Kelet-Magyarország, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-12 / 109. szám
Ég és föld közölt XIV. ÉVFOLYAM,. 109. SZÁM Ära 50 fillér 1959. MÁJUS 12. KEDD Életük, harcuk legyen örök példa a ma, és a jövű nemzedékének! Magyar, szovjet és román hősi emlékműveket avattuk vasárnap Tiszátokon Hőseik, testvérek, szabadságunkért hősi halált halt mártírok sírjait álltuk körül vasárnap a tiszalöki temetőben. A májusi szellő bárom nemzet zászlaját lengette a község lakói által készített síremlékeken. Egymás mellett alusszák örök álmukat a szovjet pilóták a román hidászokkal, s a fasiszták által meggyilkolt magyar veteránnal. Márton Ferenccel. A délelőtti órákban fekete fejkendős idős asszonyok, öreg emberek, veteránok, úttörők, iskolások, a község sokszáz lakója indult cl a temető felé, hogy lerója kegyeletét. Szimbólum, emlékeztető volt ez, hiszen a Győzelem Napjára tizennegyedszer emlékezve jöttek el e sírokhoz az emberek, hogy soha ne feledjék a hősök tetteit, akiit életüket adták a magyar nép szabadságáért. Együtt emlékeztek ezen a napon a tiszalökiekkcl a szovjet és * román nép képviseletében megjelent elvtársak is. Megjelent A. A. Sztarcov, a szovjet nagykövetség tanácsosa, P. M. Capenko ezredes, katonai attasé. Itt volt az ünneplők között Pogaceanu Vasilie elvtárs, Románia magyarországi nagykövete is. Jelen voltak az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottsága képviseletében Ben kei András elvtárs, a pártbizottság első titkára, Orosz Ferenc elvtárs, a megyei bizottság titkára, Fekszi István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke, Harkai Sándor elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka, tömegszervezeti vezetők, az emlékbizottság tagjai. Eljöttek Márton Ferenc hozzátartozói, lánya, nagybátyja, rokonai. Az obeliszkek előtt hadseregünk katonái, munkásőrök, rendőrök álltak díszőrséget. Amikor az emlékezőlt sokasága körül állta az emlékoszlopokat, a munkásőrség zenekarának hangszerein egymásután hangzott el a magyar, szovjet és román himnusz. Lehullt a lepel a három emlékoszlopról, s szovjet, magyar, román hősök arannyal vésett nevein csillant meg a májusi napsugár, Harkai Sándor elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka lépett ezután az emlékoszlopok elé, hogy a párt megyei végrehajtó bizottsága nevében emlékezzen: Kedves Elvtársak! Kedves Vendegeink! Kedves Barátaink! — Ezen a szép napsütéses májusi vasárnapon azért gyűltünk egybe, hogy emléket állítsunk azoknak a magyar, szovjet és román hősöknek, akik a legdrágábbat, életüket adták a népek szabadságáért, hazánk függetlenségéért. A Horthy-rendszer sötét 25 évében nem állíthattunk méltó, őt megillető emlékművet Márton Ferencnek, s rajta kívül nagyon sok elesett barátunknak. — Márton elvtársat 1920 április 23-án négy hetes kínzás után Kiss György járásbíró és Szabó István csendörtiszthelyettes bestiálisán meggyilkolták a tiszalöki börtönben, s az általuk hazátlannak nevezett kommunistát csak a temető árkában engedték hozzátartozóinak eltemetni. Miért gyilkolták meg Márton Ferencet? Azért, mert nagyon szerette az embereket, az igazságot, hazáját, családját, s mindazt, ami az emberiségnek szép és jó. Harcolt azért, hogy jogot kapjon a nép. A Tanácsköz. társaság idején községi direktóriumi tagként dolgozott, s nevéhez fűződik a grófi kastélyok átadása a sokgyermekes szegény családoknak. Ez fájt az uraknak, ezért gyilkolták meg Márton Ferencet. Kedves Elvtársak! Visszatekintve 1919-es elvtársaink hősi harcaira, hajtsuk meg az emlékezés zászlaját a tiszalöki börtönben mártir halált halt Márton Ferenc elvtárs emléke előtt. Büszkén valljuk magunkat az ő utódjának, az 1919-es célkitűzések megvalósítóinak. Márton elv- társ meghalt, de szelleme itt él közöttünk, mert az eszme — amiért életét áldozta — győzedelmeskedett. Győzött az igazság, s amikor 1944 október 30-án eljött az első felderítő vöröscsillagos, sarló-kalapácsos repülő, amelyet Betkina elvtárs pilótakapitány vezetett, akkor hozta a lenini zászlót is, amelyet Márton elvtárs kezéből Horthy zsandárai csavartak ki. Sajnos, Batkina elvtárs és bajtársai is meghaltak. Bátor, félelmet nem Ismerő példájukat azonban milliók és milliók követték, oldalukon a hős román hidász alakulatokkal, közöttük Szotja Joan, Bobok Mihalcsa kapitányokkal, Croitoru Eftimievel, ^ román Matrozovval, akikkel együtt 93 tiszt és honvéd áldozta életét a magyar nép szabadságáért, Eé a három emlékmű, amelyet a Part tiszalöki szervezete, valamint a tanács állított hőseinknek, legyen örök szimbólum, s emlékeztessen azokra az ezrekre cs tízezrekre is, akiknek nem olvasható itt a nevük, akik a munkásosztály sorkatonáiként, névtelen hősökként haltak meg. A három emlékmű hirdeti a tiszalöki nép, az egész magyar nép tiszteletét és megbecsülését a hősök iránt. Ezután Harkai elvtárs ígéretet tett, hogy minden április negyedikén eljönnek ide a dolgozók, hogy virágokkal borítsák a hősök sírját. Emlékeztetett arra a nagy segítségre, amelyet felszabadulásunk pillanatától kezdve kapunk nagy barátunktól, a Szovjetuniótól, s a szocialista országoktól, majd így folytatta: — A mai emlékmű-avatás egyben számvetés is. Mit tanultunk a hősök harcából, életéből, példájából. Megértettük-e és a nemzet közkincsévé tettük-e a forradalmi mozgalom, 1919 és az azóta eltelt évek tanulságait, eredményeit, Hajtsuk meg fejünket a hősök előtt. Borítsuk a hála és szeretet virágaival e három emlékoszlopot. Örök hála és dicsőség a szovjet, román és magyar hősöknek! Életük, harcuk legyen örök példa a ma nemzedéke számára! Ezután A. A. Sztarcev, a szovjet nagykövetség tanácsosa emlékezett: — Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy a szovjet nép nevében megköszönjem azt a gondoskodást, amelyet a mi hős fiainkkal szemben tanúsítottak. Köszönetét mondok minden dolgozónak) akik ezen emlékoszlopot emelték, akik a szép virágokat elültették katonáink sírjára, ök a magyar nép szabadságáért, függetlenségéért áldozták életüket a román katonákkal együtt, A Szovjet nép azért harcol, hogy ne legyen vérontás, hogy békesség legyen * földön. Nekünk nem érdekünk a háború. A vérontás csak a kapitalisták érdeke lehet, mert általa akarnak busás jövedelemhez jutni. A szovjet nép a szocializmust építő népekkel együtt, az egész emberiséggel egy táborban azért harcol, hogy szótárunkból kitöröljük azt a szót: háború. Eljön az idő, amikor ez megvalósul. Pártunk XXI. kongresszusa olyan boldogság korszakát nyitotta meg az emberiségnek, amire a világtörténelemben eddig nem volt példa. Mi a szocializmust építő népekkel együtt menetelünk ezen az úton, testvéri összefogással, mely örök és megbonthatatlan. örök hála és dicsőség a szovjet, román, magyar hősöknek, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Viruljon és erősödjön a szovjet, román és magyar nép, az egész szocialista világtábor népeinek barátsága. Éljen a béke! Ezek után Pogaceanu Vasilie, Románia magyarországi nagykövete szólt az egybegyűltekhez: Tiszalök tisztelt Lakossága! Kedves Elvtársak és Barátaim! Mindenek előtt engedjék meg, hogy a Román Népköztársaság dolgozóinak meleg baráti üdvözletét tolmácsoljam Önöknek. Mely mégha tudással jöttünk cl ina erre a helyre, ahol tizennégy évvel ezelőtt nehéz harcok folytak a népek szabadságának és nemzeti füg- getlenségémek legnagyobb ellenségei, a hitleristák ellen. A szomszéd és baráti Magyarország földjén a baráti szovjet hadsereg hős katonái mellett a román nép fiai is részt vettek a közös célokért vívott harcban, a fasizmus leverésében. A Tisza átkelésénél vívott harcok közepette hajtotta végre felejthetetlen hős tettét Eftimie Croitoru román katona. Elv társak! A román nép most készülődik a fasiszta iga alól való felszabadulásának tizenötödik ünnepére. Akkor a szovjet hadsereg előnyomulásának eredményeként kialakult helyzetben a Román Kommunista Párt megvalósítva a hazafias népi erők, katonák, tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok irányította összefogást, szervezője és irányítója lett az 1944. augusztus 23-i fegyveres felkelésnek, Ez vetett véget a fasiszta katonai diktatúrának. Amikor a világ összes békeszerető népei ünnepük május 9-ét, a fasizmus felett aratott Győzelem Napját, a román nép ismét megemlékezik azokról a bős szovjet katonákról, akik Románia fasiszta iga alól való felszabadításáért harcoltak. Ezek után a nagykövet arról a segítségről beszélt, amelyet a román katonák nyújtottak a szovjet hadsereg oldalán hazánk felszabadulásához. Majd arról a szere-j tétről szólt, amely a román hő-: sók emlékére állított obeliszkek-! ben nyilvánul meg szerte az országban, városokban és a falvakban. Befejezésül a következőket;! mondotta: — Legyenek ezek az emlékművek a fasizmus ellen vívott harc hősiességének példaképei. s hozzájárulás a szovjet- román-magyar barátsághoz, örök hála és dicsőség a szovjet hadsereg hőseinek, akik országaink, valamint az egész emberiség fasiszta iga alól való felszabadításáért vívott harcban estek el. örök dicsőség a román hősöknek és mindazoknak, akik életüket áldozták a felszabadulásért és a népek boldogságáért vívott harcokban! MÁJUS 11-ÉN 10 OKAKOR: I Békeaktívaiilés Nyíregyhásá n A Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár Megyei Bizottsága és a Megyei Békebizottság 1959. május 14-én (csütörtökön) délelőtt 10 órai kezdettel megyei békeaktíva- ülést tart, Az aktivaülés helye: Nyíregyháza, Szakszervezetek Megyei Tanácsa, Móricz Zsigmond kultúrterme (Zsdánov u. 24. sz.) Napirenden szerepel a szervezett világbekemozgalom 10 éves eredményei és jelenlegi feladatainak Ezután egy kommunista lépett elő a tömegből és elszav<a Scsipaesov „Messze földön'* című versét... Könnyesek lettek a szemek, s öreg harcosok hajtották meg fejüket a sírok előtt. A zenekar gyászindulói közben a szovjet, román nagykövetségek vezetői, tagjai, a párt megyei, járási, községi vezetői, társadalmi és tömegszervezetek, iskolák stb. helyezték el a hála, az örök emlékezés virágait az emlékműveken. Ezután búcsúztak Márton Ferenc hozzátartozói is. S lassan, emlékezve elindult a tömeg, vissza-visszatekintve * nemzeti lobogókkal díszített obcliszkekre. A békééit, az emberiség boldogságáért haltak meg a szovjet, román hősök, a magyar vöröskatonák, akik egymás mellett nyugszanak. A népek testvériségét, barátságát akarták, mely örök és megbonthatatlan erő, s amely most. megvalósult a világ szocialista rendszerében. (F. K.)