Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

KLLLTMAG Y AKOKSéAU 1959. MÁRCIUS 15, VASÁRNAP A megyei tanács vb. ás a Hazafias Háptront megyei bizottságának felhívása a megye dolgozóihoz Építő munkánk folytatása az 1919-es dicsőséges Tanácsköztár­saság harcának. Március 21-én lesz 40 éve, hogy a proletariátus Magyarországon először vette ke­zébe a hatalmat. Méltóan akarjuk megünnepelni történelmünknek e ragyogó napját. Ezért felkérjük a megye dolgozóit, hogy ünneplé­sünket külsőleg is juttassák kife­jezésre azzal, hogy az üzemeket, a hivatalokat, intézményeket és lakóházakat egyaránt feldísztik vörös és nemzeti színű zászlókkal, valamint szocializmust építő har­cunkat jelképező dekorációvaL Szabolcs-Szatmár megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. ÜJ AUTOMATIZÁLT FÜRÖGÉP A moszkvai csiszoló- gépgyárban új fúrógépet szereltek fel, amely 4 mikron pontossággal működik. A szokásos fú­rógépnél a munkásnak optikai műszer segítsé­gevei mindegyre figyel­nie 'ell, hogy jól van-e beállítva a munkadarab Az új gépnél a koordi­nátákat optikai műsze­rek 120-szoros nagyítás­ban ernyőre vetítik. En­nélfogva a munka ter­melékenysége 20-24 szá- - lékkai növekszik. A Szovjetunió hét éves terve nyomán A POLGOKÓOAK NYÚJTOTT ÁLLAMI KIFIZETÉSEK ÉS KEDVEZMÉNYEK (tnilliéni eitbith Űj szérum gyermekbénulás ellen A minnesotai közegészségügyi hatóságok újfajta gyermekbénu­lás elleni szérummal kísérletez­nek, amely szájon át adagolható. A Salk-szórummal ellentétben, •— amely csak magát a bénulást akadályozza meg — az új szérum immunitást okoz, tehát kizárja a fertőzés lehetőségét. A szérumot enyhén aktív vírusok felhaszná­lásával állítják elő, A vírusok eleinte bélinfekciót okoznak, majd kitermelik az ellenmérget, amely semlegesíti a fertőzést és biztosítja az immunitást. Az új oltóanyagot tejben csecsemők is magukhoz vehetik. Dr. Robert N. Barr, a kísérle­tek vezetője kijelentette: „Ha kí­sérleteink a folyékony szérummal beválnak, a világból rövidesen eltűnik a gyermekbénulás”. 4 szövetkezeti pártszervezetek tennivalóiról L’ Z A TAVASZ sok paraszt- ember horizontját tágí­totta ki, amikor döntött, s oda- kanyarította a nevét a belépési nyilatkozat alá. Sok-sok sza­bolcsi, szatmári faluban várják a tavasz nyílását, a föld felme­legedését ezek az emberek ve­gyes érzelmekkel. Igen, mert ha testükkel benn is vannak már a paraszti jövendőt formáló ko­hókban, lelkűk a régi, s vias­kodik bennük az ötholdas gon­dolkodás azzal a másikkal, amit még nem, vagy alig is­mernek. Ez pedig bizonytalan­ságot is jelent bizonyos mérté­kig, DERSZE AZ AKARAT IS *■ sokat nyom a latban, mert az elhatározás, hogy valaki sza­kít a régimódi élettel, gazdál­kodással, s újat, eddig számára szokatlant választ. S ez azt is mutatja, hogy nem is olyan idegen a magyar parasztságtól a szövetkezési móddal folytatott gazdálkodás. Persze sokat jelent az is, hogyan fogadják ezeket az embereket a termelőszövetkeze­tekben. Mert mondjuk meg őszintén: minden ember idege­nül érzi magát, ha új munka­helyre kerül. Bár igaz, hogy azelőtt a kispadon folytatott be­szélgetésekből, a téli estézések alkalmával ismerték egymást. No de a közmondás is azt tart­ja, hogy lakva ismeri meg az ember egymást igazán. És ez így is van. Ez azt jelenti, hogy a tegnap még egyénileg dolgozó parasztok holnap egymás mel­lett állnak munkába, fogják meg az eke szarvát, a kapát, kaszát. Szóval nagyon sok függ attól, hogy ezeket az embereket ho­luu't'fílz enitéhei *— Hat gyereket és édesanyá­mat hagyta apám az ajaki határ egyik kis tanyájában az első vi­lágégés idején — emlékezik Nagy Lajos, az egykori vörös katona. — Egy ideig csak hozta, vitte a leveleket a tábori posta az orosz csataterektől a kis tanyáig, de annak is hamar végeszakadt. Az utolsó bírt egy Jozefka nevű faluból kaptuk róla. Aztán sem­mit. — Titkon elhatároztam ma­gam, hogy felkeresem apámat, nekem találkozni kell vele. A lelkesedés, az apám utáni vágy hajtott, amikor részt vettem ab­ban a csetepatéban, amely itt, Kisvárdán az őszirózsás forra­dalom idején zajlott le. 1918 no­vember elején, vásárkor történt, hogy itt, a Daru szigeten a csendőrök összekaptak a kato­nákkal. Minden áron le akarták őket vetkőztetni. A katonák azonban nem hagyták magukat. Kézitusára került a sor. Én is közéjük álltam, s a csendőröket elkergettük. Másnap már ott voltam a katonák között, s el­határoztuk, hogy leszereljük a csendőrőrsöt. Meg is támadtuk őket, de Sziklai csendőrtiszthe­lyettes sortüzet adott ránk. így kénytelenek voltunk meghát­rálni ... — No, de ezután következett csak az igazi vitézség. A már­cius huszonegyediki fordulat után barátomnak, Valu János­nak a közbenjárására jelentkez­tem a vörös hadseregbe. Velem tartott a szomszédom, Szent- miklósi Károly és Bállá Ferenc is. Nyíregyházán kaptunk kikép­zést. Egy századnyián lehettünk. Húsvétra szabadságra jöttem, de bizony vissza Dombrádig gyalog kellett mennünk, mert a fehé­rek szorongattak. Nyíregyházán is baj volt már, s így mint ki­képzés alatt álló katonákat Szi- halomra vittek. Ide került a Tormási által vezetett első bu­dapesti vörös zászlóalj is, ame­lyet velünk töltöttek fel. — Következő állomásunk Me­zőkövesd, Eger volt. Biztosított menetben haladtunk előre, s nagyon bosszúsak voltunk, mert minden faluban harangszóval fo­gadtak. Ez nem tetszett nekünk. Jeladás • volt, s nem csalódtunk, mert az egri líceum papnöven­dékei szervezték az ellenforra­dalmat. Egy teherkocsirtyi fegy­vert, lőszert szedtünk el tőlük, s utána folytattuk az előnyomu­lást Felnémet irányába. — Szarvaskőnél az egyik alagút fölött a mi szakaszunk tartotta vissza a fehérek előrenyomulá­sát mindaddig, amíg a mi táma­dásunk meg nem kezdődött. — Részt vettem a mikófalvai ütközetben, ahol bizony sok vö­rös katona halt meg és itt esett fogságba az én Szentmiklósi ba­rátom is, mert a jobbszárnyat bekerítették a fehérek... Mi visszavonultunk Felnémetre. Itt viszont mi kergettük meg a fe­hér csapatokat... — Ezek olyan emlékek, ame­lyet soha nem fogok elfelejteni. Az volt egy tanulságos eset, amikor Pétervásárra kerültünk, s a győri 19-esekkel váltottak fel bennünket. Ti-én szekerekkel mentünk Sirok község felé, ami­kor jön a lovas járőr és jelenti, hogy forduljunk vissza, mert baj van. A siroki vár oldalánál in­dultunk ellentámadásba. S hogy micsoda ügyes ember volt a mi parancsnokunk, Tormási Károly azt még mindig csodálom. A pa­rasztszekérre szerelte fel a gép­puskát. Akkora sikerünk volt, hogy magunk sem hittük.», — No és a ludovíkaí lövöldö­zés. Mert abban is részt vettem. Ugyanis mint fiatal vörös kato­nát tanfolyamra küldtek Pest­re. Az egyik délután a népliget­ben séltáígattunk, amikor taka- radót fújtak. Mi ütött ezekbe? — gondoltuk, mert hisz szokat­lan volt. Bevonultunk a lak­tanyába. Ekkor a lőszeres lá­dák már ott álltak az udvaron, s riadó, teljes felszerelés. Jól emlékszem, akkor a Gyáli utat javították, s mi a téglák, törme­lékkupacok közül támadtunk. — Az én szakaszombeli Szebelédi Flórián volt az első vörös ka­tona, aki kézigránátot dobott az ellenforradalmárokra. Harcunk sikeres volt, mert reggelre elhall- gattattúk fegyvereiket. A pesti harcokban akkor el­esett vörös katonáknak a dísz- sortüzet, s végtisztességet mi ad­tuk meg az Országház előtti té­ren .. i Utána szomorú napok következtek... A bukás után bujdosva jöttem haza Kisvár- dára. Ruhástól úsztam át a Ti­szát Komorónál. Kovács bácsi, a kerülő rejtett el a füzesekbe a fehérek elől.. s Így volt. És én nem találkoz­tam apámmal. Pedig kerestem, s élt bennem a remény, hogy jön segít nekünk, s valahol meg­öleljük egymást, linden idős vörös katonát megnéztem. Tit­kon apámat láttam bennük, ami­kor ott harcoltak velem egy sorban, az apámra gondoltam, s ha ezek az öreg katonák eszem­be jutnak, akik az orosz forra- ■ dalomban is részt vettek és ve­lünk együtt fogtak fegyvert a magyar burzsoázia leverése ér­dekében, akkor úgy érzem, még­is láttam apámat. Ilyen lehetett, mint ők.. i F. K, gyan fogadjak a régi szövetke­zeti gazdák. Elsősorban a téeszek pártszervezeteire hárul óriási szerep. Ahol jó, egézssé- ges, az erntterck gondját, baját orvosló irányítás uralkodik, ott nem lesz baj. Elősegítik hogy ezek az emberek beleszokjanak az újba, megtalálják helyüket a munkában, s a család egyet­értsen. Számítani kell a téesz pártszervezeteknek arra, hogy a dolgozó parasztok sok jó és lefaragásra váró tulajdonságot is visznek magukkal az új életbe. IV EKIK, A KOMMUNISTÁK- 1 ' NAK a feladatuk elsősor­ban, hogy a jót fejlesszék, a rosszat pedig nyesegessék, for­málják az embereket. Különösen a termelőszövetkezeti községben vár nagy feladat a pártszervezet­re, ahol már domináló erőként a téesz pártszervezetnek kell hatnia. Bezzeg azokon a helye­ken, ahol kevés létszámú téesz pártszervezet működött eddig, ott sürgős erősítésre van szük­ség. Egyes helyeken, mint a nyírbogdányi Petőfi Termelőszö­vetkezetben is, alig néhány párt­tagja van a gyorsan megszapo­rodott gazdaságnak, s bizony a problémák máris kezdik felütni a fejüket, amelyek gyors, vilá­gos választ követelnek. A régi téesz gazdák közül többnek az a kételye, hogy a megnövekedett szövetkezetben ez évben gyen­gébb zárszámadás lesz mint ta­valy. A józanul gondolkodók, a szakemberek viszont azt mond­ják: ha a lehetőségeket kihasz- nálják, igényesebb kultúrnövé­nyeket termelnek, akkor még nagyobb lesz a jövedelem. De ennyivel nem szabad megelé- gednie a pártszervezeteknek. Ál­landó felvilágosító munkára van szükség, hogy a szövetkezet min­den tagja megértse és szívvel lélekkel támogassa az elgondo­lások valóraváltását. Nyilvánvaló, hogy a termelő- szövetkezetek számszerű és föld­beli növekedésével sok helyen átdolgozásra szorultak a tervek. Ez magával hozza a munkaszer­vezetek gondosabb kialakítását ie. De csak ezt jelenti? Nem, mert az emberek beosztásáról is gondoskodni kell. Segítsenek abban a pártszervezetek, hogy az új tagok közül az arra ér­demesnek megtalálják a neki megfelelő vezető helyeket is a szövetkezetekben. Nagyon he­lyesen cselekedett a Záhonyi Üj Föld Termelőszövetkezet vezető­sége, amikor minden új belépő véleményét megkérdezte. A könyveléshez jól értő Pócsik Ferenc lett a szövetkezet köny­velője. A nyírbogdányi Rákóczi Téeszben már készen állnak a bevetésre. Kialakították a mun­kacsapatokat is, a vezetők között ott lehet találni a tekintélyes Jeges Pált, akit a növényterme­lési brigád, mig ifjú Lisóczki Józsefet, akit a dohánytermelési brigád vezetőjévé választottak. Ezt az utat követi a másik téesz, a Petőfi is, bár igaz: tapasztal­ható bizonyos ellentét a régi és az új tagok között, [V EM EGY HELYEN ÉSZLEL­HETŐ, hogy a rég téesz- tagok irigykedve nézik, hogy egyes új tagok — akik tegnap még egyénileg gazdálkodtak — fontos vezető posztokra kerül­tek. Ez tapasztalható Záhony­ban is, ahol így vélekednek: „Nem lesz itt már ránk szük­ség, hiszen itt vannak az új ta­gok.” Ez nagyon helytelen ál­láspont, s a kommunistáknak a feladatuk elsősorban, hogy az embereket világosítsák fel, s ma­gyarázzák meg nekik, hogy ne­kik is használ, ha még jobb a vezetés, mert ezáltal szaksze­rűbben gazdálkodnak, nagyobb lesz a termés, s így a jövede­lem is. Körültekintően foglalkozzanak a pártszervezetek az idősebb emberekkel is. A múltban nem egy helyen akkora területet ad­tak megmunkálásra idős paraszt- embereknek, mint a fiatalab­baknak. Ez sértette őket. Az idősebb dolgozó parasztok kö­zül új utat választottak problé­mái ezek, s jó lesz, ha gondol­nak rájuk a szövetkezeti veze­tők, a kommunisták. Vannak olyanok is, akik ezelőtt egymás felesei, harmadosai voltak, s most egyenrangú emberek let­tek a szövetkezetben. Ismerjük a paraszti életet, s nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy ideig látszólagos lesz. Később elmosó­dik a különbség, de ennek ér­dekében nagy nevelő munkára van szükség a párttagok, a ta­pasztaltabb emberek részéről. IM ÁRÓL HOLNAPRA nem válnak új emberekké a tegnap új életet kezdett parasz­tok. A legfontosabb feltétel, a közös munka azonban ennek az alapja. De szükség van a má­sik fontos feltétel megteremté­sére is. Ez pedig nem más, mint az erős pártszervezetek, amelyek kötelessége az emberek nevelése, felkészítése egy ak­kora fordulatra, amely újtipusú tágabb horizontú, művelt pa­rasztság formálását segíti elő. Igaz, nem egy-két év feladata, hogy kialakuljon az új, egysé­ges paraszti osztály. Hosszabb harc kérdése az. De ennek az alapjait már most meg kell vet­ni, s nem mindegy az, hogyan csinálják. Amikor tegnap még egyénileg gazdálkodók határoz­tak és új útra léptek, ezzel új életet is akarnak kezdeni. De csak még a küszöböt lépték át. Hogy kellemes, barátságos kör­nyezet otthon fogadja okét, an­nak érdekében elsősorban a kommunistáknak kell tevékeny- kedniök, s minden termelőszö­vetkezetben, de különösen a termelőszövetkezeti községekben tovább kell erősíteni a pártszer-' vezetet számszerűleg is, minőség-! ben, vezetésben egyaránt. Farkas Kálmán. felújítják a szabadtéri játékokat kpül a színpad és nézőtér Szegeden A szegedi Dóm téren, mely az ország legegységesebb, esztétikai és akusztikai szempontból legha­tárosabb tere, — nagy ütemben folynak az előkészületek a Sza­badtéri Játékok felújításához. A műszaki létesítmények újsze­rűsége külön is kiemelkedő jelen­tőséget ad a művészeti színvonal mellett az 1959. július 25-től augusztus 16-ig megrendezésre kerülő Szabadtéri Játékoknak. A 600 négyzetméteres színpad számára 50 fényvető berendezés biztosítja a korszerű szabadtéri színjátszás megvilágítási követel­ményeit, A 250 négyzetméteres hátteret alkotó vetítő vászon új­szerű vetített díszletek alkalma­zására ad lehetőséget. A soronként emelkedő 6000 ülő­helyes nézőtér alatt kerülnek el­helyezésre a hangoszlopok. A többcsatornás stereo-rendszerű hangközvetítő berendezés teszi lehetővé, hogy a szereplő mozgá­sát a hang egyidejűleg követi. Az egy-egy műsordarabbal egyszerre több mint 300 szereplő, csodálatos színpadképek gazdagít­ják élményekkel a nézőket» Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom