Kelet-Magyarország, 1959. június (16. évfolyam, 150-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

RELETMAGYAROKSZAG 1959. JÜNIUS 25.-. VASÁRNAP A jövő év végéig üzem behelyezik a budapesti GENTEX központot A szocialista országok távköz­lési minisztereinek legutóbbi berlini értekezletén határozatot hoztak az úgynevezett Gentex- hálózat megteremtéséről. A Gentex a nemzetközi auto­matizált postai távgépíró hálóza­tot jelenti, s a KGST országai hozzak létre egymás között a nemzetközi táviratok továbbítási idejének jelentős megrövidítésé­re. Jelenleg ugyanis közvetlen táviróforgalom csak a szomszé­dos országok között, hazánknak csak Csehszlovákiával és a Szov­jetunióval van. A többi orszá­gokba rádió útján, költségesen és igen hosszadalmasan jutnak el a táviratok. Budapestről Lipcsébe feladott távirat például először Berlinbe kerül, s csak onnan megy tovább rendeltetési helyére. A Gentex megvalósításával a budapesti táviró kpzpont kezelője közvetlenül hívhatja Lipcsét és adhatja le a táviratot. A nemzetközi automata postai távgépíró hálózathoz öt ország fővárosában — Berlinben, — Prá­gában, Varsóban, Moszkvában és Budapesten —■ úgynevezett gyűj­tőközpontot építettek. A budapes- tin keresztül Románia és Bulgá- rit is közvetlen összeköttetést kap a KGST többi országaival. Százötvenezer forint értékű könyv kelt el az ünnepi könyvhéten Minden évben több és több em­ber veszi kezébe a könyvet, de mind többen vásárolnak is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Ünnepi Könyvhéten a falu dolgozói közel 150 ezer fo­rint értékben vásároltak könyvet. Különösen a ma élő magyar írók művei találtak igen sok könyv ba­rátra. A tiszalöki járás öt községében tizenhatezer forintért adtak el könyvet. De jó eredményről adott számot még a fehérgyarmati, a mátészalkai és a nyírbátori járás is, mert e három járásban több mint 60 ezer forint értékű könyv talált vevőre. Vetélkedők 4 Tudósítás két szövetkezet versenyéről Az idén, áprilisban kezdett ver­senyezni a mátészalkai Zalka Máté, és a nyírmeggyesi (Petőfi Termelőszövetkezet. A vetélkedésből mindkét helyen sok jó eredmény született. A verseny egészen lázba hozta az embereket. A hivatalos, kölcsönös versenybizottsági látogatásokon túl a nyilvánosságot ■ a „fel nem kért bizottsági tagok”, a trakto­rosok is biztosítják. Hozzák, vi­szik a híreket. „Hallottátok? A Petőfiben harmadszor kapálják a dohányt.” „Tudtok-e róla, hogy a szalkaiak megint felemelték a csirkenevelési tervüket? Tízezer lesz nekik az idén.” És így to­vább. .No, ha ők így, mi is így — mondogatták mind a két tábor­ban.- A „szálkái” Nap alig buk­kant fel, a tagok már a földeken dolgoztak. De Meggyesen sem más Nap szokott felkapaszkodni az ég aljáról, ók is azzal keltek, s így az történt, hogy a Petőfiben a kisereglett családtagokkal az egyénekre elosztott munkákat fe­le annyi idő alatt elvégezték, mint régebben. Még a krumpli lóltö- getését is befejezték harmadjára. A kukorica harmadik kapálása most folyik és csak a gazolás ma­radt még hátra. A Zalka Máté Tsz-ben ugyancsak eredménye« volt a nekirugaszkodás. Ök négy­szer töltögették a krumplit, A ré­pa egyelése miatt lemaradtak a kukorica kapálásával, de azt is behozták, s ma már mindkét helyen „naprakész“ a mezei munka. Szürkeruhás emberek Cseng a 05. Az ügyeletes felve­szi a kagylót. Tűz a körzetben! — s mig sza­porán jegyzi az adatokat, már Tjeszélgetes közben nyomja a riasztócsen gőt. Dobognak a csizmák a lép­csőn a garázsból indul a kocsi. A parancsnok menetközben tá­jékoztatja a tűzoltókat. S alig telik el néhány perc, megkezdő-1 dik az ember és a víz halálos küzdelme a tűzzel... Ilyen a rűzoltóélef Milyen emberek, akika éjjel­nappal készenlétben állnak, s egyik percről a másikra indul­nak villámgyorsan életet, vagyont menteni, szembenézni a veszély- iyel, a tűzzel, a pusztulással? Vizi József törzsőrmester őszü­lő hajú, öreg tűzoltó 29 éve dol­gozik a „szakmában”. — Hogy milyen a tűzoltóélet? ■— válaszol a kérdésre. — A tűzoltó leül enni, de nem biztos, hogy jóllakik. Lefekszik aludni, s máris öltözhet. Bizony, nem egyszer jártam már én is úgy, hogy ebédnél az első kanalat vet­tem a számhoz, amikor megszó­lalt a riasztócsengő. Olykor az­tán még egy nap is belelellett, mig visszakerültem a laktanyá­ba. Szereti hivatását, s ez nem­csak a szavakból derül ki. Né­hány éve irodába helyezték a tűzoltólaktanyában. Ott körmölte naphosszat az iratokat, de ami­kor megszólalt a riasztócsengő, ő is ott volt a többiek között, nem is bírta sokáig az irodát, kérte, hogy helyezzék vissza a szolgálathoz. Jaczkó András tűzoltótörzsőr- tnester több mint tíz éves példa­mutató szolgálatáért most ka­pott kormánykitünletést. Fele­sége, 17 éves kislánya van. Csen­des, szerény ember, nem szívesen beszél. De az emlékezés megold­ja nyelvét, s az emlékek film­kockái peregni kezdenek. Robbant a palack Nyíregyháza, Toldi utca 12. egyik lakásban robbanás: fel­robbant a propán-bután gázpa­lack. A lakás tüzet fog. A tűz­oltókat sikoltozó, magából kikelt asszony fogadja: — A kislányom... Ildikó bent maradt a szobában!... A tűzoltók a lángban álló, égő konyhán át rohannak a 4 éves kislányért. A percek óráknak tűn­nek, míg kormosán, köhögve jön­nek elő, s hozzák a síró Ildikót... Gyermek a kútban Májusi délelőtt. A szabadna­pos tűzoltó éppen a Síp utca 52 előtt siet, amikor rettenetes si­koltást hall az udvarról. Bero­han a kapun. A kút körül sikol­tozó asszonyok, a kútban egy gye­rekkéz kapaszkodik görcsösen a leszakadt deszkába. Épp most került a feje a víz alá. A tűzol­tó máris kúszik a pumpa csövén lefelé, villámgyorsan elkapja a kis kezet, melynek szorítása már enged a deszkárc/1. Fél kézzel a csőbe kapaszkodva, másik kézzel a gyermeket húzva indul a harc az életért. Sikerült a kicsit ki­húzni a víz alól! A tűzoltó azon­ban a teherrel nem tud a mély kútból visszakúszni. Egy lanka- dás, s a megmentettél együtt máris lezuhan, s elmerül ő is a vízben... De nem, szirénázik már a segítség, s néhány hosszú perc múlva ereszkedik a kútba a rögzített létra. A' gyermek és a tűzoltó, Jaczkó András törzsőr­mester megmenekültek! r Állandó munka, tanulás A tűzoltó tűzet ölt, é | . ment, ott van a súlyos közlekedési bal­eseteknél, ott van az; árvizeknél, omlásoknál. Sokan azt hiszik, hogy ebből áll az élete, a mun­kája, abból, hogy a riasztást vár­ja. Bizony nem így \>án. A tűzol­tónak nemcsak átd'áí dolga, hogy mentsen — hanem az is< hogy segítsen a tüzek, katasztrófák megelőzésében. 24 óra szolgálat után 24 óra szabadidejük van, de ennek az időnek nagyrészét is munkával töltik. Falvakat, üzemeket patronálnak, segítenek az önkéntes tűzoltók oktatásában, előadásokat tartanak, ellenőrzik a tüzrendeszetet, a védelmet. Bent a laktanyában is állan­dóan tanulnak. A szerek, a fel­szerelés és az emberek állandó készenlétben vannak. Egy csa­var, egy műszer sem hiányozhat. Bátor, rátermett emberek ezek, akiknek minden helyzetet azon­nal meg kell ítélniök, állandóan tanulnak, gyakorolnak lent a földön és szédítő magasban, kúsz­nak, ugranaft, szaladnak, — s ha emberéletről van szó, habo­zás nélkül kockáztatják az életü­ket. Szürkeruhás emberek, tűzol­tók... Győri Illés György. A szomszédok, mégha a legjobb komák is, állandóan figyelik egy­mást. S ha a másik valamiben megelőzi, ugyancsak igyekszik a lemaradt fél legalább olyan lenni mint a győztes. A két szövetkezet ezen is túlmegy. Nemcsak azt le­sik, hogy a másik hol tart, ha­nem alaposan oda is mondogatnak egymásnak és segítő szóval bí- rálgatják a versenytársakat. Ez történt legutóbb is, amikor a ver- senyértékelés egybeesett a Zalka Máté Tsz tíz éves jubileumának az ünnepével és meghívták a Pe­melyik szövetkezet mire vitte. Nem úgy az állattenyésztésben! Itt már most megmutatkozik, ki hogyan gazdálkodik. A szalkaiak tavasszal azt vállalták, hogy há­rom hold földre jut majd egy «zámcsállat. Merész kijelentés ez egy kétszáz holdas szövetkezet­ben. Sokat kell tenni ennek a va­lóra váltásáért. Meg is teszik. Hízósertésük 280 darab van az idén, sőréjük, tenyésznövendékük tehenészetük szintén nagyon szép. A versenytárs fenntartás nélkül elismeri, hogy az állattenyésztés­ben a Zalka Máté Tsz az. első. A Petőli Tsz-ben nem is voltak meg a feltételek a nagyobbarányú állom ánynövelésre. Tavaly ősszel mindössze 3 hold pillangós takar­mányuk volt, erre nem lehetett építeni. De azért ők is igyekez­nek. Te.i termelési tervük. 2800 li­ter tehenenként, s hat hónap* alatt 13 literes istállóátlaggal 280Ö li­tert termeltek. Volt olyan "hónap, amikor a íe.jési átlag meghaladta a 23 litert naponta tehenenként, ötven sertést állítanak be bacon hizlalásra és háromszor negyven növendéket sőrébe. „Jó ez a vetélkedés” — mond­ják mindkét helyen. A tagok látják az eddigi eredményeket, tokozott kedvvel dolgoznak to­vább. És már nem kétséges egyik szövetkezetben sem, hogy ez a jobbnak-levés-legalább 1° forinttal emeli egy-egy . munka­egység értékét. • A versenyben pedig ez-a lényeg és az, hogy közben, alig észreve­hetően megszülessék az új ember. S. A. MÓRICZ ZSIGMONDRA EMLÉKEZÜNK „Mert én nem fantáziából írok, hanem az élet valóságából, Arany János tanított írni, mi­kor az epikai hitelre intett” — vall Móricz Zsigmond írói mód­szeréről. S ez a két sora egész életművének igaz fémjelzése. Az élet valóságát írta meg Móricz Zsigmond, megyénk nagy írója, könyvei szinte tör­ténelmi bizonyítékoknak számí­tanak az utókor előtt, népünk, életének, hétköznapjainak, szen­vedésének, szegénységének, el- nyomottságának emlékeit idéz­ve. „Egy nemzet sincs olyan ős­szegénységben, mint a magyar proletariátus. Itt vannak a mi íalvaink körülöttünk: kérem, meg kellene már őket örökíteni ebben az állapotban, mert nem­sokára eljön az idő, hogy a kor­szellem valahogy csak felsza­badítja őket, akkor aztán nem fogja elhinni senki, hogy volt ilyen rriűveletlenség és ilyen szegénység“ — írja a Forró Me­zőkben. Hitvallásának tekint­hetjük ezt? Hiszen mindig, és mindenütt az elnyomott embe­rek, főként az agrárproletariá­tus ügyét képviselte, harcolva a dzsentrik és főurak, az egész rendszer ellen. Sokszor állt ki­pellengérezve az akkori kor­szellem előtt, sokszor kikezdték, büntették, de írói magatartásá­ból soha nem engedett. Tiszacsécse szülötte. Büszke­ség. hogy megyénk egyik kis faluja .mondhatja szukebben ma­gáénak Móricz Zsigmondot. Egé­szen nem, hiszen ő nem csak a megyéé, ö az egész országé, ne­vét, műveit külföldön is isme­rik. Nyolcvan évvel ezelőtt szüle­tett, június 29-én. Emlékezik rá ma Tiszacsécse dolgozó népe, a járás, a megye, és az ország. Szülőházának emléktábláját ma megkoszorúzzák, este színművét, a „Légy jó mindhalálig" című örökéletű darabot mutatja be a Déryné Színház abban a kis faluban, ahol először ismerke­dett meg a múlt rendszer igaz­ságtalanságaival, embertelensegé- vel. Abban a faluban csendül­nek fel Misi — az ő szavai, amelyben oly elképesztő volt a nyomor, hogy mint feljebb idéz­tük, „meg kellene már őket örö­kíteni, ... nem fogja elhinni senki, hegy volt ilyen művelet- lenség, és ilyen szegénység”. Miért nem él most? Miért nem láthatja, hogy valóban eljött az az idő, amikor a korszellem fel­szabadította őket, amikor a kommunizmus forró napja, s nem a reménytelenség, a sivár­ság égető nyári heve izzítja a szabolcsi, szatmári tájakat, fal­vakat? Miért nem él, hogy iga­zolva lássa írói törekvését, ami­kor a' földesúri birtokok, a ki­zsákmányolok ellen vetette be minden életerejét, a nép oldaLn, a népért? Hogy látná azt is, hogy ez a nép ismeri őt, mert az övé, ez a nép szereti őt, mert ő is_szerette őket!. És .ez a nép el­indult a boldogulás, a jobb-elet útján. Hiába keresné ntár: a Betyár éhes alakját, az ótvaros fejű, csenevész, beteg falusi, ta­nyasi gyerekeket, a népbetegsé­gek nem tizedelnek, mint ahögy eltűntek a földesurak, tivornyvá- zó dzsentrik, - korbácsos intézők hadai is. t. Hogyan látná ő ezt a váltoiiioMHihetetlen -csoda lenne .előtte,» i aki. egész életen át csak1 § ‘-nyomor, csak a re­ménytelenség útvesztőit járta a magyar, főleg a megyei falvak, tanyák kicsi világaiban. Mit szólna ■ a kultúrházakhoz, s könyvtárakhoz, miket minden ialuban megtalálni? Mit az or­vosi körzetekhez? A betegbizto­sításhoz? A: kiosztott földekhez? A gyarapodó szövetkezetekhez? A seregnyi újjáépült, és még több új házhoz? A villanyhoz? A motorokhoz? A rohamosan terjedő gyümölcsösökhöz? Mit az egyszerű parasztházak belse­jéhez? A függönyökhöz, rádió­hoz, rekamiékhoz? S ahhoz a még nagyobb, felmérhetetlen változáshoz, ami az emberek fe­jében ment végbe? Ma ünnepeljük öt, emlékezünk reá születésének évfordulója alkalmával. Könyvei ott vannak a faluéi könyvtárakban, nem hiányoznak a tanyákról sem. Darabjai járják a megyét. Em­léke él, mert műve, amit alko­tott, egy nép történetének- hite­les tolmácsolása, a féltő -szere­tet sorok mögött rpeg buy a -hang. jan, 4s SS, J __________ tőíi-beliket. Az ünnep tisztességé­re is „megmosták” a szalkaiak fejét, hogy a kukorica kapálásá­val elmaradtak. A baromfineve­lésnél azonban tarsolyba rakták a bírálatukat, mert bizony ezzel a meggyesiek nem állnak valami jól. A szálkái szövetkezetben pe­dig ugyancsak szemet gyönyör­ködtető a baromfiállomány, ami­ből vagy hatvanezer forint tiszta haszon lesz. A növénytermelésben -megmu­tatkozó vetélkedés már most elő­re vetíti a jó terméskilátásokat, de végsőosőíen - ­majd a betakarításnálüalik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom