Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-19 / 66. szám
2 Row«"» *G 1959 MÁRCIUS 19, CSÜTÖRTÖK A béke hétéves tervéről Válasz több olvasónk kérdéseire K. J.-né olvasónk arról panaszkodott levelében, hogy nyilvános pártnapon az előadó arra buzdította a résztvevőket: fokozzák munkateljesítményeiket, mert azzal a békét erősítik. K. J.-né és több ismerőse azonban nem látják, hogy milyen összefüggés van a munkateljesítmények fokozása, a munkaverseny, a tervek teljesítése és túlteljesítése, általában a termelés növelése és a béke megszilárdítása között. Az alábbiakba^ megkíséreljük röviden e kérdések megválaszolását. A résztvevők — köztük Kádár elvtárs is — úgy nyilatkoztak a XXI. kongresszusról, hogy az a kommunizmus építésének és a béke megvédésének kongresszusa volt. A fő napirendi pontként szereplő 7 éves tervet pedig a béke tervének nevezték el. E rövid meghatározások mély elvi tartalmat sűrítenek magukban. Melyek ezek? 1. A 7 éves terv a békeszerető lenini politika folytatása. Olyan állam, amely tömegével épít új üzemeket, gyárakat, közműveket, és erőműveket, nem táplálhat támadó, háborús szándékot. A 7 éves terv monumentális arányú építkezéseinek egyenesen félté tele és szükségessége a nyugodt, békés légkör. Gondoljunk csak arra, hogy fiatal Tanácsköztársaságunk ismeretes nagyszerű programjának megvalósítását a fehér terror és az intervenciós beavatkozás hiúsította rr.eg. Vagy: a II. világháborúban Hitler fasiszta háborúja megállította és visszavetette a lengyel és a magyar nép felemelkedését. 2. Szovjetunió és az USA ipari jejlődésének ütemében nem csökken, hanem még inkább nő a különbség a Szovjetunió javára. A munkateljesítmények, befektetések fokozásának, a munkaverseny fellendülésének és a 7 éves terv célkitűzéseinek teljesítése következtében a Szovjetunió négyszer gyorsabban fog fejlődni, mint a legfejlettebb tőkés ország, az USA. A 7 éves terv e két ország — s valójában az imperialista és a szocialista tábor — gazdasági versengésének minőségileg új szakaszát jelenti, mert nemcsak a termelés növekedésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedése tekintetében is a Szovjetunió és a szocialista tábor elsőbbségét eredményezi. A Szovjetunió, K.na és a népi demokratikus országok gazdasági fejlődésének gyors ütsme következtében a szocialista világ- rendszer országai a világ ipari termelésének a termelés évi abszolút növekedésének alapján — több mint a felét fogják szolgáltatni 1965-ben. Ezzel a szocialista világrendszer döntő túlsúlyba jut a kapitalista világrendszerrel szemben éppen a legfontosabb területen, az anyagi javak termelése tekintetében. A gazdasági túlsúly maga után vonja a nemzetközi erőviszonyok megváltozását is a Szovjetunió és a szocialista tábor javára. Nem lehet vitás, hogy ez még vonzóbb hatást gyakorol a nemzeti önállóságukért küzdő gyarmati és elmaradt országok népéire."' Ezekkel együtt még hatalmasabb erővé növekednek a béke erői az egész világon. Ilyenformán tehát a 7 éves terv csapás lesz a burzsoá ideológiára, a nemzetközi reformizmus és revízión izmus híveire és a marxiz- mus-leninizmus, a proletár internacionalizmus diadalát sokszorozza meg. Ismeretes a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy a háború már nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ez eddig teljes mértékben beigazolódott. A XXI. kongresszus ezt az elvi megállapítást tovább fejlesztette, új tétellel gazdagította. Mi újat hoz a nemzetközi helyzetben a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági terveinek megvalósítása, gazdasági túlsúlya? Hruscsov elvtárs erre a kérdésre az SZKP Központi Bizottságának beszámolóiéban így adta mzg a választ: „Reális lehetőséget teremt a háborúnak, mint a nemzetközi kérdések megoldását szolgáló eszköznek a kiküszöbölésére. „Tehát a jelenleginél kedvezőbb feltételeket teremt a világháború elhárításához, a béke megőrzéséhez. Hangsúlyozandó, hogy a háború kiküszöbölésének lehetősége nem a szocializmus világméretű győzelme után, hanem már előtte következik be, amikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus. Ez persze nem jelenti azt, hogy a háború 1965-ben egyszer s mindenkorrá megszűnik. Amíg a kapitalizmus fennáll, a finánáctőke urai a józan ész ellenére is* megkísérelhetik egy-egy gyengébb ország erőszakos leigázását, mert a maximális profit más módon már egyre kevésbé érhető el. Mégis, a szocialista tábor gazdasági túlsúlya párosulva a világ béke-erőivel fokról-fokra képes megaka- dctlyozni a háborús kísérleteket, egyre inkább kidomborodik az a képessége, hogy a békés fejlődés útján juttassák el az emberiséget a döntő fordulathoz. A szovjet 7 éves terv ezt az igazán lelkesítő perspektívát mutatja mag a világ dolgozóinak, s ebből fakad óriási nemzetközi jelentősége. Ez a gyönyörű perspektíva arra sarkall minden becsületes dolgozót, hogy munkakörében kiválóan dolgozzék, hiszen a termelés növelése, olcsó és jó minőségű termékek előállítása, a szocialista munkaerkölcs, az öntudat fejlesztése végeredményben békés gazdasági versengés útján — a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően — a szocializmus győzelméhez és a háborúk lehetetlenné tételéhez vezet. Z. A. MŰVELŐDÉS A Megyei Tanács Művelődési Osztályának rovata yEgy körzeti kultúr verseny tapasztalata iró l ♦ Ramocsaházán y vettem részt körzeti kultúrversenyen, mint egyik bíráló bizottsági tag. E helyen Nyíribrony, Székely, Nyír- kércs, Laskod és Ramocsaháza ifjúsága volt hivatalos bemutatni, hogy községükben is egyre inkább éled a szocialista kultúra. A fellépők valamennyijét kedves „drukkolás” fogta el, látszott rajtuk, hogy ez a kis körzeti kultúrverseny jelentős kis állomás életükben. Nem általános szólam azt írni, hogy minden szereplő igyekezett a tőle legjobb akarattal a legtelhetőbbet nyújtani. A? előadott szavalatok, ének és táncszámok, jelenetek, színdarabok lehetőséget nyújtottak a szereplőknek, vezetőknek és nézőknek, hallgatóknak arra, hogy összehasonlítást tehessenek, hogy bírálati készségük, megfigyelésük kiszélesedjen, és érdeklődési körük is bővüljön. Milyen tanulságot vont le a ramocsaházi körzeti kultúrver- senyről a bíráló bizottság? 1. A községekben, még a legkisebbekben is egyre feltörekvőbben él a népben a kultúra, a művészet iránti vágy. 2. Minden községben meg van már az a mag, amire lehet számítani, és építeni, s most az a feladat, hogy szélesítsük, a magot terebélyes fává növeljük. Ehhez több áldozatkész népnevelési munkatársra van szükség, mint jelenleg van, azaz több nevelőnek, falusi értelmiségnek és tehetséges egyéb dolgozónak kell bakapcsolódnia. Minden tiszteletet és elismerést megérdemel az olyan vb. titkár. mint az 55 éves Hilbert Dezső rámocsaházi, aki őszülő fejjel, de fiatalos szívvel és lelkesedéssel végzi nemcsak a művelődési ház vezetését, de időt, erőt nem sajnálva még színdarab alapos betanítására is vállalkozik. Igen nagy szükség van szocialista kultúrának olyan igen tehetséges dolgozó parasztra, mint a pusztadobosi Demcsák Miklós, aki j56 éves ember létére ugyanazt teszi, mint a ramocsaházi Hilbert Dezső vb. titkár. 3. örvendetes volt tapasztalni, hogy a haladó régi tárgyú darabok mellett, — már. falun is igen helyesen és harcos, haladó szellemet képviselve, — a ma problémáit is színpadra viszik. Ki kell __ itt emelni a ramocsaházi KISZ fiatalok által előadott Má- gori Erzsébet: „Nyári délután” c. darabját. A darab témája, igazsága, öntudatfejlődésünk és látókörünk egyre inkább szélesedésének igen nagyszerű bemutatása volt. A szereplők kitűntek nemcsak azzal, hogy nagyszerűen megtanulták szerepüket, hanem azzal is, hogy „átélték” a darabot. Kitűnően alakították az egyes jellemeket. Igen kitűnő alakításukkal kitűntek: Nagy Bertalan, Szilágyi Ilona, Lukács Anna és Demeter Anna. 4. Dicséret illeti a nyírkércsi fiatalokat, akik géberjéni táncokat mutattak be ügyes mozgással és kitűnő rnmusérzékkel. 5. Megállapította a bizottság, hogy az egyre növekvő igényesség érdekében is, színjátszó csoportjainknak több gondot kell fordí- taniok a megfelelő színpadi kellékek (háttér, maszkírozás, stb.) beszerzésére is. Végezetül szólni kívánok a közönségről, akik délután 3 órától este fél 8-ig fegyelmezetten, komoly érdeklődést mutatva figyelték az egyes községek produkcióit, s azzal a kellemes érzéssel távoztak, hogy egyre inkább emel- : kedik falun nemcsak az életszín- j vonal, de kultúrszínvonal is. A. A. A VÁNDORAPOSTOL Van egy név, amely méltán odaillik a szabolcs-szatmári táj két nagy harcosa, Szamuely Tibor és Zalka Máté pi~ rosbetüs neve mellé; amelyet bár ismerünk, mégis aránylag keveset tudunk róla. Mosolygó Antalról van szó, aki Ópá- lyiban született 1891. január 25-én és Moszkvában halt meg 1927. március 7-én 33»éves korában. Mosolygó Antal a Tanácsköztársaság idején — mint a KMP vezetőségi tagja — igen jelentős szerepet játszott az ország életében. Indokolt tehát, hogy jobban megismerjük megyénk nagy szülöttének életét. Mosolygó Antal a 6 elemi után kovácsinasnak ment falujában, Öpályiban, hogy elkerülje a grófi cselédek sorsát. Inasévei alatt természetes esze nyiladozott és igyekezett menekülni a falusi tes- pedésből a városba. Az inasévek letelte után Nyíregyházára, majd Debrecenbe került, hogy rövidesen a fővárosban találhassa magát. Itt új szakmát választott: nyerges, majd fényező lett. Csakhamar ólommérgezést kapott és gyógyulás céljából Fiúméba utazott, ahol Miklós bátyja katonáskodott. Itt találkozott mélyebben a szindikalista eszmékkel, amelyek a munkásmozgalomba erőteljesen belesodorták. Életének első időszakát a vándorlás Jellemezte. Fiúméból ismét visszakerült a fővárosba. A kapitalisták elleni gyűlölete nem hagyta nyugodni sokáig egy helyen. Bejárta úgyszólván az ország minden nagyobb városát: Pécs, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Kaposvár, Győr, Veszprém, Székesfehérvár, Miskolc, Sátoraljaújhely üzemeit. A fővárosban és környékén főleg a következő üzemekben tevékenykedett: a Mátyásföldi és Aszódi Repülőgépgyárban, a Budapesti Fegyvérgyárban, Csepelen, a Lipták-gyárban, Újpesten és Rákospalotán. Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár tudós igazgatója igen nagy hatással volt rá és az ő szellemi irányítá sával felvértezve járta az üzemeket, mint a szindikalisták propagandacsoportjának vezetője. A kortársak elbeszélése szerint az egyéni és kiscsoport-agitáció mestere volt. Hallgatóit valósággal lenyűgözte ízes beszédével, színes képeivel, találó hasonlataival. Igen jól és ügyesen szervezte a munkások forradalmi sejtjeit és olyan tekintélye volt, hogy egy szavára leállt az egész gyár sztrájkolni. A háború előtti időszakban csak addig maradt egy-egy legényszálláson, amíg elmondta munkatársainak, amit a szocializmusról tudott, vagy megtanulta azt, amit mások jobban tudtak. Ekkor tovább állt. Ezért ragadt rá a „vándorapostol” elnevezés. ,7- ... A háború kitörésekor a Mátyásföldi Repülőgépgyárban dolgozott, s ez volt utolsó munkahelye is. Ez akkor hadiüzem volt, mégis agitált, megvetette a háborúspárti szocialistákat. Behívták katonának, de az agitációt itt is folytatta, amiért hadbíróság elé került. Az ólommérgezése azonban súlyosbodott, ezért leszerelték és börtönbüntetésének letöltését a háború • utánra halasztották. Csepelre, majd Albertfalvára került és mindenütt folytatta a munkások szervezését, felvilágosítását az imperializmus és a háború ellen. Megismerkedett Korvin ötfóvál, a gaüleisták vezetőjével és á háborúelőtti eszmei áramlatok legjelentősebb képviselőivel. Mosolygó és a szívéhez nőtt Mátyásföldi Repülőgépgyár munkásai voltak fő mozgatói az emlékezetes januári sztrájknak. 1918-ban az általános sztrájknak szintén Mosolygó volt egyik legodaadóbb szervezője, Ekkor rvezte Mosolygó az első munkástanácsot Magyarországon. A szocdemek árulása folytán Mosolygó és több társa lebukott. Ismét haditörvényszék elé került, de most le is zárták. Sallaival együtt azonban szabadlábra helyezték a Károlyiforradalom hatására. Ismét Mátyásföldre ment vissza, ahol egyik emlékezetes tette volt Lenin üzenetének vörös röpcédulákkal, repülőgépről való terjesztése. Kiszabadulása után kapcsolatba lépett Alpárival, Szántóval, Landlerrel és a többi baloldali vezetővel. Tanácskoztak a KMP megalakulásának szükségességéről. Kun Béla és csoportjának Oroszországból való hazaérkezése után Mosolygó saját csoportjával azonnal hozzájuk csatlakozott és 1918. november 20-ról 21-re virradó éjszaka Kelen József Városmajor-utcai lakásán megalakították Kun Béla, Alpári és Mosolygó csoportjából a Kommunisták Magyarországi Pártját. Ekkor nagy szervező munka indult. Mosolygó is — mint a pártvezetőség tagja — vidékre ment Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged megszervezésére. E szervező munka során letartóztatta a bur- zsoá-szocdem kormány több kommunista vezetővel együtt 1919. február 12-én. A proletárdiktatúra szabadította ki börtönéből. Tiltakozása ellenére megtörtént a szocdemekkel való egyesülés. Azonnal bekapcsolódott a párt munkájába. Debrecenben 1919. március 27-én megalakította a Vörös Gárdát és előkészítette az április 13-i városi és megyei munkástanácsok intézőbizottságainak megválasztását. Ezután a Tanácsköztársaság védelmében a frontra ment, munkás-zászlóaljat szervezett és harcolt az intervenciósok ellen. Eddig tartott Mosolygó Antalék életének fénykora. Ezután a Tanácsköztársaság bukásával ismét bíróság elé állították. Vác—Szeged—Miskolc és megint Vác jelzik az embertelen kínzások állomások helyeit. 8 évre ítélte Horthy vérbírósága, de a második fogolycsere révén a Szovjetunióba került. Itt, a szabadság hazájában hallatlan erővel kezdett tanulni, felkészülni az édes hazának nyújtandó segítségre. Tífusz, majd kétoldali tüdőgyulladás végzett az ólommérgezett, amúgy is beteg szervezettel. Milyen emlék maradt utána? Guszti öccséhez szóló 2 levelét a mátészalkai járási könyvtárban őrzik. Felesége — Gizi — szintén írt egy levelet Moszkvából a szülőknek az 1927. március 7-i gyásznapról. Elvétve egyéb pártdokumentumok is tartalmaznak utalásokat Mosolygó munkásságára. A mátészalkai járási párt- bizottság most tett egy jelentős lépést, amikor Mosolygó Antalról a Tanácsköztársaság idejéről szóló füzetében megemlékezett. Ügy gondoljuk, ideje volna már olyan egyetemes gyűjtőmunka elindítása megyénk 3 legnagyobb alakjáról, ami alkalmasabb volna a mai nemzedék nevelésére, mint a szétszórt részletek. Ez persze nem egyszerű dolog, de egy jó kilátásokkal kecsegtető pályázat bizonyára sikerrel járna. Az újságíró csak dióhéjban adhat valamit nagyjainkról, csak éppen a figyelmet hívhatja fel rájuk. De egy ösz- szefoglaló mű a legkevesebb, amit kötelességünk nyújtani megyénk dicső szülötteinek, akik sokkal nehezebb körülmények között vállalták a törhetelen harcot az utókorért. S az ő életükből bizony volna mit tanulnunk, különösen nekünk, kommunistáknak, akik másakért is dolgozunk, agitáljuk embertársainkat a jobb élet kialakítására, vándorolunk és apos- tolkodunk, de nem mindig olyan törhetetlen lelkesedéssel, mint például Mosolygó Antal, a vándorapostol tette. ZAJTAl ANTAL,
