Kelet-Magyarország, 1959. június (16. évfolyam, 150-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

1959. JÜNIUS 28, VASÄRNAr KELETMAGYARORSZAG 3 Mi legyen a lel nem szedett újburgonyával ? Ülést tartott a Felvásárlási Operatív Bizottság A Megyei Felvásárlási Operatív Bizottság ülésén két napirend: pont szerepelt. Az egyik a ke­nyér- és takarmánygabona felvá­sárlására való felkészülés, a má­sik a korai burgonya felvásárlá­sának: helyzete. Az operatív bizottság a tapasz­talatok és a Termányförgalm Vállalat jelentése nyomán meg­állapította, hogy a gabona felvásárlására való felkészülés jónak mondható. Az operatív bizottság határozatot hozott. arra, hogy a termelőszö­vetkézetek érdekében néhány já­rásban még tovább kell szorgal­mazni a közös értékesítésre irá­nyuló szerződéskötést. A M ÉK jelentése szerint a Korai burgonya exportja befejeződött A fagy közel két héttel késleltet­te Szabolcsban az újburgonya megjelenését. A késői íagyhullám nálunk a burgonya nagyrészét — ahol nem védekeztek — vissza­vetette. Hazánkban .sem volt mindenütt fagy, különösen nem azokban az országokban, ahová cxpcrUylünk. Így most a fagy­mentes helyeken már saját ter­mésű-burgonyával látják el a lakosságot.. Ennek révén Sza­bolcsban több termelőnél felsze­dettén " még a korai csíráztatott burgóíiya és remény sincs rá, hogy a közeli napokban belföldi fogyasztásra mindenki el tudja adni. A következő napokon a MÉK elsősorban azoktól a terme­lőktől vásárolja fel a burgo­nyát, akik köztesként terme­lik azt. Ezzel mód nyílik a földben ma­radó. hosszabb tenyészidejű nö­vény -ápolására és zavartalanul fejlődhet az illető növény is. Vetfigumó kell! De mi legyen azzal a burgo­nyával, amit' nem tudnak felvá­sárolni? Az operatív bizottság olyan javaslattal él, hogy ezekből a burgonyákból ál­lítsanak elö a termelők vető­sáfcgad , gumót. Teichmann Vilmos kutató kísér­letei azt igazolják, hogy a Gül- baba burgonya leromlása július­ban következik be, amikor a száron keresztül kapja a fertő­zést. » Ha július elején a burgonya szárát feltépik a termelők, akkor nagyértékű vetőgumó­tchetnek szert a burgonyából. korai Ezért ajánlja az operatív bizott­ság a termelőknek, hogy tanul­mányozzák Teichmann Vilmos módszerét, mert ezáltal sokat ja­víthatnak megyénk Gülbaba ve*- tőgumóellátásán, továbbá jó be­vételre tehetnek szert, Cs. B. Növeli állatállományát a gégéiiyi Ady Endre Ts»z A gégényi Ady Endre Terme­lőszövetkezet tagjai, egyre több gondot fordítanak arra, hogy mi­nél jövedelmezőbbé tegyék gaz­daságukat. Ennek érdekében ha­tározták el, hogy növelni fogják állatállományukat. Nemrégiben például 11 darab jól tejelő tehenet vásároltak. Ugyancsak a közel­múltban kezdtékJmpg 160 darab sertés hizlalását Ebből augusztus első telében 100 darabot már át A négyszázezredik csibe „érkezése Híradó« a raálcszalkai csibckcltctő állomásról fi A mátészalkai csibekeltető ez évi munkáját februárban kezdte cl. Az első .fecskék”, pontosab­ban az első csibéié február hu­szonnegyedikén kezdtek el csi­pogni. Számszerint 7787 darab. A továbbiakban egyre több csibe kelt ki, s június harmincadikén a négyszázezredik csibe kopogtatja majd meg a tojáshéjat. Majdnem félmillió , csibe néhány hónap alatt! A négyszázezredik „érkező" tiszteletére nem rendeznek ugyan ünnepséget, mindenesetre ezzel a számmal a csibekeltető már tel­jesíteni fogja ez évi tervét. Elő­reláthatólag szeptember 'első napjáig — az időjárástól és a kereslettől függően —- fognak üzemelni. Ez idő alatt mintegy 150 ezer darab csibe fog kikelni, s mindez már terven felül! A csibék mellett a tavaszi hóna­pokban 16715 kacsát, 1074 libát és 519 darab pulykát keltettek ki. 130 ezer csibe — terven felül A csibekelető dolgozói a na­pokban állították össze kongresz- szusi felajánlásukat. Ennek so­rán legfontosabb feladatuknak a „minőség javítását”, azaz a tsz-eknél fajtiszta tenyésztörzsek kialakítását, valamint a termelő­szövetkezetek baromfitenyészté­sének patrenálását tartják. To­vábbi feladatuk, hogy a terven felüli 150 ezer darab csibe kike­lését biztosítsák, s továbbra is tartani tudják a 74.7 százalékos átlagkelést. A továbbiakban gon­dot fordítanak az önköltségcsök­kentésre, az áramtakarékosságra, s igyekeznek a gépkocsik kihasz- lását, s a szállítást az eddiginél jobban összehangolni. S/ÍTes jófanácsok Az állomás dolgozóinak fel­adata nem szűnik meg a csibék kikelésével. Sok esetben ekkor kerülnek a legnehezebb helyzet­be. Ugyanis a magánemberek gyakran közelharcot vívnak, hogy néhány darab csibéhez jussanak. Ahhoz pedig nincs türelmük, hogy a földművesszövetkezet út­ján vásárolják meg a baromfit. Ilymódon kivárják, mikor egy- egy nagyobb csoport kikelt, s a szállítandó csibékből akarnak kapni. Ilyenkor aztán van mele­gük a keltető dolgozóinak. Ennél komolyabb és sokkal fontosabb feladatot is jelent a termelőszö­vetkezetek patronálása. A keltető állomás a kiadott csibék felneve­lésében is állandóan segíti a ter­melőszövetkezeteket. A szakem­berek szinte naponként látogat­nak ki hozzájuk tanáccsal,, útmu­tatással. Eddig két termelőszö­vetkezet vásárolt tőlük nagyobb mennyiségben csibéket. A máté­szalkai Zalka Máté TSZ 8100, a szamostatárfalvi Ady TSZ pedig 6500 darabot. A gondos munka eredménye nem is maradt el. A két tsz-ből eddig négyszáz darab csibét adtak exportra. Az állo­más ezen túlmenően a háziasszo­nyokat, az egyéni baromfite­nyésztőket Is segíti, s bármikor meg ez elnök szívesen szolgál .tanáccsal, felvi­lágosítással. Az állomás .eddigi eredményei igen szépek, s ezek még jelentő­sebbek, ha figyelembe vesszük, hogy az állomás építkezése még nem fejeződött be teljesen, s így sok nehézség leküzdése mellett kellett munkáját végezni. Az állomás vezetője szerint: ha a telep teljesen rendben lesz, ez a közeljövőben eredményeiket emel­ni, s munkájukat segíteni fogja. Tanító és tanítvány is adnak az Adatforgalmi Vil­lalatnak. A termelőszövetkezet tagjai ezenkívül még 10 darab szarvasmarha hizlalására is kö­töttek szerződést. Eg y vállalat padkázása a pecsenyekacsa körül A Sóstóhegy! Virágzó Föld Termelőszövetkezet azzal a szándékkal fogott be nevelésre 300 darab kacsát, hogy azt ál­lami vállalatnak pecsenyekacsa^ ként adja cl. Az előírások sze­rint hozzáfogtak a különleges tartási módhoz. Vettek 15 má­zsa baromfitápol cs Errát is, hogy minél sikeresebb legyen an kacsa hizlalása. A kacsák kilenc hetes koruk-* ,a elérték a 2 kilós súlyt. Ek- kor kimentek a Baromfifeldol­gozó Vállalat nyíregyházi kiren­deltségétől és kiválogattak 2®#,j darab kacsát a háromszálból,) azzal, hogy az megfelelő, d# néhány napig meg tartsa a szö-é vetkezet és akkor jönnek érte* /V megbeszélt napra elő is kéJ szítették a kacsákat, éheztet-» lék stb. A vezetőség egy félnap pig ült az irodában, várta, hogy majd megy az átvevő. Végr# hosszú várakozás után jelentet*' le a baromfigondozó, hogy kint volt az átvevő. Felkapott vagy) három kacsát és azt mondta:' „ezek tokosak”, de azzal el ia ment. Ha a baromfigondozó nem jelenti a vezetőségnek hogy ott jártak, még a mai napig is vár.' hatják az átvevőt. Furcsa dolog — ha kényes portéka is a pecsenyekacsa, —>j hogy ami egyik nap még jó, a® néhány nap múlva már nem megfelelő. De még ha ilyen cso­da meg is esik, legalább az il­letékes vezetőkkel beszélnék meg a problémát. Hasonló ügy-, intézésből nem kérnek a mi (ermelőszövetkeze leink. Cs. B,j szükség, mert a fürge kis köny­velő, Erzsiké ekkora kint ter­mett. sfno* :■ — Az elnök elvtárs az istálló­ban van, ellik az' egyik tehe­nünk, tessék odamenni — igazí­totta útba Mártont. Nem volt mit tenni, támasz­tóra rántotta a motort és elin­dult az istálló felé. Közben gon­dolkozott — mikor is látott ő utoljára eilest? Pedig hogy sze­rette valamikor a jószágot, az apja tehenész volt az uraság­nál. Az a másé volt, mégis sze­rette. A kisborjút éppen korpával akarta beszórni a tehenész, hogy az anyja jobban nyalja. Eszébe jutott, hogy az elnököt keresi, mindjárt elkezdett vitat­kozni és nem engedte a kisbor­jút bekenni. Végül is azt mond­ta neki a tehenész, hogy az el­nök most ment ki a szérűs- kertbe, a lucernakazlazásnál van. Az elnöknek már ott is hült helyét lelte. Néhány szót vál­tott az emberekkel, majd elő­vette a nöteszét és valamit be­irt. A kazalrakók a gyümöl­csösbe igazították, a permete­zőkhöz. i . De régen láttam ilyen szép &vü'frií51ósöst — mondta félhan­gosan, ahogy a kertbe lépett. A permetezők itt is öt perce látták az elnököt a kert végében lévő cukorrépa földre menni. A cukorrépaföldről a legelőre, majd a másik tanyára mént, ahol a sertések és a naposcsi­bék voltak. Délután három óra is el­múlt, amikorra visszavergődött az irodába. Az oldaltáska szí­jára volt fűzve a motoros mel­lény, a sapka, a pulóver és a gumipárnás, tenyérnyi ablakos motoros szemüveg is. Az elnök az iroda előtti hűvösön várta a homlokát törölgető osztály- vezetőt. Csodálkozott, hogy nem is látja olyan dühösnek, mint amilyennek gondolta. Mintha mi sem történt vol­na, köszöntötték egymást, és mentek az irodába, ahol Márton elkezdte sorolni a látottakat. Nem engedte a borjút korpá­val beszórni, mert az egészség­telen. A1 íriss lucernakazalba nyársat dugatott, hogy ellen­őrizni tudják, nem melegszik-e be. A gyümölcsösben gyönyörű munkát végeztek a permetezők, de a következő permetezésnél már félezerelék nikotint is ke­verjenek be. Megfelelő sűrűre hagyják a cukorrépát, , lehet vágni a lóherét is holnap, de nem helyes, amit a tehenész végez a legelővel. Egyszerre felszabadította az egészet. Hiá­ba adták ki körlevélben, hogy szakaszosan legeltessenek... Már villanyt gyújtottak az irodá­ban — közben megérkeztek a brigádvezetők és még néhány tag is — de a beszélgetés csak folyt. Végül nyolc óra tájban azzal állt elő az osztályvezető, hogy az elnök nem is volt sehol a határban, de a tagokat jól be­tanította. — Hogy volt, mint volt, ne firtassuk. Érdemes volt-e a motorról leszállni, vagy nem? — kérdezte nevetve az elnök. — Hasznos volt — mondta az osztályvezető. Búcsúzás után az eperfa alatt kereste Márton a motorját, de bíz azt nem lelte, — Hát ez mit jelentsen? — kérdezte gyanakodva. — Gyalog megyünk a föld­művesszövetkezetbe, egy pohár sört meginni a mai sikeres ta­lálkozásunk emlékére. ■ ragad­ta karon az elnök a motorról leszállított Mártont. Csikós Balázs. Rácz Lajos szakoktató tanítvá­nyai már komoly vízvezetéksze­relést végeznek a* Arany János utcai építkezéseknél. (Foto: Hammel) Márton bátyánk virrasztása Ügy mondták, hogy ez öreg Márton még vénségére sem tu­dott ellenállni az italnak. Egyszóval „jó” részeges volt az öreg. Hiába kérte az anyjuk, hogy ne így, ne úgy... az öreg csak azt hajtogatta: — Addig iszok, amed­dig bírok. Erre a vén2sszony azzal fe­nyegette meg, hogy megmérgezi magát. — Jó, csak mérgezd — szokta mondani ilyenkor a vén po­gány, s el volt intéz­ve minden. Egy este alaposan bepityókázva bakta­tott? haza az öreg Ahogy belép,, a ház­ba, látja, hogy az I öregasszony ott fék- ' szik az ágyon lepe­dővel letakarva, s kö­rülötte három-négy fekete ruhába öltözött vénasszony jajong. — Megmérgezte szegény magát — mondták Mártonnak, s közben összebazsalyogtak, mert Mártonná csak ■tetette a halált. Már­ton hümmögött, pis- gott... Az öregasszo­nyok szedelőzködtek, s búcsúzóul meghagy­ták: — Gondoskod­jék kend a temetes- ről, meg virasszon szegény megboldogult felett tisztességesen, ahogy illik. A mi Mártonunk, egyedül maradva a halottal, tett-vett egy darabig, aztán be­nyúlt a, zsebé be, s ki­húzott egy lapos üve- .get. Szopogatni kezd­te. Végülis virágot kedve kerekedett, S elkezdte öregesen dünnyögni: „Besze­gődtem Tarnócára bojtárnak, Jó dóga van...” Nem jutott tovább, mert a vén- asszony felült az ágyon, és szigorú han­gon megszólalt: — Aki virraszt, az ne danojjon! — és vIsjs- szafeküdt. Márton­nak torkán akadt a1 szó, kiejtette kezéből az üvegei, kékre,1 zöldre változott. Nagy; nehezen tudta oaa* dünnyögni a vénás®-; szonynak: —' Aki; meghótt, az pedig né‘ beszéljen. — ■ ■ Ahogy mondják, a* eset , után az öreg: Mártonba nem Tehet1 belediktálni egyetlen'1 pohárka italt sem. NY- K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom