdőben. De csak látszólag. Nem először for­dult elő az, ami az elmúlt hét péntekjén, délután 6 órakor. Jeggyel és terhességi könyvecs­kével a kézben odamentem a fehérköpenyes kabinosnöhöz. „Várni kell” — mondta kurtán, nem éppen udvariasan. Később megüresedett egy kabin. A für­dő dolgozója azonban nem vett tudomást rólam. Hiába mentem oda ismét és mondtam: hogy engem illet az elsőség, újra azt válaszolta: „várni kell”. Elkia­bált három számot is, míg Tég-> re előkerült a negyedik szám tulajdonosa. Én pedig a soron- kívüli előnnyel maradtam, vár­tam, míg újra kiürül egy kád és végülis megkönyörül rajtam a fehérköpenyes nő. Furcsa és nem éppen ember*» séges eljárás ez. Nem gondolja, senki, hogy a fürdő vezetői nem oktatlak volna ki a dol­gozókat, mi a kötelességük a terhes mamákkal szemben. A valóság azonban mégis arra fi­gyelmezteti a fürdő vezetőit* gyakrabban ellenőrizzék a dol­gozókat és gondoskodjanak ar­ról, hogy ne ismétlődjenek megr hasonló esetek, Nemcsak egy, hanem több terhes mama ér­deke ez és nem utolsó sorban a sóstói fürdő jó hírnevének; megőrzéséért is kívánatos. (P-nél Ülést tartott tegnaji az SZMT Elnöksége A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának Elnöksége tegnapi ülé­sén meghallgatta és megvitatta a társadalombiztosítási bizottság be­számolóját a megye társadalom- biztosítási helyzetéről, továbbá az üzemekben a munkavédelmi be­ruházási összegek felhasználásá­ról szóló beszámolót. és végül a munkáslevelek és. bejelentések: intézéséről szóló jelentést. Meg­beszélték e három fontos terüle­ten a további feladatokat. 4 Ma kimondjak az ügyben a végső szót. A járásbíróság már ítélt, s az apának ítélte a gyerme­ket. Az édesanya nem nyugodott meg az ítéletben, fellebbezett. A tárgyalóteremben feszült a aangulat. A tanács, s kétoldalt az ügyvédek előtt akták, iratok hal­maza fekszik, a pádon a fiatal férfi az ajkát harapdalja, az asz- szony arca kivörösödött, s idege­ién gyürköli szoknyája szegélyét. Aki túlszárnyalta az „Ezeregyéjszaka meséi!-" SzumoHHxegen él hazánk legnagyobb élő né fim esc mondó Ja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom